MNO
Hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt Szalai Annamária, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a Médiatanács elnöke.
Szalai Annamáriát 2010. augusztus 11-ei hatállyal kilenc évre nevezte ki Orbán Viktor miniszterelnök az NMHH elnöki posztjára; ugyanabban az évben október 11-én Szalai Annamária lett a Médiatanács elnöke.
Szalai Annamária 1961. szeptember 16-án született Zalaegerszegen. 1982-ben a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán tanítói, 1990-ben az ELTE BTK-n népművelői, majd 1998-ban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola pénzügyi szakán szakközgazda-diplomát szerzett.
1982–1984 között a zalaegerszegi Ady Endre Általános iskolában tanított, 1984–1985-ben a Zalai Hírlapnál újságíró, 1985–1997-ig a Zala Megyei Moziüzemi Vállalatnál, majd jogutódjánál filmforgalmazó, filmiroda-vezető volt. 1995 és 1997 között a Mozisok Országos Szövetségének elnöki tisztét is betöltötte. 1997-től 2002-ig a zalaegerszegi Városi Hangverseny és Kiállítóterem igazgatójaként dolgozott. 1996-tól a Magyar Mozgókép Közalapítvány szakkollégiumi elnöke, 1997-től a Zala Art Alapítvány kuratóriumi tagja.
1991-ben belépett a Fideszbe. 1993 és 2003 között a párt Zala megyei választmányának elnöke, 2003–2004-ben a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Országos Választmányának alelnöke volt. 1994–1998 között Zalaegerszegen önkormányzati képviselő, 1998 és 2002 között a Zala Megyei Közgyűlés tagja volt. 1998–2004 között országgyűlési képviselőként tevékenykedett, a Fidesz Zala megyei területi listáján jutott be a parlamentbe, ahol a külügyi, a kulturális és sajtó-, a nemzetbiztonsági, az informatikai és távközlési, valamint a társadalmi szervezetek bizottságának munkájában vett részt. 2004 tavaszán ORTT-taggá választása miatt lemondott képviselői mandátumáról.
2002-től a Kodolányi János Főiskola kommunikáció tanszékén óraadóként, 2003-tól adjunktusként dolgozott. 2004. április 1-jétől az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) tagja volt.
Forrás: MNO
Nyugodjon békében.
R.I.P. !
Hosszú, de szüntelen támadások kereszttüzében állt. Hölgy létére állta a sarat, az igen kemény embertelen támadások hevében. Köszönjük áldásos tevékenységét.
Akik meg bármilyen szinten hozzájárultak az idáig vezető útjához, szégyelljék magukat, mert az emberhez méltatlan volt.
Az úr most magához szólította, Nyugodjék békében.
Családjának, szeretteinek, őszinte részvétem.
Rendkívül mély fájdalom van a szívemben.
A szívem megszakad. A mindenható cárnő odavan. Nahát…
Szkeptikus! Ti mind ilyen primitívek vagytok?
Ha van szereplője a magyar közéletnek, akinek személyisége, fellépése köszönőviszonyban sincs azzal a képpel, amelyet a nyilvánosságban festettek róla, akkor ő a hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Szalai Annamária.
Erről a kevés személyes találkozónkon is meggyőződhettem. Néhány közösen tartott fórumon, egy-két házibulin. Szerény, jó humorú, jólelkű hölgy volt Szalai Annamária, akiről a legkevésbé azt feltételezi az ember, hogy küldetésének a sajtószabadság eltiprását tekinti, műsorokat, újságcikkeket cenzúráz, reggelente kommentelők vérét issza. Pedig egészen kis túlzással így ábrázolták őt attól a pillanattól, hogy kiderült, ő lesz a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács vezetője, egészen a haláláig. Örökös médiacárnő – hazudták róla, amikor már mindenki tudta a szakmában, hogy gyilkos betegsége aligha engedi, hogy kitöltse kilencéves mandátumát. Kevesen kaptak annyi szidalmat, az emberi méltóságba gázoló támadást az elmúlt huszonvalahány évben, mint éppen a törékeny nő, Szalai Annamária. Nem tudom, hogy rendezte el ezt magában, de a külvilágnak ekkor is inkább a derűs, öniróniára hajlamos arcát mutatta. Talán a halálos kórral küzdő embert a nemtelenség, az aljasság sem rázza meg annyira.
Azt hiszem, valójában nyűg lehetett a számára a 2010-es politikai fordulat nyomán létrejövő új médiarendszer irányítójának, arcának lenni. Példátlan hatalom – mondták az ellenfelek. Szerintem inkább a céltábla, a golyófogó szerepe ez. Másfelől logikus, szükségszerű volt, hogy éppen ő kerüljön erre a posztra, megdolgozott érte. A Zalaegerszegen 1961-ben született Szalai Annamária tanítói, népművelői végzettséggel kezdett a rendszerváltás után politizálni a Fidesz színeiben, közéleti pályája egyenes vonalú, nincsenek benne kitérők. 1998-ban, a Fidesz első választási győzelmekor lett parlamenti képviselő, s a politikusok egy sajátos alfaját képviselte: a médiával foglalkozott. Ekkorra már lecsengett az első nagy médiaháború politikai gladiátorainak ádáz harca, hatályban volt a kompromisszumoktól terhelt médiatörvény. A Fidesz, tágabb értelemben a jobboldal érdekeinek képviselőjeként ismerte ki ennek az álszent, a politika befolyását intézményesítő rendszernek a működését, 2004-től már belülről, az akkori médiahatóság tagjaként. Nem csoda, hogy a kétharmados felhatalmazás birtokában a jelenlegi kormánytöbbség egyik első dolga volt az új médiaszabályozás kialakítása, az intézményrendszer átalakítása. Ebben is kulcsszerep jutott Szalai Annamáriának.
