Magyar Birkózó Szövetség/Csepel.hu
Hosszas beszélgetést készített a Magyar Birkózó Szövetség elnökével, Hegedűs Csabával a szövetség hivatalos honlapjának szerkesztője. Szinte mindenről szó esett, ami meghatározza a sportág mai közbeszédét, Németh Szilárdnak, Csepel polgármesterének a sportágat érintő Parlamenti beszéde is szóba került az interjúban. A Magyar Birkózó Szövetség honlapján megjelent írást szó szerint közöljük:
– Hogyan élte meg a lesújtó hírt? Túljutott már valahogy rajta?
● Tragikusnak tartom a helyzetet, ami előállt. Olyan mély sebet kaptam magam is, amit nem lehet kiheverni. Hogy az én szent sportágamat ki akarják venni az olimpia programjából! Gyerekkoromban mint az istenekre néztem fel az olimpiai bajnokainkra. Később elkezdtem öltönyben, nyakkendőben járni az edzésekre, mert számomra a hétköznap is ünnep volt a birkózás közelségében.
– Hol tart most a sportág ügye, vannak legalább komolyan vehető hallomások?
● Fontos helyekről kapok tájékoztatást a világból, hogy biztató a helyzet. Többen mondanak egyhangú véleményt: a birkózás helye meglesz az olimpiai programban. De én ettől nem nyugodtam meg egészen. Mert ha egyszer megtörténhetett a gyalázat, mi a biztosíték arra, hogy nem csap le még egyszer?
– Mi történik most, túl a FILA közismert lépésein, a Rogge-Lalovics találkozón, a rendkívüli közgyűlés összehívásán?
● A legfontosabb az, hogy mozgásba lendült a nagypolitika is. Vlagyimir Putyin orosz elnök mozgósította a külügyminisztériumot és más állami szerveket a hatékony közbelépésre. Az Egyesült Államokban Donald Rumsfeld egykori védelmi minisztert állították az amerikai kampány élére. Róla tudni érdemes, hogy maga is birkózó volt, mi több, a Princeton Egyetem birkózócsapatának a kapitánya. Irán több mint száz országgal vette fel a kapcsolatot, hogy együtt harcoljanak a sportág olimpiai státusáért. Az sem mellékes, hogy a FILA a szentpétervári prezentációt kézben tartó operatív bizottság élére japán és török vezetőt állított, Tomiaki Fukuda alelnök, illetve Rodica Maria Yaksi asszony, elnökségi tag személyében, aminek azért van nagy jelentősége, mert Tokió és Isztambul megpályázta a 2020. évi Játékok rendezését. Így a birkózásért folytatott harcra állami felhatalmazásuk is van. Számomra megható volt a magyar Parlament egyhangú kiállása a sportág mellett. A kormány a külképviseleteket ellátja a birkózásról szóló anyagokkal, és a nagyköveteink felkeresik az állomáshelyük olimpiai bizottságának és sportminisztériumának a vezetőit, felkérni őket az együttműködésre. A szó eredeti értelmében vett világháló alakul ki. Mondjuk úgy: védőháló a sportágnak.
– Mekkora hibát követett el Raphaёl Martinetti, a volt elnök?
● Nem tudom felmérni. Szidták már őt azért is, hogy a rossz szabályok vezettek ide, de kiderült, hogy a NOB végrehajtó bizottsága a szabályokkal nem foglalkozott, mondván, az szakmai kérdés. Most úgy tűnik: Martinetti a NOB-bal való kapcsolattartást hanyagolta el, azért kerülhettek képbe olyan negatív jelenségek, mint az, hogy a versenyzőknek nincs képviseletük a FILA elnökségében. Versenyzői bizottság ugyan működik, de a tagjai közül valóban senki nem került az elnökségbe. Női bizottság csakugyan nem létezik, és nyilván ez is hiba, de józan paraszti ésszel gondolkodva is érthetetlen, hogy ezért egy sportágat ki lehet penderíteni az olimpiáról.
– Akkor mégis, mi állhat a háttérben?
