Csepel.info, CseppTV
Az önkormányzat előtt megrendezett második adventi gyertyagyújtás után a Zászlós Munkásszállóhoz vonultak a közelmúltban megalakult csepeli nóta- és népdalkör hagyományőrző társaság tagjai, hogy az ott lakó gyerekeket kakaóval, kaláccsal, csokoládéval ruhákkal, könyvekkel, no meg egy kis Mikulás-műsorral vendégeljék meg – értesült a Csepel.info.
A munkásszállóban lakó családok többségének nincs más lehetősége a lakhatásra, sokan egyenesen az utcáról, a hajléktalanságból tudtak a szállóban otthonra lelni. A gyerekek versekkel, énekkel köszönték meg az ajándékokat.
csepel.info
“Hajléktalan gyerekeket ajándékoztak a népdalkör tagjai”
És mégis kinek ajándékozták a gyerekeket?
“az ott lakó gyerekeket”
No, ezek szerint mégsem voltak hajléktalanok a gyerekek!
Lám, a csepel.info megint hazudik!
csepeli!
Ez a hsz-ed volt itteni dicstelen pályafutásod egyik legundorítóbb böffenete.
szeretet Himnusza
Részlet Pál apostol Korintusiakhoz írt első leveléből
Embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is,
szeretet pedig nincsen én bennem,
olyanná lettem mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot,és
minden tudományt ismerek is, és egész hitem is van
úgy annyira,hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről,
szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
És a vagyonomat mind felétetem is, és testemet tűzre adom is,
szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet hosszú tűrő, kegyes. A szeretet nem irigykedik ,
a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik
éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra,
nem rója fel a gonoszt.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet, soha el nem fogy, de legyenek bár jövendő
mondások, eltöröltetnek, vagy akár nyelvek megszűnnek,
vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a
prófétálás. De mikor eljő az egész, a rész szerint
való, eltöröltetik. Mikor gyermek valék, úgy szóltam mint
gyermek. Úgy gondolkodtam mint gyermek, úgy értettem
mint gyermek. Minek utána pedig férfiúvá lettem, elhagytam
a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan
látunk, akkor pedig színről, színre. Most rész szerint
van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd,
amint én is megismertettem.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három.
Ezek között pedig legnagyobb, a szeretet.
A hajléktalan gyerekek helyzetén semmit sem javít az a néhány szem szaloncukor, amit szerencsésebb helyzetben lévő kortársaiktól kapnak, egy évben egyszer.
A jelenlegi politikai reklám nem győzi hangsúlyozni, hogy az átkos szocialista rendszer hány ezer embert vetett börtönbe, végeztetett ki. Nem akarok itt számháborút kezdeni ebben a témában. Inkább megkérdezném a tisztelt urakat, a mostani kapitalista rendszer miért juttat ezreket olyan lehetetlen helyzetbe, hogy ennek következtében kénytelenek elveszíteni emberi méltóságukat, szellemileg és fizikailag lepusztulnak. Borzalmas látvány az aluljárókban meghúzódó, erdőkben összebarkácsolt sátrakban fagyoskodó hajléktalanok látványa. Ez is kivégzés, méghozzá tömeges kivégzés, kapitalista módra.
Lucifer, te még virgácsot se vittél, inkább szégyelld magad!
Sajnos igazad van, Lucifer. Hajléktalan gyerekeket ajándékoztak meg… Hajléktalan gyerekeket… Mennyit költ az állam egy-egy állami gondozott gyerekre havonta? Mennyi segítséget kap egy család a gyerekneveléshez ahhoz képest? Ők is a jövő generációja lesznek majd, és méghozzá milyen gyerekkorral, mekkora lelki sérülésekkel. Akár tetszik, akár nem, ilyen nem történhetett meg az átkosban! Tök mindegy, hogy visszasírja-e valaki a régi “rendet”, vagy gyűlölködik fölötte, azért lássuk, be, hogy annak is voltak jó oldalai, a mostaninak pedig gazdaságilag, és a magyar népre vetített hatásában nem sok előremutató jel látszik. Ha belegondoltok egy kicsit, Jézus mennyire támogatta a társadalmi különbségeket? Mit mondana most a milliárdosoknak, legyen az Gyurcsány, Orbán, vagy bárki, aki bőven a szükségletei fölött halmoz föl, mi közben mások hajléktalanként nevelik hajléktalan gyerekeiket? Nyugodtan köpködjetek csak meg, de úgy érzem, az a régi igazságtalan világ – minden rosszal együtt, amit hordozott – még mindig élhetőbb életet adott a tömegeknek, mint a mai. Itt pedig sem a milliárdos Gyurcsány, és a hozzá hasonló politikusok, és a többi harácsoló (bármely oldalról is) nem segítenek, nem segíthetnek.
