Csepel.hu
Csepeli báró Weiss Manfréd 1857. április 11-én, azaz ma 154 éve született. Ő a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek alapítója.
1896-ban kapott magyar nemességet „csepeli” előnévvel, 1901-ben a párizsi világkiállításon elért sikereiért övé lett a „Vaskoronarend”. A hadfelszerelés érdekében kifejtett tevékenységének elismeréseként a „Ferenc József-rend” középkeresztjét adományozták neki, 1915-ben lett felsőházi taggá vált, 1918-ban pedig az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadianyag szállítójaként szerzett érdemeiért bárói rangot kapott.
Rá emlékezve Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata nevében Németh Szilárd polgármester és Borbély Lénárd alpolgármester koszorút helyezett el emlékművénél a Weiss Manfréd úton ma 8 órakor.
Kitzinger Adrienn – Csepel.hu
Alapított, aztán el is vették tőle.
Ahogyan a cikkben is szerepel, W. M. a háborúból szedte meg magát, a bárói címét is ennek köszönheti. Ez felvet bizonyos morális kérdéseket…
és milyen szép torlódás van a háttében attól a felesleges lámpától.. 🙂
Ez így igaz, de egy háborúban nem csak vesztesek, hanem győztesek is vannak.
…és a sírját benőtte a gaz, senki nem ápolja.
islander tévedsz!
Az nem torlódás a háttérben, amit látsz, hanem a két díszelgő díszkísérete. Azonnal mentek tovább a Kőbányai úti temetőbe, a Weiss család síremlékéhez. Majd biztos közlik a képeket arról is. Nagyon várom.
Emlékezni ugyan emlékszik mindenki. De az is igaz, hogy vegyes érzelmekkel.
Kelléket adott az emberek ezreinek a megöléséhez, megnyomoritásához. Amikor meg, menekülnie kelett, hogy mentse irháját, – üzletet kötött a fasisztákkal.
A Faterom nem szívesen emlékszik rá! 🙁
csapos
ez komolytalan hozzászólás volt részedről.
Jeniszej
Ennyire ne legyünk már képmutatóak.
http://barikad.hu/vona_%C3%A1tadta_az_esztergomiak_pet%C3%ADci%C3%B3j%C3%A1t_-_orb%C3%A1n_kimenek%C3%BClt_teremb%C5%91l-20110411
Az a lámpa nem véletlenül van ott! Súlyos baleset is történt már ott, ha jól emlékszem.
Weiss Manfréd olyan zsidó ember volt, akire büszke lehet Csepel, előtte lényegében egy falu voltunk! Weiss nevének bemocskolása, amit az LMP-s zöldfülűek csináltak, láttátok? Nagyon osztogatják, ahogy hallom, az újságukat, és Grün Manfrédra fordították a nevét!
Nem tartom biztosnak, hogy a lámpa fogja:)
Főleg reggel nyolc órakor:)
Márk szerint:
“Weiss Manfréd olyan zsidó ember volt, akire büszke lehet Csepel.”
Ejha!
Faluból,
– lerobbant prolikerületet vált Csepel.
A fegyvergyáros emléktáblájának méltó helye a rozsdatemető bejáratánál volna és nem egy gazos útszélen. 🙁
Ma már nem tudjuk megítélni, hogy mennyi szerepe volt Weiss kapcsolatrendszerének abban, hogy a háborús ( állami ) megrendeléseket megkaparinthatta, de egy dolog alapvetően megkülönböztette a mai milliárdosok többségétől: a nyereségét visszaforgatta.
Békeidőben azon törte a fejét, hogyan változtasson a termékösszetételen, mit gyártson.
A gyárat nem leépítette, hanem folyamatosan fejlesztette, ezáltal kenyeret biztosított az itt élőknek.
Nem menekítette ki vagyonát az országból, nem a pillanatnyi jóléte és hóbortja volt a fontos számára.
Nagyon hiányoznak a hasonlóan gondolkodó nemes emberek a mai megsüppedt országból.
Egyre nagyobbra nőtte ki magát a gyár és egyre inkább a lőszergyártásra specializálódott. Először húskonzerveket gyártottak a hadsereg számára. Akkoriban csak télen készítettek ilyen konzerveket, ezért a termelés folyamatossága érdekében más katonai felszereléseket, közöttük tölténytárakat is elkezdtek gyártani. Később a töltényhüvelyeket, aztán már a hozzávaló lövedékeket is itt állították elő. Weiss Bertold ekkor kiszállt a bizniszből. A gyárat egyébként egy robbanásos üzemi baleset miatt költöztették ki a városból Csepelre, tehát biztonsági szempontokból telepítették ide.
