Csepel.hu, Csepeli Hírmondó
Tavaly az önkormányzat jelentős mértékben, 2,4 milliárd forintra csökkentette a költségvetési hiányát, a vagyonvesztés lelassult – egyebek mellett ezt nyilatkozta dr. Takács Imre könyvvizsgáló, akivel lapunk előző számában készítettünk interjút.
Ezzel kapcsolatban tettünk fel két kérdést a képviselő-testületben lévő pártok frakcióvezetőinek: hogyan csökkenthető tovább a csepeli önkormányzat vagyonvesztése, illetve hogyan értékelik az eddigi megtakarításokat?
Szenteczky János (MSZP)
A kiadáscsökkentés politikai tisztogatással járt
-Vagyonvesztésnek tekinthető-e, hogy önkormányzati tulajdonban lévő vagyontárgyak, például telekingatlan értékesítéséből befolyó pénzből olyan fejlesztéseket hajtunk végre (játszótérépítés, bölcsőde-, óvodafelújítás, panelfelújítás, stb.), amelyek saját létrehozott értékükön túl az üzemeltetés terén költségmegtakarítást eredményeznek, sőt, a beruházáshoz még külső forrásokat — uniós támogatást – is szerzünk, ezáltal csökkentve az önkormányzat önrészét?
A lényeg: az csak az igencsak szűk látókörű és meglehetősen szakmaiatlan felfogása a vagyongazdálkodásnak, ami azt tűzi ki célul, hogy legyen minél több vagyonelemünk anélkül, hogy vizsgálnánk: a vagyonelem megléte, illetve üzemeltetése mennyibe is kerül a tulajdonosnak?!
A korábbi MSZP-s vezetés soha nem titkolta, hogy a költségvetési hiány mértéke csökkenthető. Nem kell hozzá más, mint a kiadásokat jelentősen mérsékelni, a beruházásokat, illetve fejlesztéseket visszafogni, illetve leállítani. Viszont sem a kiadások csökkentését jelentő létszámleépítéseket, sem a csepeliek jobb életkörülményeit szolgáló beruházások leállítását nem tartottuk helyesnek, mert ezzel az egzisztenciális bizonytalanság és más tengernyi kín mellett csak újabb és újabb terheket raktunk volna a csepeliekre.
– A kiadáscsökkentő lépéseket a Fidesz – az MSZP-vel ellentétben– politikai tisztogatásra használta, derékba törve ezzel számos család egzisztenciáját, meggyengítve a hivatal szakmaiságát és megfélemlítve a maradó közalkalmazottakat, köztisztviselőket.
De azokat a költségcsökkentő lépéseket, amelyek nem jelentenek mást, mint több százmillió forint értékű elvégzett munkák ellenértékének ki nem fizetését, a helyi lakók és a csepeli vállalkozók terheinek további és átgondolatlan növelését, a szocialista politikusok nem támogathatják. A ki nem fizetett számlákat ugyanis a vállalkozók jogi úton próbálják érvényesíteni – és ezeket a pereket évek múltán jó eséllyel meg is fogják nyerni. Így a későbbi önkormányzatnak nemcsak az eredeti terheket kell majd kifizetnie, hanem a jogos kártérítést és a perköltségeket is. Nem támogatható az esztelen lakbér és bérleti díj emelése sem, aminek a következménye további lakbérhátralék növekedés lesz, valamint az, hogy a helyi vállalkozók sorra zárják be az üzleteiket Csepelen és mennek el más kerületekbe. Így ismét munkahelyek szűnnek meg, egzisztenciák kerülnek veszélybe, csökken az adóbevétel és az üresen hagyott helyiségek fenntartási költségei is tovább rontják az önkormányzat költségvetési helyzetét.
Pákozdi József (Jobbik)
A megtakarítások eredményei példamutatóak
– Az önkormányzat vagyonvesztése elsősorban úgy csökkenthető, hogy a rendelkezésre álló lehetőségekkel való gazdálkodás ne terhelje a költségvetést. Ilyen lehetőség például az üzlethelyiségek fenntartási költségeinek a minimalizálása. Sok a kiadatlan üzlet, amelyeket hasznosítani lehetne. Kezdő helyi vállalkozóknak nagyon kedvezményes áron, akár ingyen is kiadhatók a helyiségek. Az önkormányzati ingatlanokat értékhelyesbítéssel, piaci értékükön kell meghatározni. A vagyongazdálkodásban meg kell honosítani a tulajdonosi szemléletet. A közbeszerzési pályázatokon valós versenyhelyzetet kell teremteni. Ösztönözni szükséges a befektetőket, de csakis oly módon, hogy a településrendezési szerződés keretében komoly feltételeket szabjunk a vállalkozása üzemeltetéséhez. Például építsen parkot, játszóteret, járuljon hozzá a környezetében élők életminőségének emeléséhez. Érdemes a helyi adókat differenciálni; a helyi kis- és középvállalkozásokat segíteni. Növelni kell a művelődési házak kihasználtságát a helyi közösségi élet felpezsdítésével. Az intézmény- és ágazatvezetők dologi kiadásait – ez a költségvetés negyede – felül kell felülvizsgálni és drasztikusan csökkenteni.
