Csepel.hu
2012. április 2-án délután a Farkasréti temetőben került sor Vermes Miklós felújított sírkövének felavatására, megkoszorúzására. Az eseményen az önkormányzatot Morovik Attila alpolgármester képviselte. Megemlékező beszédet mondott Bese Benő, a Jedlik Ányos Gimnázium igazgatója.
Az alábbiakban az általa írt szöveget olvashatják:
In memoriam Vermes Miklós
107 éve született és 22 éve nincs közöttünk a múlt század kiemelkedő pedagógusegyénisége, dr. Vermes Miklós fizika tanár, a népszerű Muki bácsi.
Sem születésének, sem halálának nincs kerek évfordulója. Most abból az alkalomból rójuk le tiszteletünket sírjánál, hogy a Csepeli Önkormányzat fontosnak tartotta: Vermes Miklós emléke ne halványodjon el és a természettudományos oktatás ismét lendületet kapjon. Ezért utcát nevezett el a tanár úrról és ösztönző anyagi támogatást nyújtott iskolánk fizika szertárának fejlesztésére.
A Jedlik Ányos Gimnázium pedagógusai Vermes-emlékkiállítással és látványos fizika kísérletek bemutatásával, többek között az új eszközökkel készülnek a megemlékezésre.
Muki bácsi tudós tanár volt, a fizikatanítás országos hírű. meghatározó személyisége. Aki csak a közelébe került tanúsíthatja, hogy varázslatos tanáregyéniség volt. Hogy mi volt a titka? Mindent tudott, mindent észrevett és mindenre szelíden vagy nyersen, de mindig őszintén és igazságosan reagált. Kifogyhatatlan energiával tanított. Kísérletei generációknak tették a csodákat megfoghatóvá és felfoghatóvá. Az órákon mindent demonstrált, eszköztára kifogyhatatlan volt. A lényeget mindig egyszerűvé varázsolta. Talán ez volt pedagógiájának titka is.
A szaktárgyain kívül ezerféle dolgot ezerféle módon tanított, mindenekelőtt logikus gondolkodásra és racionális magatartásra nevelt. Azt akarta, hogy tanítványai sokoldalú műveltséggel rendelkezzenek. Nemcsak a természettudományok iránt érzett elhivatottságot, hanem felkeltette az érdeklődést a művészetek, a humán tudományok iránt is. Megtanította látni a szépet. Nagyszerű hangulatú kirándulásain, sátorozás, hegymászás közben megtanította a növények, állatok nevét és felkeltette a természet szépségei iránti rajongást. Tanítványaival bejárta Erdélyt, a Felvidéket, a Tátra csúcsait. Ezt jelzi sírján a bronzból készült kis sziklaforma.
Országjáró kerékpárját, amely alkalmanként fizika óráinak kelléke is volt, ereklyeként őrizzük a fizikaszertárban.
Mindennél fontosabb volt nála az ember. Kapcsolataira egyszerű őszinteség volt jellemző, formalitásokat nagyon nem kedvelte.
Két dolgot tisztelt igazán: a természet jelenségeit és az emberi tehetséget, az emberi elme teremtette tiszta értékeket. Iskolateremtő munkásságát Kossuth díjjal, Apáczai Csere János díjjal, Népköztársasági Érdemrenddel jutalmazták, de egyik sem jelentett számára olyan sokat, mint amikor igazán tehetséges diákra akadt.
Az elismerés reflektorfényéből mindig gyorsan kilépett, hagyta az ünneplést másokra.
Muki bácsi nem múlt el, szellemisége atomjaiban ott van minden tanítványában. Sugárzó egyéniség volt, s akit ezek a sugarak értek, az gazdagabb lett tudásban, emberségben. Olyan légkört teremtett maga körül, hogy megjavult tőle az ember. Csak tette a dolgát és valahogy mindenki igyekezett még többet kihozni magából. Megtanulható volt tőle a munka, a tudás, a tudomány művelőinek megbecsülése. Az emberi magatartásával hatott.
Arra nevelt, hogy az emberi létet tartó mindkét oszlopot, a segítőkész részvétet – azaz a szeretetet – és a természet mély ismeretét – azaz a tudást -, egyformán építsük és mélyítsük magunkban és a velünk találkozókban, mert a tudás szeretet nélkül embertelenné válik, de a segítőkész részvét sem elég, mert a szeretet tudás nélkül hatástalan marad.
Igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy kövessük példáját és az utánunk következőknek is jusson tanításából.
Forrás: Csepel.hu
