Blikk
Choli Daróczi József képtelen beletörődni a bizonytalanságba. Abba még kevésbé, hogy – állítása szerint – egyesek Joci halálán akarnak meggazdagodni
A tragikusan elhunyt kormányszóvivő, Daróczi Dávid (†37) halála óta egyre több a kérdés, vajon miért fordult önmaga ellen.
Nem tisztázta az okokat a rendőrségi vizsgálat, ám egyre többen burkolóznak hallgatásba méltóságra és érzelmi kapocsra hivatkozva. Az édesapa az egyetlen, aki beszél – egyesek szerint túl sokat.
Batiz András, az elhunyt üzlettársa és egyben egyik legjobb barátja következetesen hallgat. Talán tiszteletből, talán nem akar szennyest teregetni, de úgy tűnik, más magyarázat is lehetséges a némaságra, mégpedig egy könyv, amit állítólag néhai barátja életének utolsó időszakáról ír. A „Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek mesélni” mondás igaz lehet, ha van mit elmondani, és nem üres lelkiző fecsegés van mögötte. Fény derülhet sok mindenre, de a misztikus rejtély miatt – még ha nem leplez le semmit, akkor is – várhatóan fokozott érdeklődés fogadja majd az elkészült művet. A hírek szerint nem is Batiz az egyetlen, aki kibeszélné azt, amit csak a néhai tudhatott igazán: miért volt olyan elviselhetetlen az élete, hogy a halált választotta inkább.
Choli bácsi (71) azonban visszataszítónak tartja, hogy fia halálából bárki hasznot húzzon. – Nekem, író létemre, eszembe se jut könyvet kiadatni a fiamról, pedig lenne miről beszélni vele kapcsolatban, mégsem teszem, mert gusztustalannak találnám éppen most üzletté silányítani életét és halálát. Eddig a fiam „barátai” érzelmi szálakra hivatkoztak, és lapítanak, egyetlen semmitmondó médianyilatkozattól eltekintve – magyarázta Choli feldúltan. – Nem hiszem, hogy egy üzleti vállalkozásnak számító könyvben kellene elmondani valamit, de ha az igazat írja le a szerző, hitelt érdemlően rávilágít Joci halálának, tönkremenésének okára, annak örülnék, még pénzt is adnék érte. De ha csak megint a démonokról magyaráz ködösen, egy fillért sem ér az egész. Azt nem értem, hogy Batiz rendőrségi tanúmeghallgatásának anyagát miért titkosíttatta – még a család elől is – személyiségi jogaira hivatkozva, ha aztán haszonért már elmondja. Nem elég, hogy Joci életében neki dolgozott, most halála után is Batiznak keressen?! – háborgott az édesapa, aki szerint tisztességes szándékát a kötettel Batiz akkor tudná igazolni, ha a könyvből származó bevételt felajánlja a Daróczi Dávid emlékére létrehozott alapítványnak, amit tehetséges cigány fiatalok támogatására hoztak létre Joci volt osztálytársai. Az édesapának nincs is ideje keseregni, hiszen erőt ad neki, hogy kiderítse az okokat, amelyek miatt a fia csődbe ment, több tízmillió forintot eltüntetve, s felakasztotta magát. Sok más is dühíti Choli bácsit, aki reméli, többet tud majd a hagyatéki eljárás után.
– Remélem, Batiz megmutatja Joci búcsúlevelét, és visszakapom a fiam telefonját is azokkal az SMS-ekkel együtt, amelyeket állítólag halála előtt szétküldözgetett. Tudomásom szerint Claudia, aki hivatalos a hagyatéki tárgyalásra, bár jogilag nem hozzátartozó, bejelentette, hogy igényt tart a telefonra, mert ő vette Jocinak, s ezért érzelmi szálak fűzik a tárgyhoz. Hát én meg mondhatom, hogy adja vissza az eljegyzési gyűrűt, mert tőlem kapott rá pénzt Joci, és engem meg ehhez fűznek érzelmi szálak. Rettenetes a kétség, emiatt nem tudom békében elengedni a fiam. Már mindenkit felelősnek tartok a haláláért, aki körülette volt, még magamat is hibáztatom. Előlem ugyan sok mindent titkolt Joci, talán óvni akart a problémáktól, de pont a barátok, akik annyira ismerték minden lépését, a „démonait”, miért nem szóltak nekünk, hogy bajban van? A roma családok egyik legerősebb hagyománya az összefogás a bajban, az őszinteség gyakran többet ér, mint a pszichiáterek tablettái, amelyekkel Joci gondjait akarták megoldani – mondta Choli. Kíváncsiak voltunk természetesen Batiz András álláspontjára is, de lapzártánkig nem válaszolt hívásainkra.
Sch. Zs.
