Műemlékem.hu – Csepel.info
A Csepel.info galériája itt látható, a Muemlekem.hu képet itt láthatják
Hamarosan remélhetőleg múzeumként lesz látogatható a csepeli Csillagtelepen található vezetési pont, vagyis föld alatti bunker, amely teljes berendezésével maradt fenn.
„A vezetési pontot a hatvanas évek legelején építhették, egy időben a középiskolával, ami alatt található. Pontos adatok az építés idejével kapcsolatban természetesen nem maradtak fenn, ami nem is csoda, hiszen elvileg egy titkos objektum volt, ami azt a célt szolgálta volna, hogy egy atomháború esetén a kerület vezetői innen koordinálják a tennivalókat” – mondta el a műemlékem.hu-nak Loós Zoltán, a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság XXI. kerületi kirendeltség-vezetője. Az alezredes hozzátette: a létesítmény csupán néhány ember (a kerület legfontosabb irányítói) számára szolgált volna ideiglenes menedékül, a helyi lakosság a környező épületek – nukleáris támadás esetén nyilván szinte semmilyen védelmet nem nyújtó – pincéibe húzódhatott volna.
Ma már talán kissé abszurdnak tűnhetnek a vezetési pontok (valamennyi budapesti kerületben volt ilyen), azonban az ötvenes években, de még a hatvanas évek elején is természetesnek és elkerülhetetlennek vélte a politika, hogy óhatatlanul sor kerül az összecsapásra a két világhatalom között. Az összecsapásnak pedig része lesz az atomfegyverek bevetése – amelynek a veszélyét azonban a korabeli szakértők meglehetősen alulértékelték.
„Egy ötvenes évekbeli prognózis, az Atomháború első száz órája című kötet szerint az elkerülhetetlen háború Nyugat-Berlin kapcsán robban majd ki, s az első néhány órában hagyományos fegyverekkel vívják. Ezután kerül sor az atomcsapásokra, s a nukleáris arzenált a lengyel szerző szerint természetesen az amerikaiak vetik be először. Miután elfogytak az atombombák, a háborút hagyományos fegyverekkel vívták volna tovább. Az előrejelzés szinte alig számolt az utólagos nukleáris sugárzás pusztító erejével, így úgy gondolták, hogy az atomháború csupán néhány óráig, esetleg napig tart majd, s utána lehet folytatni a harcot a végső győzelemig” – mondta Loós Zoltán. „Persze a legszűkebb elit tisztában volt a nukleáris energia és sugárzás pusztító erejével, azonban nyilván nem lehetett százmillióknak azt mondani, hogy kevés esélyük van a túlélésre.”
Az ötvenes évekbeli – akkor természetesen szigorúan titkos – tervek szerint Budapesten a Baross tér környékén robbant volna fel az amerikaiak atombombája. A detonáció szinte teljesen megsemmisítette volna a belváros jó részét. Közvetlen károkat szenvedett volna a Csepel-sziget északi sarkában lévő gyár is – a kerületi vezetési pontot ezért nem itt, hanem a védettebb Csillag-telepen építették meg, amelyet az uralkodó széliránnyal számolva elkerült volna a nukleáris felhő is. Így elméleti esély volt arra, hogy az első néhány napot át lehetett volna vészelni a lezárt vezetési ponton, azonban kérdés, hogy kiket lehetett volna innen irányítani és a hosszú távú túlélés esélyei sem lettek volna túl rózsásak a nyilán sugárfertőzött környezetben.
„Ha elvonatkoztatunk a korszakkal kapcsolatos ellenérzésektől, el kell ismerni, hogy igazi mérnöki logikával tervezték a csepeli vezetési pontot is” – tette hozzá az alezredes. „Vastag beton falai vannak, kívülről föld védi, ám sajnos szigetelés nélkül, ezért karbantartás, szellőztetés hiányában tönkre is mentek néhány kivétellel. Azonban légmentesen lezárható, saját levegőkeringetési rendszere és áramhálózata van. Szükség esetén a csatornahálózatról is le lehet kapcsolni. Van vészkijárata, ha a bombázási romok miatt eltömődne törmelékkel a rendes bejárat. A vészkijáratnál még arra is ügyeltek, hogy az esetleges detonációk lökéshullámait egy tágulási terembe vezessék, s így a vezetési pont ne kapjon közvetlen terhelést.”
