Csepel.info
Helyszín: XXI., Karácsony Sándor utcai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bejáratával szemközti terület
A dedikálás ideje: 2013. április 11. 10-16 óráig.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Csepel.info
Csepel.info
Helyszín: XXI., Karácsony Sándor utcai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bejáratával szemközti terület
A dedikálás ideje: 2013. április 11. 10-16 óráig.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Csepel.info
Megemlékezés:
108 évvel ezelőtt, 1905. április 11.-én született József Attila, posztumusz Kossuth és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja!
113. évvel ezelőtt, 1900. ápriis 11.-én született Márai Sándor a magyar polgárság irodalmi képviselője, posztumusz Kossuth díjas kiváló író, költő és újságíró! !
Megszületett Csepeli báró Weiss Manfréd nagyiparos, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek alapítója. 156 éve
1857. 04. 11.
A költészet napjára!
József Attila: Levegőt
.
“Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.”
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/levegot.htm
HAZÁM
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad –
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon – nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok – szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót – nekem
add meg boldogabb énekem!
1937. május – 2013. április
és eltelt 76 év.
Utánanéztem ennek a P. Papp Zoltánnak. Egyik verse:
Ál(h)arcosok
színváltó-művészek,
önjelölt párt-uszályok,
előttük az élet:
újra választások.
megint bejő
A KÉPVISELŐ,
‘ki arcot vált,
mint III. Richárd,
szól legott:
– kellően határozott –
„ÚGY DÖNTÖTTEM, HOGY
GAZEMBER LESZEK”,
javítjuk majd a
statisztikákat, ha
kinyitom a számat
vége a pongyolaságnak,
az egy főre eső
bűnöző s a bomba
úgy lesz elszámolva,
hogy csak a tényleg
fejet érő számít,
mert a drog se drog,
ha nem kábít.
az országház újra
kapukat tárhat a
tarka álarcos bálnak,
s a szűzbeszéd után
hamar közös a nóta,
bár szegény az eklézsia,
nincs még itt a
kincstár kifosztva.
az állam-játék
robot-zsebet
ciklusosan felcserélt
kezek ürítik,
szinte mindig ugyanaz
a társulat, akik
már mulatnak előre,
hisz’ jár a korsó körbe,
de tőrbe csalják
egymást is,
időről-időre.
Kedves „v.b. Grün”!
Ma 09:37-kor írtad:
„Megszületett Csepeli báró Weiss Manfréd nagyiparos, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek alapítója.”
Úgy látom, hogy egy picit el vagy tájolva, mert 1877-ben, az akkor 20 éves Weiss Manfréd, a 13 évvel idősebb testvérének, Weiss Bertholdnak a sikeresen működő üzletébe társult be, majd 1882-ben együtt alapították meg az Első Magyar Conserv Gyárat a Lövölde téren, amelyet később áthelyeztek a Közvágóhíd közelébe, ahol a gyár szabad kapacitását töltények szétszerelésével és újratöltésével hasznosították.
Később a konzervgyárban túlsúlyba került a tölténygyártás, de 1890-ben súlyos robbanás történt, és a hatóság nem engedélyezte tovább a konzervgyárban a tölténygyártást, ezért a gyárat 1892-ben Csepel lakatlan területén bérelt helyre költöztették!
1896. végéig azonban még hivatalosan is Weiss Berthold volt a cég első embere, és az 1896-os milleneumi kiállításon is „Weiss Berthold és Manfréd Konzerv-, ércárú és tölténygyára”-ként szerepeltek
1896. decemberben Weiss Bertholdot képviselővé választották, azért kiszállt a cég közvetlen irányításából, és a továbbiakban képviselőként, valamint a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatósági tagjaként egyengette az 1897-től önálló cégvezető Weiss Manfréd által vezetett cégük fejlődésének az útját!
Tehát tévedés azt hinni, hogy a Weiss Művek alapítója és fejlesztője Weiss Manfréd volt!
Weiss Manfréd a bátyja 1915-ben bekövetkezett haláláig csak másodhegedűs volt a cégben!
“?!”
Küldj egy javítást erre az oldalra! 😀
http://hu.wikipedia.org/wiki/Weiss_Manfr%C3%A9d