MTI, Magyar Nemzet, YouTube, Csepel.info
1956. november 4.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 54. évfordulója, a nemzeti gyásznap alkalmából tartandó rendezvények miatt forgalomkorlátozások lépnek életbe szerda este Budapesten – közölte a rendőrség.
Szerda 20 órától csütörtök 21 óráig nem lehet megállni az V. kerületben a Bajcsy-Zsilinszky út páros oldalán, az Arany János és a József Attila utca között, a Szent István-bazilika mindkét oldalán, a Kossuth téren, a Miniszterelnöki Hivatal parkolójában, az Olimpiai park parkolójában, valamint a Szalay utcában a Honvéd utcától a Kossuth térig – olvasható a Budapesti Rendőr-főkapitányság által az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében.
November 4-én csütörtökön az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira és a szovjet megszállás kezdetére emlékeznek országszerte a nemzeti gyásznap alkalmából.
1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre, és leverték az október 23-án kirobbant forradalmat és szabadságharcot. Az országban több helyen komoly fegyveres összecsapások alakulnak ki. Néhány helyen – többek között Csepelen – még egy hétig tartott a fegyveres ellenállás.
Az LMP központi megemlékezése az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének évfordulóján
November 4., csütörtök, 16:00 – Legfelsőbb Bíróság- Legfőbb Ügyészség épülete (V. kerület, Markó utca 16.)
November 4-e a szabadságharc kollektív emlékezetében különösen fontos. Ez az a nap, amelyen a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és más városokba. Ez az a nap, amikor Nagy Imre és kormányának több tagja menekült a jugoszláv követségre, kivéve Bibót Istvánt (aki memorandumát gépeli tovább és a parlamentben marad) és Kéthly Annát (aki külföldön tartózkodik, az ENSZ-beavatkozást és közvetítést előkészítve). E napon kezdődik az ország és Nagy Imre kálváriája, mely kivégzéséig, tömegek bezárásáig – végső soron az 1989. június 16-i újratemetésig tart.
Találkozzunk november 4-én történelmünkkel, veszteségeinkkel és diadalainkkal. Emlékezzünk együtt 1956 hőseire.
Műsort ad: a Tébláb Művészeti Iskola színi tagozata.
A Lehet Más a Politika csepeli szervezete
nem lehet más! ne erölködjön az lmp, szimpla szdsz-esek ők ! Hiába ágálnak ellene, ezt jelzi a mai meetingjük is! szélhámos bagázs, semmi több !
Ezt még beleírhatnák:
“Beszédet mond Dr. Schiffer András, volt ifjúszocialista, Szakasits Árpád – a magyarországi szociáldemokrácia elárulójának egyik utóda
A színpad mögött fű akciós áron kapható”
Büszke lehetsz magadra, vermes. Jól megadtad most dr. Schiffernek. Most aztán mehetsz a dícséretért Németh Szilárd egykori technika tanárhoz, KISZ-vezetőhöz, az SZDSZ lelkes alapító tagjához, a Fidesz kiárusítójához.
Basszus, technika tanár volt? Pfúj!
Csapos!Ez megint valami kocsma hang 🙂
Németh soha nem volt technika tanár és nem volt KISZ titkár sem. Ezzel együtt a csepeli SZDSZ alapító tagja volt a rendszerváltáskor, amikor még szó sem volt az 1994-es MSZP-SZDSZ-es összeborulásról. Sőt, a rendszerváltáskor még az SZDSZ volt az antikommunistább párt az MDF-SZDSZ között.
Az SZDSZ 1994-es gerincvesztése egyébként sem minősítheti azokat, akik azzal nem értettek egyet.
csapos!
Te ne igyál! Neked nem az a dolgod, hogy megidd a hasznot!
Na, ennek örülök, hogy nem volt technika tanár. Félek tőlük. Az én volt tanárom kulccsal dobált minket és beszorította a kezünket a satuba.
Hé,komcsik!
Ma ünnepelnetek kéne,hogy a szovjet elvtársaitok bejöttek,és kibújhattatok a patkánylukakból.Csak ne felejtsétek el,hogy már nem kaptok többé segítséget tőlük.
Királyerdei!
