Csepel.info

1982-ben, Leonyid Brezsnyev halálakor több szovjet nagyágyú is esélyes volt a hatalomra, de szenilis, részeges és korrupt vetélytársait megelőzve az akkor már erős táborral rendelkező Jurij Andropov lett a befutó. Az 1956-os magyar forradalom leverésekor kétes szerepet játszó politikus emelte be a hatalom legbelső köreibe Mihail Gorbacsovot. A Brezsnyev-korszak pontosan 30 éve ért véget: a pártfőtitkárt november 15-én temették.

Harminc évvel ezelőtt, 1982. november 10-én Jevgenyij Ivanovics Csazov professzor, a szovjet csúcsvezetők orvosa a telefonhoz lépett, de mivel félt a lehallgatástól, csak annyit mondott a vonal másik végén lévő Jurij Andropovnak, jöjjön mielőbb Leonyid Iljics Brezsnyev dácsájába. Andropov ekkoriban a Szovjetunió második emberének számított, ő volt a kommunista állampárt központi bizottságának (SZKP KB) ideológiai titkára.

Brezsnyev halott

Az első ember, a szovjet pártfőtitkár ekkor már halott volt. Bár évek óta számítottak az agonizáló politikus halálára, az mégis hirtelen következett be. Csazov amiatt izgulhatott, hogy a hír a kelleténél előbb jut a KGB főnöke, az Andropov helyébe lépett új titkosszolgálati vezető, Fedorcsuk fülébe. De attól is félhetett, hogy a részeges és korrupt belügyminiszter, Scsolokov tudja meg túl korán az információt. Minderről a brit kremlinológus, Archie Brown is ír a The Gorbachev Factor című könyvében.

Scsolokov és Fedorcsuk a konzervatív Konsztantyin Csernyenko embere volt, Csernyenko pedig Brezsnyev bizalmasaként tett szert hatalomra. A pártfőtitkári utódlásban ekkoriban Csernyenko nagy esélyesnek számított, hiszen Brezsnyev titkárságát irányította hosszú évekig, és kulcspozíciókat tartott magánál a Politikai Bizottságban (PB) és az SZKP KB titkárságán, vagyis a két legfontosabb szovjet döntéshozó szervezetben.

Lehallgatták a belügyminisztert

Azt, hogy a szovjet belügyminiszter, Scsolokov részeges volt, nem Archie Browntól tudjuk. A KGB korábbi, 1967-82 között regnáló főnöke, tehát maga Jurij Andropov beszélt még korábban Scsolokov lehallgatásáról, illetve arról, hogy így derült ki: a miniszter sokat iszik. Ion Pacepa, a román hírszerzés főnöke szerint Andropov azt bizonygatta neki: “Brezsnyev elvtárs” kivételével mindenkit bemikrofonoztak a szovjet elit tagjai közül. Brezsnyev maga is foglalkozott Scsolokov és Usztyinov hadügyminiszter alkoholproblémáival – minderről Dmitry Mikheyev ír Gorbacsov-könyvében (The Rise and Fall of Gorbachev).

Az ivászat miatt a szovjet vezetők aligha vádolhatták volna egymást – valójában Scsolokov belügyminiszter is más okból került Andropov célkeresztjébe. Andropov KGB-főnökként a nyolcvanas években tisztogatásba kezdett a pártelit körében, ahol a korrupció hihetetlen méreteket öltött. Azóta film is készült Leonyid Brezsnyev lányáról, aki Scsolokov feleségével együtt keveredett botrányokba. A különböző ügyek Brezsnyev fiát, Jurijt – szovjet külkereskedelmi miniszter-helyettest – és más rokonokat is érintették.

A Szuszlov-Cvigun vitába mindkét fél belehalt

A tisztogatási ügyön a KGB egyik alvezére, Cvigun állambiztonsági tábornok – maga is Brezsnyev rokona – dolgozott. A kremlinológusok – Christian Schmidt-Häuer és Stephen White – vitatják Cvigun szerepét: egyesek szerint leleplezni, mások szerint fedezni akarta Brezsnyev lányának és fiának viselt dolgait. Annyi bizonyos, hogy Cvigun az ügy miatt összetűzésbe keveredett a Szovjetunió akkori második emberével, Szuszlov ideológiai KB-titkárral.

