Dunai Szigetek
1. ábra A soroksári Molnár-sziget hajómalmai három térképen.
A szabályozatlan ágban a Gyáli-patak torkolata környékén a csepeli és soroksári parton futó ármentes térszínek mintegy 400 méterre megközelítették egymást és összeszűkítették a Duna medrét.
A mederszűkület felett szétterülő széles ártéren két sziget (és több időszakos zátony) alakult ki, a nagyobb és idősebb Gubacsi-sziget (az itt élő svábok nyelvén: Kohlbacher Insel), valamint a fiatalabb Molnár-sziget (Klein Insel). A névadó Gubacs egykor virágzó mezőváros volt, egészen a török hódításig. A Molnár-sziget elnevezés későbbi, a soroksári vizeken őrlő hajómalmokról kapta a nevét.
A Gubacsi-sziget az évszázadok során fokozatosan, természetes úton vált a part részévé. 1723-ban feljegyezték róla, hogy Grassalkovich Antal 1600 forintot fizetett érte a Vattay családnak (a történelem fintora, hogy 1850-ben a Vattayak visszakapták, de rá egy évre eladták a soroksáriaknak). Ekkoriban legelőnek használták ezt a hosszú szigetet.
Hajómalom
A délebbre fekvő Molnár-sziget, ahogy egy valódi zátony-szigethez illik, gyakran változtatta alakját és elhelyezkedését. A Dunai Mappáció térképein ábrázolják azt a pillanatot, amikor két különálló zátonyra vált szét. Ennek nyomait a mai domborzaton könnyen fel lehet ismerni.
A pusztító 1838-as árvíz után készített térképeken már egységes, orsó alakú sziget. A soroksáriak lassan birtokba veszik, szőlőt, kiskertet telepítenek rá. Könnyen megközelíthető, hiszen rév közlekedik Soroksár és a Csepel-sziget között. A sziget nevezetességét azonban nem a homoki szőlő adta. Ha bármelyik Soroksárról készült térképre pillnatunk, szembeötlő, hogy mindig legalább egy tucatnyi hajómalmot ábrázolnak körülötte (1. ábra).
A Jókai Aranyemberében is megjelenő úszó szerkezetek a Soroksári-Dunaág szabályozásáig meghatározó elemeik voltak a tájnak (3. kép). Szám szerint 120 hajómalmot ringatott a víz a lezárásig. Mára egyetlen egy maradt, Ráckevén. Mivel Soroksár abban a szerencsés helyzetben volt, hogy közvetlenül a Duna mellett húzódó ármentes térszínre települt mi sem volt egyszerűbb a gazdák számára, hogy a megtermelt gabonát levigyék a Dunára őröltetni. Megvolt a kellő szélesség, vízmélység és sodrás. A vízimolnárok igencsak jól tudtak alkalmazkodni a vízálláshoz is. Ha áradás jött, vagy kísvízi időszak volt, egyszerűen odébbkormányozták a malmot.
A vízimolnárok paradicsomának az 1838-as árvíz következményeként végzett munkák vetettek véget. A mérnökök úgy döntöttek, hogy a Soroksári-ágat lezárják és ezentúl a Budafoki-ág fogja levezetni egyedül a teljes vízmennyiséget. Gyakorlatilag ez egyet jelentett a Csepel-sziget halálos ítéletével.
2. ábra A szabályozott Soroksári-Duna és a hiányzó vízmennyiség
A lezárást a mai Gubacsi-hídnál végezték el, 3,5 kilométerre a szigetcsúcstól déli irányban. A munkálatok 1871-es megkezdése és a 1904. évi XIV. tv. között eltelt időben a Soroksári-ágból egy posvány vált. Az áramlás megszűntével feliszapolódott a meder, a rothadó vízinövényzet és iszap már-már járvánnyal fenyegetett.
A kialakult katasztrofális állapot és a ráckevei molnárok és hajósok tiltakozása végül meghátrálásra kényszerítette a tervezőket. 1910-12 között felépült a Kvassay tápzsilip, majd 1926-ban az áram termelésre is képes Tassi-zsilip. Így aztán sikerült valamennyire “megmenteni” a Soroksári-Dunát.
A szabályozott ágban zsilippel szabályozott vízszintet állítottak be, ami azt jelentette, hogy az áradások és a kisvizek már nem érzékeltették többé hatásukat. A folyó esése a természetes 5 m/57,3 km-ről 0,4 m/57,3 km-re esett, ami tulajdonképpen állóvízzé degradálta. A 2. ábrán jól látható, hogy elsősorban a Budapesthez közeli szakasz sínylette meg a beavatkozást. Éppen az, ahol a Molnár-sziget is található. A zsilip által “kifeszített” víztükör révén egyedül kisvíz esetén jelentkezik a Tassi szakaszon némi plusz víz a mederben. Nagyvíz esetén szembeötlő leginkább a vízhiány, amelyet a fekete és a piros vonal közötti terület jelöl.