A stratégiailag is fontos észak-csepeli területeken 2010-ig nem indult el érdemi beruházás, azaz semmiféle egyéb bevétel nem realizálódott az értékesítésen kívül. Meg kell akadályozni, hogy további közművagyont adjon át az önkormányzat, mert érthetetlen, hogy az észak-csepeli bevételből olyan beruházásokat valósított meg az előző vezetés, aminek a hasznát nem a kerület, hanem a közműszolgáltatók élvezik.
– A megtakarítások területen elért eredmények példamutatók más kerületek számára is. A mostani vezetés elzárta a lehetőséget, hogy indokolatlanul támogassanak arra méltatlan szervezeteket, érdekcsoportokat. Voltak számomra érthetetlen elbocsátások olyan területekről, amiket aztán újra betöltöttek. A Csevak átalakítása indokolt volt, amivel sokat spórolhat a kerület, mert nemcsak a gazdálkodás területén tapasztalható változás, hanem a szemléletben is. Ha minden párt Csepel érdekeit tartja szem előtt, és nem a holdudvarét, a kerület működtetésével nem lesz gond.
Tenk András (LMP)
Felesleges kiadások a megtakarítások mellett
– Első olvasatra azt is feltételezhetjük, a vagyonvesztés még mindig tart. És ez kissé ellentmond annak a könyvvizsgálói jelentésnek, amely szerint a költségvetési hiány 2011-ben 2,4 milliárdra csökkent, illetve sikerült lassítani a vagyonvesztést. Mindezt alátámasztja a Progresszív Intézet 2011. novemberi jelentése, mely szerint Csepelen csökkent az adósságállomány a költségvetési megszorításoknak köszönhetően. Csökkenteni szükséges a nem megfelelő intézményi struktúrák költségeit, a nem kötelező önkormányzati feladatok számát. A kötelező feladatok centralizálása is jó irány lehet. Mérsékelni kell a felesleges kiadásokat, a meglévő infrastruktúra amortizációjából eredő költségeket. Továbbá felül kell vizsgálni azokat a szerződéseket, amelyek megvalósítása több szempontból is előnytelen önkormányzatunk számára. És át kell gondolni az esetleges presztízsberuházásokat. Mindezekhez jó alapot adhat egy szakmailag megalapozott és a csepeli lakosság számára is elfogadható gazdasági program.
– Az elmúlt évben számos intézkedés történt, amely az önkormányzat kiadásainak csökkentését, illetve vagyonvesztésének megakadályozását irányozta elő. Az intézményi feladatok optimalizálása megtörtént, bár kérdéses, hogy humánus volt-e egy ilyen átszervezésnél kvázi megszüntetni a Csepeli Művelődési Központot, elbocsátva a dolgozók egy részét. A takarékoskodás miatt a polgármesteri hivatalban is leépítések várhatók. A nem kötelező feladatok lefaragása is folyamatosan zajlik, de ennek áldozatául eshet a Fasang Árpád Zeneiskola is. Továbbá emiatt szűnt meg a Csepp Tv televíziós műsorszórása is, megfosztva sok csepelit a kerületi hírek megismerésétől. A vagyonvesztés elleni harc jegyében meg kell állítani az önkormányzati ingatlanok állagának romlását. Nagyon jó, hogy a Kis-Duna parton nem épül oda nem illő lakópark, de a volt napközis tábor hasznosítását rendezni kell. Megoldásra vár a volt Csepel Művek területének sorsa. Nem lehet szó nélkül elmenni azon felesleges kiadások mellett, amelyeket a mai gazdasági helyzetben nem lett volna szabad megengedni. Az új Csepel címer és zászló jelentős többletkiadást rótt az önkormányzatra. Különféle nem csepeli rendezvények támogatása szintén megkérdőjelezhető kiadásként jelentkeztek. A „Jövőkép” gazdasági programról elmondható: valóban jó és kivitelezhető elképzelések lettek papírra vetve, de ezek inkább olyan választási programpontok, amelyek egy politikai kampányban szépen csengő ígéretek lehetnek, de nem jelentenek komolyabb kitörési pontot egy olyan nehéz sorsú településen, mint Csepel.
