Csepel.info

Ingatlanmagazin

A Főtávnál (fotó: MTI)

A budapesti távfűtés ára országos viszonylatban a legdrágábbak közé tartozik, pedig az volna a logikus, ha a nagyobb fogyasztást olcsóbban lehetne kiszolgálni. A drágaság egyik oka, hogy a Főtáv nagyrészt privatizált erőművektől vásárolja a hőt, mégpedig hosszú távú szerződések alapján, drágán.

Az alapdíj tekintetében Budapest a legdrágább települések között szerepel a maga 481 forint/lm3/éves árával. Itt is az a trend, hogy a szolgáltató ösztönzi a lakókat a fűtéskorszerűsítésre, ezért a Főtáv 10 százalékos alapdíjkedvezményt biztosít, ha a meghatározott paraméterekkel (ÖKO-plusz program) energetikai korszerűsítésre kerül sor. A magas alapdíj oka, hogy a Főtáv eszközállománya közel 30 milliárd forint.

A panellakások száma pedig 240 ezer, aminek nyomába sem érhetnek a vidéki városok. Budapesten ezer kilométeres távhővezetéket, valamint több ezer aknát kell fenntartani, sok helyen szigetszerű üzemelés zajlik, vagyis pl. Csepel vagy Békásmegyer külön rendszerben működik. Arról ne is beszéljünk, hogy hány ipartelep virágzott anno a fővárosban, amelyek már rég megszűntek, de a Főtáv túlméretezett rendszere megmaradt. Balogh Róbert szóvivő úgy érvelt, hogy bár karbantartó részleg minden vidéki szolgáltatónál működik, a fővárosban 24 órás diszpécser-szolgálatot tartanak fenn, akik a „legszofisztikáltabbak” országszerte, a hibajavítást akár lakásszintig is vállalják.

Budapest árai magasak voltak

A fővárosban bár az alapdíjak magasnak számítanak, viszont a hődíj tekintetében országosan középen helyezkednek el. A Főtáv 9 nagy telephelye közül 4 vásárolja a hőt (Észak-Pest, Csepel, Kelenföld, Kispest), míg a további 5 saját termelésben állítja elő. A jó árat biztosító kapcsolt energiatermelő berendezések viszont nincsenek cég a tulajdonában. Míg az alapdíjon nemigen tudtak spórolni, a hődíjban megteremtették a versenyképességüket – mondta Balogh Róbert.

Az az alapprobléma, hogy a Főtáv hőigényét 65 százalékban a Budapesti Erőmű Zrt. (BE) látja el, és mivel csak az összes igény 15 százalékát tudja a Főtáv saját forrásból kitermelni, ezért nem volt túl jó alkupozícióban a BE-vel szemben. A BE-t 1994-ben privatizálták, és általában garantálták a befektetőnek a profitot, ezért rákényszerítették a Főtávot a hosszú távú szerződésekre magas energiaárakkal, ráadásul korábban magas hatósági árak is voltak. A Főtávot is privatizálni akarták, elképzelhetjük, hogy akkor most hol tartanának az árak. Ráadásul a hőerőművek egy része sem gazdaságos, ami magasabb hődíjat eredményezett. Pl. az egyik kapcsolt energiatermelő hőerőmű 50 MW-os, de nyáron áll, mivel távhő nem kell, viszont az áramot sem tudnák értékesíteni. A Főtávnak akkor érné meg átvenni a hőt, ha két, csupán 25 MW-os erőmű működne, akkor lehetne spórolni, de ezt nem engedték. Úgy tűnik, hogy országosan a Főtávot sújtja leginkább a nagypolitika. Amíg a győri olcsóság egyik oka az, hogy a helyi szolgáltató a tulajdonos engedélyével hitelből ruházott be, addig a Főtávnak a tulajdonos nem engedte a saját hőt előállító berendezések fejlesztését.

Elhatározták, hogy lenyomják az árakat

Budapest 3 éve elhatározta, hogy versenyképessé teszi a távfűtést, ezért számos intézkedés, takarékossági megoldás született, aminek eredménye a mostani 3388 Ft/GJ ár (valójában 3548 Ft/GJ, de ebből lejön a hőerőművi kedvezmény). Míg 2007-ben 1026 dolgozója volt a Főtávnak, 2008 végére már csak 770-en maradtak. Emellett a teljesítménylekötési, kapacitási díjakat optimalizálták.