A Kvassay-zsilipen átcsorgó vízmennyiség nem volt már elegendő, hogy az egész mederszelvényt ellássa vízzel. Rohamosan szűkült a nyílt vízfelszín. A Gubacsi-mellékág végleg eltűnt, talán még a ráépült lakóingatlanok tulajdonosai sem sejtik, hogy valaha létezett. A csepeli oldalon egész sáv került szárazra, kiemelkedett a Molnár-sziget is (3. ábra).
3. ábra A soroksári Molnár-sziget “fejlődése”
A vízszint süllyedése csupán csak az egyik ok volt, a kiemelkedést antropogén folyamatok is elősegítették, például a déli szigetcsúcson létesített sittlerakó. Ezt ma már parkosították ugyan, de az itt-ott kiálló betontömbök arról árulkodnak, hogy ez a terület nem véletlenül magasabb méterekkel a sziget többi részéhez képest. A csepeli révhez vezető híd mindössze 8 méterre szűkíti össze a mellékágat, ott ahol azelőtt egy 18 méter nyílású fahíd állt.
A Molnár-sziget növekedése elsősorban a fiatal nádasok által napjainkban is zajlik. Utoljára 1980-81-ben kotorták meg a medret, egy 2002-ben készült hatástanulmány szerint legalább 40 000 m3 iszapot kellene ismét eltávolítani. A szabályozás előtti és az azt követő állapotot az alábbi táblázat (4. ábra) szemlélteti.
4. ábra 152 év változásai a soroksári Duna-parton
Egészen az 1960-70-es évekig volt rá némi – elméleti – esély, hogy a természetes állapot még visszaállítható, a romlás visszafordítható. Azonban ekkor megindult a Soroksári-Duna szigeteinek parcellázása. A leszálló talajvízszint és a közel 0 vízszintingadozás tette lehetővé a horgásztanyák, nyaralók és később a lakóházak felépítését. Ha most valami csoda folytán eltűnne a Kvassay-zsilip, és a Duna újra birtokba venné egykori medrét ezekre az ingatlanokra a biztos pusztulás várna. Ezért lehetetlen helyreállítani a szabályozás előtti állapotokat a Soroksári-ágban.
Marad a rendszeres kotrás és az egyéb mesterséges beavatkozás lehetősége. Ezekkel csupán annyi a probléma, hogy igen költségesek, és nem szüntetik meg a feliszapolódás és eutrofizációt kiváltó okokat. Az okokat pedig nem lehet megszüntetni, így a Molnár-szigetért vívott küzdelem nem más mint szélmalomharc.
Na végre egy érdekes poszt.
Jól nézhetett ki a Soroksári-Duna, amikor 300m széles volt a legkeskenyebb részen! Kár volt elzárni zsilippel!
Kedves Vátesz!
Ha Te is tanúja lettél volna a nagy 1956-os árvíznek,nem ez lenne a véleményed….
Az “ötvenes években”,és még utána is a szigeten élt ugyan pár őslakos,de a többi része szépen karbantartott,felparcellázott gyümölcsös-szőlőskertekkel volt tele.Senkinek nem volt kerítése!!!,mégsem lopták el a terményeket…..Mindenki jóban volt mindenkivel,az emberek segítették egymást.A kiskertekből hazatérő fáradt családokat olcsó!!! kisvendéglő várta a sziget déli bejáratánál….,nyilvános WC és kézmosási lehetőség is adott volt….!!!Mindez az “átkosban”…..
A Duna csak visszavette, ami az övé! Érdekes a térképen nézni, hogy a vízparti dombok tövében, ahol a járda és az úttest van a Hollandi úton, ott már a meder volt, azért olyan sík, pedig amúgy Csepel szélfútta homokdombokon fekszik. Ennyire nem akarok a jövőbe látni, de majd a távoli jövőben ott ismét a Duna fog folyni! A geológia ezer meg millió években mér! Amikor majd nem lesz rá ember, hogy a felső zsilipkaput zárvatartsa illetve karbatartsa, akkor a természet az első tavaszi árvíznél visszafogja venni a Kis-Duna ágat, s az ismét 300m széles lesz!
Adjon az Isten Mindenkinek!
