Csepel.info

Origo

Egy furcsa hirdetés a sok közül az Expressz.hu-n

A Magyarországon megjelenő angliai állásajánlatok majd száz százaléka átverés – jelentette ki magabiztosan a Manchester közelében élő András. A jelenleg egy húsüzemben dolgozó férfi – aki azt kérte, ne írjuk le a nevét, és a várost se, ahol él – ezt saját tapasztalataira alapozza, miután két év alatt összesen 268 apróhirdetésre jelentkezett, de végül mindről kiderült, hogy egy szó sem igaz a jól fizető munkát kínáló hirdetésekből.

Az [origo] angliai csicskáztatóhálózatot bemutató cikkei (itt és itt olvashatja őket) után több megkeresést is kapott olyan emberektől, akik nem emberkereskedők áldozataként kerültek Angliába, hanem csalók verték át és húzták le őket több száz fonttal. Információink szerint sok százan – főként a keleti, szegényebb megyékből származó emberek – eshetnek áldozatul a hasonló elven működő csoportoknak, amelyek Anglia számos részén működnek, kihasználva a munkakeresők hiszékenységét és a brit rendszer kiskapuit.

Az Expressz.hu-n rövid kereséssel egyből négy olyan álláshirdetést is találtunk, amely angolul nem tudó, végzettség nélküli embereknek kínál nagyon jól fizető állást. “Számos munka Londonban a munkáltatói elvárások alapján akár 9,5 GBP órabérrel! Raktári munka Férfiaknak és Hölgyeknek 18-50 éves korig multionacionális áruházláncnál! (…) A kiutazáshoz kb. 300 000 Ft kezdőtőke szükséges” – így szól például az egyik tipikus hirdetés. A hirdetések szerint nyelvtudás, munkatapasztalat, nyolc általánosnál magasabb végzettség sem szükséges.

Nem egyértelmű, hogy egy-egy ilyen hirdetés valós lehetőséget kínál-e, de a Magyaroklondonban.com-on számtalan fórumhozzászólás bukkan fel, figyelmeztetve a hamis álláshirdetésekre és a csalásokra. “Vigyázat, aki Londonban vagy Angliában keres munkát, ne dőljön be a (…) néven futó patkánynak! Tőlünk levett lakbér címén 160 fontot, hogy majd hozza a kulcsokat. Na, azóta is hozza. Vigyázzatok, mert behízelgi magát azzal, hogy ő nem kér pénzt a szolgáltatásaiért, csak a lakbér árát. Amint megkapta a pénzt, már tűnik is el” – hangzik az egyik dühös figyelmeztetés.

András két évvel ezelőtt érkezett Angliába, miután egy hasonló álláshirdetésre jelentkezett. Már az érkezéskor négyszáz fontot kértek el tőle és egy barátjától – lakbér címén -, és elvitték egy bérelt házba, ahol több magyar lakott. Bár másnap elvitték őket a város munkaügyi központjába – egy Alex néven bemutatkozó alacsony, köpcös férfi irányította őket -, ott előbb telefonos bejelentkezést kértek, így nem jutottak semmire. Az állítólagos munkaadók ezután elmentek, és nem is kerültek elő többé, ott hagyva a tanácstalan munkásokat a mindössze egy hónapra kibérelt házban. “Ezek adják fel a hirdetéseket, de az égvilágon semmilyen munkaadóval nem állnak kapcsolatban. Két nap múlva az utcán találkoztam néhány magyarral, akik azt mondták, a házunkban egy hónap alatt már vagy ötven ember megfordult, és mindannyiukat ugyanúgy verték át” – mondta András.

A férfi azt mondta, szerencséje volt, mert a szomszéd házban éppen egy helyi húsüzem felügyelője lakott, akivel sikerült összeismerkednie, mivel – a társaival ellenétben – tudott egy kicsit angolul. Egy idő után ez a férfi ajánlott neki munkát, amikor az üzemben volt üresedés, így sikerült megvetnie a lábát. Az Angliába csalt magyarok nagy része azonban nem ilyen szerencsés, ők többnyire kölcsönkérnek otthonról pénzt, és megszégyenülten hazamennek. A többségüket úgy írta le, mint “lezüllött, fogatlan, alkoholista szegény embereket”, akik olyan helyről jöttek, ahol sok éve nem lehet munkát találni.