Szerintetek lehet köztük akár egy is, aki, ha tegyük fel megjelenne közöttünk Jézus, hogy megmutassa a helyes utat, minden vagyonát szétosztaná a szegények között, hogy kövesse tanításait?
A nagy áhított szabadság, amire annyira vágytunk, annak minden nyomorával, társadalmi igazságtalanságával, szenvedésekkel, és a kevesek kevélységével és kapzsiságával megérkezett. Örüljünk hát, mert ha nem tesszük, lekomcsiznak minket…
Kedves Hugi! Szégyelje magát az, aki az úszómedencés palotájából tíz szem szaloncukorral “enyhíti” a hajléktalan gyermekek nyomorát. Meg szégyeld magad Te is, hogy ilyen blödlit leírtál. Vagy csak ennyire futja?
Lucifer! Nem hiszem, hogy úszómedencés palotákból mentek volna a csepeli nótakör tagjai megörvendeztetni a hajléktalan gyerekeket. Viszont azt gondolom, hogy akinek baja van azzal, hogy a hajléktalan gyerekekkel foglalkoznak emberek, az a gusztustalan.
Kedves Öreg halász!
Szerintem nem azzal van baj, hogy bárki is foglalkozik a hajléktalan gyerekekkel, inkább azzal, hogy a XXI. század Magyarországán hajléktalan gyerekek vannak. Azzal, ami ide vezetett, és nem tudni, mi jön még ezután. Vagyis sajnos tudni. Még több hajléktalan család, és még több hajléktalan kisgyermek. Létbizonytalanság, szegénység, fizikai, szellemi és lelki nyomorúság. Hát ez a probléma (többek között)…
Kíváncsi vagyok még arra, hogy a bankoknak mekkora nyereséget lesz képük elkönyvelni erre az évre. Emlékszem arra, hogy az állam mekkora segítségeket nyújtott a “bajba került” bankoknak. Szépen megköszönték, és viszonozták ezt mind a betéteseiknek, mind pedig a hiteleseiknek. Emlékszem a rendszerváltás után a keselyűkre, akik szétrabolták, majd lezüllesztették ezt az országot, működő cégeket, működő mezőgazdaságot vágtak gallyra, munkanélküliséget teremtettek, hogy fillérekért megszerezhessenek gyárakat, üzemcsarnokokat, egyéb ipari és mezőgazdasági ingatlanokat. Most pedig isszuk a levét. Mindannyian. Isszák a levét azok a gyerekek is, akik a “szállóban” élnek. Mit tehetünk értük mi, többi nyomorultak, akik szintén küzdünk az életben maradásunkért, a családunkért, hogy a rezsit ki tudjuk fizetni és közben ne fagyjunk meg télen…? Adakozzunk, hisz ránk számít az ország, csak ránk lehet számítani… Szomorú.
Vica!
Most vonták meg nagyjainktól a tizenharmadik havit!
Jó, tudom kaptak helyette félmilliót havonta, azaz évi öt-hat millát, az adó miatt, de a birkák száját befogták!
Tudjátok, ha mindegyikük kiválasztana egy nagy kalapból egy-egy hajléktalan családot, akinek lakhatást és a szülőknek hosszú távon munkát biztosít, már jobb lenne a világ…
“A magyar kormány elkötelezett a szegénység kezelése iránt – hangsúlyozta Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének záró rendezvényén, szerdán a fővárosban.
A miniszter kiemelte: a szegénység sokdimenziós jelenség, ezért a kezelése átfogó intézkedéseket igényel. Csak koncentrált, összehangolt tevékenységgel lehet a helyzeten változtatni – mutatott rá, hozzátéve: a szegénység csökkenésének legfontosabb előfeltétele a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás bővülése. A szegénység és a kirekesztődés ugyanakkor nemcsak a kormány és a szegények, hanem a társadalom egészének ügye – mondta.
Szűcs Tamás, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője kutatási eredményekre hivatkozva kiemelte: a szegénység kockázata a nőknél, a gyermekeknél és az időseknél a nagyobb.”
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Kedves nagyapó!
Ez egy jó kis idézet volt. Te hiszel benne? Ezt a kormányt egyenlőre 4 évre választottuk. Úgy gondolod, ennyi idő alatt itt a válság kellős közepén milyen esély van arra, hogy az elkötelezett magyar kormány”kezelje” a szegénységet?
Ismered a dalt: “Szavak, szavak, nekem ez nem elég…”
Esetleg ezt az idézetet: “…nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell,
és nem elég akarni, de tenni, tenni kell…”
Mit gondolsz? Azok a szerencsétlen hajléktalanok mit érezhetnek, mire gondolhatnak, ha ezt a szöveget olvassák, hallgatják? És a többiek, akik hamarosan szintén utcára kerülnek? Ők mit gondolhatnak ezt olvasva?
Javítás: Úgy gondolod = Hogy gondolod