Csepel.hu
Kultúrtörténeti eseményen vehettek részt “A szeretet túlcsordulása – Annáról, Annának” című kötet bemutatóján akik november 24-én, az írónő, Jókai Anna születésnapján ellátogattak a Gellért Szállóba.
Az írónő 80. születésnapja alkalmából most megjelent emlékkönyv olyan verseket, történeteket és sokszínű írásokat tartalmaz, melyben címe és szándéka szerint valóban túlcsordul a szeretet. A megjelent alkotás az összefogás mellett azért példa nélküli, mert Magyarországon még nem volt ennyi írója egyetlen kötetnek.
Németh Szilárdot, Csepel polgármesterét, országgyűlési képviselőt is az a megtiszteltetés érte, hogy a könyv szerzői közt jegyzik. A polgármester a 293. oldalon arról ír, 2011-ben egy rendhagyó irodalomórán csoda történt azokkal, akiket Jókai Anna beavatott gondolataiba, érzéseibe. A kötetből kiderül az is, hogy a Béke téren közösen elültetett diófa szépen fejlődik: „Nincs messze az az idő, amikor a park legszebb és legillatosabb lombsátrát kínálja majd az embereknek”.
Ahogy a majdnem 500 oldalas könyv előszavában olvashatjuk: „A jó szavak gyűjteménye mindig megmarad. Érvénye átterjed, átjár múlt és jövő körein. Hagyomány lesz, és nemesbít. A mi történelmünkben így épült szinte valamennyi ünnep. Így épült ez a könyv is, hónapokon át, kétszázötven szerzővel, tanulmánytól a pár soros köszöntőig, egybeállva, mint szeretetcserepek a tetőn”.
Ez a műfajában és megjelenésében egyedülálló könyv kétszázharmincnégy műalkotást foglal magába. Neves művészek, tudósok, közéleti szereplők, politikusok köszöntő sorai, esszéi, festményei, grafikái, szobrai és más képzőművészeti alkotásai ünneplik Jókai Annát, az „angyalgyűjtő angyalt” 80. születésnapja alkalmából.
A főpolgármester a Gellért Szállóban a budapestiek nevében köszönetet mondott az írónőnek munkásságáért. Mint fogalmazott: „Sorsközösséget vállaltál velünk, akik úgy gondoljuk: elsősorban is magyarok vagyunk, akik ennek a nemzetnek a történelmét és nyelvét, lelki elkötelezettségét visszük örökül tovább”.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere beszédében kötésekről és kötelékekről beszélt, melyek befolyásolják és meghatározzák életünk menetét. Vizi E. Szilveszter, az MTA egykori elnöke, ma rendes tegja köszöntőjét követően neves művészek olvastak fel és szavaltak a kötetből, melynek első, számozott példányát az írónő, a másodikat a közönség soraiban helyet foglaló Mádl Dalma kapta.
Németh Szilárd – miután virágcsokorral köszöntötte a kerek évfordulón Jókai Annát – dedikálta azt a bizonyos 293. oldalt, melyen az írónőhöz szól.
Hatalmas névnapi ajándék a fenti bejegyzés a csepeli Katalinoknak – különösen Tóth Katinak – mert a bejegyzés arról tudósít, hogy a legalább egyszer Csepelen járt Jókai Anna könyvének a szerzői között szerepel a mi írózseni Szilárdunk is azzal, hogy “A szeretet túlcsordulása – Annáról, Annának” című kötet 293. oldalán beszámol a Jókai Anna által 2011-ben tett csodáról, továbbá a Szilárdunk által is dedikált kötetből kiderül, hogy szépen fejlődik a Béke téren a közösen elültetett diófa!
Nagy hiba lett volna ezt a fontos csepeli vonatkozó bejegyzést kifelejteni az önkormányzat honlapjáról és a csepel.inforól!
Ennek a rendkívül fontos csepeli vonatkozású bejegyzésnek csak az az egy súlyos hiányossága van, hogy nem tartalmaz a Gellért Szállóban átvágás közben készített néhány fényképet a mi szeretett vezérünkről (a mi Szilárdunkról)!
“?!”!
“Allah fényesíts meg ábrázatát!” 😛
Egy nem mindennapi személyiség 80. születésnapjához ilyen kommentet fűzni nem mindennapi primitívség.
Szerencsétlen és aljas bunkók!
Csak teszik a dolgukat. Bunkók, mert szocik.
Vajon túlcsordulna a nagy szeretet, ha az írónő – mondjuk -a baloldalhoz tartozna?
Figyeljetek kedves vér-narancsos bunkókáim: “november”, “gyula”, “Bugi”!
Majd akkor háborogjatok és bunkózzatok, ha az alább felsorolt kortárs magyar írók valamelyikének olyan könyv-bemutatójáról is tudósítanak a csepel.hun és a csepel.infon, ahol nem vett részt Németh Szilárd!