A puritán Mihail Szuszlov volt az utolsó olyan vezető a szovjet elit csúcsán, aki még Sztálin idején került a Politikai Bizottságba (miután komplett kaukázusi törzseket és egész litván falvakat deportáltatott a második világháború alatt és után), és sokan a Kreml szürke eminenciásának tartották évtizedeken át. Szuszlov a beteg és egyre inkább döntésképtelen Brezsnyev utolsó éveiben Csernyenkóval és Andrej Kirilenkóval együtt a legbefolyásosabb politikusok egyikének számított. Szuszlov részese volt még az 1964-es puccsnak is, amelyet Hruscsov ellen szerveztek, és amely Brezsnyevet állította a Szovjetunió élére.

A Szuszlovval folytatott vita után Cvigun feltehetően öngyilkos lett, bár a hivatalos közlemény természetesen nem erről szólt. (A Scsolokov házaspár is így cselekedett később.) A nagyhatalmú ideológiai titkár, Szuszlov szívrohamot kapott a Cvigun-vita után, és pár nappal a KGB-tábornok elhunytát követően, 1982 januárjában meghalt ő is.

Aki a legtöbbet nyerte Szuszlov halálával

Akármi történt is, a Cvigun-Szuszlov összecsapás legfőbb haszonélvezője Andropov lett. Előbb Szuszlov 1982. januári halálát használta ki, s a szovjet vezetés körében mindig is gyanúsnak tekintett titkosszolgálati főnöki székből 1982 májusában sikerült az ideológiai titkár funkciójába átugrania. Így Brezsnyev novemberi halálakor már kedvező hatalmi pozícióban várta a fejleményeket – bár maga is súlyos betegségekkel küszködött, akárcsak ellenlábasa, Csernyenko.

Andropov

A sötét múltú, 1956-ban Magyarországon kétes szerepet játszó Andropovnak komoly szövetségesei voltak 1982-ben Brezsnyev környezetében is. Csazov professzor, a Kreml orvosa nem véletlenül őt hívta fel Brezsnyev halálakor. Andropov így a többi potenciális rivális – főleg Csernyenko – előtt értesült a pártvezér haláláról. Jól informáltsága utóbb aranyat ért: két nappal Leonyid Iljics elhunyta után, november 12-én Andropovot választották a szovjet állampárt, az SZKP főtitkárává.

Erős tábora volt Andropovnak

Andropovnak Brezsnyev halálakor már viszonylag erős tábora lehetett az SZKP Politikai Bizottságában is. Őt támogatta a KGB jelentős része, továbbá a hadsereg és a külügy, az iszákos Dmitrij Usztyinov marsall és az 1957 óta külügyminiszterként dolgozó veterán diplomata, Andrej Gromiko. Később Andropovot a reformerek egyikeként állították be a nyugati kremlinológusok. Mindennek az egyik (utólagos) alapja, hogy ő emelt be a hatalom legbelsőbb köreibe egy addig ismeretlen dél-oroszországi területi párttitkárt, Mihail Gorbacsovot.

Gorbacsov 1978-ban lett sztavropoli területi párttitkárból mezőgazdaságért felelős szovjet KB-titkár, ez azonban még nem volt túl erős pozíció. Gorbacsov elődje a KB-titkári poszton korábbi sztavropoli főnöke, Fjodor Kulakov volt. Gorbacsov azonban nem csak Kulakov emberének számított sokáig, hiszen Dmitry Mikheyev életrajza szerint a hatvanas évektől baráti viszonyban volt a KGB-főnök Andropovval. Sőt: Mikheyev felveti, hogy Gorbacsov a KGB protezsáltja volt évtizedeken át.