Szeretettel meghívlak, hogy orosz gáz híján majd fingd fel a kazánomat!
grün, csepeli:
a stílusotok miért nem változik ?????? remélem örültök, hogy lassan a Rózsadombi Paktumban leírtak valósággá válnak ! Ha így megy tovább, talán majd hiszek is benne, hogy létezett! szomorú vagyok, hogy vannak olyan emberek e Hazában, akik azon dolgoznak, hogy minél rosszabbul lehessen itt élni! Nektek miért ez az érdeketek?????
Admin!
Bár én egy szóval sem állítottam, hogy a főnököd, azaz Németh Szilárd KISZ-titkár lett volna, de jó hogy ezt megerősíted. Miként azt is megerősíted, hogy Németh Szilárd SZDSZ alapító volt. Telejsen egyetértek veled, amikor azt írod:
“Az SZDSZ 1994-es gerincvesztése egyébként sem minősítheti azokat, akik azzal nem értettek egyet.”
Nem minősítheti mert minősíthetetlen!
Minősíthetetlen a köpönyegforgatása Németh Szilárdnak. A Fideszt is ki fogja árusítani
Ötvenhat izzó ősze volt,
Magyarország remény és pokol.
Gyűlt a tömeg és a harag nőtt,
Egy hazug világ szilánkokra tört,
Megmozdult a föld.
Zúgó szél – újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér – ezrek vágya, ami bennünk lángolt,
Hungary – szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki – érted éltünk, érted bátran halnánk!
Európa mélyen hallgatott,
Most már késő, ezrek vére folyt..
Beleremeg, beleremeg a föld – félelem ébred:
A szabadság lánctalpakon jön,
Lánctalpakon jön..
Zúgó szél, széttört álmunk lassan újra éled,
Tűz és vér, hagyták vérbe fagyni ezt a népet!
Hungary, a változás szelét most újra érzed,
Tarts még ki, ha nincs segítség, akkor most sem félek — nem!
Zúgó szél, újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér – ősök vágya, ami bennünk lángolt,
Hungary – szólít, hív a remény hullámhosszán.
Tarts még ki, érted éltünk, érted bátran halnánk!
Valaki elmondaná, mit jelent számára ’56?
Szeretettel, gyalog
Csapos ma is bebizonyította, hogy begolyózott a csepeli választási eredményektől, és “golyós”-csaposként már annyi esze sincs, mint “egykori” dedós korában volt.
?!
Tök jó fej vagy! Tudsz valamit 56-ról is?
Szeretettel, gyalog
És te,gyalog?
Annyit elárulok,hogy egyetlen komcsi sem mert kimenni az utcára.
Mind lapult a patkánylukakban.
Csapos!
Ezt mondtad:
“Most aztán mehetsz a dícséretért Németh Szilárd egykori technika tanárhoz, KISZ-vezetőhöz,”
Kisz vezető/titkár az ugyanaz.
Királyerdeinek.
Kopácsi Sándor, Maléter Pál, Bali Sándor, Déry Tibor, Szilágyi József, Gimes Miklós, Donáth Ferenc, Losonczi Géza, ja! el ne felejtsem: Nagy Imre
Ezek a komcsik mind a lukban lapultak! Úgy ám a 301-es meg a 298-as parcellában, mint a kutyák.
Hogy is van ez? Mégis mi jut erről az eszedbe?
Szeretettel, gyalog
Nekem a születést 🙂
Kedves Hédy!
Isten hozott!
Szeretettel, gyalog
Gyalog!
A legtöbbet az elvtársaid felakasztották.
Nektek ez jelenti 56-ot.
Volt pár kommunista, akikben feléledt a lelkiismeret, ők az 56-os forradalom mellé álltak. Volt egy tiszta pillanatuk… Aztán a többi komcsi kinyírta őket. Mert a kommunisták általában ilyenek.
gyalog!
Tiszteletre méltó a kezdeményezésed, néhány soroddal is igazad van, de lássuk be, 2010-ben a jogállam fojtogatása közben a közönség mással van elfoglalva, nem az emlékezéssel. Az egyik rész levegő után kapkod, a másik, tovább húzza a madzagot. A belgák meg kapkodják a fejüket
Ajánlom figyelmedbe azt a kötetet, amelyik a Munkásotthonban és a Sétáló utcai könyvtárban is megvan: Csepeliek 56-ról. Tényleg érdekes!