Számolatlanul érkeznek az emberek

András azt mondta, tudomása szerint főként Békés megyéből, “számolatlanul” hozzák ki az embereket a környéken működő, egyik városból a másikba mozgó és több házat is bérelő magyar csalók, akik aztán magukra hagyják a megígért állásra várókat, miután 400-400 fontot elkértek tőlük. “Ha csak tíz embert visznek egy házba, az már 4000 font, és havi szinten már 5-600-ért lehet lakást bérelni. Iszonyatos pénzeket keresnek” – fogalmazott a férfi, aki szerint csak a húsüzemben, ahol dolgozik, hetente vagy kétszáz magyar érdeklődik, akad-e munka.

Ez a fajta csalás nem magyar sajátosság, működik a városban egy szlovák banda is, amely ugyanezzel foglalkozik – tette hozzá. Egy manchesteri esetről is mesélt, amelyet helyi magyaroktól hallott: a frissen Angliába érkezett munkásokat egy magát tolmácsnak kiadó férfi elkísérte a munkaügyi központba, mialatt a társa a szállásukról ellopta minden értéküket. Közben a tolmács azzal az ürüggyel, hogy sürgősen telefonálnia kell, kiment, és otthagyta a munkásokat a központban, majd eltűnt.

Képzettséget, nyelvtudást nem kérnek a munkára jelentkezőktől

Az [origo]-nak nyilatkozó férfi és a társa sokáig próbált állást keresni, mert azt gondolták, “ha már itt vagyunk, sokkal könnyebb lesz munkát találni azoknál a hirdetőknél, akik Magyarországon keresnek munkaerőt Angliába”. “A mézesmadzag mindig ugyanaz: nyelvtudás nélkül, szakképzettség nélkül keresnek dolgozni akaró embereket. Általában könnyű fizikai munkát ígérnek, és 1400-1500 font havi fizetést, pedig az itteni minimálbér nem több havi 800-850 fontnál”.

Az apróhirdetéseken keresztül azonban nem sikerült munkát találniuk. “Az már teljesen hétköznapi dolog volt, hogy amikor meghallották, már kinn vagyunk, és van biztosítási számunk és bankszámlánk, ránk csapták a telefont. Olyan is volt, aki programdíjnak nevezett közvetítői díjat akart kérni a regisztrációért. De a legelképesztőbb az a fiatalember volt, aki azt mondta, hogy először is haza kellene mennünk, mert az ő cégével kell kiutazni 150 fontért, és fizetnünk kellene segítői díjat, vagyis 200 fontot, plusz az első két hónapban a fizetésünkből 50-50 fontot.” Összesen 268 álláshirdetésre jelentkeztek, egyik sem ajánlott valós munkát – állította a férfi, aki szerint a hirdetők egy része még arra is odafigyelt, hogy az állás, amelyet meghirdetnek, valóban létezzen Angliában, csak éppen semmilyen kapcsolat nem volt a munkaadó és a magyar hirdető között.

Képtelenségeket is elhisznek

Nagyon sok hasonló történet jutott el egy londoni ügynökséghez is, amely azzal foglalkozik, hogy oda érkező magyaroknak segít a különféle hivatalos ügyeik intézésében. Az ügynökség névtelenséget kérő vezetője az [origo]-nak azt mondta, havonta több száz magyar jelentkezik náluk segítséget kérve, és ez feltehetően csak a jéghegy csúcsa, mert azokkal nem is találkoznak, akik maguktól hazamennek, vagy esetleg a londoni utcákon alszanak. “Volt, amikor tízesével álltak az emberek az irodánkban. Láttam meglett, érett férfiakat sírni a küszöbön, hogy legalább egy éjszakára fogadjuk be őket” – mondta a cégvezető, aki szerint próbálnak segíteni a bajba jutott magyaroknak, amennyire tőlük telik.

