A Szovjetunióban bebörtönzött és eltűnt Wallenberg szobra vörös posztóvá vált a kommunisták szemében
Urbanlegends.hu, Szoborlap.hu, Csepel.info
A Magyar Fájdalom szobra
Napfürdőző nő, tábori vadász, betegség elleni küzdelem – avagy nem minden az, aminek látszik. Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor új könyve segítségével nézett utána három kalandos sorsú, rendszerváltásokat átélő budapesti szobor történetének az Urbanlegends.
A cikkből kiderül hogyan döntötték le a kommunisták politikai okokból brutális módon az éj leple alatt Raoul Wallenberg svéd diplomata budapesti szobrát, majd hogyan állította azt helyre az utókor.
Magyar Fájdalom – Napfürdőző nő
1932-ben avatták fel a Szabadság téren a magyar revizionizmus egy pártfogójának az ajándékát, a Magyar Fájdalom szobrát, egy gyermekei elvesztése miatt szenvedő női alakot.
“Ez a szobor a trianoni szerződés által elrabolt gyermekei sorsát sirató Magyarország fájdalmát jelképezi. Alkotója francia szobrász, Emile Guillaume. Ezen emlékművet a szenvedő magyar nemzetnek ajánlotta fel Magyarország angol barátja, Viscount Rothermere” – volt olvasható a szobor alatt.
Az alkotást a világháború után eredeti felirataitól megfosztva, “Napfürdőző nő”-ként értelmezték újra, és a Palatinus strand bejáratánál kapott helyet – a háborúban elpusztult Napozó nevet viselő alkotás pótlásaként. A szobrot 1947-es eltávolítása után a talapzatának további sorsáról nem maradt fenn adat 1967-ben raktárba került, majd 1973-ban a balfi gyógyüdülő parkjában állították fel – olvasható a Szoborlap.hu oldalon.
Prónay Pál – Tábori vadász, kalapcserével
A Városmajorban élte túl a kommunizmus éveit a fehérterrorban fontos szerepet játszó Prónay Pál: a Kisfaludi Stróbl Zsigmond által készített és 1941-ben felavatott Tábori vadászok első világháborús emlékművön ugyanis a jobb oldali alakhoz Prónay állt modellt.
1949-ben a szobor kalapját ugyan lecserélték, mivel az a csendőrkalapokra emlékeztetett, ám mivel az alakról nem sokan tudták, kit ábrázol, maga a szobor maradhatott.
Raoul Wallenberg – Betegség elleni küzdelem
A budapesti zsidók ezreit megmentő svéd diplomata emlékére 1949-ben szobor állítását tervezték a Szent István parkban. Wallenberg időközbeni nemkívánatos személlyé válásával azonban Pátzay Pál alkotását az avatás előtt eltüntették.
A Szoborlap.hu szerint “Pátzay Pál a szobor kismintájával már 1945 novemberében elkészült, 1948-ban a nagyminta alapján kiöntötték a szobrot, és 1949 márciusában fel is állították. A főváros megbízása óta eltelt időben azonban Wallenberg, akit a Vörös Hadsereg máig rejtélyes körülmények között ejtett foglyul még 1945 januárjában, eddigre az oroszok és a kommunista rezsim szemében végképp nemkívánatos történelmi hőssé vált. 1949. április 8-án éjszaka, a felavatás napja előtt a szobrot szemtanúk emlékezése szerint teherautóhoz erősített kötél segítségével ledöntötték, megsérült, a felavatása elmaradt, és elszállították. 1950-ben szerepelt a Műcsarnokban az az év augusztus 19-én megnyitott I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon, ez után legközelebb 1953-ban, Debrecenben bukkant fel: a Biogal Gyógyszergyár főépülete előtt állították fel (könnyen elképzelhető, hogy már 1952 nyarán, a gyár átadásakor, lásd erről a kapcsolódó műlapot), és évtizedekre – Wallenberg-utalás nélkül – a debreceni Biogal ikonja lett belőle – lázas kisgyerekek rettegett figurája a gyógyszeres dobozokon.”
A kalandos sorsú szobor másolatát végül 1999-ben állították fel a Szent István parkban, az Üllői úti és debreceni szobrokra pedig felkerült Wallenberg neve. A történet még részletesebben itt olvasható.