● Két, nagyon fontos személyiség által összehozott lobbi, amely rátelepedett a végrehajtó bizottság tagjaira, egy tucatnyi emberre. A FILA-ban már azt is pontosan tudjuk, kikről van szó, de mivel kézzelfogható bizonyíték nincs a kezünkben, neveket én sem mondok.
– Martinetti felelősségénél hagytuk abba…
● Az tagadhatatlan. Én a mérleg másik serpenyőjébe azonban beleteszem, hogy az ő elnöksége idején duzzadt fel a tagországok létszáma a rendkívül nagy, 180-asra. Vagyis az elnök mulasztása miatt került ebbe a helyzetbe a sportág, viszont az általa összehozott 180 viheti vissza, mert azzal például biztosan verjük a vetélytársakat.
– Van olyan elnökségi tag, akit a hazájában felszólítottak, hogy – mint bűnrészes – mondjon le?
● Ugyan már, sehol! Mindenhol tudják, ahol akarják, hogy a FILA elnöksége nem operatív testület. Nem úgy működik, mintha kormány lenne, a tagjai nem találkoznak, nem konzultálnak naponta, nem üléseznek hetente. Ki-ki elvégzi a maga feladatát, és néhány havonta áttekintjük a közös dolgainkat.
– Azt mondta a 2011. évi közgyűlésen, hogy az olimpia után lemond…
● …ha leállnak, és nem zavarják meg a londoni felkészülést. De nem álltak le. Újabb és újabb feljelentések születtek a szövetség ellen. Engem ugyan egyszer sem hallgattak meg vagy ki, de látom az értesítéseket: az egyik kerületi rendőrség, a másik kerületi ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást.
– Mint a marketing-bizottság elnöke, mennyire elégedett a saját teljesítményével?
● Két dolgot emelek ki. Tető alá hoztam a FILA eddigi legnagyobb szponzori szerződését az azeri AtaHoldinggal. És úgy érzem, elég sokat tettem a birkózóversenyek színvonalának emeléséért. A 2005-ös budapesti világbajnokság után a FILA elnökség kinyilvánította: ezt a rendezést tekinti etalonnak, egyben megkaptam a megbízást a pekingi olimpia versenyigazgatói teendőinek ellátására. A sportágak pekingi szereplését a világ legnagyobb sportmagazinja, az amerikai Sports Illustrated tesztelte ezernyi szempont alapján, és arra a megállapításra jutott, hogy a birkózóverseny hangulata, színvonala, marketingértékű összképe volt a legjobb. Számos világverseny, legyen szó akár Ázsia juniorbajnokságról, akár a Golden Grand Prix-sorozat bakui döntőiről, egészen a londoni olimpiai versenyig, az elegáns, áttekinthető és fegyelmezett rendezésével megkapta a legigényesebb kritikusok elismerését. Beleértve Jacques Rogge urat, a NOB elnökét is. Talán az sem a véletlen műve, hogy amikor a korábbi, nagy sportszergyártó cég kiszállt az élsportból, hamarosan megkötöttük a szerződést az Asics-szal. Budapesten szerkesztjük a FILA News-magazint, amelynek a fogadtatása kitűnő, nemzeti szövetségek honlapjai idézik, hivatkoznak a megállapításaira. Készen állunk sportági hírügynökség indítására, amely a FILA website-ját és a világ hírközlő ügynökségeit látná el a birkózásról szóló, napi információkkal.
– A televíziókkal való kapcsolat viszont nem tűnik rózsásnak.
● Budapestről nézve nem. Pedig a világ számos részén egyenesen ideális. Csak egy példa: Üzbegisztánban minden jelentős versenyt élőben közvetít a közszolgálati tévé egyes csatornája, a hónap végén pedig mindegyikről adnak, ráadásként, bő összefoglalót is. Erről Ahroldzsan Ruzijev, a FILA elnökségének üzbég tagja számolt be a FILA News hasábjain. Az úgynevezett birkózó-nagyhatalmak a maguk hazájában számunkra felfoghatatlan mértékű televíziós együttműködést tudhatnak a magukénak. Egyetlen nagy hiány azonban van: az Eurosport, amely minket is érint. Évekkel ezelőtt támadt valamilyen konfliktus a csatorna és a FILA között. Megpróbáltam tenni ellene, de nem kaptam rá erős (értsd: jelentős összeggel alátámasztott) meghatalmazást.