A pártok véleményére Borbély Lénárd alpolgármester reagált- Csepeli Hírmondó
Egy önmagát felélő rendszert kell önfenntartóvá tennünk
A költségvetés rendezése kemény munka volt, de a költségcsökkentésben sokat segített, hogy az előző vezetés két kézzel szórta a pénzt. Emellett sok volt a korrupciógyanús szerződés is, melyek megszüntetésével jelentősen olcsóbbá lehetett tenni az önkormányzat működését. A vagyonvesztés megállításához azonban ennél sokkal több kell. Egy önmagát felélő rendszert kell önfenntartóvá tenni, ami akkor is nehéz, ha mindez nem egy világgazdasági válság kellős közepén történik – emelte ki Borbély Lénárd alpolgármester.
Sokan nem látják át a költségvetés és a vagyongazdálkodás kapcsolatát. Mi a különbség, és hogyan függ össze ez a két dolog az önkormányzat működésében?
Nem kell messzire menni, elég, ha mindenki a saját, családi költségvetésére és vagyonára gondol. A család éves bevételei és kiadásai a költségvetés, a kocsi, a lakás és az egyéb ingatlanok valamint ingóságok a vagyon. Csepel évek, évtizedek óta működik úgy, hogy a kiadások meghaladják a bevételeket. Ezért a kasszát, az ebből adódó veszteséget már évek óta csak egy-egy vagyontárgy eladásával lehetett rendbe tenni. Egy család esetében ez olyan, hogy ha a bevételeket meghaladó kiadásokat a család kölcsönökből, hitelekből állja, akkor időről időre el kell adnia egy ingatlant vagy ingóságot, hogy rendezze a kasszát. Így szép lassan elfogy a családi ezüst – ahogy ezt mondani szokás. Csepelen ez úgy működött, hogy a vezetés ilyen-olyan okokból kiszemelt egy-egy iskolát, óvodát, vagy más intézményt, arra évekig nem költött, azt nem újította fel, aztán, amikor beütött a pénzszűke vagy közeledett egy választás, eladta azokat. A végén annyira fenntarthatatlanná vált a rendszer, hogy Észak-Csepelt kellett eladni ahhoz, hogy a kerület elkerülje a csődöt, 2010 őszére pedig csak egy hajszál választott el bennünket a fizetésképtelenségtől. Az utoljára kiszemelt, bezárásra és eladásra váró intézmény a Szárcsa iskola volt. Ez az intézménybezárás már a „fiókban” volt a választásokkor, mi örököltük meg, de inkább a költségvetés rendbetételét választottuk az újabb iskolabezárás helyett. Őszintén meg kell azonban mondani, hogy az épület – az említett okok miatt – nagyon rossz állapotban van.
A költségvetés helyzete már jelentősen javult, de hogyan lehet a vagyoni helyzeten is javítani?
Mint említettem, a megörökölt költségvetési és vagyongazdálkodási rendszer rendkívül pazarlóan, önmaga felélésével működött. Ezért veszített a kerület a vagyonából – 2005-2010 között – 10,1 milliárd forintot. És most gondoljon megint mindenki a saját családjára: nem elég, ha a család bevételei és kiadásai hosszú távon kiegyenlítik egymást. A kocsira, lakásra költeni kell, a szükséges felújításokat el kell végezni. Egy átlagos lakásban három-öt évente festeni kell, fel kell újítani a fűtési rendszert, ki kell cserélni a nyílászárókat. Ha ezek nem történnek meg, a lakás veszít az értékéből. Az amortizációt csak beruházásokkal, felújításokkal lehet megszüntetni. Csepel szintjén ez azt jelenti, hogy – a több mint egy évtizede folytatott gyakorlattal szemben – felújításokat, beruházásokat kell indítani, különben csak lecsillapodik a vagyonvesztés, lelassul a folyamat, de nem áll le teljesen. Mivel eddig nem ilyen vagyongazdálkodás működött, sokkal nehezebben, több ráfordítással lehet ezt elindítani. Ez a mostani, világgazdasági válsággal súlyosbított időkben igen nagy kihívás.
Az MSZP szerint korábban voltak beruházások, de pont ezeket állította le a Fidesz, és a tízmilliárdos vagyoncsökkenés csakis azért volt, mert a bevételeket fejlesztésekre költötték.
