Csepel.hu
Az eseményen készült képekből itt találhatnak albumot
Október 17-én egy olyan szakmai napra szólt a meghívónk, melynek témája gyakorlatilag kerületünk összes lakosát érinti. Megnyitójában Morovik Attila alpolgármester tanáremberként is szólt a megjelentekhez. Elmondta, 2011 az önkéntesség éve volt az Európai Unióban, így figyelmünk jobban ráterelődött erre a témára, ami egy csapat kialakítására sarkallt bennünket. Az új törvény értelmében a kilencedikesek csak harminc óra önkéntes munka elvégzése után tehetnek érettségit.
Élethelyzetekben minden segítség önkéntes „munka”. Példa erre az is, ha egy vak embert átsegítünk a zebrán, vagy ha a buszon a fiatalabb átadja a helyét az idősebbeknek. De ami nagyon időszerű éppen ezekben a hónapokban: a csatornázási munkálatok alatt akár vásárlással segítjük a nehezebben kimozdulni tudó idősebb embertársainkat.
A házigazdaként megszólaló Fatérné Rothbart Mária röviden bemutatta az intézményt és hosszasan sorolta azokat az ellátási formákat, amik a Humán Szolgáltatások Igazgatósága alá tartoznak.
Az intézmény átalakulásáról és az integráció indokairól Kanyik Csaba beszélt. Elsősorban az önkormányzati törvény változása volt a mérvadó, de nagyon sok párhuzamosságot véltek felfedezni a rendszerben és elmondása szerint figyeltek a pénzügyi vonatkozásokra is. “Példaképpen említhetném, hogy fejlesztő pedagógus, az iskolában és a gyermekvédelemben is jelen volt. Rá kellett térni az egyablakos lakossági szolgáltatásra, így összevontunk a szociális és a gyámügyi irodát. Az igénylőnek nem kell két helyen sorba állnia és így egyszerűbb az elbírálás is. A családot helyezzük előtérbe és ha az erőforrásaik kimerültek, akkor jöhet a segítség az önkormány-zat, majd az állam részéről. Itt van szerepük az önkénteseknek, ami már jól működik az iskolákban, ahol a szülői munkaközösség sok feladatot átvállal. Földrajzi egységekben gondolkodunk és erre már van egy jól bevált, 1.500-2000 fős háziorvosi körzeti rendszer. Az önkéntesek értesítik a lakosságot például arról, hogy milyen ellátási lehetőségek vannak.”
Sárosi Miklósné nyugdíjba vonulásáig maga is szociális területen dolgozott, most már mint önkéntes arról beszélt, hogy ez mit jelent és arról is hallhattunk ismérveket, hogy szerinte milyen a jó önkéntes.
Juhászné Végi Edit az önkéntesek szervezésének nehézségeit ecsetelte. Elmondta, népszerű az adminisztratív feladatok ellátása, a szabadidős tevékenység segítése és a kertészet is. Sokaknak annyira megtetszik, hogy maradnának, amire sajnos nem mindig van lehetőség.
Csepel Díszpolgára, Varga Norman a Nemzeti Ifjúságvédő és Tehetségkutató Egyesület elnöke, pedig arról a munkáról beszélt, amit eddig végeztek és még szerepel nagyszabású tervei között. “Egy szörnyű baleset változtatta meg az életemet. Tíz éve egy dulakodásnál a villamos alá löktek, aminek következtében akár el is veszthettem volna teljesen az egyik karom. Hála a technikának és az orvosoknak, vissza tudták varrni, de az ökölvívást már nem tudtam folytatni. A Mutasd meg te is, mire vagy képes! mozgalom tagjai közül hárman vállalták, hogy kerékpárral eljutnak a londoni olimpiára és mivel én sem akartam lemaradni, azt vállaltam hogy futva teszem meg ezt az utat. A három hónapos kampány alatt 152 alkalommal jelentünk meg különböző országos médiumokban, amiknek hét milliós volt a nézettsége. Nyolc országon futottam keresztül, a reklámérték meghaladta a 300 millió forintot. Egyesületünk irodája hamarosan megnyílik Csepel központjában. Hogy miért? Abból indultam ki, hogy jó lett volna ha sportpályafutásom alatt engem is tudott volna egy hasonló szervezet segíteni.
