Csepel.hu
67 évvel ezelőtt, 1944. december 4-6. között Csepel község lakói sikerrel akadályozták meg a település kiürítését. A munkások a Szent Imre téren tiltakozó, tömegtüntetést szerveztek. A kiürítési parancsot a csepeliek megtagadták, nem hagyták el otthonaikat.
Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata szeretettel meghívja önt 2011. december 4-én 13 órakor tartandó megemlékezésre, a Csepeli Önkormányzat falán felállított emléktáblánál. (1211 Budapest, Szent Imre tér 10.)
Sajnos ma Csepel lakói nem tudják megakadályozni a zsebük kiürítését! 🙁
A csepeli szocialisták 2004. december 4-én tartottak először ünnepi megemlékezést azon a címen, hogy „Csepel lakói 1944. december 4. és december 6. között hősiesen szembeszálltak a nácikkal és a nyilasokkal, és megakadályozták Csepel kiürítését”.
Az alábbiakban bemutatom, hogy a szocialisták fenti kitalációjával szemben, valójában mi is történt 1944. december első napjaiban Csepelen:
1944. november közepén a szovjet csapatok egy hadosztálynyi erővel és többszáz löveggel átkeltek a soroksári-Dunaágon és elfoglalták a sziget déli részét, majd Szigetszentmiklós és a Dunai Repülőgépgyár lerohanása után Csepel község irányába támadtak.
A szovjetek támadásait a Csepel-szigetet védő 1. Huszárhadosztály egységei nem tudták elég hatékonyan feltartóztatni, ezért a német és magyar hadvezetés elrendelte Csepel község déli részének december 4.-én délig történő kiürítését, és az ott élő lakosság Dunaszerdahelyre történő kitelepítését.
A válságos helyzet miatt a huszárhadosztály egységeinek a leváltására, vitéz Ugron István zászlóaljparancsnok vezetésével, Csepelre vezényelték a Magyar Honvédség Szent László Hadosztályába tartozó Ejtőernyős Ezred kb. 1400 fős létszámmal rendelkező II. Zászlóalját.
Az ejtőernyősök december 1-én este váltották le a huszárokat, és ezt követően minden szovjet támadást visszavertek.
A Csepel-szigetet a szomszédos területekkel összekötő Gubacsi-híd ellenőrzését erőszakkal átvették a németektől, és a híd aláaknázását megszüntették.
A lakihegyi rádióadó vonalában megszilárdították a védővonalat, és néhány nap alatt olyan katonai helyzetet teremtettek, amely eredményeként a katonai felső vezetés a december 4.-én délig történő kiürítésére vonatkozó parancsot már december 4-én reggel visszavonta, és Csepel szovjet megszállására csak több mint 3 héttel az ejtőernyősöknek Csepelről történt kivonása után kerülhetett sor.
Időközben a Csepelt védő ejtőernyős katonák háta mögött, „harcias csepeli szoci” személyek december 4.-ére és 5.-ére tüntetéseket szerveztek a csepeli községháza elé, ahol az ötödikei tüntetésen egyes randalírozók kövekkel dobálták meg a községházát és összetűzésbe keveredtek a nyilas rendfenntartókkal.
Ezekre a tüntetésekre hivatkozva állítják ma is a csepeli „szocik”, hogy a tüntetéseikkel megakadályozták Csepel kiürítését, és elérték a kiürítési parancs visszavonását, holott a kiürítési parancs, az ejtőernyősöknek köszönhetően, már az első tüntetés kezdete előtt vissza lett vonva.
A saját hamis dicsőségüket hirdető emléktábla előtt tartott ünnepségeiken azt a valótlanságot szokták hangoztatni, hogy „a tüntetéseken tanúsított hősies elszántságukkal és életük kockáztatásával védték meg Csepelt”.
Ugyanakkor szóra sem méltatják azokat a katonákat, akik a helytállásukkal valóban lehetővé tették a kiürítési parancs visszavonását, és mindaddig megvédték Csepelt a szovjet túlerővel szemben, ameddig más válságos frontszakaszra át nem vezényelték őket.
Kik akarták kiüríteni Csepelt? Kik szervezték a tiltakozó munkásokat?
