Csepel.info

Miért pörögnek túl nagy teljesítményen a hajszárítók? Miért szerelik úgy a mosógépeket és az okostelefonokat, hogy a legfontosabb alkatrészeket pokoli nehéz legyen kiszerelni belőlük? Miért nehezítik meg saját eszközeik javítását még a legmenőbb technológiai cégek is? Utánajártunk, hogy a gyakorlatban hol érhető tetten a tervezett elavulás.

Itt, a Csepel.info-n egy korábbi cikkben már foglalkoztunk a tervezett elavulással. Most a Youtube-on lehet megnézni azt az érdekes és megdöbbentő videót, amely szintén erről szól. Hogyan csökkentették mesterségesen a villanyégők élettartamát, büntették azokat, akik jó termékeket gyártottak? Hogyan tüntették el azokat a találmányokat, amelyek túl jó termékeket eredményeztek volna? A fenti film mellett az alábbiakban az Origo cikkét idézzük ismét.

A fogyasztás ösztönzése érdekében az ipar arra törekszik, hogy a termékek mielőbb meghibásodjanak, elkopjanak, divatjamúlttá és javíthatatlanná váljanak, a tartósság nem érdekük többé – egy mondatban így írható le a tervezett elavulás, amelynek történetével és elméleti hátterével korábban ebben a cikkben foglalkoztunk. A jelenségről, vagy üzleti stratégiáról sok rémtörténet és anekdota kering, de konkrét bizonyítékot alig találni rá. Az [origo] gyakorlati példákat keresett, amelyek a termékek tartóssága és javíthatósága ellen hatnak.

A túl mohó porszívó

Először egy háztartásikisgép-szerelőt kerestünk meg, aki nem márkaszervizben dolgozik, hanem saját műhelye van. Veszeli Ferenc negyven éve foglalkozik ezzel, ma a VII. kerület egyik mellékutcájában, apró és gyéren megvilágított pincehelyiségben, szétszerelt gyerekjáték-, porszívó-, centrifugahalmok között dolgozik. Amikor arról kérdeztük, hogy mi jut eszébe a mai termékek tartósságáról, rögtön sorolni kezdte a példákat.

“Régen egy porszívó harminc évig elműködött. A maiak indokolatlanul nagy teljesítményűek, emiatt melegszenek, és hamar tönkremennek.” Jellemző, hogy olyan csavarral rögzítik a szerkezetek felületét, hogy csak a márkaszerviz tudjon hozzáférni a meghibásodott alkatrészekhez. Különlegesek a csavarfejek, és jól el is dugják őket, úgyhogy nem könnyű hozzáférni – magyarázta.
“Itt ez a porszívó. Az egyik csavart gumi alá bújtatták, hogy akárki ne tudja szétszedni” – mutatott egy példát, aztán a motorját is megmutatta: “Ez itt a forgórész, ez az álló, ez a lapát. Külön nem árulják, egyben nyolcezer forintba kerül, külön-külön viszont pár száz forint lenne. Sokszor van, hogy úgy csinálják, hogy a fődarabokat ne lehessen szétszedni. Pedig tudom, mi a baja.”

Sok olyan gép van szerinte – darálók, mixerek, habverők -, amelyekben műanyag fogaskerekek működnek, de azok annyira ócskák, hogy nagyon gyorsan ledarálódnak. “Ha egy húsdarálóhoz rendes fogaskereket akarok venni, irreális az ára” – mondta. “Sok új mosógép úgy van kitalálva, hogy a helyszínen ne lehessen javítani, csak a szerviz javíthassa. Mert az alkatrészek össze vannak zsúfolva, hogy minél kisebb helyet foglaljanak el. Ha a szabályozó alkatrész úgy van beállítva, hogy a maximumon járjon, akkor túl vannak hajtva, és elégnek az alkatrészek. Ezt a mérnökök is tudják” – fogalmazott.

Miért jó magyart venni?

Nagyon sok gépnek a kapcsolói igazán silány minőségűek, beégnek az érintkezők, elolvad a kapcsolóház – sorolta. Alkatrészt beszerezni pedig nem könnyű hozzájuk: a külföldről szállított, gagyibb kisgépek gyártói sokszor egy-két év után felszívódnak. Más esetekben pedig sokszor azzal utasítja el a szerelőt a forgalomba hozó – akár már két-három éves készülékek esetében is -, hogy ne haragudjon, de már nem szállít alkatrészeket hozzá a gyártó. Ezért Veszeli szerint javítási szempontból a hazai márkákat érdemes inkább szerezni. “Egy Hajdú bojler tízezerrel drágább, mint egy olasz, de még húsz évig tudok hozzá alkatrészt találni.”

