A csepeli futball sokáig jelentős szerepet játszott a hazai labdarúgásban
Nemzeti Sport, Csepel.info
Egy terv szerint beépítették volna a csepeli sporttelepet – Sportbástya helyett ingatlanbiznisz?
A nemzetközi gazdasági válság nemcsak a minden napokban, a gazdasági életben szedi áldozatait, hanem a sport területén is. Egy hónappal ezelőtt derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy megszűnhet az alapításának 100. évfordulóját ünneplő BKV Előre Sport Club.
Azóta pedig a MÁV Előre SE röplabdacsapatánál és a 102 éves Barcsi SC labdarúgócsapatánál már döntöttek is a megszűnésről, míg a ZTE vagy éppen a Baja labdarúgócsapatának az első „mélyütés” után még sikerült talpon maradnia.
A Nemzeti Sport Sportlegek sorozatában két részt szentel a legsikeresebb vagy legnagyobb múltú, de már megszűnt kluboknak, szakosztályoknak a különböző sportágakban. Többek között a Csepel SC-nek is.
Csepel: Tovatűnő aranyidők
A csepeli futball sokáig jelentős szerepet játszott a hazai labdarúgásban. Aranykora a negyvenes-ötvenes évekre tehető, de a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évtizedben is stabil élvonalbeli csapattal büszkélkedhettek a „szigetországiak″ az SC révén.
„A Csepel az 1940–1941-es bajnoki idényben (Weiss Manfréd FC néven – a szerk.) szerepelt első alkalommal a magyar labdarúgás élvonalában, az első osztályban, ahol 1997-tel bezárólag 51 befejezett és 2 félbeszakadt bajnokságnak volt a résztvevője. Az 57 év során négy bajnoki címet nyert, kétszer bronzérmes lett, ötször kiesett a csapat, de négy ízben egy-három év után sikerült a visszajutás″ – olvasható a csepelfc.hu honlapon.
Ez idő alatt – Keszthelyitől Rákosi-Rottenbilleren, Tóth II-n, Cziboron, Sátorin, Fatéron vagy Vellain keresztül egészen a Kovács-, Kőhalmi-, Tulipán-féle társulatig bezárólag – számos nagy alak feltűnt a Béke téren, ahol a vasmű, a Csepel Művek összeomlásától számítva egyre inkább a pénztelenség lett az úr. Olyannyira, hogy a gárda 1997-ben búcsút is intett az NB I-nek, s utána hiába talált különböző szponzorokat (Auto Trader, Merland például), a pénz csak a fennmaradásához volt elegendő.
2004-ben már arra sem – az 1912-ben Csepeli TK néven alapított azúrkék-meggypiros klub története során először nem indított férfi felnőtt csapatot a magyar labdarúgó-bajnokságban (az indulási jog Tatabányára került). Két év múlva azonban Takács Krisztián, az egylet egykori utánpótlás-játékosa gondolt egyet, és megszerezte a Láng SK licencét, majd „fiait” Láng-Csepel FC Kft. néven elindította a BLSZ I. osztályban. A csapat 2007-ben rögvest bajnok lett, és feljutása óta – immár Csepel FC néven – az NB III-ban szerepel.
Hogy hajdanán mekkora futballélet volt Csepelen, bizonyítja, hogy amikor 1949 áprilisában a településen megindultak az ún. alapfokú országos labdarúgó-bajnokság küzdelmei, amelyre 564 (gyári, üzemi, tulajdonképpen hobbista) csapat nevezett, a résztvevő gárdákból 83 csepeli volt! De jó bizonyíték a helyi futballélet valamikori pezsgésére, nívójára az is, hogy 1950 őszén három csepeli együttes szerepelt a Nemzeti Bajnokságban (NB): az akkoriban éppen Csepeli Vasasként futó SC az élvonalban, a Magyar Posztógyári SE és a Csepeli Papír pedig a másodosztályban.
Utóbbi két gárda – az egész sportklubjával egyetemben – a rendszerváltozás környékén múlt ki, mint számos más alacsonyabb osztályú vagy felnőtt csapattal nem rendelkező gyári egylet az országban. További megszűnt csepeli futballegyüttesek: Shell SC, Csepeli Üveggyári SE, PÁÉV (vagyis Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat) és Csepeli MOVE. A Cs. MOVE meghatározó utánpótlás-nevelő klub volt a háború előtti években, hogy mást ne mondjunk, 1940–1941-ben országos ifjúsági bajnokságot nyert. Ennek a csapatnak volt oszlopos tagja Keszthelyi Mihály vagy a Kispesten és Újpesten utóbb válogatott karriert befutó Egresi Béla is. A Csepeli MOVE 1945-től Csepeli Barátságként fungált tovább, és 1948-ban egyesült a Magyar Posztóval.