Ha lenne eszetek, akkor magatok is észrevennétek, hogy ez a bejegyzés nem a 80. születésnapját ünneplő Jókai Anna magyar írónő miatt került fel a csepel.hu-ra és a csepel.infó-ra, hanem azért, mert mint a bejegyzés címe is mutatja, “A szeretet túlcsordulása – Annáról Annának című kötet bemutatóján vett részt Németh Szilárd”!
(Ha tudnátok olvasni, akkor magatok is észrevettétek volna, hogy Jókai Annát meg sem említették a címben!!! Legalább erre figyelhettek volna, hogy ne lógjon ki a lóláb!)
Világos bunkókáim?!
Kortárs Irodalmi Adattár: (Az alább felsoroltak is szoktak könyvbemutatót tartani!)
Aczél Géza, Ágh István, Albert Pál, András Sándor, Andrassew Iván, Angyalosi Gergely,
Babarczy Eszter, Balassa Péter, Balázs Attila, Balla Zsófia, Bán Zoltán András, Bárdos László, Bari Károly, Bartis Attila, Bazsányi Sándor, Beck András, Békés Pál, Bella István, Beney Zsuzsa, Bényei Tamás, Bereményi Géza, Bertók László, Bodor Ádám, Bodor Béla, Bogdán László, Bojtár Endre, Boldizsár Ildikó, Borbély Szilárd,
Csaplár Vilmos, Cserna-Szabó András, Csiki László, Csoóri Sándor, Csordás Gábor, Csuhai István, Csukás István,
Dalos György, Darvasi László, Dérczy Péter, Dobai Péter, Domokos Mátyás, Domonkos István,
Eörsi István, Erdős Virág, Esterházy Péter,
Faludy György, Fejes Endre, Fenyvesi Ottó, Ferdinandy György, Ferencz Győző, Fodor Ákos, Fogarassy Miklós, Forgách András, Földényi F. László, Füzi László,
Gács Anna, Galántai Zoltán, Garaczi László, Géczi János, Géher István, Gerevich András, Gergely Ágnes, Gion Nándor, Görgey Gábor, Grecsó Krisztián, Grendel Lajos,
Györe Balázs,
Halász Margit, Hamvai Kornél, Határ Győző, Háy János, Hazai Attila, Hernádi Gyula, Horgas Béla, Horváth Elemér,
Ilia Mihály, Imre Flóra, Imreh András,
Janikovszky Éva, Jász Attila, Jókai Anna, Juhász Ferenc,
Kabdebó Lóránt, Kalász Márton, Kálmán C. György, Kántor Péter, Kányádi Sándor, Karafiáth Orsolya, Karátson Endre (André), Karátson Gábor, Károlyi Amy, Károlyi Csaba, Kárpáti Péter, Kemény István, Keresztury Tibor, Kertész Ákos, Kertész Imre, Keszthelyi Rezső, Király Levente, Kiss Anna, Kiss Ottó, Konrád György, Kontra Ferenc, Kornis Mihály, Kovács András Ferenc, Kőrösi Zoltán, Krasznahorkai László, Kukorelly Endre, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, Kun Árpád, Kurdi Imre,
Lackfi János, Ladik Katalin, Láng Zsolt, Lányi András, Lászlóffy Aladár, Lator László, Lázár Ervin, Lengyel Balázs, Lengyel Péter, Lovas Ildikó,
Margócsy István, Marno János, Marsall László, Márton László, Méhes Károly, Menyhért Anna, Mesterházi Mónika, Mészáros Sándor, Mészöly Dezső,
Nádasdy Ádám, Nádas Péter, Nagy András, Nagy Gabriella, Nagy Gáspár, Németh Gábor, Németh G. Béla,
Oravecz Imre, Orbán János Dénes, Orbán Ottó,
Pálinkás György, Pályi András, Papp András, Parti Nagy Lajos, Payer Imre, Peer Krisztián, Péterfy Gergely, Petőcz András, Podmaniczky Szilárd, Pomogáts Béla, Poszler György,
Rába György, Rácz Péter, Radnóti Sándor, Rakovszky Zsuzsa, Reményi József Tamás, Réz Pál,
Sándor Iván, Schein Gábor, Selyem Zsuzsa, Solymosi Bálint, Somlyó György, Spiró György, Sütő András,
Szabó Magda, Szakonyi Károly, Szálinger Balázs, Szántó T. Gábor, Szegedy-Maszák Mihály, Székely Magda, Szepesi Attila, Szigeti Csaba, Szijj Ferenc, Szilágyi Ákos, Szilágyi Andor, Szilágyi István, Szilágyi Márton, Szilasi László, Szirák Péter, Szkárosi Endre, Szőcs Géza, Szörényi László,
Tábor Ádám, Takács Zsuzsa, Takáts Gyula, Takáts József, Tandori Dezső, Tarján Tamás, Tar Sándor, Tatár Sándor, Temesi Ferenc, Térey János, Thomka Beáta, Tolnai Ottó, Tornai József, Tóth Krisztina, Tőzsér Árpád,
Ungváry Rudolf, Utassy József,
Vámos Miklós, Várady Szabolcs, Vári Attila, Varró Dániel, Vathy Zsuzsa, Végel László, Villányi László, Visky András, Vörös István,
Wirth Imre,
Zalán Tibor, Závada Pál, Zeke Gyula, Zoltán Gábor
Törött gerincű írásjel! “Elismerve hatalmas műveltségét”, azért a bárgyú másolás mellett kicsi időt fordíthatott volna arra, hogy az elhunytak nevét kivegye a listából!