KEDVES Királyerdei!
Miért JOBB neked A VAGDALKOZÁS, MINT A MEGÉRTÉS? Az persze, még most se derült ki, hogy NEKED mit jelent ’56…
Elmondom, nekem mit (csak címszavakban, lehet, nem fogod érteni).
1. Az addigi világ leghosszabb és legnagyobb általános sztrájkját;
2. A ki nem fosztott betört üvegű kirakatokat;
3. A nők felvonulását;
4. A munkás-önigazgatást, és a rendfenntartók civil alapú megszervezését;
5. A salgótarjáni bányászok slichtolt holtesteit>
6. Az orosz tankokat, amelyek minket lőttek, és amelyek ávósokra tüzeltek a Kossuth téren okt. 25-én
Hosszan sorolhatnám.
Te tudsz efféléket?
(Kérlek, ne moss össze banditákkal, nem fair – magaddal szemben. Ugyanis magadat vered át. Részemről rezignált mosoly:)
Kedves Csapos!
Nemcsak olvastam.
És 56 nemcsak úgy fontos nekem, mint emlék, hanem úgy is, mint bizonyos értelemben lelki iránymutatás arra, hogy amikor jók voltunk, mitől voltunk azok. Remélem érted!
Mindkettőtöknek szeretettel, gyalog
Figyelj csak gyalog!
Ez a cikkem jó néhány éve íródott,és azóta több internetes újságban megjelent:
“Hideg, szürke őszi napok voltak, a tél még nem érkezett meg, de reggelenként már fagyott. A Várost belepte a szürkeség, a füst, gyászolt.
A csepeli Szent Imre tér sarkában egy ágyú mellett néhány civil es katona forralt bort ivott, és emberek beszélgettek a téren csoportokban. Az ágyú körül rengeteg kilőtt és éles lőszer hevert. Ez az ágyú lőtte le napokkal előtte azt az orosz Il-28-as bombázót, amely Lakihegynél esett le. A HÉV megállónál egy orosz páncélautó darabjai. A Petőfi iskolánál kibújva, ez az ágyú kapta telibe. Az acéldarabokra ragadt emberi foszlányok mindenütt.
Viszonylag csend volt, annak ellenére, hogy napokkal előtte a Karsai pék előtt kenyérért sorban álló embercsoportba néhány MIG-15-os alacsonyrepülve belegéppuskázott. Odébb, a Koltói Anna utcában egy földszintes ház romjai. Közvetlen a szülőotthon mellett. A ház romjai előtt 24 koporsó, néhány még üres, de szorgos kezek túrták a romokat, hogy a többi koporsó is gazdára találjon. Apám megjegyezte, hogy ez tüzérségi lövedék volt, mert egy akna nem tud ekkora pusztítást okozni. Ha a lövedék 20 méterrel odébb megy, akkor a szülőotthont találja el. Odébb a Shellnél kiégett olaj-tartály vagonok, napokig égtek és küldték az amúgy is szürke égre fekete füstjüket.
A déli összekötő vasúti híd alatt két fiatal magyar sorkatona holtteste feküdt. A vasúti hidat őrző orosz katonaság lőtte szitává őket. Fegyvertelenek voltak. A holttesteket őszirózsákkal szórták tele az elhaladók, és valaki piros-fehér-zöld kokárdát tűzött a véres egyenruhákra. A Boráross téren már látszott a pusztítás. Kiégett teherautók, lövegek, szétszórt lőszer mindenütt. Az aluljáróba nem tudtunk lemenni, mert a Ferenc körúti részen egy orosz T 54-es lement a lépcsőn, és beszorult az aluljáróba. A Bakáts tér felé kellett mennünk. A Bakáts téri templom kertje egy nagy temető. A sírokon lobogó gyertyák százai, őszirózsák mindenütt. Kisírt szemű feketeruhás asszonyok simogatták az “élt 14-15-16 evet” fejfákat. Nincs egy tenyér, amely ökölbe ne szorult volna, nincs egy szem, mely könnybe ne lábadt volna ekkora pusztítás láttán. Mind fiatal gyerekek, néhány idősebb asszony, és néhány “ismeretlen katona” felirat.
