Portfolio, Csepel.info
Olajos Péter
Nemrég megjelent az Új Széchényi Program vitairata, amely kiemelten foglalkozik a Zöld gazdaságfejlesztéssel. Az irat rengeteg új, hivatalos szinten korábban még nem tárgyalt témát visz a köztudatba, amelyek alapvetően változtathatják meg Magyarország megújuló energiákkal való kapcsolatát.
A Portfolio.hu Olajos Péterrel, a Nemzetgazdasági Minisztérium energia- és klímapolitikai helyettes államtitkárával beszélgetett zöld bizonyítványos rendszerről, megújuló hőtámogatásról, a magyar gazdaság zöld alapokon történő újjáépítéséről.
Zöld bizonyítványos rendszer, hőtámogatás és KÁT-változás
Az elmúlt héten jelent meg az Új Széchényi Terv vitairata, amelyben a hét azonosított stratégia pont közül másodikként szerepel a “Zöld gazdaságfejlesztés”. Miként készült a vitairat e fejezete, mekkora szerep jutott ebben a Nemzetgazdasági Minisztérium, és ezen belül az Önök államtitkársága számára?
Már a kormányváltást megelőzően 75 különböző műhelyben dolgoztak az Új Széchenyi Tervben foglaltakon, ebből 6-8 műhely volt, amely a zöld gazdaság legfontosabb kérdéseit járta körül, értem ez alatt az épületenergia, panelprogram, megújuló energia stb. témaköröket. Ezek a műhelyek nagyon sok hasznos információval szolgáltak számunkra, de a mi helyettes államtitkárságunk feladata volt az elkészült felmérések, tanulmányok konzisztens egésszé formálása. Az elkészült vitairat már körvonalazza az elképzelt energiastratégiát is, felveti azokat az alapvető kérdéseket, amelyeket szeretnénk, ha a konzultáció végére, januárra már meg tudnánk válaszolni, és kialakulna egy szakmai és társadalmi közmegegyezés.
A megújuló energiák témakörében ennek az anyagnak talán az egyik leginkább érdekes eleme, hogy felvetik a zöld bizonyítványos rendszer bevezetésének gondolatát, ami gyökeres váltást jelentene az eddig alkalmazott kötelező átvételi rendszerhez képes. Minek köszönhető ez a fordulat?
Ez az igény nagyon sok szakmai műhelyből érkezett hozzánk. Mint ismeretes, Európában két megújuló támogatási típus terjedt el, a zöld bizonyítvány és a kötelező átvétel, amelyeknek egyaránt megvannak az előnyei és hátrányai. Azért vetettük fel ezt a kérdést, mert szeretnénk ezen a területen is tabukat döntögetni. Azt látjuk, hogy a kötelező átvétel rendszere nem működik tökéletesen Magyarországon, ezért úgy érezzük, hogy érdemes végiggondolni milyen előnyöket biztosíthatna egy zöldbizonyítványos rendszer a jelenlegi KÁT-os szisztémával szemben. Ennek még sosem volt próbája, most megnézzük, hogy milyen lesz a visszhangja. Annak idején az állam fölülről döntötte el, hogy milyen utat válasszon Magyarország a megújuló energiaforrások hasznosításának támogatására, vagyis ennek a kérdésnek még nem volt vitája. Most nagyon sokan javasolták, hogy érdemes volna szakítani az eddigi “kátos” gyakorlattal, kíváncsiak vagyunk, hogy milyen lesz a felvetés fogadtatása.
A zöld bizonyítványos rendszer mellett a másik érdekes ajánlásuk a megújuló alapú hőtermelés támogatása. Miért szeretnék ezt az új típusú megközelítést?