Egyértelmű, hogy a konstrukciók ma nem a javíthatóságot célozzák – mondta a szerelő, hozzátéve, hogy mindig igyekszik úgy helyrehozni az elromlott szerkezeteket, mintha a sajátjai volnának. Néha azonban kénytelen azt tanácsolni a hozzá betérőknek: legközelebb vegye meg a legvacakabb kisgépet olcsón, aztán az első meghibásodásnál dobja el, és vegyen újat. Szerinte ugyanis ma nagyjából kétféle termék létezik: az olcsó gagyi, vagy pedig az olyan háztartási gép, aminek csak a neve márkás, de a minősége semmivel nem jobb. Igazi minőségi termék ma már szerinte nem nagyon van, ha mégis, akkor azoknak, akiknek nem számít a pénz. De a magas ár akkor sem garancia a jó minőségre – tette hozzá.

Plusz egy év garancia, százezer forint

“Bizonyos összeesküvés-elméletek szerint Steve Jobs is azt szeretné, hogy évente vegyél új iPodot. Ha nincs szerencséd, pont az egyéves garancia letelte után fog elromlani az iPodod” – olvasható dr. iPod honlapján. A honlap mögött álló vállalkozás APPSolute néven ma iPodok, iPhone-ok és iPadek szervizelésével foglalkozik, piaci rést betöltve ezzel, miután az Apple a kisebb mobileszközök szervizelésével nemigen foglalkozik. Inkább felajánlja, hogy az elromlott eszköz tulajdonosa tíz százalék kedvezménnyel újat vehet az Apple-szaküzletben. Az [origo] a két alapító, Bognár András és Feldhoffer Sebestyén véleményét kérdezte a tervezett elavulásról.

Tény, hogy az Apple-termékek a szoftverek újszerűségének, egyszerűségének köszönhetik a népszerűségüket, nem pedig a hardver tartósságának – jelentették ki. Szerintük több jel is utal arra, hogy a készülékek kitalálói szeretnék, ha az ember mielőbb újat venne belőlük.

Szervizes szemszögből szembeszökő, hogy nagyon nehezen szétszedhetők a készülékek. A régebbi Apple mobileszközöket még könnyebb volt szerelni, de az újabb verziók külsejét egyre nehezebb leválasztani: bepattanó fülek helyett inkább ragasztják őket. Az APPSolute alapítói nincsenek meggyőződve arról, hogy ez a gyártósoron felgyorsítja az összeszerelést. Az lehetséges – mondták kérdésünkre -, hogy a kijelző és az érintőfelület egymással összeragasztva védettebbé teszik a szerkezetet a portól, de az is tény, hogy a ragasztó is enged egy idő után. “Látunk olyan iPadeket, amelyeknél a kijelzőt egy év után ki lehet mozgatni, miután elengedett a ragasztó. Ezek 200 ezer forintos készülékek, és nem ezt várná a felhasználó egy ilyen drága eszköztől.”

A másik jó példa a nehezített szerelésre, hogy az iPad második, harmadik, negyedik szériája csak a ragasztott kijelző felől bontható. “Ha szét akarom szedni, elrepedhet, ez pedig aránytalanul drágává teszi a javítást, hiszen órákon át is eltarthat.” A kijelző törése amúgy is a leggyakoribb hibák közé tartozik.

“A legelső iPhone furcsa módon nagyon jól bírja, ott csak egy-két típushiba van” – mondták. Ugyanez a helyzet az első iPaddel is, amely még masszívabb szerkezet volt, mint az újabbak. A kijelző körül például masszív alumíniumkeret van, ami tompítja az ütést, ha a készülék leesik. Az iPad 2 esetében viszont ez már hiányzik. Ez a készülék jóval vékonyabb, mint az elődje, és mivel szinte nincs kerete a kijelzőnek, ha a sarkára esik – márpedig a sarkára esik -, akkor rögtön törik az üveg. Az üvegfelületet pedig körben végig ragasztják, ezért lebontani nagyon nehéz – sorolták tovább a példákat.

Az akkumulátor sem nagyon cserélhető – mutattak például egy roncs iPod Touchot. Az alkatrészek egyre jellemzőbben sok másikhoz vannak rögzítve, így a cseréjük önmagában nem lehetséges, egy fődarabcsere az Apple-nél pedig – ha például egy alaplapról van szó – hivatalosan a készülék teljes árának a kilencven százalékába kerül, és csak három hónap garancia van rá. “Gyártásilag nem nagyon indokolja semmi, hogy ne külön darabokból álljanak. Az iPhone-oknál meg tudták oldani, ezeket viszont, úgy tűnik, teljesen eldobhatóra tervezik.”

Ugyanez a helyzet a szerviz alapítói szerint az iPhone 3G wifijével, amely nagyon sokszor egy-másfél év eltelte után tönkremegy, és nem érzékel hálózatot. Ez viszont egy alaplapra integrált alkatrész, amelyet hozzá is forrasztanak, ezért nem cserélhető. Arra a kérdésre, hogy megfigyelhető-e, hogy a készülékek nem sokkal a garanciaidő lejárta után elromlanak, azt felelték: “ha vigyázó kezekben van, és nincs peched sem”, akkor tovább bírják, mint egy év, szoftveresen pedig ennél tovább is használhatók. Feldhoffer Sebestyén hozzátette, szerinte mindenképpen szégyen, hogy az Apple garanciaidői egy évre szólnak. Egy 600 ezres MacBookra egy év garancia van, és 100 ezer forintért lehet hozzá még egy évet vásárolni, közben viszont például a Dell eleve három évet vállal a termékeire – mondta. Pedig vannak olyan Apple-termékek, amelyek elég tartósak, ezért jóval hosszabb garanciaidőt is nyugodtan vállalhatna rájuk a cég.