– Engem nem kell meggyőznie, mert mint a marketing-bizottság tagja közelről látom ezeket a folyamatokat. De hát emiatt is támadja önt az úgynevezett liga és annak új elnöke, Komáromi…
● Passzolok.
– Azért csak kellene reagálnia valamit.
● Nem vagyok hajlandó részt venni sárdobálásban, mert minden visszahull a sportágra! És nagyon sokat árt neki. Évek óta ehhez tartom magam. Amikor ugyanaz a társaság előállt a legvadabb rágalmakkal, jogászok jelezték: ha pert indítok, biztos a győzelem. De én nem akarok legyőzni senkit, mert az ilyen ügyeknek mindig a sportág a vesztese, mindig arra fröccsen vissza a sár. Én a Magyar Birkózó Szövetség elnöke vagyok, az a bizonyos szervezet pedig ennek nem tagja.
– De a tagjai tagok az MBSZ-ben is…
● Természetesen. Sőt, sokan közülük tagjai a legfontosabb bizottságunknak, a szakmainak, amelyik önállóan dönt a sportág lényeges kérdéseiben. A hosszú évek alatt egyszer fordult elő, hogy az elnökség felülbírálta őket. Azt azért látni kell, hogy a birkózótársadalom egyértelmű véleményt mondott: az úgynevezett ellenzék hangadóit nem választotta be az elnökségbe. De hagyjuk is! Valamit viszont szívesen elmesélnék. Mehet?
– Persze.
● Ázsiában repkedtem, a thaiföldi elnökségi ülés és a teheráni Világkupa között, amikor már tudtuk a lesújtó hírt a NOB végrehajtó bizottságának döntéséről. Megszámlálhatatlan hívást kaptam. Schmitt Pál, Aján Tamás biztosított arról, hogy minden – nem csekély – kapcsolatát mozgósítva, mindent megtesz azért, hogy a birkózás az olimpia programján maradjon. Hívott az egyik régi birkózótárs, Németh Szilárd, Csepel országgyűlési képviselője és polgármestere, s biztatott: „A Parlament ki fog állni a sportág mellett”, ami azóta meg is történt. Több tucatnyian telefonáltak, és noha egyikük sem tudott volna érdemben bármit is tenni, mindenki arról biztosított, hogy együtt vagyunk, szurkolunk a sportágnak, próbálj mindent megtenni érte, mert tragédia lenne, ha kiesne az olimpia programjából. A birkózásért oly nagyon aggódó csoportosulás nem keresett, nem jelezte, hogy veled vagyunk. Mindenütt a világon „összezárt”, egységbe tömörült a birkózótársadalom a vészhelyzetben, ahogy annak lennie kell. Kérdezem: milyen ember az, aki ilyenkor belerondít a sportágba?
– Most én passzolok.
● Akkor továbbmegyek. Hál’ istennek, ott tartunk, hogy a kormány a magyar sikersportágaknak korábban soha nem látott, hatalmas összeget kínál fel segítségként, hogy infrastruktúrában lépést tarthassunk a világgal. Ezek a sportágak bizonyos értelemben versenyhelyzetben vannak, mindegyik szeretné a lehető legtöbbet kihasítani magának. Ha bármelyikben konfliktus támad, előfordulhat, hogy a támogatás egy részét másnak adják oda, annak, amelyiknek az ügyeivel nincs tele a sajtó. Megint megkérdezem: milyen ember az, aki ilyenkor veri a habot, akinek ilyenkor is fontosabbak az egyéni ambíciói? A csoportosulásból többen is verték az asztalt, hogy ne hagyjuk magukra a kis szakosztályokat. Mondták ezt nekem, aki – azt hiszem, nem titok – megpróbálom a lehető legtöbbet tenni értük. Évek óta autózom keresztül-kasul az országot, mert valahol mindig kell segíteni, és úgy látszik: tudok is. Még senkit nem hagytam cserben. No, de visszatérve… Eljött az első pénzosztás ideje. A szakmai bizottság vezetője javaslatot tett, hogy bizonyos alapösszeget minden szakosztály kapjon meg, és csak a többi részt osszák el a felállított elvek szerint. Mondanom sem kell, azok szavaztak ellene, akik korábban az asztalt verték a kicsikért…
– A mostani, nagy támogatásból mekkora rész jut az egyesületeknek?