“Csepel Önkormányzata szeretettel meghívja önt 2011. december 4-én 13 órakor tartandó megemlékezésre”
Ezek szerint Németh Szilárd úgy összehajolt Tóth Mihállyal 2000. nov. 7-én, a Wallis-Észak-Csepel szindikátusi szerződés aláírásakor, hogy máig kitart! Éljen és virágozzék a megbonthatatlan szoci-fidesz barátság!
?! Jól beleköptél Német Szilárd levesébe, így megint szegény Ábel Attilának kell beszédet mondania!
Én csak azt tenném hozzá, hogy a napi megélhetési gondokkal küzdő embereknek nincs szükségük a mellüket verő történelemhamisítókra.
Meddig kell még ezeket a hazug “ünnepeket” elviselni?
“A történelmet nem lehet megmásítani, csak félre magyarázni!” (ősi dakota mondás) 🙂
A poszt úgy nyit, hogy “megemlékezés”, ami nálam nem az “ünnep”, mindegy…
Azonban a lényegen nem változtat, ez igaz!
Nyilas rendfentartók…hm…
két n, bocs
Kedves “földhözragadva”!
Köszönöm az észrevételed. Igazad van.
Magam is tudom, hogy “rendfenntartók” szót két “n”-nel kell írni, de éjfél után sikerült elkövetnem ezt a “súlyos” helyesírási hibát. Remélem, hogy meg tudod bocsátani.
Ööö, ne ostorozd magad, én írtam egy n-nel…
A történelemhamisító szocik, történelemcsonkítással vádolják Csepel jelenlegi fideszes vezetését a Csepel Újság című hírblogon, az 1944. december 4.-én és 5.-én történtekkel kapcsolatban vasánap13:00 órától tartandó megemlékezés meghívójában leírtak miatt.
Azok vádolják történelemcsonkítással a fideszeseket, akik a történelmet meghamisítva, több mint 40 éven keresztül hazánk felszabadulásának napjaként ünnepeltették a lakossággal 1945. április 4.-ét annak ellenére, hogy Magyarország meghódítását a szovjet csapatok a 1945. április 12.-én fejezték be, és akkor nem volt szó semmiféle felszabadításról.
1945. április 4.-én csak annyi történt, hogy a szocialista rendszerben szokásos tervteljesítési hazugságokhoz hasonlóan, Malinovszkij marsall táviratban idő előtt azt jelentette a türelmetlenkedő Sztálinnak, hogy „Magyarország meghódítása befejeződött”.
Mivel a jelentés után még 8 napig folytak a harcok magyar területen, és Magyarország elfoglalását a szovjetek sem „felszabadításnak”, hanem „meghódításnak” tekintették, hazugságra alapozott történelemhamisítás volt 1945. április 4.-ét több mint 40 évig Magyarország felszabadításának napjaként ünnepelni.
A „Csepel kiürítésének hősies megakadályozásáról szóló” szocialista mese első emlékünnepségén mondta Glazt Ferenc akadémikus (mszp-s történész), hogy: „A történettudomány szubjektív tudomány, hiszen az emberi elme, az emberi érzelmek belejátszanak a kutatásba, és a következtetések levonásába.”
A történettudomány szerintem is szubjektív volta ellenére megengedhetetlen az a durva történelemhamisítás, amit a csepeli szocik a december 4.-i megemlékezések elindításakor is, valamint most a jelenlegi fideszes vezetésnek a történelemcsonkítással vádolása során megengednek maguknak.
Azon felül, hogy elhallgatják a katonai helyzetben a magyar ejtőernyős katonáknak köszönhető pozitív változást, amely lehetővé tette a Csepel déli részére vonatkozó kitelepítési parancs visszavonását, Bolla Dezső amatőr helytörténész írásaira hivatkozva az alábbi hazugságokkal traktálják az olvasókat:
1.) „Tavaly megpróbálták az egészet elfelejtetni. Az idén mással próbálkoznak. A meghívóban egy árva szó sem esik arról, hogy kivel, miért és kiknek a vezetésével szállt szembe Csepel lakossága és a WM-gyár munkássága.”
Állításaikkal szemben valóság az, hogy Bolla Dezső helytörténész az írásában egyáltalán nem utal arra, hogy kik szervezték az 1944. december 4.-i és 5.-i tüntetést, és kinek a vezetésével szálltak szembe a tüntetők a kitelepítési paranccsal.
Még az mszp nagy ászának tekintett Glazt Ferenc akadémikus történész is csak annyit említ, hogy „harcias szocik” nem engedték, hogy akik szekerekre pakoltak, azok elhagyják a község határát.