Ennek a kérdésnek a felvetése azért is időszerű, mert a KÁT-os rendszer egyik nagy negatívuma az, hogy mindenkit villamos áram-termelésre ösztönöz, ami a jelenlegi technikai színvonalon hatalmas pazarlással jár. Olyan megújulóenergia-hordozókat, amelyek egyébként eltárolhatóak, egy olyan energiává alakítjuk át, ami nem tárolható, vagy legalábbis nagyon drágán. Azt gondoljuk, hogy amennyiben egyszerre van szükségünk hőre és megújuló energiára, akkor érdemes támogatni azokat a megújulóenergia-termelési módokat is, amelyek kifejezetten a hőtermelésre koncentrálnak. Ez alatt azt értem, hogy például nem tartjuk ésszerűnek alacsony hőmérsékletű főldhőre alapozva villamos erőműveket felépíteni, sem pedig biomasszából vagy brikettből 20 százalékos hatásfokkal villamos energiát előállítani, mert ez az források pazarlása. Ezért gondoltuk azt, hogy erről a kérdésről is nyiltan beszéljünk, nézzük meg, hogy akár a zöld bizonyítvánnyal együtt, vagy ettől külön milyen lehetőségek mutatkoznak a megújuló alapú hőtermelésre, annak támogatására. Egyébként az Európai Unióban is már 4-5 éve napirenden lévő kérdés, hogy miként tudnak olyan uniós direktívát, szabályozási rendszert kialakítani, amely képes a megújuló alapú hűtés-fűtés kérdéskörét megnyugtatóan rendezni, és ösztönözni az ebben érdekelt iparágakat.
Hogyan képzelik el ezt a hőoldali támogatást?
Nem gondolom, hogy arra kellene berendezkednünk, hogy a megújulóenergia-termelés örökké csak állami támogatásból tud megvalósulni, ez egy mítosz. A megújulók nagy része már most is meg tud állni a saját lábán. A “depóniagázosok” például nem kaptak állami támogatást, aztán kiderült, hogy mégis megvalósíthatóak ezek a projektek. Ugyanígy, ha normális bányajáradék van és a szabályozási környezet is támogatóbb, akkor a geotermális beruházások is képesek versenyképes módon megvalósulni.
Az látni kell, hogy a gázár igen dinamikusan növekszik, míg a megújuló energiánál pont ellentétes a tendencia, egyre olcsóbb és kifinomultabb, magasabb hatásfokú technológiák jelennek meg. Ez a két görbe előbb-utóbb metszeni fogja egymást, és onnantól kezdve a megújuló energia olcsóbb lesz, mint a fosszilis. Azok az országok, amelyek akkor abban az állapotban lesznek, hogy viszonylag nagy arányban hasznosítanak megújuló forrásokat, nyilvánvaló gazdasági versenyelőnybe kerülnek. Ausztriában most 70 százalék fölötti a megújulók részaránya a villamos energiában, így az osztrákok például várhatóan kényelmes helyzetben lesznek.
A saját adottságaira mindenkinek ki lehet fejleszteni azokat a megoldásokat, amelyekkel élni tud, egy sokkal magasabb energiaárakkal meghatározott gazdasági környezetben is. Nekünk az a feladatunk, hogy a magyar adottsághoz leginkább illő technológiákat részesítsük előnyben, próbáljuk hazánkban ezeket az embrionális állapotból legalább csecsemő állapotba felhozni. Olyan megújuló energia ipart kell felépíteni, amelynek szereplői öntevékenyek, képesek saját kutatás-fejlesztésre, és olyan gazdasági fejlesztésre, amelyekkel piaci alapon is versenyképessé válnak. Mert az állami támogatás önmagában egy rossz dolog, megzavarja azt a piaci mechanizmust, aminek ezen a területen érvényesülni kellene. Ma senki nem tudja megmondani azt, hogy melyik technológia mit tud, mert van, aki beruházási támogatást kap, van, aki utána még kötelező átvételben is részesül, vagy uniós támogatáshoz jut, ami miatt túlságosan is színes a kép, holott az a piacnak kellene döntenie a versenyképes technológiákról és piaci szereplőkről.
És kifizetné meg a hőpiacon nyújtandó támogatást, hiszen a jelenlegi KÁT-on keresztül már most is részint ennek a szektornak a keresztfinanszírozása történik, hivatalos politikai szándék szerint a magas fűtési költségek tompítása miatt?
