Néptáncos farsang az ÁMK-ban

Csepel.hu

Néptáncos farsangi mulatságnak adott otthont a Nagy Imre Általános Művelődési Központ színházterme február 11-én.  A korábbi évek hagyományait folytatva a rendezvényszervező Nagy Imre Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola (AMI) táncházzal, ügyességi játékokkal, farsangi fánkkal és télűző népszokással várta a táncoslábúakat és a játékos kedvű diákokat. A Csepp-Csepel Táncegyüttes, a Kis Csepel Táncegyüttes és a meghívott vendégek is részesei voltak az estébe nyúló vigasságnak.

Körömi Gábor, az AMI igazgatója tréfás hangulatindító játékokkal szórakoztatta a fiatalokat, majd Tóth Zsuzsanna vette át az irányítást. Az új pedagógus sárközi és moldvai tánclépéseket, valamint összerázó néptáncot tanított. A gyerekeknek Herbály Milán, a Móra Ferenc Általános Iskola harmadikos kisdiákja mondott mesét.

A hétpróbás játékok állomásain – melynek főszervezője Kreiszné dr. Paál Sára, a Csepp-Csepel Táncegyüttes vezetője volt – többek között a gólyalábon járás, a bothúzás, az ugrókötelezés, a rongylabdadobálás könnyen teljesíthető feladatnak bizonyult. A sudridom mezőföldi zsebkendős táncban ügyes virtuskodással versenyeztek egymással az iskolások.

Farsang időszakában nem maradt el a kedvenc fánkevés, melyet a jövendőbeli jóslása tett izgalmassá. Fiúk és lányok nevét sütötték bele a tésztába, így hamar elfogyott az édes tészta.

A vidám rendezvény végén a télűzés és a tavaszvárás jegyében harsány kurjongatások közepette égették el a kiszebábot az ÁMK épülete előtt.

Forrás: csepel.hu

2 hozzászólás “Néptáncos farsang az ÁMK-ban” bejegyzésre

  1. "?!" szerint:

    Az alábbi eseményről is illene ma megemlékezni:

    68 esztendővel ezelőtt zajlott le a II. világháború egyik legvéresebb eseménye a “budavári-kitörés” néven elhíresült csata.

    Karl Pfeffer Wildenbruck tábornok, Hitler tilalma ellenére, 1945. február 10-én úgy döntött, hogy nem tartja tovább a budai várat és a fővárosunk védelme során bekerített maradék német és magyar csapatokkal a budai hegyeken át kitör az orosz gyűrűből.

    Február 10-este elrendelte, hogy a csapatok gyülekezzenek a Vár területén.

    Szándékát az akció sikere szempontjából fontos titoktartás érdekében, csak február 11-én délután közölte a csapatok parancsnokaival, de még ez is korainak bizonyult, mert áruló magyar katonák értesítették az oroszokat, hogy 11-én 20:00 órakor kezdődik a kitörési akció!

    Az árulás eredményeként pontosan 20:00 órakor az orosz tüzérségi lövegek és aknavetők hatalmas tüzet zúdítottak a lavinaszerűen kitörő kb. 32 ezer fős tömegre, és már a kitörés kezdetén véres kudarcba fullasztották a kitörési kísérletet.

    Mintegy négyezer fő jutott ki a hegyekbe, de az oroszok február 12-én és 13-án ezek többségét is felszámolták.
    Mindössze 624, más források szerint 785 fő érte el a német vonalakat!!!

    A harcok során az oroszok különösen kegyetlenül viselkedtek a kitörésben résztvevő magyar és német katonákkal.
    Azoknak sem kegyelmeztek, akik megadták magukat vagy megsebesültek.
    Olyan egyedi atrocitás is előfordult, hogy a Vár kazamatáiban lévő segélyhelyen megtalált sebesülteket lángszóróval pusztították el.

    Szégyen, hogy hivatalosan egyetlen szóval nem emlékeznek meg azokról a magyar és német katonákról, akik egy rossz ügyet szolgálva ugyan, de “a hazáért mindhalálig”, jelszónak megfelelően, a fővárosunk védelme során a katonai esküjükhöz híven becsülettel teljesítették a kötelességüket!

  2. Etikus szerint:

    Brávó!

Itt lehet hozzászólni !