Visszamentünk a Ferenc körútra. Iszonyatos pusztítás. Az út két oldalán kilőtt, kiégett ZISZ katonai teherautók, kiégett lövegek mögöttük, kiégett páncélautók sorban. Egyetlen ép ablak nincs. A házak mintha himlőhelyesek lennének a sok golyónyomtól, óriási ágyú- ütötte lyukak. Az Üllői út felé haladva a pusztítás még iszonyatosabb. Négyemeletes házak leomolva a pincéig, hatalmas ágyú ütötte karok, elgörbült szerkezeti vasak, melyekre valaki ráírta: “az élenjáró Szovjet ipar terméke”.Az úton a macskakövek között emberi maradványok. Tankok mentek rajtuk keresztül. A Kilián laktanya körül kiégett tankok, torony nélkül. Bennük szenes, fekete, kutyányira összeégett emberi maradványok. A hős laktanya hatalmas lyukakkal, összelőve, de csodálatosan egyben állt. Körötte kilőtt, kiégett orosz tankok feketélltek. Némelyikre ráírták: “előre az ötéves terv teljesítéséért!” Az üzletek kirakatüvegei mind betörve. Egyetlen üzletből nem vittek el semmit. Néhány KÖZÉRT üzletből emberek vittek élelmet, a pénzt otthagyva az üzletben!
Az utcán civilek és felkelők, munkások, diákok, vasutasok, tanárok, házmesterek, ipari tanulók beszélgettek. Itt egy szív, egy lélek volt. Mindenki tudott valamit. Hogy az ávósok belelőttek a Rádió-nál a tömegbe, a Parlamentnél úgyszintén, de a Köztársaság téren elkapták őket. Az oroszok kitakarodtak, a határon az ENSZ csapatok, és végre szabadok leszünk, Szabad Kommunistamentes Magyarország.
A Város füstben állt és gyászolt, de az embereken eddig soha nem látott remény és bizakodás látszott. Mert jaj volt annak, aki akkor Rákosit merte védeni, és jaj volt annak, aki a magyar érdekekkel szembeszállt. És ez hiányzott 1990-ben is. Mert a bankok nagyobb pusztítást okoztak, mint a tankok. Mert a leszakadt villamosvezetékeket meg lehet javítani, a szétrombolt házakat újjáépíteni, a
romokat eltakarítani. De a szétrombolt emberi akarat, a jövőbe vetett emberi bizalom szétrombolása nehezen gyógyítható. Akkor a mi Nemzetünk, Hőseink, Mártírjaink egy vékony repedést okoztak a kommunista jelszavakba burkolt pánszlávizmus vasbeton bástyájában. És ez a repedés csak
nőttön-nőtt, míg nem összeomlott. Dicsőség minden mártírhalált halt hősünknek, az elesetteknek, kik a Magyar Jövőért haltak meg! És átok azokra, akik az emléküket a sárba akarják tiporni.”
Kedves Királyerdei!
Köszönöm!
Én 65-ös vagyok. apám és anyám mesélt nekem. Anyámnak naplója is maradt abból az időből. A legfontosabb könyv – számomra – egy Bill Lomax nevű amerikai könyve, akinek ez volt a doktori disszertációja. (Ebből az akkor szamizdat kiadásból tartottam történelemórát a nyolcadikosoknak 1988-ban.)
Nekem így ezeken keresztül 56 a szívem közepén van. Volt olyan szerencsém 1989-ben, hogy ott lehettem Nagy Imre koporsója mellett a 301-es parcellánál mint “kordon”. Talán emlékszik, az SZDSZ szervezte a temetést.
Mégis a legfontosabb élményem az volt, amikor hármasban söröztünk Balatonakaliban egy strandon. A három férfi közt volt egy nemzetőr, egy pufajkás, meg egy akkor történelmet tanító fiatalember. Béke volt, mindent megbeszéltünk, és hallgatunk is. Néha a hallgatás súlyosabb, mint az átokszó.
Annyira szeretném, ha ezt is értené!
Szeretettel, gyalog