Csepel.hu
A 2011/2012-es tanévtől az egyik leghíresebb magyar cukrászmester nevét viseli a Szamos Mátyás Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola, mely névadó ünnepséget rendezett december 9-én.
Az iskola igazgatója, Gáti Csilla köszöntötte a megjelent vendégeket – köztük a Szamos családot –, majd felkérte Szamos Mátyásné Margit nénit, hogy a névadó tiszteletére készített új szalagot kösse fel az iskolazászlóra. Ezután a marcipánrózsáiról és marcipánfiguráiról elhíresült cukrász küzdelmes életútjáról diavetítéssel egybekötött műsort adtak a diákok.
Az ünnepség kiállítással folytatódott az intézmény Mansfeld Péter utcai szakképzési és gyakorlati telephelyén, ahol Pankó Bertalan szakmai igazgató helyettes vezetésével Szamos Mátyás cukrászmester írásos és tárgyi emlékeit, valamint marcipáncsodákat tekinthettek meg az érdeklődők.
A Szamos Marcipán Manufaktúra ma Pilisvörösváron található anyacégét a család harmadik generációja viszi tovább.
Szöveg és fotó: Antal Zsuzsa – csepel.hu
Valamit át lehet még nevezni?
Dícséretes Szamos Mátyás munkássága, de Pilisvörösváron. Mi köze Csepelhez? 😀
Zoli049!
Dr August Oetkernek mi köze volt Magyarországhoz azonkívül, hogy feltalálta sütőport és a nyereg alatt puhított pudingot?!
Ennek ellenére a hálás utókor városrészt nevezett el Róla! Gondolj csak az Ötker-re!
Vagy az oly sokat szidott közlekedési szabályok kifundálója és rendszerbe foglalója után elnevezett angyalföldi KRESZ GÉZA utca! A Kádár utcát már nem is említve! ))) 🙂 (((
Gondolt valaki arra esetleg, hogy a Tamariska domb lehetne egy arra érdemesebb másik Mariskáról elnevezve?! 🙂
grün!
Ezzel érdemes volt vasárnapig várni! Gratulálok! A hét legjobb vicce 🙂
Üdv.:
csapos
a vadregényes Némethországból
A Fater, idézetet olvas fel – “Óriási energiákat fordítanak szimbolikus ügyekre (csepeli utcák átnevezése, a kerületi címer és zászló lecserélése stb)”, de hinni szeretnénk, hogy ezek a pótcselekvések nem az érdemi elképzelések teljes hiányát leplezik
A mostanában bekövetkezett Hurgadai busz katasztrófája kapcsán merül fel bennem a kérdés. – Milyen különleges intézkedést követel meg a közlekedés elől elzárt építési útszakaszon a BKV járatainak közlekedtetése.
A félig kész utakon – az útszakasz műszaki átvétele nélkül, – megengedhető a tömegközlekedés egyáltalán?
Esetleges balesetekért ki tartozik felelőséggel.
Az mondja a Fater, hogy az ilyen utakon lehetnek rejtett hibák, útbeszakadások, kiálló csatorna fedelek, munkagépek, sáros, olajos, csúszós útrész stb.
Azt monja az Öreg – tanán a felsorolásból kimaradt a sok behajtani tilos tábla kihelyezése. Igaz(!) ez jó bevétel lehet az önkorinak.
)))) 😀 ((((
hát ez roppant érdekes … azon gondolkodom mi lehetett az oka az iskola elnevezésnek. Mert ha a Szamos család példul egy alapítványon keresztül folyamatosan támogatni fogja az iskolát, akkor azt mondom rendben van, ez még valahogy belefér. Az nem derül ki a cikkből, mi volt az a nagy érdem, ami az elnevezést indokolta, aki a cikket írta, illet volna utána néznie.
Vagy nem?
Tényleg érdekes, és örömteli hír. Bár láthatóan semmi köze hozzá az önkormányzatnak, a Szamos név a cukrászatban világhírű.
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy se Kossuth, se Széchenyi se Rákóczi nem volt csepeli.
Manitu!
Egyedül talán a jelen helyzetet illusztrálandó a Völgy utca lehet csepeli specialitás! ))) 🙂 (((
Kedves Manitu!
Azért a nagyokat még egy lapon sem szabadna említeni egy kitűnő cukrásszal, ezt azért tudhatnád!
Kommentár nélkül.
Szentendrei Szamos
Bächer Iván
Szentendre olyan város, mint egy kis míves szelence, amelyben kincsek, csecsebecsék, finomságok rejlenek. Ez a városdobozka újabb, fényes, értékes kinccsel gyarapodott most.