Összeomlóban volt a szovjet gazdaság

Andropov a KGB élén állt 1967 és 1982 között, és nála jobban senki sem ismerte a szovjet elit elöregedettségét, korruptságát és alkalmatlanságát. Amikor már pártfőtitkárként 1982-ben eltávolíttatta Andrej Kirilenkót a pártvezetésből, a szenilis funkcionárius – akinek befolyása egykor Szuszlovéval és Csernyenkóéval vetekedett Brezsnyev oldalán – olyan állapotban volt már, hogy nem tudta megírni lemondólevelét.

Ezenkívül Andropov tisztában volt a szovjet gazdaság totális csődjével. A valódi gazdasági-költségvetési számokat csak a legszűkebb vezetés tudta, ezért szánta rá magát Andropov és csapata a nyolcvanas évek elején, hogy modernizálják a szovjet birodalmat. Ők álltak szemben az elöregedett és aktatologató Csernyenkóval, a részeges és korrupt Scsolokovval, a kipróbált katonai hírszerzővel, Fedorcsukkal és a szenilis Kirilenkóval.

Így aztán Andropov hatalomra jutása után azonnal nekikezdett a kádercserének. Leváltotta Scsolokovot, Fedorcsukot és Kirilenkót. Andropov bizalmasa, a sokáig mellette titkosszolgálati alvezérként dolgozó Csebrikov tábornok lett a KGB főnöke. Kipróbált KGB-sek emelkedtek magas posztokra: köztük a reformokért egyáltalán nem lelkesedő Gejdar Alijev azerbajdzsáni vezető. Ő a szovjet titkosszolgálatokban kezdte a pályafutását, és a korrupció elleni harcban Andropov mellé állt, így első miniszterelnök-helyettessé lépett elő a Szovjetunióban. (Az ő fia jelenleg a független Azerbajdzsán első embere.)

Rizskovot és Gorbacsovot is Andropov szemelte ki

Ekkoriban lesz Nyikolaj Rizskov KB-titkár (később kormányfővé lép elő), aki a gazdasági koordinációért lesz felelős, és Andropov Mihail Gorbacsov mezőgazdasági KB-titkárral együtt őt bízza meg a gazdaság rendbe tételével. Gorbacsov jogkörét az egész gazdaságra kiszélesíttette Andropov. Ezt a Kreml régi gárdája morogva vette tudomásul Archie Brown szerint. Ekkoriban a Központi Bizottság titkárságainak üléseit Csernyenko vezette. Őt tehát nem tudta Andropov félreállítani, azonban egyre romlott mindkettőjük egészsége. Így aztán egyre gyakrabban fordult elő, hogy Mihail Gorbacsov vezette az üléseket.

Brezsnyev 1982-es halála tehát változást hozott a szovjet politikában. Andropovban egyesek Gorbacsov elődjét vélik felfedezni. Így az “uszkorenyije”, vagyis a “gyorsítás” kifejezés Alekszandr Subin orosz történész szerint már Andropov idején (1982-84) felmerült, és eredetileg Gorbacsov 1985-ös hatalomra kerülésekor is a szovjet gazdaság felpörgetését tűzték ki célul. Ám ez még nem az igazi reformok korszaka, mert a politikai és gazdasági rendszer alapjait nem érintették sem Andropov reformjai, sem Gorbacsov első változtatási kísérletei.

Mihail Gorbacsov

Gorbacsov akkor kezdett el a demokratizáláson és a nyilvánosság erősítésén (glasznoszty), illetve a gazdaság átalakításán (peresztrojka) gondolkodni, amikor belátta, hogy a recsegő-ropogó szovjet katonai-ipari kolosszust már nem lehet változtatás nélkül “gyorsítani”, mert egyszerűen szétesik. Ez azonban már nem Jurij Andropov története, hiszen ő 1984-ben meghalt. Gorbacsovnak pedig ki kellett várnia, hogy a rangban utána következő Csernyenko még egy évig pártfőtitkároskodjon, majd távozzon az élők sorából. Gorbacsov ideje 1985-ban jött el, amikor már egyetlen igazi vetélytársa sem maradt a hatalmi centrumban, és őt választották meg a párt vezetőjének.

Forrás: Origo