Varga Julianna utolsóként megtartott előadásában az időbank ismérveiről és szükségességéről beszélt. Fontosnak tartja a koordinátori szerepet, mert ő gyűjti be az önkéntes felajánlásokat, de ismeri a másik oldal igényeit is, ezáltal ő tudja „összehozni” a két felet.
A rendkívül tartalmas délelőttöt egy kis szünet után, kötetlen beszélgetés zárta. Fatérné Rothbart Mária elmondta, nagy szükség van a segítő önkéntesekre, de a felvilágosító munkára is. Főleg az idősebbek körében, akik még mindig bizalmatlanok és ezért kell az intézményi háttér.
Kedves csepeliek!
A mindent átható dilettantizmus,és az ebből levezethető téboly ismét kitermel egy hamarosan szitokszóként használható fogalmat: ez az “önkéntesség”.
Mivel 2002-2004 között én is sok száz civil szervezettel együtt, és a Civil Együttműködési Program jogi munkacsoportjának koordinátoraként is vettem részt az önkéntes alapítvány jogalkotási munkájában, és ma is aktív – bár, a hatalomhoz dörgölődzés hiányában háttérbe szorított – nonprofit vezetőként van némi fogalmam a kérdésről.
Látszólag minden csodálatos, azonban ha az ember logikusan végiggondolja a dolgot, akkor gutaütést kap a dilettáns jogalkotói idiotizmustól!
Bölcs vezérünk hívő seregei megint úgy alkottak jogszabályt, hogy mivel tök hülyék a kérdéshez, és a békemenet típusú karrier civileken kívül mást nyilvánvalóan meg sem kérdeztek, megint szavakban nagyon szimpatikus, szép rendszert alkottak, mely a valóságban homlokegyenest mást eredményez.
A mi viktorunk és hűséges ebei ebben nagyon profik: mást mond, mint amit csinál!
Gondolkozzunk, csak úgy paraszti józan ésszel.
Bölcs vezérünk egy sor olyan jogszabályt alkotott, amiben az önkéntességnek több tízezer emberre ható gyakorlati munka igénye van. Szar ügy, mert erre már nem gondoltak!
Ki fogja megszervezni az önkéntesek munkáját?
Kik fogják foglalkoztatni őket? – Majd kirúgnak néhány ezer dolgozót, hogy ingyen munkások dolgozzanak helyettük? – Ez ám a költség-gazdálkodás!
Ha van hol és mit, akkor lesz-e eszköz hozzá, lesz-e mivel?
Ki fogja őket betanítani, eligazítani, felügyelni? Ki vállalja értük a felelősséget?
És egyáltalán: mibe kerül ez az adófizetőknek???
De az igazi baj nem is ez a dilettáns kivagyiság!
Gondoljátok meg: mi az eredménye annak, ha a önkéntesség kötelező?
Van ilyen fogalom, úgy hívják: KÉNYSZERMUNKA!
Hogy is van? Eddig a diákok utáltak tanulni?
Na most megtanulja majd a büdös kölök, hogy tanulni sokkal jobb, mint dolgozni!
Ez ám a kulturált munkára nevelés!
Erkölcstan órán meg majd jól pofán veri a tanár, hogy miért lógott a kényszermunkából? 🙂
Végül egy apróság:
Kedves Admin!
Civilként nagyon örülök, hogy Varga Normann szupercivil hítes-társuk hamarosan saját irodát nyithat Csepel Központjában, de azért nem kéne ennyire a seggét nyalni?
Vagy az is dicső tettei egyike, hogy ő dísz-civilként, magas szakértői terveivel emelte a Moravik Attila színvonalát?
Vagy lehet, hogy csupán meg akarjátok őt utáltatni mindenkivel?
üdv menyus
Menyusnak nem jutott iroda, csak hokedli.
Ez az ő baja?
Szegény Gordonka!
Talán beteg vagy, hogy már egy frappáns szemétkedésre sem futja?
Tudod te kis butus, nekem sohasem volt irodám,de nem is vágyatm rá.
Jó nekem a hokedli, én arról nem fogok pofára esni.
Üdv menyus
Kötelező önkéntes munka = kommunista szombat és még Hoffmann Rózsa nem tudott a lenyelt,előtte megígért béremelésről?