● Nagyjából a háromnegyede, kicsivel még több is. Szükségük is van rá, mert az önkormányzati támogatás szinte mindenhol csökken, márpedig a többségnek az az egyetlen anyagi forrása. Differenciáltan osztjuk el a pénzt, Tar Mihály kidolgozta erre a lehető legjobb rendszert.
– De elég nagy vitát váltott ki az elnökségi ülésen.
● Utána viszont, amikor néhányan konkrét példákon át nézték meg, hogy kinek mennyi jutna adott esetben, a legtöbben megnyugodtak. Tudom, persze, hogy a pénzből soha semennyi sem elég…
– Még nem világos az úgynevezett akadémiák mibenléte és működése.
● Teszünk róla, hogy az legyen, megvitatjuk több fórumon. Időnk van rá, hiszen az első pénz valamikor nyáron érkezik. Valamit azonban tisztázzunk! A kormány hatalmas összeget szán a sikersportágakra, most már tizenhatra, és azt kéri, hogy valósítsuk meg a koncepcióját: építsünk fel az akadémiákból új, korszerű utánpótlás-nevelési rendszert, az egymásba kapaszkodó akadémiák országos hálózatát. Hangsúlyozom: nem pusztán megkövetel valamit, hanem jelentős pénzt is rendel mellé. Ez tiszta ügy. Mindenütt a világon rendszerekben gondolkodik a birkózás is: klub, regionális központok, válogatott keret – ezt az utat járják végig a tehetségek. Ami pedig a válogatottat, a központi felkészülést, a nemzetközi edzőtáborokat illeti, arra is azt tudom mondani, hogy ez ma már a sikeres szereplés minimális feltétele. Ott van például a szabadfogás mahacskalai központja, Jurij Sahmuradov vezetésével. Nem kell bizonygatnom, hogy az orosz klubokban kitűnő szakemberek dolgoznak, és edzőtárs is van, bőséggel, a válogatott mégis közösen készül fel, és Mahacskalában a világ legjobbjaival edzhet együtt. Nem véletlen, hogy a világ minden részéből szeretnének eljutni oda, még sorban állás révén is. Az a Sahmuradovval való régi kapcsolatom (nevezhetem barátságnak is) eredménye, hogy a magyar válogatott mégis rendszeresen ott lehet. Mint ahogy – ha már itt tartunk – Sastin Mariannának is sikerült elérnem a japán kapcsolataim révén, hogy eljusson a női birkózás szentélyébe.
– Kezdődik az Európa-bajnokság. Mit vár, elnök úr?
● Optimista vagyok.
– És mi lesz az olimpiával?
● Most ismétlem önmagam: optimista vagyok. Akárcsak a szőnyegre, az élet más csatáiba sem lehet görnyedt háttal, lehorgasztott fejjel indulni.
Forrás: Csepel.hu
Natasa esetében az előbb szóltam a “magyar specifikumról.”
Íme, újabb példája amikor a magyar birkózó sport egyik kiemelkedő alakját -a tuskirályt- akarják egyéni ambíciók révén megbuktatni!
Azt gondolom e hasábon is gyakran olvashatjuk “a külvárosi gyűlölet” megnyilvánulásainak legkülönbözőbb formáit. (nem tőlem ered az idézőjelben foglalt minősítés)