A Nemzeti Sport teljes cikkét az alábbi linkre kattintva olvashatják el.
http://sportgeza.hu/futball/2012/03/12/orban_akademiaja_kapja_a_legtobbet/
A válság idestova 22 éve tart.
Először a privatizációs bevételeit élte fel az ország- eladott mindent, amiért pénz került az asztalra- , majd hitelekkel finanszírozta fogyasztásait. Mára az ellátórendszerek és a devizatartalék felélése lehet az épp aktuális hatalom mentsvára.
A hiányzó értékelőállítást valamivel ki kell pótolni!
A megszűnő sporttelepek helyére – nem ritkán – plázák épültek. Azok az idők elmúltak, amikor a sportklubok mögött nagy termelő gyárak álltak. Az ország lakosságának elenyésző része dolgozik termelő szférában, ahol a hozzáadott érték amúgy is csekély. A sportra közpénz mostanában aligha jut.
Az aranyidők a magyar sportban – ne áltassuk magunkat – végleg tova tűntek.
Robi. A válság nem tart 22 éve. Ha csak egy picit kidugnád a fejedet a demagóg hülyeségeidből, láthatnád. De nem.
Amit meg a sporttelepekről állítasz, hogy törvényszerűen el kell lopni őket, egyenesen hazugság.
A legfőbb motiváció, minden tekintetben, az Internacionalizmus jegyében, már korábban is elsajátított zsákmányszerzés professzionális szintre történő emelése volt, minden területen!!!!! S ez ellen csak a balgák képesek szót emelni, mert aki részese volt, v. akik tudják, a volt folyamatokat, azok inkább hallgatnak. Ők tudják, miért!
Azt senki nem mondja hogy törvényszerűen el kell lopni,de azt nem hiszem hogy még egy akkora városnak mint Budapest annyi elsőosztályú csapatot kell eltartani mint itt.
Fradi ,Vasas, Ujpest, Honvéd, MTK, Csepel.
Felcsút, Debrecen, Szolnok százmilliókat kap! Adófizetők pénzén párttársakat támogatnak! Ez ugyanolyan lopás, mint a BKV-nál az Mszp csinált!
Manitu!
– a privatizációs bevételek nélkül már a kilencvenes években is sokkal szerényebben élt volna az ország. A rendszerváltás óta alibizés megy. Ennek a következménye a vidék elsorvadása, milliók nyomora, a hatalmas munkanélküliség. Összezsugorodott a piac.
Konkrét cáfolatok nélkül nem marad más érved, mint a demagógizéálás: nem csodálkozom. Mindenre a szerény képességű tapsolókat sem lehet felkészíteni.
– a sporttelep ellopása- amit állítasz- a siránkozók egymás közötti szánalmas hülyítésére elmegy, de az igazságszolgáltatásban nem állja meg a helyét.
Valódi elszámoltatás esetén, persze más lenne a helyzet, de ahhoz valódi akarat és cselekvés kéne.
– arra válaszolj légy szíves, ha holnap ingyen visszakapná az Önkormányzat a telephelyet, miből működtetné az “átkos” színvonalán? Semmiből. Hisz ki van a v..ga.
De ha tudsz valamit és van ötleted, elárulhatnád.
Ne kíméld magad, írd le javaslataidat!
Robi! Gondolkozz: Nyugaton az állami tulajdon háromszor akkora mint nálunk. Rosszul tudod, beszívtad az MSZP-SZDSZ-es hazugságokat, hogy minden jobban működik, ha ők mindent ellophatnak.
Bugajakab!
Hol olvastál soraimban arról. hogy a privatizációs folyamatokkal egyetértettem volna?
Azt írtam, hogy ’90 óta megy a kábítás. Ha nem lettek volna privatizációs bevételek, nem lehetett volna leplezni azt a helyzetet, amibe a rendszerváltó elit az országot belesodorta.
Nem tartozom egyik politikai csordához sem, a hazugságokat meghagyom a két pártra szakadt egykori komcsi elit tagjainak.