Azok a készülékek, amelyek éveken át nem romlanak el, egy másik problémával néznek szembe: az újabb és újabb szoftverfrissítések ugyanis a régebbi modelleket – még akkor is, ha semmi bajuk – nagyon lelassítják. A rendszer pedig úgy van kitalálva, hogy ne lehessen visszabutítani a szoftvereket olyanra, hogy azokat még a többéves készülékek is elbírják. “Azóta sem értem, hogy ennek mi az oka, és hogy miért az Apple dönti el, hogy milyen szoftvert tehetek a telefonomra” – mondta Bognár András.

Az [origo] minderről pénteken megkérdezte az Apple hazai kommunikációjával megbízott sajtóreferenst, aki azt kérte, kérdéseinket e-mailben juttassuk el hozzá, de azt nem tudta megmondani, mikor érkezhet rájuk válasz. Amint választ kapunk, frissítjük a cikket.

Kondenzátor, a gyenge láncszem

Akad még több példa olyan technikákra, amelyek a tervezett elavulást szolgálhatják: a nyomtatókba épített lapszámlálókról korábbi cikkünkben már szó volt. Egy másik gyakori példa az elektrolit kondenzátorok esete, amelyek lapostévékben, monitorokban, játékkonzolokban és számos más készülékben is megtalálhatók. A kondenzátorok rosszul tűrik a hőt, felpúposodnak, és tönkremennek.

A svájci Le Temps tervezett elavulásról szóló cikke szerint mégis gyakran kifejezetten olyan alkatrészek közelébe építik őket, amelyek melegednek, holott lenne máshol is hely. Erről a La Bonne Combine nevű, helyben ismert szerelőműhely vezetője beszél. Ugyanebben a műhelyben fedeztek fel egy furcsa hibát egyes kávéfőzőkben. Háromezer kávé lefőzése után a kávégépek következetesen hibát jeleztek, és szóltak, hogy ideje szerelőhöz fordulni. A gyártó később változtatott, azóta a hibaüzenet nem jelentkezik.

November közepén a Wired magazinba írt véleménycikkében mérgelődött Kyle Wiens, az iFixit nevű online szerelő közösség vezetője azon, hogy nagyon sok cég az elektronikai eszközök szerelési útmutatóit jogvédetté teszi. Az információknak így csak a szervizek vannak birtokában, mások számára nem elérhetők. Egy 25 éves ausztrál laptopszerelő, Tim Hicks példája mutatja, mennyire érzékenyek is a gyártók arra, hogy ne legyenek nyilvánosak a szerzői jogvédett javítási útmutatók. Tim ugyanis olyanoldalt indított, amelyen pdf formátumban közzéteszi az innen-onnan megszerzett útmutatókat a legkülönfélébb elektronikai eszközök megszereléséhez. Nemrégen viszont – írja Wiens – a Toshiba ügyvédjei fenyegető hangú levelet írtak neki, ezért el kellett távolítania mintegy 300 Toshiba laptop javítási útmutatóját. Ez a lépés Wiens szerint a szerzői joggal való visszaélés a tervezett elavulás érdekében, és nagyon rosszat jelent a készülékeink élettartamára és az e-szemét jövőjére nézve.

A Figyelő egy korábbi cikkében a jellemző példák között említette még a digitális fényképezőgépek műanyagból készült fogaskerekekkel működő módválasztó gombjait, a magukat indokolatlanul gyakran tisztító, és ezzel a nagyon drága tintát pazaroló tintasugaras nyomtatókat, a nem gyári akkumulátorral működni nem hajlandó videokamerákat.

Horák Péter, a Budapesti Műszaki Egyetem Gép- és Terméktervezés Tanszékének tanszékvezető-helyettese a tervezett elavulást úgy tekinti, mint olyan anyagválasztást egy szerkezethez, ami hamar tönkremegy. A barkácsáruházban lehet kapni olyan olcsó fúrógépet, amely gyorsan elromlik, de a hobbibarkácsolóknak az is megfelelhet a célra, valamint professzionálisat, de jóval drágábban – mondott egy példát. Az olcsóbb anyagokat – amelyek törvényszerűen gyorsabban tönkremennek, mint a legjobb minőségűek – szerinte főként anyagi szempontok indokolják, vagyis a gyártók mindig olcsóbb és olcsóbb megoldásokra törekednek, hogy versenyt tudjanak tartani. A kicserélhetetlen alkatrészek mögött a gyártás során az összeszerelés megkönnyítésének az igénye is állhat – mondta. A kicsavarhatatlan csavarok pedig sokszor éppen azért olyanok, hogy az otthoni, nem feltétlenül szakszerű buherálást ne tegyék lehetővé.

Forrás: Origo