MTI, Index
Az 1960-as olimpiai öttusa csapat: Németh Ferenc, Szabó Lajos (a szövetség elnöke), Balczó András, Nagy Imre – Mob.hu
Hétfőn 75 éves Németh Ferenc, a magyar öttusasport első egyéni olimpiai bajnoka, egyben első kétszeres olimpiai aranyérmese. Rómában, 1960-ban nemcsak az egyéni verseny eredményhirdetésekor, hanem a csapatok szólításánál, Balczó András és Nagy Imre társaságában is a dobogó tetejére állhatott.
Az úszó, atletizáló és focizó Németh Ferenc véletlenül lett öttusázó: a sok mást is a sportágba csábító csepeli mester, Benedek Ferenc fedezte fel egy labdarúgó-mérkőzésen a jól mozgó fiút, és mivel a háromtusa csapat egyik tagja megbetegedett, a mester beállította a 18 éves Némethet, aki nem vallott szégyent – egy év múlva pedig már a felnőtt országos bajnokságon szerepelhetett.
Az öttusa egyik számában, a vívásban olyannyira jeleskedett, hogy junior világbajnokságra is kijutott. Egy találaton múlt a döntőbe kerülése, és saját bevallása szerint valószínűleg otthagyja az öttusát, ha nincs az a bizonyos egy tus. Így nyert az öttusa egy kétszeres olimpiai bajnokot, akinek pályafutását többször akadályozták sérülések, s akinek nagyon hamar, 1963-ban egy betegség után orvosi tanácsra fel kellett hagynia a versenyzéssel.
„Ma is azt mondom, életem legjobb döntését hoztam meg akkor – mondta az MTI-nek. – Különösen így látom a tragédia után, ami a kenus Kolonics Gyurival történt a pekingi olimpia előtt. Gyuri is csepeli volt, jól ismertem. Utólag úgy látom, hasonló problémáink voltak, ám én időben abbahagytam a versenyzést. 1961-ben egy vírusos influenza miatt szívizomgyulladást kaptam, sokáig voltam kórházban, ez az év tehát kiesett. A következő pedig lábadozással telt. Mivel az akkori sportvezető, Kutas István nagyon szerette volna, ha részt veszek a tokiói olimpián, úgy vágtam neki 1963-nak, hogy tisztességesen felkészülök. Életem legjobb formájában voltam, csak a futással nem stimmelt valami. Pedig nagyon jó futó voltam, néha Balczó Bandit is elkaptam. Szóval volt egy válogató verseny, ahol egyéni csúcsot úsztam, négy szám után vezettem is, majd következett a futás. A pálya feléig jól bírtam, akkor azonban szörnyű érzés fogott el! Azt mondtam magamban, ha egyáltalán be tudok érni a célba, bejelentem, hogy abbahagyom a versenyzést. Beértem, és valóban ez volt az utolsó versenyem. Persze, azért nem volt ilyen egyszerű a búcsú, nem akartam én abbahagyni az öttusát, sokat gyötrődtem, de mérlegelnem kellett azt is, hogy akkor már kétgyerekes apa voltam. Az orvosok nem tudtak semmit megállapítani, én viszont éreztem, hogy valami baj van, a lábaim is vizesedtek, ami a szívprobléma jele… Szerelmese voltam és vagyok az öttusának, de nem dönthettem másként, így alakult az életem.”
Németh Ferenc rövid sportpályafutása alatt egy évet csuklótörés miatt volt kénytelen kihagyni.
„Az 1958-ban volt. Most már elárulhatom, hogy volt még egy súlyos sérülésem, amit eddig titkoltam… 1959-ben Várkonyi Zoltán Don Juan utolsó kalandjai című filmjében statisztáltunk, én Várkonyi dublőre voltam, vívni és lovagolni kellett. Akkoriban az öttusázók sokat filmeztek, szerettek minket. Nekem egy szökőkutat kellett átugratnom a lóval, ami nem tűnt veszélyes feladatnak. Igen ám, de betonra szórták a homokot, a leérkezéskor a lovam négy lába szétcsúszott, én szalagszakadást szenvedtem. Mivel a közelgő olimpia miatt el voltunk tiltva a filmezéstől, nem mondhattam meg, hogy mi történt, kitaláltam valamit, talán hogy gödörbe léptem, és akkor szakadt el a szalagom.”
Az olimpia előtti évben történt filmes baleset ellenére Rómában mégis átütő sikert ért el.
„Volt egy rögeszmém, be akartam kerülni az olimpiai csapatba. Nagyon akartam! Ha nem sikerült volna, abbahagyom az öttusát. Aztán az 1960-as szuper év volt: megnyertem a római előolimpiát, majd az olimpiát. Bevallom, előzetesen az első hat hely valamelyikében bíztam, de inkább a harmadiktól lefelé. Gyakorlatilag öt év után a csúcsra jutottam, mivel 1955 októberében volt az első öttusaversenyem. Nálam a junior korszak kimaradt, egyből a felnőttek közé kerültem. Az olimpiai győzelem után pedig jött a betegség, és gyakorlatilag a pályafutásom vége.”
A versenyzés befejezése után 1964-től négy éven át az öttusaszövetség főtitkára volt, majd visszatért Csepelre, és egykori edzőjével, Benedek Ferenccel sportiskolát nyitottak. Az 1972-es olimpián – melyen két csepeli versenyző, Balczó András és Villányi Zsigmond is az ezüstérmes öttusacsapat tagja volt – a válogatott vívóedzőjeként tevékenykedett, majd 1974-ben Csepelen a vívószakosztály megalapításából is kivette részét.
1987 és 1990 között Kuvaitban edzősködött, hazajövetele után pedig ismét a csepeli vívásnak szentelte életét. 1996-ban nyugdíjba ment, ám három éven át tovább segítette a csepeli vívást, új vívómester-generációt nevelt föl, melynek tagja két fia, az egykor válogatott tőröző Zsolt és Tamás is.
Németh Ferenc ma sem szakadt el a sporttól, részt vesz a Mező Ferenc Közalapítvány, most már Sportbizottság tevékenységében, a MOB és a Magyar Öttusa Szövetség rendezvényeinek rendszeres látogatója. Családja is igazi sportcsalád: nemcsak két fia, hanem menye, Jánosi Zsuzsa is vívott, a világbajnoki címig vitte. Négy unokája is sportol, a fiúk vívnak és fociznak, a kislány pedig most ismerkedik a vívás alapjaival.
Németh Ferenc
Születési idő, hely: Csepel, 1936. április 4.
Sportág: öttusa
Klubjai: Csepel SC
Legjobb eredményei: olimpiai aranyérem egyéniben és csapatban (Róma, 1960), kétszeres magyar bajnok csapatban
– 1955 és 1961 között az öttusaválogatott tagja
– 1964 és 1967 között a Magyar Öttusa Szövetség főtitkára
Isten éltesse még sokáig jó egészségben és sok örömben legyen része!
Megérdemli!
További sok boldog születésnapot és jó egészséget kívánok!
GYERMEKKOROM SZENTJEI VOLTAK !
A Szocialista Sport büszkeségei !
És ma is azok.
Akikkel együtt is dolgoztam Fáklya Béla És a Földi László igaz barátaim