Ha már nem volt ott Jókai Anna előadásán, legalább egy művét olvassa el. Tudom, cáfolatra kimásolja az írónő összes művét, de egy dedikált példány sokat nyomna a latba.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Kolosváry-Borcsa 600 írót ismertet a híressé vált könyvében, az illetők annyira zokonvették a szerepeltetést, hogy felakasztatták a szerzőt háborúsbűnösként. Igaz hogy ő az eredeti nevüket is leírta.
Kedves “?!”
Könyvek bemutatójáról ritkán szoktunk beszámolni oldalunkon.
Ennek a bemutatónak azonban kétségtelenül volt csepeli közéleti vonatkozása.
Egyébként az általad említett és oldalunkról hiányolt Szabó Magda műveinek népszerűségéről a 2012. november 22-én kelt “Legnépszerűbbek a bestsellerek, Nyirővel csak most ismerkednek: mit olvasnak a csepeliek?” c. bejegyzésünkben beszámoltunk.
A hírt az általad is említett Csepel.hu-ról vettük át, így ők is beszámoltak a fenti tapasztalatokról.
2012. június 5-én pedig szintén beszámoltunk egy Szabó Magda által írt műhöz kapcsolódó csepeli hírről, mikor az alábbi információt tettük közzé:
“A Csepeli Munkásotthon ad helyet a Bánfalvy Ági International Studio Abigél című Szabó Magda-regény új színpadi adaptációjára való felkészülésnek”
Az Abigélről bővebb információkat az alábbi linken olvashatsz:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Abig%C3%A9l_%28reg%C3%A9ny%29
Kedves “admin”!
Gratulálok ahhoz, hogy Szabó Magda munkásságával háromszor is foglalkoztatok ebben az évben, de helyesbítésként megjegyzem, hogy én nem emeltem ki a “Kortárs Irodalmi Adattár”-ban felsorolt írók közül Szabó Magdát!
Amikor pedig a bejegyzés címadását kritizáltam, akkor a kritikát nem nektek, hanem a forrásnak tekintendő csepel.hu cikkírójának szántam!
Végül megjegyzem, hogy “az Abigélről szóló bővebb információkat” magam is képes vagyok megtalálni, ezért a fenti utolsó mondatodat csak a téma elkenésére irányuló szándéknak tekintem!
Kedves “?!”
Akkor nyilván félreértettük az alábbi mondatodat, melyben megnevezted hírblogunkat:
“Majd akkor háborogjatok és bunkózzatok, ha az alább felsorolt kortárs magyar írók valamelyikének olyan könyv-bemutatójáról is tudósítanak a csepel.hun és a csepel.infon, ahol nem vett részt Németh Szilárd!”
Szabó Magda “valamelyike” az általad felsoroltaknak és beszámoltunk a vele kapcsolatos csepeli vonatkozású hírekről.
Ha további csepeli irodalmi-közéleti témáról értesülsz, akkor jelezd a csepel.info@gmail.com-ra. Beszámolóidat és esetleges fotóidat – a szerkesztés jogának fenntartásával – minden esetben közzétesszük.
Üdvözlettel:
Csepel.info csapata
Szerény véleményem szerint nem háromszor, (ez a baj) hanem az arra érdemesekkel folyamatosan kell foglalkozni, élete munkásságát TANÍTANI!
Mindenkinek, hogy fejlődhessen, mert ugye bár az esélyt meg kell adni.
Aki nem volt senkinek sem a regényhőse azt nem lehet része a tananyagnak.
Kedves Okos Vitatkozók!