Mivel általában a szolgáltatók hosszú távú szerződéseket kötnek a hőerőművekkel, ezért kicsi az alkupozíciójuk. 2014-ben azonban a kelenföldi, majd 2015-ben a kispesti erőmű hosszú távú szerződése is lejár a Főtávval, ezért a szolgáltató jó alkupozícióba került, ráadásul a BE-nek gazdaságos működéséhez szüksége van a Főtávra.

Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a BE-nél több tulajdonosváltásra került sor, közben folyamatos fejlesztések zajlottak, és mivel a tulajdonos a fejlesztésekre banki hitelt vett fel, ennek visszafizetésére hosszú távú termelésre van szükség, vagyis a Főtávnak itt is volt alkupozíciója. A pozitív fejleményeknek köszönhető, hogy a hődíjból az erőmű 160 forintos kedvezményt ad, ami 2010-ben kb. 2 milliárd forint. Ez az összeg azonban minden évben tárgyalás kérdése, ezért nem vezetik át a díjba.

Bécsben bezzeg feleannyi a távfűtés ára!

Bécs városa nem privatizálta sem a távhővállalatát, sem az erőművét, ahogy azt a budapesti vezetés tette 1994-ben, legalábbis az utóbbival. Ráadásul, ha a távhőszolgáltatót is az egyetlen jelentkezőnek, vagyis az erőműnek adták volna el, most megnézhetnénk magunkat. Az osztrák főváros tulajdonában van ráadásul a gázszolgáltató is.

Bécsben a hőszükséglet 35 százalékát megújuló energiából nyerik, hiszen a városnak saját szemétégetője van. Emellett kis részben geotermikus energiából nyerik a hőt, és közel 60 százalékban gázalapú erőművek biztosítják a kellő energiát. Ráadásul Bécsben kiépült az egész várost átszelő körvezeték, ami szintén megnöveli a versenyképességet. Működik egy városi konzorcium, amiben nem versenyeznek egymással a gázművek és a távhőszolgáltatók, ugyanis területi elv érvényesül. Van amelyik körzetben csak távhő működik, van ahol gáz szolgáltatja a meleget.

A távhő versenyképességét az is növeli, hogy környezetvédelmi adóval sújtják a fosszilis energiatermelőket. Emellett nem tervezik a gázvezetékek fejlesztését, és nem építenek ezermilliárd forintért gáztározót sem.

Mitől függ az alapdíj és a hődíj?

Az alapdíj alapvetően a távhővállalat infrastruktúráját, fejlesztéseit, munkatársainak bérét, járulékait, a rendszer fenntartását tartalmazza. Azonban a távhő fénykorában azért épült ki, hogy a szocializmus alatt virágzó nagyipar gyártelepeit ellássa, és csupán mellékesen kapcsolták a rendszerre a panellakásokat. Az ipar közben tönkrement, az igények drasztikusan csökkentek, viszont megmaradtak az energiapazarló rendszerek, amelynek költségeit már egyedül a távfűtött lakások viselik. Számos rendszer erősen (50-100 százalékos mértékig) túlméretezett.

Tehát azért van különbség a települések között a fizetendő alapdíjban, mert településenként eltérő méretű és kiterjedtségű távhőrendszerek léteznek. A hődíj nagysága alapvetően attól függ, hogy a szolgáltató mennyiért vásárolja a hőt a hőtermelőktől, vagyis az erőműtől, illetve milyen költségen tudja előállítani, amennyiben saját maga is termel hőt, és milyen típusú energiát használ fel a hőtermeléshez. Az egyes városok különböző típusú hőforrásokból nyerik a hőt (biomassza, gázkazán, kombinált ciklusú erőmű, atomerőmű, saját erőmű), és ebből a portfóliómixből jön ki a hődíj.

Farkas Tibor

ingatlanmagazin.com

This entry was posted on 2010. szeptember 16. csütörtök at 23:01 and is filed under Csepel, Gazdaság, Külföld. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.