Ilyen sötétségeket nem kellene ennek a Mehyhértnek leírnia.Úgy látom mindenhez jobban ért,igazi kommunista.
Őszintén sajnálom, hogy törvényi kötelezettséget csináltak az önkéntességből. Nálunk boldogabb demokráciában a hétköznapi kultúrához tartozik az önkéntes munkavégzés.
Kevés jobb dolgot tudok az önkéntes munkavégzésnél, aminek az az alapja, hogy szabadon választott, és valóban önkéntes alapon végzett olyan tevékenység, ami jó az önkéntesnek (mert azt teszi, amit szeret, amiben jó, amiben sikeres), és jó a környezetnek is, mert aki kapja az önkéntes munka értékeit, eredményeit, az érzi, hogy nincs egyedül, van segítség, és sorolhatnám az előnyeit.
Az önkénes munka az bármi lehet! A kutyasétáltatástól, a bevásárláson át, a takarítás, a nagymosás, a versfelolvasás, az adománygyűjtés, az ételosztás, a gyermekfelügyelet, a főzés, a társalgás, a kíséret, kisebb javítások, festés, szépítés, és még igen hosszan sorolhatnám. (csak csendesen jegyzem meg, hogy szintén a nálunk boldogabb demokráciában egy önkormányzati képviselő jelöltet nem is vesznek komolyan, hogy ő a közt akarja szolgálni, ha nem rendszeres önkéntes munkás)
De oké, tegyük fel, hogy kicsi hazánk lakossága nem tesz meg semmi olyat, amire nincs kényszerítve, így hát törvényt kell alkotni erről is.
A jogalkotókat szívesen kérdezném, jelesül Németh Szilárdot, és Borbély Lénárd urakat, hogy miért nem gondoltak arra, hogy ezt a törvény által kötelezett “önkéntes” sereget valahogy önkéntes munkához is kell juttatni? (pláne, hogy a 22.800 Ft-os segélyt elveszthetik a segélyezettek- nem mintha abból meg lehetne élni-, és három évre kizárják őket az ellátásból, a végzős középiskolások pedig ez nélkül nem kapnak érettségi bizonyítványt)
Milyen jó lett volna, ha az önkormányzat időben megkezdi a felvilágosító előadásokat az önkéntes munkáról, és ezzel párhuzamban lehetővé teszi helyi civil szervezeteknek a működést, hogy partnerként felkészülhessenek az önkéntesek fogadására.
Én mindig mondom, hogy nem az a baj, hogy a politikusok nem értenek mindenhez, mert nem is kell. Az már viszont baj, hogy a hozzáértőket kizárják mindenből, ők maguk meg ostobaságokat csinálnak, amiből hosszú évek morális problémáival küszködik a lakosság.
Az igaz, hogy a kötelező közösségi munka benne van az új közoktatási törvényben, de először a 2016-ban érettségizőknek kell teljesíteniük tudomásom szerint a négy év alatt összesen 50 órát. Azt hiszem, nem fog megártani nekik. Tehát nem önkéntes munka, közösségi. Egyáltalán nem biztos, hogy ezt civilszervezeteknél kell eltölteni, sőt! Az biztos, hogy nem lesz egyszerű megszervezni. Az ötlet jó szerintem, a siker a megvalósításon múlik. Hajrá Magyarország!
Önmagával az önkéntes munkával nincs bajom, sőt! A gond azzal van, hogy “kötelező”, ami nem fogja megkedveltetni senkivel ezt a dolgot sajnos. Félő, hogy visszafelé sül el! A másik, hogy a kivitelezése nincs előkészítve. Mellékes, hogy 2016-ban érettségizőknek kell az 50 óra, az előkészítő munkában fontos lenne tudatni az önkéntesség előnyeit, és felvilágosítást adni annak valódi értékéről.
Attól tartok – az előzetes információk alapján – hogy minden diák az utolsó pillanatokra fogja halogatni a dolgot, amitől – még ha elő is készítik a terepet – akkor is dugulás lesz.
A segélyezéses dolog tekintetében meg pláne elfogadhatatlan így, ebben a formában, ahogy csinálják.
De azért hajrá Magyarország, és aztán majd lesz valami! 🙂