Ismét a családi hasonlattal élnék. Ha ügyes a családfő, a fűtés-korszerűsítés és nyílászáró-csere után nem csak a befektetett pénz összegével fog többet érni az ingatlan, hanem annál többel. Ilyen a jó befektetés, és ezt még különböző pályázatok is nagyban segítik.
Csakhogy a kerületünkben hiába fizették ki a csepeli adófizetők pénzét bizonyos vállalkozóknak, ha ez a pénz nem jelent meg értéknövekedésben. Számtalan példát tudnék mondani erre, legyen elég egy nagyon tipikus. Az egyik MSZP-s cégcsoportnak a csepeli adófizetők pénzéből mintegy 800 millió forintot fizettek ki különböző felújításokra. Normális körülmények között ez a 800 millió forint legalább ugyanennyivel gyarapította volna Csepel vagyonát, de inkább többel. A valóságban azonban a kifizetett pénz nem jelent meg így a vagyonban, mert – például – csak papíron újítottak fel lakásokat, leszámlázták és leigazolták az ablakcseréket, de nem végezték el a munkát. Maradt az az ablakkeret, amit évtizedekkel korábban tettek be, maradt az akkori járólap, és így tovább. Ha a családfő kifizeti a lakás festését és a nyílászárók cseréjét, papíron új járólapot rakat le, ám ezt a munkát nem végzi el a vállalkozó, akkor a lakás értéke nem növekszik. Ez történt Csepelen is. Ezek után persze joggal panaszkodhat Szenteczky János, hogy a pártközeli vállalkozások már nem kapnak megrendeléseket az új csepeli vezetéstől, és azt is mondhatja, hogy ez politikai leszámolás. De ezt kívánja meg a csepeli adófizetők érdeke. Ha a csepelieknek újra az kell, ami 2010-ig volt, akkor majd újra jöhetnek a fiktív munkákat leszámlázó vállalkozók és az ötvenezer forintos utcai hamutartók. Bennünket azonban most nem ezzel bíztak meg a választók.
Kritika érte az üzleti és lakásbérleti rendszert, és az áremeléseket is.
Bár ez nem közvetlenül a vagyongazdálkodáshoz kapcsolódik, azért itt is csak pozitív változásokról számolhatok be. A vagyonkezelő által kiadott üzlethelyiségeknél például nem volt egységes szemléletű árszabás, ami ugye megint csak a korrupció melegágya. Volt bérlő, aki évekig nem fizetett semmit, de a Szenteczky János által vezetett Csevak ezt elnézte. Gyakorlatilag a csepeli adófizetők fizették ki egyes vállalkozások bérleti díját, ami felháborító és megengedhetetlen. Nekik valóban áremelés, hogy nem nulla forint a bérleti díj, és az egyik multicégnek is áremelés, hogy most már más vállalkozásokhoz hasonló bérleti díjat kell fizetniük. Be lehet látni, hogy az árszabásnál az egyértelmű, követhető és egységes szemléletnek kell érvényesülnie, különben ismét elharapózhat a korrupció.
A lakásbérleti díjak a szociális lakásoknál legfeljebb az inflációval változnak, amivel az önkormányzat rendkívül kedvező feltételeket biztosít a rászorulóknak. Nem értem ugyanakkor, hogy miért kellene szociális támogatást fizetni olyan családoknak, ahol akár több százezer forint is lehet az egy főre jutó jövedelem. Mi ezt a rendszert megszüntettük, mert felháborítónak tartottuk, hogy a kispénzű csepeli lakosok adójából Mercedesszel járó, jól menő vállalkozóknak vagy százezreket kereső polgároknak fizessünk szociális támogatást, csak azért, mert ez volt a szokás. A magas keresetű polgárok többsége is belátja, hogy nem nekik kell adni a szociális támogatást. Ugyanakkor még a legtöbbet kereső önkormányzati bérlőink is kedvező lakbért fizetnek, kevesebbet, mintha a lakáspiacon bérelnének lakást. Ez szerintünk így korrekt. Segélyt az kapjon, aki arra valóban rászorul.
Forrás: Csepel.hu
Borbély Lénárd alpolgármester úr azt mondja, hogy:
“A lakásbérleti díjak a szociális lakásoknál legfeljebb az inflációval változnak,”
Azt nem állítom, hogy Borbély úr hazudna, tudniillik ők még nem hazudtak. Csak azt nem értem, hogy ha az infláció 4% körül van, a lakbérek miért emelkedtek közel 50%-al?