A rendszerváltók totális tehetetlensége ( vagy korruptsága), hogy az országban szinte l mindent csapra lehetett verni. Az országban NEM VOLT EGY TÖKÖS LEGÉNY, aki idejében szóvá tette volna visszásságokat. Holló a hollónak….
20 év után ez a következmények nélküli komcsizás sekélyes nívójú. hirdetői részéről magatehetetlenséget üzen.
Kedves “Bugi”!
Emlékezzünk csak, hogy Csepelen hogyan is történt a privatizáció?
A rendszerváltást követő első négy esztendőben fideszes polgármestere volt a kerületnek, a Fidesz az SZDSZ-szel koalícióban vezette a kerületet, de nekik sem volt sok közük a csepeli ipar akkor kialakult helyzetéhez, lehetőségük még kevesebb, hogy javítsanak vagy rontsanak a helyzeten.
A csepeli ipar és gazdaság alakulását is alapvetően a szovjet piac feladása határozta meg, és az Antal kormány által vezérelt kivonulás a szovjet piacról.
A privatizációt csodaszerként hangoztató 1990 előtti ellenzék 4 évnyi tehetetlensége oda vezetett, hogy 1994-re megszűnt a munkahelyek több mint fele az országban.
Csepelen pedig az 1990-1994 közötti ciklus végére, 1990-hez viszonyítva 10-15 %-ra esett vissza a CSM-ben foglalkoztatottak száma.
Ennek lett a következménye, hogy 1994-ben a választók elzavarták a privatizációt csodaszerként hangoztató 1990 előtti ellenzékből felállt tehetetlen kormányt és önkormányzatokat, és a jelenleg a Fideszben politizáló privatizátorok helyett, a szocialistákra bízták az ország és az önkormányzatok vezetését.
1994 őszén a csepeliek is visszaszavazták az mszp-seket a hatalomba, de ellenzékként ezt követően is minden mszp-s képviselő-testületi döntésről tudomása volt a fideszes ellenzéknek, mert ott ültek a képviselő-testületben.
Ha Ti fideszes bértollnokok azt állítjátok, hogy a csepeli gyárak bezárásához és a csepeli munkahelyek tömeges megszűnéséhez köze van az mszp-s önkormányzatnak, akkor jó lenne, ha nem felejtenétek el, hogy milyen állapotban adtátok át Csepelt 1994 őszén az mszp-seknek, és ködösítő hazudozás helyett, közzétennétek, hogy hány csepeli gyár bezárásáról és hány munkahely megszűnéséről döntött 1994 után a csepeli MSZP-s vezetés?!
Ellenzékiként ott voltatok minden testületi ülésen, ezért tudnotok kell mindenről.
Ezen kívül a legfontosabb bizottságok (pl.: a pénzügyi bizottság) elnöki tisztségét is fideszesek töltötték be.
Bele láthattatok mindenbe, ha akartatok és értettetek valamennyit ahhoz amiért felvettétek a képviselői és bizottsági elnöki tiszteletdíjat.
Tehát, vagy tegyétek közzé, hogy hány csepeli gyár bezárásáról és hány munkahely megszűnéséről döntött 1994 után a testületi üléseken a csepeli mszp-s önkormányzati vezetés, vagy fejezzétek be a hazudozást és a rágalmazást!
Minden komcsizót emlékeztetnék – vagy ha kell, tájékoztatnék – a privatizáció első korszakára!
– A rendszerváltás utáni első kormány éjjel-nappal azt hangoztatta, hogy a privatizáció a kapitalizmus velejárója, mert a kapitalizmushoz tőkések is kellenek.
Sokunk pontosan tudja, ki mondta az alábbiakat: az USÁ-ban sem büszkék a maiak az ősök első milliójára.
A következő kormányok folytatták az eladásokat. A Parlamentben ott ült a mindenkori ellenzék is. Miért nem tiltakoztak? Mert ők is tudták, a gazdaságnak minden pénzre szüksége volt.
– Az is teljesen valótlan, hogy egyik oldal csupa bűnözőből, másik oldal erkölcsös hazafiakból áll.
Ha igaz Manituék állítása, akkor az őrájuk nézve lenne szegénységi bizonyítvány. Elismernék azt a tényt, hogy az értelmesebb gazdasági bűnözőkkel szemben tehetetlenek. Az alacsonyabb IQ-jára senki ne legyen büszke!