Jelenleg az a helyzet, hogy egy kogenerációs gázmotor arra van kihegyezve, hogy villamos áramot termeljen, hiszen azért kap támogatást, így jut nagyobb bevételhez. Aztán a hővel vagy kezd valamit, vagy nem. Papíron természetesen kezd vele, mert ez hivatalosan előfeltétele a támogatásnak, de nem biztos, hogy ez minden próbát kiállna, tehát nekik adott esetben az is megéri, ha elengedik a gőzt, vagyis azt az energiamennyiséget, amit egyébként előállítottak kogenerációban. Ha ők ezért bármilyen támogatást kapnának, akkor a gőzt is biztosan hasznosítanák, ami által olyanná válhat a hatásfokuk, amit elvárunk. Ugyanúgy, ha egy rossz hatásfokú biomassza erőműben villamos áramot állítunk elő, az a rossz hatásfok is kifizetésre kerül a villamos áramban, hiszen a támogatás a beruházások megtérülését biztosítja. Ha sokkal jobb hatásfokkal hővé alakíthatná, és azért is megkapná a támogatást, akkor nem kellene 30 forintot fizetni neki a villamos áramért, hanem 20 forintos hőtámogatással ugyanaz elérhető lenne. Ezt a kérdést komplexen és a magyar valósággal összevetve kell nézni.
Említette a kapcsolt erőműveket és a magyar valóságot, amivel összefüggsében a megjelent programtervezetben szó esik a “gázos” erőművek KÁT-ból történő kivezetéséről. Miként tervezik ezt megvalósítani?
Egyrészt már van egy program, ami bár több fordulatot is vett az elmúlt időszakban, de alapvetően a kapcsoltak kivezetését célozza. Másrészt a jelenlegi KÁT-rendszer azt is elszenvedi, hogy a hosszú távú szerződéseket (HTM-eket), amelyeket az EU is kifogásolt, átforgatták a KÁT-ba. Hozzáteszem, nem biztos, hogy a KÁT kiállna egy uniós vizsgálatot. Jobb lenne, ha nem várnánk be, amíg Brüsszelbenvalakiben felmerül a kérdés, hogy ez az állami támogatás megfelel-e az uniós jogszabályoknak, hanem megnéznénk, hogy hogyan tudnánk úgy megállapodni azokkal a cégekkel, amelyek érintetek, hogy ők is kiszámíthatóságot lássanak, tudják, hogy miért történik ez a kivezetés, és utána mi történik velük.
Az egész rendszer alapproblémája az, hogy nagyon pici a kiszámíthatóság. Ahhoz, hogy egy energetikai beruházást, amit 15-20 éves megtérüléssel szoktak számolni, finanszírozni lehessen, tudni kell, hogy mi lesz 10-20 év múlva. Ehhez kell egy tiszta rendszer. Jelenleg a KÁT-rendszer nem megnyugtató, mindenki tudja, hogy kiszámíthatatlan. Ha ügyesen lobbizik valaki, benne maradhat még két évig, ha nem, akkor holnapután kiesik. Ez fenntarthatatlan, üzletileg teljesen elhibázott dolog. Minden szereplő, aki az energiapiacon van, és így vagy úgy energiatámogatásra tart igényt, azok elé egy átlátható és hosszú távon, 15-20 években kiszámítható és épp ezért széles körű társadalmi, politikai és szakmai konszenzuson alapuló rendszert kell felépíteni, amiben lehet tervezni. A legrosszabb rendszer az energetikai műfajban az, ami kiszámíthatatlan és bizonytalan, mert túl nagy a kockázat, ennek következtében nincs invesztíció. Bár most talán olcsónak tűnik a rendszer, összességében ez a legdrágább megoldás.
Ez a tárgyalássorozat mikorra zárulhat le?
Ez nem a Nemzetgazdasági Minisztérium hatásköre, hanem a fejlesztési tárcáé, de ismereteim szerint az NFM még ebben az évben el akarja végezni ezt a munkát, mert a nélkül nem lehet tiszta lapot indítani a magyar energetikában, hogy ezt a problémagócot ne oldanák meg.
Ugyanakkor beszélnek arról, hogy a magas hatásfokú megújuló alapú áramtermelést továbbra is ösztönözni kell. Mit jelent pontosan ez a magas hatásfok az Önök értelmezésében?
