Csepel.hu
Napbarnított arc, mosolygós tekintet, a ferences rendiek ismertős öltözete: Böjte Csaba közeledik a Szent Imre téren, a templomba igyekszik, ahol három estén – március 29-én, 30-án és 31-én – gyóntat és tart misét.
– Húsvét előtt vagyunk, a nagyböjt idején, ilyenkor számos helyen tartanak lelki gyakorlatot: meghívtak Csepelre, hogy három estén találkozzak az itteni hívekkel. Egy ilyen gyakorlat fontos, hiszen nem csak a parkjainkat, a házunk környékét rakjuk rendbe a tél végén, hanem bizony a lelkünknek is kell a tavaszi nagytakarítás. Sok emberre ráfér, hogy közösen imádkozva, énekelve, elgondolkodva próbálja megújítani az életét. Egyik estén beszélni fogok majd a vidámságról is, mert úgy érzem, nagyon elvékonyodott a jókedv a világban. Pedig a nehézségek ellenére meg kell látni az élet aprócska örömeit, fel kell fedezni a mindennapi „mosolyravalót”. Nézzék meg a gyereket, milyen önfeledten jókedvűek! Róluk vegyünk példát, s legyen a vidámság a mindennapi ruhánk.
– Először jár Csepelen. Mi az első benyomása?
– Míg jöttem, sok embert láttam. Itt a téren is gyerekek játszanak, felnőttek beszélgetnek. Ez nagyon jó dolog, kijönnek a parkba, együtt vannak: első pillantásra elevennek, barátságosnak tűnik a kerület.
– Közeledik a húsvét. Mit üzenne a csepelieknek?
– Jézus húsvét hajnalán feltámad – s bár komoly kudarc érte – nem volt harag a szívében, nem kiáltott bosszúért: Galileába ment, s folytatta a munkáját. Vegyünk példát róla: legyen erőnk minden baj után talpra állni, újrakezdeni, átdöfött szívvel is szeretni, jót tenni, életünket tovább vinni.
Forrás: Csepel.hu