Csapajev igazat irt!Valóban klassz volt a Molnár sziget!Amikor iskola mellé mentem,mert nem tanultam meg az “anyám tyúkját”a szigetet választottam az idő elütésére.Annál is inkább,mert az iskola /Táncsics/ ot volt a közelben./mostani soroksári sztk/Egyébként volt ott egy napközis tábor is,ahol a nyarakat lehetett eltőlteni.Az ott élő felnöttek barátságosak voltak,degeszre ehettük magunkat mindenféle gyümőlccsel.56-ban közelről megtapasztaltam a földrengést az árvizet és az oroszok bevonulását.Ezek inkább negativ élmények.:-(
Mikor átkerültem Királyerdőbe tovább vonzott a Molnár sziget.Nagyobbacska lévén többen átusztunk a szigetre,mégha a bajuszos rendőrnek nem is tetszett:-)))volt néha “harc”.
Kérdezem,vagyunk még azok közül, akikkel együtt dagonyáztunk a mai daru domb helyén a nádasban?/amig nem lett szemétlerakó/ vagy együtt kalózkodtunk a kátrányos palánkkal körülvett papirgyári csónakház mellett kikötött, nem is tudom milyen hajóroncson.És tudnám sorolni azokat az élményeket,amit sajnos a mai gyerkőcök már régen nem tudnak megtapasztalni.Az én három gyerekem sem tudta sajnos annyira, mint én.Esetleg a nyári vidéki nyaralásokon.Na ne nosztalgiázzak tovább…
További békés sziesztát kivánok ilyenkor vasárnap du táján……………
piedone! Hasonló élményeim voltak.Csepelről úsztunk át a szigetre almaérés idején. Igen ám, de egy szál gatyában nehéz almával úszni, ezért vittünk zsákvarrótűt, meg Herkules cérnát, koszorút fűztünk és úsztunk vissza. Egy alkalommal a csősz, vagy pógár dühös lett, megkergetett, még a kapáját is utánunk vágta a vízbe,ettől még dühösebb lett.
’56-ban a csepeli töltésről néztük messzelátón a jutadombi csatát, amikor a felkelők kilőttek egy ruszki tankot.
Aztán az jó játék volt, ha fürdés közben jöttek a vízi rendőrök. Verseny volt, ha elkaptak, átvittek Erzsébetre, gyalog kellett hazajönni, ha partot értünk, a rendőrök megfordultak, mert ott napoztak őrangyalaink, a görögök. Tőlük a rendőrök is féltek.
De a Csőhídról leugrani sem volt semmi!
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.
Szia nagyapó!
Ezek szerint nem vagy 3O éves……:-)) s remélem bólogatójános sem.Van ötleted,hogy tudnánk beszélgetni a régi időkről?Természetesen nem itt.Jó egészséget!
Aztán meg kedves nagyapó melyik bilin ülve nézted anno a jutadombi csatát?
Ha egyáltalában léteztél?
Látszik hogy komcsi vagy pont úgy hazudozol.
A csepelinfón már kiderült, mások is neteznek családilag, nagyapóéknál nagyapó és harmincéves mérnök fia vagy unokája lehet egyszerre képviselő is és 56-os szemtanú is!
A csepelinfó az egy IP címről több nicknév használatát tiltja, hol van az leírva, hogy többen nem netezhetnek ugyanazon a nicknéven? Azzal nem csinálnak maguknak helyeselő fórumtársakat, mint itt a komcsik szokták! Csak lesek, amikor felbukkan egy új nicknév egyetlen poszt kedvéért, aztán helyesel a többinek!
Jónapot Vátesz!
Én egyedül vagyok és nem helyeslek senkinek sem.Annál is inkább,mivel nem szeretem a nagyarcu,nagytudásu és pártelhivatott embereket,kiknek sem szavuk,sem gerincük nincs.A Nemzeti Öntudatról ,a Magyarságukról,becsületükről ne is beszéljünk.Két esetben szóltam hozzá:
Uszoda,Kegye Tibor /Tibi bácsi/ huszonéves áldozatos munkájáért megérdemli a jó szót.Még ha keményebb is volt,a 3gyerekem szivesen emlékszik rá.A hatvanas évek végén voltam katona.Ráadásul a susmán határon nyomtam a 20-04-es szolgálatokat a vasfüggöny tövében.Kemény idők voltak,de csak a szépre emlékezem :-)))
Molnár sziget-gyerekkori saját élmények.E kettőhöz füztem saját véleményt.
A politikai hitvallásomról ha beszélek,akkor nem itt.
Eddig sem sokat voltam,eztán pláne nem leszek./nem hiszem,hogy hiányozni fogok:-)))
Adjon az Isten jó egészséget mindenkinek és kitartást erre az évre!!!