Ez a stratégiaalkotás 2030-ig tekint előre, de az első üteme 2020-ig tart. A megújuló energiák hasznosítása terén hihetetlen innováció van, nap mint nap új technológiák tűnnek fel. Amikor egy ilyen stratégiát írunk, akkor nem csak a jelen állapotot kívánjuk leírni, hanem próbálunk egy olyan benchmarkrendszert felállítani, amely technológia független, de egy bizonyos hatásfokhoz köthető. Nem szeretnénk támogatni egy 16 százalékos hatásfokú erdőégetést, mert ez nem egy olyan tevékenység, ami nemzetgazdasági szempontból racionális. Ezért húzunk egy minőségi kritériumot, amit hatásfokhoz kötünk, és aki ezt eléri – legyen az bármely technológia, ami időközben áttör, kiforr – az üdvözlendő a rendszerben. Nem akarjuk bezárni magunkat a jelen technológiai szintbe, hanem azt mondjuk, hogy Magyarország nyitott minden új technológiai áttörtésre a megújuló/alternatív energiatermelés terén. A biotechnológia, a nanotechnológia olyan ütemben fejlődik, hogy senki nem tudja megmondani, mi lesz tíz év múlva az a technológia, ami megment minket a fenntarthatatlan fejlődés rémétől.
Ha jól értem, akkor a villamos energiatermelésben jelenleg mutatkozó megújuló arány a jövőben drasztikusan csökkenhet, hiszen ennek a “zöldáramnak” kb. négyötöde most biomassza (főként fa) alapon termelődik meg.
A teljes energiafelhasználáson belüli megújuló hasznosítás belső arányaiban mindenképpen várható elmozdulás. Ahhoz, hogy elérjük a minimum 13 százalékos megújuló részarányt az ország teljes energiafelhasználásában, és ki tudja, mennyi lesz, amikor a megújuló energia cselekvési tervet lezárja a kormány és leadja Brüsszelbe…
… az is lehet, hogy magasabb értéket vállal a kormány?
Ez a jogilag kötelező minimum, melyet nagyon sok kritika ért, többek között részemről is, mert ennél azért többre képes az ország. Ez pillanatnyilag azt a képet mutatja, hogy talán Málta és Luxemburg után mi vagyunk azok, akik a legkisebb vállalást tettük. Megítélésem szerint Magyarország, amelynek ilyen jelentős mezőgazdasági adottságai vannak, a nap is jobban süt, mint Csehországban, meg unalomig hajtogatjuk, hogy geotermális nagyhatalom vagyunk, nos egy ilyen országban kicsit ambiciózusabb céljaink is lehetnek. A “merjünk kicsik lenni” státuszból a “merjünk nagyok lenni” vízióját kellene kergetnünk. A megújuló energiák hasznosítása önmagában nem cél. Az hogy 13, 15 vagy 18 százalékot érjünk el, az csupán egy eszköz ahhoz, hogy munkahelyeket teremtsünk. Ez a fő célunk, a vidék megtartó képességének javítása, munkahelyteremtés, gazdasági növekedés, amelyeket a megújuló energiákon keresztül lehet megvalósítani. Nekünk nemcsak ki kell nyögni ezt a 13 százalékot, hanem olyan iparpolitikát kell folytatnunk, amelynek az aggregált hatásaival túlmutatnak a 13 százalék “egyszerű” kipipálásán. A mezőgazdaságon kívül nem tudok még egy olyan iparágat említeni, amely ekkora nagyságú munkaerő biztos és folytonos foglalkoztatását teszi lehetővé.
A teljes interjúhoz katt ide.
Ilyen és ehhez hasonló témákkal behatóbban is foglalkozik a lap a meghatározó külföldi és hazai előadókat felvonultató Portfolio.hu Green Energy Investment Forum 2010 Konferencián.
A rendezvényen “Zöldenergia: Milyen utat választ Magyarország?” címmel előadást tart Olajos Péter is.
Látom, az admin szétbaszta a főoldal szerkezetét a facebook-dobozzal.
“Már a kormányváltást megelőzően 75 különböző műhelyben dolgoztak az Új Széchenyi Tervben foglaltakon, ebből 6-8 műhely volt, amely a zöld gazdaság legfontosabb kérdéseit járta körül,…”
Érdekes dolog. A Fidesznek nem volt programja? Lehet, hogy a szocik nem olvastak?
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Tényleg, szemétégető még nincs csepelen. Ötös metróért cserébe…:(
Fűzöld Menyhért is azt makogta pár hete, hogy a Fidesz nem tetszik neki, mert nincs zöldprogramja.
Tévedett.