A tematizált témát két részre kell osztani. Az egyik, hogy Németh Szilárd ellátogatott egy író-olvasó találkozóra. Színhely a Gellért Szálló. A hely szelleme, “Génius Lócija” önmagáért beszél, itt szállt meg vitéz nagybányai Horthy Miklós, miután fehér lováról leszállt. Én annak örültem volna, ha Németh Szilárd az elmúlt 11 évben csak egyszer is eljött volna a Csepeli Tamási Lajos Olvasó Munkás Klub összejövetelére. Ezt nyilván nem kultúraellenessége miatt nem tette, hanem mert mindig voltak fontosabb dolgai, mint a kultúra, amelyet távolról, virtuálisan bizonyosan imádott, imád. De ez nem is oly nagy gond. Ha nehezen is, de elvagyunk nélküle, bár hiánya átjár, mint huzat a házon. Viszont becsületére legyen mondva, nagy érdeme van, hogy szervezett itt Csepelen egy színvonalas Radnóti est.
Ami pedig az írókat és irodalmat illeti. Nem tudom, hogy észrevették-e a kedves vitatkozók, akik persze okosok is, hogy a kultúrharc olyan ősi hagyománya a magyarságnak, mint a lótartás, a lovaglás vagy az egymás becsmérlése, rágalmazása… és még sorolhatnám a nem génszerű tulajdonságokat.
Nos, folyik a kultúrharc. Adyt az akkori konzervatívok, akik hatalmon voltak a politikában és irodalomban, lehazaárulózták, beperelték, majd amikor kiderült, hogy nem lehet vitatni zsenijét, kisajátították, és az előbb még istenkáromlónak tartott Ady istenes verseit adták ki, stb.
A Nyugatot az akkori konzervatívok ott gáncsolták, ahol tudták. A hivatalos politika Herczeg Ferenc kormánypártiságát díjazták, támogatták. félre ne értsétek, Herczeg kitűnő író.
Aztán a szélső jobb a fajvédelem és nemzet féltés jegyében betiltotta a magyar irodalom élvonalába tartozó írók műveit, – Szerb Antal, Halász Gábor, Bálint György, Rejtő Jenő, Radnóti Miklós, szívszorító névsor, – csak mert zsidók, aztán az írókat is megsemmisítette. Kitűnő magyar irodalmi antológiát lehetne összeállítani a meggyilkolt írók műveiből. És most Auschwitz után megértük, hogy ismét össze akarják írni a zsidókat. Gyalázat.
Nem maradt el persze a konzervatív butaság reakciója, mert 1948 után az osztályharc jegyében az ostoba kommunisták, a nép-népi demokrácia nevében és a marxista leninista esztétika, a nem létező szocialista realizmus jegyében kitiltották a magyar irodalomból a konzervatív szerzőket, Herczeg Ferencet és társait, a kommunistaellenes szerzőket, Márait, Faludyt, Fejtőt, Wass Albertet, Nyirő Józsefet és még sorolhatnám.
Most tovább folyik a kultúrharc, az un. jobboldal igyekszik kiszorítani szintén a demokrácia szellemében az un. balliberális írókat, és igyekszik visszaszerezni a pozícióit és létre hozni egy kormánypárti mameluk írógárdát, akiknek értéke annyit csökken, mint amennyi az általuk kiszorított politika súlya. Erről szól az ügy politikai része.
De az irodalom ellenáll, a valóban jó irodalom. Tiszavirág életű kormányok jönnek-mennek, a Nyugat szerzői maradnak, Kosztolányi, Babits, József Attila marad, és remélem ismét felfedezik a valóban rangos, jelentős konzervatív írókat, is, mint például Herczeg Ferencet.
Végül, hasznos lenne, ha az un,. jobb oldaliak vennék a fáradságot, és un. ballib írókat is olvasnának, a két Kertészt, Konrádot…
Az un. baloldaliak pedig vennék a fáradságot és olvasnának konzervatív írókat: Nyirőt, Wass Albertet, mert csak a mű a fontos, a többi csak politikai locsogás. És persze olvassanak Szabó Magdát és Jókai Annát, még akkor is, ha előítéleteik és pártjuk ezt nem nézné jó szemmel.
Jaaaa! És várjuk szeretettel Németh Szilárdot a Munkásotthonban, nem baj, ha nem fehár lovon jön, mert minden híresztelés ellenére nem vörös kultúrtámaszpont, hanem a művészetet, irodalmat kedvelők találkozóhelye.
Például hamarosan jön Csepelre Baranyi Ferenc, Kossuth Díjas költő, aki Babits után lefordította Dante Isteni színjátékát.
Kedvcsinálónak, hadd mesélem el, én a Babits-féle fordítást olvastam, eszerint Dante a talpnyalókat, a hízelgőket Dis, a fájdalom városának kútja legaljába juttatja, ahol büntetésük, hogy szaros lében úsznak, időnként lebuknak. Vigyázzanak tehát hízelgők, nehogy ide kerüljenek.
További jó vitát és olvassanak nyugodtan Jókai Annát és Kertész Imrét is. Tegyék félre előítéleteiket. Baráti üdvözlettel: u.a. segédfogalmazó