Weiss Manfréd a munkásainak is sokat segített. Nagyanyám elmesélte, hogy amikor beszélgetett a munkásaival mindig megkérdezte, mire van szükségük. A dédnagyapám akkor építkezett a kertvárosban sokakkal együtt. Elmondta,hogy áll az építkezés, mert elfogyott a pénz téglára, amire az öreg hazaért ott volt a tégla.Nem uzsora kamatra adta, hanem minden hónapba levont a fizetéséből annyi pénzt, ami nem terhelte meg a család megélhetését. Ezek voltak a tisztességes zsidók,mert nem a harácsolás volt az elsődleges szempont, nem kizsákmányolták a dolgozókat,pedig akkor is üzleti alapon működött minden, és profit érdekeltek voltak.
Jeniszej!
Prolikerületet a komcsik csináltak Csepelből, majd Tóthék hagyták tovább pusztulni módszerváltás után. Nézd meg a XIII.kerületet,hogy mi volt és mi lett belőle. Csepelt a főváros gettósítani akarja,ahová a cigányokat fogják kitelepíteni. A belső kerületekben több mint 80ezer cigány család él, és min.20% kapunk belőlük MÉG!
T. paul! Így születnek a városi legendák. Vagy a kedves dédnagyapja, vagy ön emlékszik rosszul. Weiss Manfréd 1922-ben halt meg, a kertváros parcellázása pedig a 23-ban kezdődött, állami földek felosztásával.
Nagyapám a gépgyárban dolgozott, jól fizetett esztergályosként, de soha nem találkozott egyik báróval sem, mivel a gyárat a Korbulyok irányították. Manfréd inkább a zsidó kórházzal, meg Új-lipótvárosi ingatlanaival foglalkozott. Az I. világháborúban vagyonát sikerült 30 millió pengőről 100 millióra növelni (szemben másokkal).
A későbbi bárok, Alfonz a nyereségét nem forgatta vissza, Monte Carlóba vitte, Jenő foglalkozott a céggel.
De meg lehet nézni Csepel központját és összehasonlítani a többi peremkerülettel, ahol nem „jótékonykodtak” Weissék.
paul szerint !
“Nagyanyám elmesélte, hogy………..A dédnagyapám építkezett”
A mese, mese-meskete az ilyen irodalmi műfaj.
Nem hittem volna, hogy lesz rá alkalom, de most itt van: nagyapónak igaza van!
Nagyapámék a Jupiterben, aztán a Szerszámgépgyárban dolgoztak úgy mint nagyapó nagyapja, vagy (hol volt már akkor Weiss Manfréd? Rég meghalt.) Mindig Korbuly igazgatót emlegették. Szaktudásáért, emberségéért becsülték.
Aztán jó szívvel emlékeztek halálukig Drahos Lajosra, Borbély Sándor párttitikárra és Garai Vilmos vezérigazgatóra is. A Kohász utcai házak, a Bajcsy-lakótelep, a sok-sok bölcsőde, óvoda, a Radnóti, a Rideg Sándor Művelődési Ház az utóbbiaknak köszönhető
Na, rohanok ide, mert azt olvasonm, hogy “Nem hittem volna, hogy lesz rá alkalom, de most itt van: nagyapónak igaza van!”
Aztán megint csalódtam. 🙂
Nem vagyok én abban biztos, hogy Weissék annyira önzetlenül segítettek a melósaiknak. Még házasodni is úgy házasodtak, hogy azzal a vagyonukat és kapcsolatrendszerüket gyarapították.
Soroksári úti üzemükben bevezették a több műszakos munkarendet és nem tartották be a megfelelő munkavédelmi előírásokat, aztán megtörtént a baj. Ennek következtében a hatóság visszavonta az üzem működési engedélyét. Talán el tudták volna érni a termelés újraindítását, de ez a lakosság ellenállásába is ütközött. Ekkor helyezték át a gyárat Csepelre, amely ebben az időben még csak egy mucsai porfészek volt. Egy olyan kis községben, amilyen Csepel volt, mindenkinek beleszólása van a helyi ügyekbe, jóval többet ér egy helyi lakos véleménye, mint egy nagyobb városban. Weiss tanult a korábbi kudarcból, igyekezett a helyiek bizalmába férkőzni, megnyerni a lakosság szimpátiáját, munkát és pénzkölcsönöket adott az embereknek, sőt még lobbizott is a településért. Csepel a fejlődésében az iparosítás mellett nagy szerepe ennek a szimbiózisnak, valamint a főváros illetve az állam hozzáállásának is.
Érdekes, egy korábbi topicban mindenki elalélt, hogy a Weiss gyár segítette győzelemre a lengyeleket a Visztulánál…