A csepeli létesítménynek nem csupán a helyiségei és a gépészete maradt érintetlen (utóbbi ma is működőképes, sőt időről időre be kell kapcsolni, nehogy az állástól tönkremenjen), de eredeti, ötvenes évekbeli a berendezése és a használati tárgyak jó része is ebből az időből származik. Az orvosi műszereket, a sugárzásmérőket, a gyógyszereket, kötszereket mind a hidegháború idejében gyártották. Ezeket természetesen soha nem használták, bár a korszakban kötelező gyakorlatokon időről időre bezárkózott ide a védelmi bizottság, élén a kerület tanácselnökével.
A vezetési pontok, bunkerek már a hetvenes években kezdtek idejétmúlttá válni, azonban a kerületi tanácsokat törvény kötelezte a fenntartásukra egészen a rendszerváltásig. Az azóta eltelt több mint két évtized alatt szinte valamennyi elpusztult, a csepelin kívül csupán a budai vár nagy látványossága, a Sziklakórház maradt teljesen épen. Értékük hivatalos elismerése és így a védelmük azonban várat még magára. A csillagtelepi vezetési pontot az önkormányzat nem ítélte pusztulásra, s az elmúlt tizenöt évben a gondnoka nem csak felügyelte, de rendszeresen takarította és naponta négy órán át szellőztette is: ennek köszönhetően meglepően jó állapotban maradt fenn. A megmaradt tárgyakat Loós Zoltán nemrégiben egészítette ki saját gyűjteményével, s abban bíznak, hogy az önkormányzattal összefogva hamarosan sikerül múzeummá nyilvánítani és megnyitni a nagyközönség előtt.
Forrás: Muemlekem.hu
Helyes!
Csak arra kell vigyázni, hogy ezt ne lopják szét, mint gyári múzeum anyagait!
Meggyőződésem, hogy Csepel ezzel a múzeummal, és a gyár területén még meglévő ipari értékekkel, csinálhatna olyan kortörténeti interaktív kiállításokat, melyek idegenforgalmi jelentőséggel is bírnának.
Sajnos, az mszpés önkormányzat rettegett a vörös Csepel múlt bevallásától, ezért elzárkóztak az ötlettől.
Üdv menyus
“Atomháború esetén az életben maradtak irigyelni fogják a holtakat!”
Nem tudom kitől származi a mondás, de tudhatott valamit!!!
Na pl ilyen Lenin levélnehezéket is tudok önteni bronzból.
De van Maó, Sztálin , Rákosi , Rommel ,Hitler, sőt még Putyin mintám is .
Orbános a jövő hétre lesz.
Koronás és kalapos kivitelben is.
Gondolkodtam írjak-e. A cikkben megszólaltatott szakértő, Loós Zoltán, nem tudom miről beszél. Nagyon szépek a „helyi lakosság a környező épületek – nukleáris támadás esetén nyilván szinte semmilyen védelmet nem nyújtó – pincéibe húzódhatott volna.” jellegű szövegek, de ha valaki egy kicsit elemzi egy atomcsapás hatását, nem erre a következtetésre jut, mint ahogy később a cikk ír is erről.
A lengyel szerző, vagy zagyvaságokat írt, vagy rosszul idézték. A nyugati (nem szovjet) stratégia szerint egy Európában induló háború esetén a szovjet páncélosok egy-két nap alatt hatalmas területeket rohantak volna le, amíg Amerika jelentős erőt tudott volna átdobni. Ezek ellen nem lehetett volna atombombát alkalmazni, mert már nyugati területeket érintett volna, valamint a saját védekező erőit is megsemmisítenék.
Az atombomba a polgári lakosság elleni terrort szolgálja, mint az amerikai bombázások zöme (II. világháború, Drezda, Hirosima, Nagaszaki, stb.).
Ezen okok miatt épített a NATO, főleg Németország területén, atomaknákat, valamint ezért maradt szerencsére csak hidegháború.