Csepel.hu
Október 26. óta látható Fazakasné Erdélyi Ilona szájjal festő művész kiállítása a Rákóczi Kert Civil és Közösségi Házban. A megnyitóra rendhagyó módon a szervező Csepeli Mozgássérültek Önálló Egyesületének klubnapján került sor a tagság és meghívottak részvételével.
A VDMFK (Szájjal és Lábbal Festő Művészek Nemzetközi Egyesülete) ösztöndíjas művész kiállítását Ábel Attila alpolgármester és Fodor Tamás, a Csepeli Művelődési Központ igazgatója nyitották meg.
Fodor Tamás személyes hangvételű beszédében a művész személyiségét és a csepeli kulturális életben való aktivitását méltatta. Ábel Attila köszöntőjében kitért a mozgáskorlátozott személyek nehezített körülményeire és az alkotó kivételesen pozitív, boldogságot sugárzó színeire, motívumaira. A megnyitó után a résztvevők a csepeli akadálymentesítés, a közlekedési problémák és az egyesület székhelye ügyében fordultak kérdéseikkel az alpolgármesterhez.
A tárlatot 2011. január 15-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Rákóczi kert kiállítótermében.
Kedves Ditte,
kíváncsi vagyok a véleményedre, mert ez a program nem jótékonyság, ahová védnökség kellett volna, ugyanakkor nyilvánvalóan nem is hagyományos kortárs kiállítás. Hogy látod: itt helyénvaló volt az önkormányzati tisztségviselő jelenléte? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?
Ott jelenik meg ahol akar.
További sok sikert kívánok a művésznőnek! Fantasztikus, amit csinál.
Nagyon örültem, hogy ott lehettem ezen a megnyitón. Jó lecke volt arról, hogy milyen hatalmas az emberi alkotóerő, és egy különösen nehéz és küzdelmes életet így is, ilyen sugárzó optimizmussal, szeretettel meg lehet tölteni. Nekem legalábbis ez jutott eszembe akkor, amikor a képeket néztem, és tudtam, hogy azokat bizony szájjal festette a művésznő.
Azt hiszem sokakra ráférne, hogy találkozzanak az alkotóval és a képeivel. Sokat tanulnának belőle.
Kedves Gigi! Ezentúl minden megnyitót véleményezzek, vagy csak akkor szólaljak meg, ha kifogásom van?
Igen, jól tette Ábel Attila, hogy elment. Sőt jól teszi, ha a digitális képkiállítást is ő nyitja meg. Olyan helyeken kell az önkormányzati politikusnak megjelennie hivatalos minőségében, ahol a jelenléte hozzáad valamit az eseményhez, nem pedig elvesz. Ha több közöd lenne Csepelhez, tudnád mire gondolok.
Mellesleg a művésznőt a csepeli önkormányzat “fogadta örökbe”, segítségükkel, vagyis a csepeli lakosok segítségével lett itteni lakos.
Kedves Ditte,
nem kell harapni… Csak polemizáltunk korábban az önkormányzati jelenléten/illetékességen, ezért éreztem aktuálisnak a kérdésfelvetést, ráadásul most nem is vitatva a jelenlét jogosságát. Sajnálom, hogy – legalábbis a jelek szerint – nem vetted jó néven. 🙁
A témára térve: mire/kire gondoltál az “elvesz az eseménytől” megírása közben? Mert aduként mindig be lehet dobni a lakhelyem távoliságát (bár szerintem már rég unalmas), de történetesen a csepeli művészéletet a tágabb értelmű közéletnél is behatóbban ismerem, nem kevés baráttal rendelkezve benne… Tehát korábban is számos kiállításmegnyitóra hívtak, és nyilván fognak is. Van összehasonlítási alapom, és egyelőre nem látom, miért volt helytelen régen az önkormányzatnak képviseltetnie magát – ilyen-olyan formában – hasonló rendezvényeken, és miért nem az most.
És végül a művésznőről, illetve az életerejéről: még egyetemista koromban (úgy 15 éve) kerültem kapcsolatba a szájjal és lábbal festők egyesületével, és bár képet nem tudtam tőlük vásárolni, de minden évben a tőlük vásárolt, festményeiket ábrázoló képeslapokat küldözgetem szét karácsonyi üdvözletként…
(Bár nem szorosan tartozik ide, Ábel Attila hozzászólása nyomán jutott eszembe egy nemrégiben sugárzott tévéinterjú egy “hétköznapi hőssel” (nem Tvrtkoéval!), ajánlom mindenkinek, azoknak különösen, akik hajlamosak elkeseredni mindenen:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/10/17/12/Utmutato_2010_oktober_17_.aspx )
Kedves Gigi! Megjegyzésem pontosan úgy szólt, hogy a politika tartsa távol magát a galériáktól, nem pedig az önkormányzat képviselőinek esetenkénti jelenlétét tartja ízléstelennek. Például, ha egy új galéria nyílik az önkormányzat támogatásával, nem baj, ha az első megnyitón beszél a polgármester. De az sem baj, ha csak vendég, ha semmi köze a kultúrához. És még lehetne sorolni eseteket, ami vállalható.
Azt azonban megígérem anélkül, hogy ismerném az új csevakos vezért, hogy el fogok gondolkodni, ha ő fog kiállítást nyitni a művészet nagyobb dicsőségére.
Amúgy szerintem, ha egy surmó az alpolgármester és ő beszél a megnyitón az sokat elvesz az esemény értékéből, akkor is, ha tanácselnök korában már megszokta, hogy ő mindenhez ért.
A csepeli illetékességed témája azért nem lerágott csont, mert műcsont.
Kedves Ditte,
bocs, de ezt a képzavart most nem tudom kibogozni: ha műcsont, és mű=mesterséges, akkor szerinted csak kitaláció? Ha az, akkor meg minek érvként felhasználni bármikor is?
A témánkhoz:
értem a kitételeidet, de a surmó megjegyzést meglehetősen szubjektívnek tartom – anélkül, hogy védeni kezdeném a tanácselnök-polgármestert. Ez ugyanis – elvileg – egy elvi vita közöttünk. Sajnos azonban kettős mércéd látszik kibontakozni, érdemi indoklás nélkül. 🙁
A surmóságról alkotott véleményem csakugyan szubjektív, hiszen minden önálló vélemény függ annak megalkotójától. Objektivitás talán nincs is a világon, hiszen még az objektív képalkotása is függ attól ki tartja a kezében.
Arra tekintettel viszont, hogy én csakugyan a nép egyszerű gyermeke vagyok, mindenféle érdek és kötelezettség nélkül, bátran vállalhatom a mindenkori véleményemet.
Ezt nem is kérdőjeleztem meg, Ditte.