2.) Állítják, hogy „A község háborús pusztítástól kimerült, elkeseredett lakói és a gyár kiürítését megakadályozó munkásai egységben szálltak szembe a náci, fasiszta fegyveresekkel, és megakadályozták Csepel kiürítését.”
Állításuk azért hazugság, mert a kiürítési parancs úgy szólt, hogy „A Budafoki Kutya villától a Pesterzsébet Jutagyár melletti kápolnáig húzott egyenes vonaltól délre eső részről Dunaszerdahelyre kell szállítani a családtagokat, de a családfők, és a gyári dolgozók maradnak.”
Látható, hogy kiürítési parancs nem egész Csepelre, hanem annak csak Csepel déli térségére vonatkozott, és ott is csak a családtagok biztonságba helyezésére irányult. Szó nem volt családfők és gyári dolgozók kitelepítéséről és a gyár kiürítéséről, de a szocialista történelemhamisítók ennek ellenére mégis egész Csepel kitelepítéséről és a gyár kiürítéséről hazudoznak”.
3.) Most közzétett írásukban a szocik azt állítják, hogy „december 4-én délelőtt sok ezer ember indult a községháza felé”.
Ezzel szemben Glatz Ferenc akadémikus történész azt mondta el az első megemlékezés alkalmával előadott ünnepi beszédében, hogy „december 4.-én több száz fő nyomult az Imre térre és azt követelték, hogy állítsák le a kitelepítést”.
Valószínű, hogy a Glatz Ferenc akadémikus által mondott „több száz fő” közelebb áll az igazsághoz, mint a Csepel Újság hírblogon most emlegetett „sok ezer fő”.
Tehát az érintettség előző pontban ismertetett hiánya miatt közel sem lehetett olyan jelentős a tüntetésen résztvevők létszáma mint amilyen óriásinak a most hazudozók és vádaskodók azt láttatni szeretnék.
4.) Írják most, hogy „ 1944. december 5.-én köveket dobáltak a községházára, betörték a pénztár ablakát, majd a tömeg a a Munkásotthonnal szembeni nyilas parancsnokság elé vonult, ahol a nyilasok néhány tüntetőt letartóztattak. Kiszabadításukra négy ifjúmunkás vállalkozott. A foglyokat sikerült kiszabadítani, a kialakult tűzharcban Kormos László és több nyilas életét vesztette.”
Szerintem ennek a december 5.-i tüntetésnek és randalírozásnak végképp semmi köze nem volt az előző nap visszavont kitelepítési parancshoz, ezért a fent ismertetett szoci hazudozásból azt a következtetést vonom le, hogy a szociknak nagyon hiányzik a november 7.-i nagy ünnepük, ezért szeretnék a saját nagyságuk ünneplése céljából november 7.-ét ezzel a november 4.-i kisebb ünnepléssel pótolni.
A Csepel Újság cikkében leírt többi történelemhamisító hazugságot részletezni sem érdemes.
?! írta: “szociknak nagyon hiányzik a november 7.-i nagy ünnepük”
Javaslom, hogy legyen közös MSZP-Fidesz ünnep a Wallis-Észak-Csepel szindikátusi szerződés aláírási napjának, 2000. nov. 7-ének évfordulója! Így mindenki jól jár! 😀
Ha karácsonyi Betlehem békében megfér a Húsvéti kereszttel?!
Miért ne!
A “telepeseknél” a hálaadás a pulykamészárlással? 🙂
Inkább be kellett volna fejezni az öldöklést. Nem kellett volna haza- és nemzetárulók parancsára magyar fiatalok tízezreit a halálba küldeni.
Nem tudom, hogy lehet egy koszorúzási ünnepségre szeretttel meghívni valakit. Erre inkább tisztelettel kellene.
Nem 2004-ben kezdődtek a koszorúzások. Tudomásom szerint már a rendszervátás elött is voltak rendszeresen megemlékezések és természetesen azt követően is. Annyi igazság van benne, hogy a rendszerváltást követően öt évenként tervezték koszorúzást. Na meg persze az újjáavatás után is, hiszen a 90-es évek elejáén leverték a táblát. Ezt követően lett újre elkészítve és ez olvasható is a tábla alján. 2004-től kezdve, pedig minden évben volt megemlékezés.