Azon sincs mit csodálkozni, hogy ez az átalakítás indította el az első nagy nemzetközi támadást Magyarország ellen. Nem ez a pillanat, amikor ítéletet kell mondanunk a magyarországi médiarendszerről, csupán annyit érdemes leszögeznünk, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem csorbult. A sajtót ezer gond gyötri, de ezek oka nem a médiahatóság. És ha fentebb azt írtuk, hogy nyűg lehetett ennek a rendszernek az élén állni, akkor azt is jegyezzük meg, hogy egyben a legtöbb is, amit a közéletben forgolódó ember elérhet. Létrehozni, megteremteni, beüzemelni egy új intézményt magasabb rendű, maradandóbb tevékenység, mint meddő parlamenti szócsatákban küzdeni, a meglévőt bírálni. Ez, a valódi cselekvés lehetősége adatott meg Szalai Annamáriának, a tragédia az, hogy csak ilyen röpke ideig.
Kevés szó esik arról, hogy a médiatörvény egyik legfőbb célja a kiskorúak védelme. Tágabb értelemben az emberi méltóság óvása egy olyan világban, amely oly könnyen hajlamos átlépni azon. S ebben a médiának kitüntetett szerepe és felelőssége van, amiről szinte mindenhol vitatkoznak az úgynevezett szabad világban. Ha ebben csak egy kis javulást sikerült elérni, akkor Szalai Annamária valami nagyon fontosat hagyott örökül nekünk. Talán egyszer eljön egy olyan világ, ahol az emberi méltóság tisztelete elfoglalja az őt eredetileg, a teremtéstől megillető helyét. Mi már, mi még nem tartunk itt. A gyászjelentés ismerős fordulata szerint Szalai Annamária méltósággal viselte súlyos betegségét. Ez most bizonyosan nem üres szóvirág.
Isten Veled, Annamária!
Köszönöm, Királyerdei!
Így is lehet, azaz emberi módon véleményt formálni.
Sokaknak kellene tanulni, tanulni………..belőle.
Elvtársúrék véletlenül sem nem hívták meg a külföldi tanácskozásokra a polgári sajtót,
megparancsolták, hogy ne merjenek hirdetést feladni, újságot megrendelni a kormány
hivatalainak. Ezt vetítették vissza szegény Annamáriára. Galád dolog volt, igazi szocialista
tett. Hogy Ő milyen volt, nekik nem számított. Nem is fog.De nekünk azért hiányozni fog.
.
Királyerdei!
Te házibulikon találkoztál Szalai Annamáriával? Nézd csak mit írtál:
“…Erről a kevés személyes találkozónkon is meggyőződhettem. Néhány közösen tartott fórumon, egy-két házibulin…”
Nocsak! Már megint elfelejtetted a szent szöveghez kitenni az idézőjelet? 😀
Őt kinevezték, vállalta, állta a sarat? Igen. Volt miért? Igen.
Nyugodjék békében!
” . . . a Fidesz Zala megyei területi listáján jutott be a parlamentbe, ahol a külügyi, a kulturális és sajtó-, a nemzetbiztonsági, az informatikai és távközlési, valamint a társadalmi szervezetek bizottságának munkájában vett részt.”
Tanító, népművelő, szakközgazda diploma. Ezek a képzettségek a fenti tevékenységek közül a kulturális és sajtó-, a társadalmi szervezetek bizottságának munkájához elégségesek. Viszont az akarnokságon kívül mivel tette magát alkalmassá a külügyi, a nemzetbiztonsági, az informatikai és távközlési bizottságok munkájában való részvételre?
Talán azzal, hogy a többi képviselő a jogászi diplomával nem merte elvállalni?
Tipikus pártkarrier, ezt a karriert a Kádár-rendszerben is megfuthatta volna, jó elvtársnő volt! Ugyanaz volt a szerepe, mint Lendvai Ildikónak az MSZMP cenzori osztályán.
Királyerdei szépen fogalmazva, tárgyilagosan írt Szalai Annamáriáról, akit magam is nagyra becsültem.
A szélsőbal a kezdetektől támadta a személyét, mert nem liberális módon, az embereket az anarchiába taszítva fogta fel a média tevékenységét, hanem konzervatív alapon, az emberi méltóságot tisztelve képzelte el a sajtót, ami újdonságnak számít a kommunista elnyomás után. Ez nem tetszett néhány külföldinek és sok-sok magyar baloldali szélsőségesnek. Az itteni szélsőséges kommentelők (félix, gyalog, lucifer és mások) egymással versenyezve szidták a személyét, és keltették a gyűlöletet ellene.
Szalai Annamária előtt én is fejet hajtok!
Királyerdei szépen fogalmazva, tárgyilagosan copyzott Szalai Annamáriáról. 😀
Emberek, Állatok!
Most halt meg! Kell így emlékezni?