Origo
Douchev-Janics Natasa elsősorban a kajak-kenu magyarországi színvonala miatt döntött a visszatérés mellett, továbbá semmiképp sem akart leállni egy rosszul sikerült olimpia után. A háromszoros olimpiai bajnok a csalódott szurkolóktól elnézést kért, a fejében nincs még minden rendben, de megcélozta a csapathajóba kerülést a magyar válogatottban.
“Nagyon boldog vagyok, hogy ott folytathatom, ahol abbahagytam, megkönnyebbültem, mert legalább tudom tervezni a jövőmet” – mondta az MTI-nek is elküldött interjúban, amelyet Portugáliából adott.
Janics március 11-én jelentette be, hogy korábbi terveivel ellentétben mégsem szerb, hanem továbbra is magyar színekben versenyez majd. “A legfontosabb számomra a versenyzés, nem akartam abbahagyni a kajakozást egy olyan rosszul sikerült olimpia után” – nyilatkozta a sportoló, aki a londoni ötkarikás játékokon K-2 500 méteren Kovács Katalinnal ezüst-, K-1 200 méteren pedig bronzérmet szerzett.
Janics hozzátette, elsősorban a sportág hazai ereje, magas színvonala miatt döntött a visszatérés mellett.
A kajakos szeptemberben jelentette be, hogy szülőhazájában, Szerbiában kívánja folytatni a pályafutását. A magyar szövetség (MKKSZ) 150 ezer eurót kér versenyzői engedélyének kiadásához felkészülési hozzájárulás címén. A pénz nem érkezett meg a 2012. november 30-ig megszabott határidőre, a magyar fél ezért nem adta ki az engedélyt, így a nemzetközi szövetség (ICF) is elutasította a benyújtott kérelmet. Ennek következtében a szabályok szerint Douchev-Janics Natasa csak két év kihagyás után versenyezhetett volna szerb színekben.
“Ez a pár hónap elég volt ahhoz, hogy belássam, nekem semmi keresnivalóm sincs szerb versenyzőként. Hozzászoktam az itteni szövetség rendszeréhez, nem tudtam átállni az ottanira.” – mondta Janics.
A magyar szövetségről elmondta, komoly tradíciókkal rendelkezik, ráadásul éveken keresztül folyamatosan jobbá tette a magyar csapatot. “Rájöttem ki az, aki jót tesz a sportnak és ki az, aki nem. Nem tudnék máshol versenyezni.”
Janics tisztában van vele, hogy döntése várhatóan nagy vihart kavar majd a szurkolók körében. “Jól tudom, sokaknak nem tetszett a döntésem, de nem tudják mi van a fejemben. A magyar szurkolónak nagyon sok örömet köszönhetek, rájöttem, hogy hibáztam. Elnézést kérek, ha valaki csalódott bennem, igyekszem majd jóvá tenni, ha lehet…”
A 30 éves sportoló Győrben folytatja pályafutását, korábban Szegeden készült. “Szegedre nem akartam visszamenni, van okom rá, de nem akarok róla beszélni. Vidéki lány vagyok, Budapest nem nekem való. Remélem, jól fogom érezni magam Győrben is, az ottani egy családias klub.”
Janics jelenleg Portugáliában edzőtáborozik, mint elmondta, jó erőben van, ugyanakkor nincs minden szempontból rendben: “A fejemben vannak még rossz maradványok”. Ezzel együtt bízik benne, elég gyors lesz majd ahhoz, hogy a magyar válogatottba újra bekerüljön. “Egyelőre nem várhatok el semmit, de mindenki a legjobbat szeretné magából kihozni. Csapatba szeretnék kerülni, ami Magyarországon nem könnyű.”
A versenyző a tervek szerint április elején tér vissza Magyarországra.
Forrás: Origo
“Ember vagyunk a Föld s ég fia
Lelkünk a szárny mely ég felé viszen”
Mindenkinek kell adni esélyt, pláne, ha még örömet is fog nekünk szerezni. Szerintem azért világklasszis sportoló, mert ilyen amilyen, és mi így szeretjük.
Gondolkodjanak el rajta, hány világhírű sportolónak vannak sokkal nagyobb al űrjei? Mint az övé, aki csak kereste a helyét. Azt azonban le kell szögeznem, hogy mások is közre játszottak (versenyzők) nem kis mértékben kálváriájában. Szerintem Ő már nem akar bizonyos hölgyekkel versenyezni(más helyett húzni, két olimpiai aranyat is neki köszönhet), azért ment Győrbe!
Krisztivel, vagy Danutával fog párost alkotni?!
Egy biztos eredményt kell produkálnia a válogatókon, s ennek kapcsán akarjanak minél többen vele versenyezni. A profi szintű szarkeverést be kell fejezni, fejeztetni! (no ebben Ő a leggyengébb, hogy miért?) Mert e specifikus negatív jellegű gondolkodásmód, sajnos a magyarokra jellemző, leginkább.
Ha jól tudom Janics félig szerb, félig horvát származású szerb-magyar állampolgár, férje bolgár, ugyanakkor tökéletesen beszél magyarul. Meg lehet érteni, hogy elsősorban saját magáért küzd, dolgozik (még a szülőföldje versenyzői ellen is) és nem a magyar nemzeti érzései vezérlik, hiszen ő gyakorlatilag zsoldosként érkezett hazánkba. Tény, hogy marhaságokat nyilatkozott, azonban szerintem belekényszerült ebbe a hülye szerepbe (részben a tanácsadói hatására) a saját elfogadtatása érdekében. Elég rosszul veszi ugyanis ki magát, ha olyan riporteri kérdésekre, hogy hogyan milyen érzés a magyar zászló alatt állni, hogyan viszonyul az országhoz, a magyar emberekhez, szívmelengető helyett udvariatlan válaszokat ad. Egy sportoló, olimpikon felé fontos elvárás a sportvezetők részéről, hogy a szurkolókat igyekezzen minél inkább megnyerni, hiszen nemcsak az adott sportág eredményessége mérvadó, hanem a népszerűsége is meghatározza az állami támogatás mértékét.
Nem a vita kedvéért, de akkor ki a “legnagyobb magyar?” (nem Széchenyi?)
Számomra megható volt, amikor New-Yorkban, szobrát csodálhattam. Sok minden jutott róla, nekem is akkor eszembe. Washingtonban, a Capitóliumban látottak is lenyűgözőek voltak.
Pardon, nem e helyre szántam!
Ha nem úgy távozott volna ahogy…., jöjjön vissza, ha nem jött be az elképzelése.
Nekem nem lenne bőr a képemen!
Szerintem már a magyar-ban sem!
Én leírtam! Szerintem nem fog mégegyszer magyar színekben olimpiára menni, mert ahhoz tartás is kellene. Lehetőséget kell adni a fiatalabb versenyzőknek is. Keresett eleget, élhet abból, meg a szorgos férje majd eltartja, remélem nem oldalkocsiként lóg rajta, mert Dusevnek büdös a munka! Azért az is röhejes volt, hogy az edzőnek járó jutalmat a férjének követelte, a hivatalos edzőjét meg kisemmizte volna! Nehogy már azért is a magyar adófizetők fizessenek, hogy otthon Dusev keményen helytáll!