Csepel.hu, Csepeli Hírmondó
– Szia Dávid, beszélhetünk?
– Visszahívnál? Épp most halad el a hold felettünk!
Ez a kissé furcsa telefonbeszélgetés köztem és a Masat-1, az első magyar műhold energiaellátó rendszeréért felelős vezetőmérnöke, Czifra Dávid között zajlott le, körülbelül két hete. A műhold alkotói között két csepeli is van. A Csepeli Hírmondó őket kereste fel.
A Vega rakétával pályára állított úgynevezett CubeSat műhold ez idáig kifogástalanul működik, amit az is jelez, hogy a rádióamatőr műholdakat minősítő, koordináló szervezet (AMSAT) már megadta az OSCAR (Orbiting Satellite Carrying Amateur Radio) minősítést, azaz elismert és nyilvántartott rádióamatőr műholddá avatta a magyar fejlesztésű űreszközt. A Masat–1 neve ennek megfelelően kiegészült az MO-72 megnevezéssel (MagyarSat-OSCAR-72), ami jelzi azt is, hogy a rádióamatőr műholdak történetében a Masat–1 a 72-ik, amelyik ezt a minősítést megkapta.
Az ország és világszerte is nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísért űrkocka megalkotóinak két csepeli illetőségű tagjával nem volt egyszerű időpontot egyeztetni, ám hosszas szervezést követően végül találkozhattunk a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem E épületének legfelső szintjén, ahonnan a Masat-1-el kommunikálnak, s ahol most minden az apró, kocka alakú szerkezet körül forog.
Dávid – jó gazda módjára – rögtön a Föld körüli pályán keringő műhold útját figyelő monitor elé ül és elmondja, mit és hogyan közvetít a bűvös dobozka.
– Kevés egy műholdat a világűrbe csupán felküldeni: annak semmi értelme nem lenne, hogy magas áron, sok munkával megépítsünk valamit, felbocsássuk, aztán majd csak lesz valami… Vele ugyanúgy „beszélgetni” kell, mint azt mi emberek tesszük idelenn. Az ő kommunikációs eszköze az a kis antenna, amit egy egyszerű mérőszalagból alakítottunk ki, s ami a pályára álláskor nyílt ki a kockából. A műhold egyik beszélgetőpartnere az elsődleges földi állomás, ahol jelenleg is tartózkodunk, itt a Műegyetemen. Az épület tetején egy hatalmas antennát helyeztünk el, mellyel venni tudjuk a műhold jeleit és parancsokat is tudunk küldeni a kis űreszköznek. Nagyon sok információt kapunk tőle, ezért az úgynevezett CubeSat szabványú műholdak között mindenképp a világ elitjébe tartozik. Környezetének és saját működésének adatait gyűjti és továbbítja, amit a lehető legteljesebb mértékben eljuttat hozzánk, illetve a rádióamatőrök számára is hozzáférhetően.
A számítógép monitorján éppen az Atlanti-óceán felett látjuk a Masat-1-et, s Dávid örömmel újságolja, hogy országról-országra, földrészről-földrészre egyre többen kísérik figyelemmel a kis „bűvös kocka” űrbéli kalandjait, s bizony ez már lassan vetekszik a Rubik kocka népszerűségével.
Miközben újabb és újabb információkkal leszünk gazdagabbak, megérkezik a bázisra Bükkfejes András, aki szintén elévülhetetlen érdemeket szerzett a műhold megalkotásában, s aki szintén XXI. kerületi gyökerekkel rendelkezik, így aztán Csepel is szóba kerül.
– Nektek mit jelent, mit adott Csepel?
– Én nagyon szeretem a mi kis kerületünket és kellően lokálpatrióta is vagyok – kezdi Dávid. Amikor előadást tartok a Masat-1-ről, sosem felejtem el megemlíteni, hogy csepeli vagyok. Szinte születésem óta itt élek, ide jártam általános iskolába, a Kazinczyba. Hálás vagyok, és sokat köszönhetek az iskolámnak, ahol a fizika, a kémia, és a technika órákon tanáraim tovább növelték bennem a természettudományos érdeklődést és a kísérletező kedvet.
– Csepelt együtt szeretjük Dáviddal! – veszi át a szót András. – Én itt születtem, ide jártam általános és középiskolába, úgyhogy ezer szállal kötődöm jómagam is a kerülethez. Jedlikes diák voltam, és Bese tanár úr – a jelenlegi igazgató – is tanított a suliban. Igyekszem is visszajárni különböző előadások kapcsán, most is épp készülök egyre. Nekem nagyon fontos az, hogy honnan jöttem, hiszen mind a Kék Iskolától, mind a Jedliktől nagyon sokat kaptam. A gimiben odafigyeltek ránk, a tanári kar nagyon jó volt, ahogy az osztályunk tanulmányi átlaga is, arról nem is beszélve, hogy 11-12.-ben – Lakó tanár úr jóvoltából – szabadon kiélhettem kísérletező kedvemet. Ésszerű keretek között „robbantgathattam”, kipróbálhattam mindent, ami érdekelt. Azt gondolom, hogy akiben ez a kísérletező kedv megvan, és azt támogatják is a tanárok, az a legjobb helyre kerülhet.
– Térjünk vissza közös gyermeketekre, a Masat-1-re. Ahogy olvastam, sajnos a küldetése végén megsemmisül. Elbúcsúztatok már tőle?
– Mi minden egyes nap végén elköszönünk tőle – vette vissza a szót Dávid. – Másnap reggel pedig újra várjuk, hogy jelentkezzen az éterben. Valóban lesz majd olyan, amikor már hiába várjuk a hívójelét. Körülbelül 3 év körül lesz az, amikor végleg megsemmisül majd a légkörben: először biztos furcsa lesz nélküle.
András és Dávid búcsúzóul felvisz minket az épület tetejére, ahol – az egyedülállóan szép budapesti panoráma mellett – megcsodálhatjuk a műhold vételére készített antennát, és persze újabb és újabb történetek kerülnek elő a „kockával” kapcsolatban. A fiúk szerint a Masat-1 egyik fontos küldetése nagyon is világos: üzenet a jelenlegi és jövőbeni középiskolásoknak, egyetemistáknak, hogy nekik is valami hasonlót kellene létrehozni, mert csak ehhez hasonló munkákkal biztosítható a magyar mérnöki szakma magas színvonala. S arról már nem is beszélve, hogy egy esetleges Európai Űrügynökséghez (ESA) való csatlakozást követően még ennél is elképesztőbb dolgokat készíthet az ifjú nemzedék.
Forrás: Csepel.hu
