17 millió forint végkielégítést kapott volna a vándorló államtitkár – Közbeszólt az új kormány
Magyar Hírlap, Csepel.info
Tizenhétmilliós végkielégítést ítélt meg a bíróság nemrég a kiskapukra lehetőséget nyújtó jogszabályok miatt D. Ferencnek, a Gyurcsány-kormány szakállamtitkárának egy munkaügyi perben.
A volt kormánytag egyetlen napot sem töltött munka nélkül, miközben a végkielégítés elvileg azért jár, hogy egzisztenciális biztonságot nyújtson addig, amíg az érintett nem talál újra munkát. A megítélt összeget a már az Orbán-kabinet idején született törvény azonban 98 százalékos adóval terhelte meg.
Gyorsan változó állami vezetői karriert tudhatott magának D. Ferenc. Az első Gyurcsány-kormány időszakában, 2005 áprilisában nevezték ki a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkárának, majd 2006-ban – a kormányzati struktúra változása miatt – június 30-ig az önkormányzati tárca közigazgatási államtitkárságát vezethette. Másnap, július elsején lett a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) szakállamtitkára. 2007. november 5-én felmentették pozíciójából, ám a következő nap, november 6-án már a MEH-hez tartozó Nemzetbiztonsági Iroda főosztályvezetője lett.
D. Ferenc a munkaügyi bírósághoz fordult, mondván, szakállamtitkári felmentése után végkielégítés jár számára. A joghatóság nemrég az érvényes jogszabályokra hivatkozva meg is ítélt neki tizenhétmillió forintot. A döntés alapjául az a pontatlanul megfogalmazott jogi szabályozás szolgált, amely lehetőséget adott a kiskapuk használatára a felmentett állami vezetőknek. A törvény ugyanis csak abban az esetben tiltotta meg a végkielégítés kifizetését, ha a felmentett személy a felmentési idő alatt helyezkedik el egy másik közigazgatási szervnél. Ezt a rendelkezést azonban nem lehetett alkalmazni a felmentett szakállamtitkárokkal szemben, mivel állami vezetői szolgálati jogviszonyuk azonnali hatállyal – vagyis: felmentési idő nélkül – szűnt meg. Emiatt a munkáltató az ismételt elhelyezkedésre hivatkozva sem tagadhatta meg jogszerűen a végkielégítés kifizetését.
Mivel D. Ferenc már 2006 előtt is állami vezetői pozíciót töltött be, vele az állami vezetőkre irányadó 2006-os törvény, illetve az állami vezetőkre előzőleg irányadó 1997-es szabályozás alapján kellett elszámolni. Márpedig ezek tizenkét havi illetmény kifizetését tették lehetővé számára.
Ez a példa is mutatja, hogy a rosszul megszerkesztett szabályozás lehetővé tette az előző kormányok idején az irreálisan magas végkielégítések kifizetését az állami szférából távozó felsővezetőknek. Miközben a végkielégítést normál esetben azért állapítják meg, hogy a munka nélkül töltött időszakban az adott személynek egzisztenciális biztonságot nyújtson arra az időre, míg nem talál ismételten munkát.
Az említett köztisztviselő esetében azonban erről szó sem volt, hiszen D. Ferenc egy napot sem töltött munka nélkül. A volt szakállamtitkár küzdelme a végkielégítésért azonban mégis hiábavalónak bizonyult, ugyanis a megítélt pénzt és annak kamatait – mivel az állami vezetőnek minősülő magánszemély 2011-ben ily módon szerzett jövedelme meghaladja a kétmillió forintot – a második Orbán-kormány által meghozott 98 százalékos különadó-fizetési kötelezettség terheli. Így D. Ferenc mégsem juthatott hozzá tizenhétmilliós végkielégítésének teljes összegéhez.
Pindroch Tamás
Ki a fene hozta ezeket a döntéseket a végkielégítésről a rendszerváltás után?
Annak idején azt mondták, hogy a kapitalizmus velejárója ez a jogintézmény és kapták is a korábbiak szépen. Csak a szocialistáknál fordult ez elő az elmúlt húsz évben?
Azért kérdem, mert a szocializmusban nem volt!
A cucilizmusban csak felfelé lehetett bukni a Pártban. 🙂
Zsonyo szerint:
2011. október 17., hétfő – 12:20
Szerintem ez a rencerváltás szüleménye. 🙂
Azért a 2 milla felett, hogy visszanyalt a hagyi, az tetszett. Ismét átgondolták. Amúgy nem értek egyet az ilyen számokkal, mielőtt jönne a “vaúúú”! 🙂
most verheti a ……. ! Az a végkielégítése- 🙂 🙂 🙂