A Dumtsa Jenő utcában megnyílt a Szabó–Szamos Cukrászda és Marcipánmúzeum. A magyar édesipar két nagy alakjának életútja találkozott, fonódott össze itt. Szabó Károly Erdélyből indult, majd miután a fél világot bejárta, Ausztriában telepedett le. Itt művelte magas szinten a cukrászmesterséget hosszú éveken át. Aztán pár éve visszatelepedett Magyarországra, és létrehozta Szentendrén a Szabó Marcipán Múzeumot. Ez az intézmény oly nevezetes lett, hogy az ezredforduló első éveire házát kinőtte; a rengeteg látogató nem fért már el a vitrinek között. A megoldást a Szamos Marcipánnal való szövetkezés hozta.
A Szamos család Szentendrére hazatért. Az alapító, a nemrégiben elhunyt mester, Szamos Mátyás szentendrei szerb ősök gyermeke volt, aki talán még a legendás török édességességet őrizte vérében. A hazai marcipán dísz- és édességgyártás elindítója és kifejlesztője mindig is szülővárosa közelében élt és dolgozott, és végül itt fogadta vissza a szép szerb temető földje is őt.
De talán legigazából most tért haza, miután megnyílt a nevét viselő patinás cukrászda. A két saroképület meglátogatása legalább egyórás, szép programot jelenthet mindenkinek. A régi, a Szabó-féle ház emeleti helyiségeiben afféle marcipánpanoptikum tekinthető meg mindenféle, marcipánból készített figurák, jelenetek, makettek, ennivaló bábok és babák, fölfalható gőzmozdonyok, harapnivaló szörnyek, ínycsiklandozó völgyek és hegyek.
A földszinti boltban a Szamos cég termékei vásárolhatók meg, mégpedig kivétel nélkül valamennyi, ami nem kevés bizony. A turistahadra való tekintettel a boltban kapható néhány kedvelt hungarikum is: libamájkonzerv, pirospaprika, Unicum, borok.
A sétába, nézelődésbe, vásárlásba megfáradt vándornak csak pár lépést kell tennie, s máris megpihenhet, mégpedig a lehető legkellemesebb kondíciók, a régi alapokon vadonatújonnan felépített cukrászda falai között.
A cukrászda is Szamos, márpedig a Szamos-termékek előállításának fundamentuma, hogy a legjobb alapanyagból, a leggondosabb munkával kell a legjobbat kihozni. A felhasznált építőanyagok, a csempe, a falburkolat, minden konyhai, cukrászati fölszerelés, minden beépített anyag, az ajtókilincstől a legeldugottabb lámpakapcsolóig, minden gondosan válogatva, mívesen fölszerelve szolgálja a vendégek kellemes komfortérzetét.
A csendesebb emeleti terem falait a bécsi csudafestő, Gustav Klimt képeinek másolatai ékesítik, melyek tövében ősztől kulturális események, irodalmi estek, kamarakoncertek zajlanak majd.
A földszinti mindig nyüzsgő, de mindig barátságos, nagy helyiségben pedig az ember már akkor is jól érzi magát, ha bele sem kóstol a huszonötféle torta, többtucat-fajta mindenféle sütemény, rétes, kuglóf, pite, rolád, fánk, mignon, tekercs, fagylalt, kehely valamelyikébe, hanem csak választ egyet a tizenötféle kávé közül, vagy kikér egy pohárka sört, egy deci finom bort esetleg, és amellett teszi azt, amit egy cukrászdában az ember tenni szokott immár évszázadok óta: diskurál, megbeszél, kipletykál, sutyorog, eszmét cserél, dumál, fecseg, csacsog, cseveg, vagy csak hátradől a kényelmes karszékben, és elnézi ezt a furcsa világot csöndesen.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.
Nem akarok ötletekett adni a zönkorinak, de Elvis frizurás majomról sincs még elnevezve közterület!
A Pszichedelikus-gekkó azért már megfontolandóbb lenne, mert valaki esetleg összekeverné a Popieluszkó-val!
http://www.origo.hu/tudomany/20111212-elvismajom-es-pszichedelikus-gekko-a-mekongvideken-ujonnan-felfedezett-fajok-kozott.html ))) 🙂 (((
Ez az iskola a fővároshoz tartozik, azon belül a Gundel TISZK tagiskolája. Csepelhez annyi köze van, hogy az épületei itt vannak…
Akit érdekel, nézze meg a többi Gundel TISZK-es iskola nevét és kommentálja kedve szerint…
Sutya! Az MSZP-s hozzászólóktól ne várd el, hogy racionálisan viselkedjenek.
Az összeesküvés elméletek helyett tartsa magát mindenki az idézethez, s ott tegye dolgát, ahol legjobban teheti!
,,Csak ott mennek a dolgok jól ahol pl. a szabó, szappanfőző, cukrász etc.
és mindenki más is meg van győződve róla,
hogy az ő iparán, az üzletén fordul meg az állam sorsa!”
/Széchenyi István: Napló, 1830. szeptember 22./