Többször felvették már a kapcsolatot a magyar nagykövetséggel – mondta a férfi -, de nem tudtak segítséget szerezni. Adtak fel már hirdetést is az Expressz.hu-n, amelyben megpróbálták a külföldi munkát keresők figyelmét felhívni, hogy ne higgyék el a jól hangzó ígéreteket. “Olyan dolgokat hisznek el az emberek, ami eleve nem lehet igaz” – mondta a cégvezető, aki szerint egyszer még Magyarországról is megkereste őket néhány érdeklődő magyar, akiket megkértek arra, hogy nyelvtudás és pénz nélkül semmiképpen ne induljanak el. “Egy hónap múlva Bristolból hívtak fel, és segítséget kértek. Azok, akik kihozták őket Angliába, egy ideig mindent kifizettek nekik, cserébe csak bankszámlákat nyitogattak a nevükre. Nekik már vagy tízezer fontos adósságuk lehet” – mondta.

Egy másik esetben a szállásadói teljesen kifosztották egy nőt, aki munkára jelentkezett Angliába: nemcsak a szállásért kellett fizetnie, de azért is, hogy elvigyék a boltba bevásárolni, sőt egy pohár vízért is 50 pennyt kértek tőle. Sokszor az ígért munkából nem lesz semmi, más esetekben a csalók a munkaadókkal is összejátszhatnak, ugyanis az ügynökség egyik vezetője szerint visszatérő történet, hogy felveszik ugyan az Angliába érkezőket dolgozni – autómosóba, takarítói munkára és más helyekre -, de egy hét után kirúgják őket. Az ügynökséghez eljutó információk alapján sok magyar foglalkozik hasonló átverésekkel Londonban, köztük egy miskolci származású csoport, amely ellen feljelentések is születtek Magyarországon – állította az ügynökség vezetője a hozzájuk fordulókra hivatkozva.

A követségen sokan kérnek segítséget

A hasonló esetek a londoni magyar követség előtt is jól ismertek. Az [origo]-nak egy korábbi londoni követségi dolgozó számolt be arról, hogy akkor, amikor telefonügyeletesnek volt beosztva, gyakran beszélt bajba került magyarokkal. Ha nem emberkereskedelem áldozatairól volt szó, akkor nagyon gyakran álláshirdetésre jelentkezőket vertek át. A volt tisztségviselő szerint jellemzően borsodi és szabolcsi városok helyi újságjaiban jelenik meg sok apróhirdetés, “csodálatos ígéretekkel szerencsétlen embereknek”.

Az ajánlatok általában arról szólnak, hogy a jelentkezőknek ki kell fizetniük a repülőjegyet, és néhány száz fontot kell még magukkal vinniük, mondta. Érkezéskor az embereket londoni külvárosi szállodákba viszik, és otthagyják őket azzal, hogy másnap jelentkeznek, de addig is elkérik tőlük a magukkal hozott pénzt. A szállodából reggel kidobják a csalókra hiába váró embereket. “Ilyenkor telefonálnak nekünk, hogy itt vagyunk a motyónkkal pénz nélkül, és most mit csináljunk.”

A volt követségi dolgozó azt mondta, nagyon keveset tudnak segíteni ezeknek az embereknek, pedig egy idő után a konzulok már nagyjából tudták, kik lehetnek a tettesek. Hiába biztatták azonban az embereket feljelentésre vagy tanúskodásra, azok többnyire féltek. Úgyhogy a legtöbbször itthon maradt családtagjaiktól kértek egy kis pénzt, és abból hazautaztak.

Riskó László, a jelenlegi brit konzul is ismeri ezt a jelenséget, úgy tudja, a csalók még ma is rendszeresen szerveznek munkákat Magyarország szegényebb vidékeiről Angliába. Az [origo]-nak márciusban Londonban adott interjúban a konzul hangsúlyozta, azoknak, akik nyelvtudás, szakképzettség és komolyabb tőke nélkül érkeznek ki Angliába, és csalóknak esnek áldozatul, már nagyon keveset tudnak segíteni. A követség legfeljebb jó tanáccsal tudja őket ellátni, és az is arról szól, hogy forduljanak a rendőrséghez.

Forrás: Origo

This entry was posted on 2012. május 2. szerda at 06:45 and is filed under Gazdaság, Krimi. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.