Népszava
Az ember ne sajnálja az időt és ne sajnálja a fáradságot. Ha egy jó filmért el kell menni Csepelre, a Cinema Csepel premier előtti vetítésére, hát az ember engedjen a csábításnak és menjen.
Nem baj, ha azóta az a jó film megérkezett a belvárosi művész mozikba is, mert érdekes példázat az a csepeli plázamozi. Meglátszik, hogy olyanok tartják kézben, akik filmnek elkötelezett lapszerkesztőként kezdték, aztán belevágtak a filmforgalmazásba, majd a mozizásba.
Meg kell nézni a csepeli programot, hogy az ember megértse, a plázamozi nem feltétlenül csak az úgynevezett közönségfilmekre szakosítható, az olyan speciális helyzetben, mint a csepeli, jól megfér a kasszasiker az európai szerzői filmmel. Európai szerzői filmért volt érdemes elmenni Csepelre. Különös hangulatú és nagyon bensőséges történet, vad szépségű, komor ír táj és két pazar színészi alakítás – ez a Semmit magamról című holland-ír film nagy ajándéka. A rendezője nő, a Hollandiában élő lengyel Urszula Antoniak.
Színészei: a rég nem látott nagyszerű Stephen Rea és a most először látott, izgalmas szépségű Lotte Verbeek. Régi téma furcsa és szokatlan feldolgozása a történet. Két magányos ember vetődik egymás mellé. Egy nekivadultan szabadságra törő fiatal lány és egy megcsendesült, vágyait bölcsen féken tartó idősebb férfi. A férfi, világtól elzárt kis szigetén próbálnak minden személyes témát és érzelmet kizárva meglenni egy fedél alatt. Antoniak nem mond semmit a hősei múltjából. Csak sejthetjük, hogy mitől a lányban a gyűlölet a világgal szemben, s mitől a csendes szomorúság a meleg családi élet emlékeit őrző házban egyedül élő férfiben. Kemény a történet, érzékeny az ábrázolás. És minden szíven ütően másként történik, mint ahogy várjuk. Ettől gyönyörű és szörnyű, mint az élet.
Bársony Éva
