Kreativ.hu
Bár a Fővárosi Bíróság több mint egy éve jogerősen kimondta, hogy a csepeli szennyvíztisztító kommunikációs feladataira kiírt közbeszerzési eljárás jogsértő volt, és nemrég a Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyta az ítéletet, a kiíró Fővárosi Önkormányzat még mindig nem bontotta fel a szerződést a győztessel. Valószínűleg már nem is fogja.
Káosz, korrupció, politikai nyomás, elfogult szakértők, minősíthetetlen szakértői vélemények – csak néhány kifejezés, ami az első hazai pr-per kapcsán, informális beszélgetésekben felmerült. A megtámadott tender bírálóbizottságának tagjai és a perben közreműködő szakértők többsége – titoktartási kötelezettségükre hivatkozva – nem nyilatkozik. A hazai pr-piacon még nem volt példa ilyen nyílt konfliktusra.
Beszéljünk a szennyvízről
Jövő szeptemberben zárul az az öt és fél éves projekt, amelyet indulásakor a régió legnagyobb környezetvédelmi beruházásaként emlegetett csepeli szennyvíztisztító konfliktuskezelési és tájékoztatási feladataira hirdetett meg a Fővárosi Önkormányzat. A több mint 130 milliárd forintos beruházás egészéhez képest kicsi, a pr-piacon viszont kiemelkedő, a pályázat kiírásakor érvényes euró-árfolyamon számolva 429 millió forint értékű megbízást a nyílt közbeszerzési eljáráson a Café Pr, Café Reklám és Well alkotta konzorcium nyerte el, 140 millió forintos ügynökségi munkadíj-ajánlatával. Ajánlatot adott még be az Innotern Energetikai és Környezetvédelmi Fejlesztő Központ, amelyet azonban rögtön ki is zártak az eljárásból azzal az indokkal, hogy közvélemény-kutató szakemberének – bár elvégezte a főiskolát – nincs diplomája. Az alulmaradt másik érvényes pályázó, a Weber Shandwick (WS), amely még GJW Politikai és Kommunikációs Tanácsadó néven a McCann Erickson reklámügynökséggel közösen adta be a tenderanyagot, és azonnal megtámadta az eredményt a Közbeszerzési Döntőbizottságnál (KDB), még 2005 októberében. Meg voltak győződve ugyanis arról, hogy pályázatuk nem csak az értékelésben ötven százalékos szerepet játszó ár tekintetében volt kedvezőbb a Café ajánlatánál (a WS 128 millióért vállalta volna a munkát), hanem a másik ötven százalékot jelentő szakmai anyaguk is jobb volt. Miközben Café csak 18, a WS 48 oldalas anyagot adott le, amelyben állításuk szerint minden szerepelt, amelyet az értékelésben a főváros hiányolt.
A dolgok a WS szemszögéből nézve viszonylag jól haladtak. 2006 januárjában a KDB részben helyt adott a cég érveinek, elismerte, hogy az eljárás jogszerűtlen volt, és egymillió forintos bírsággal sújtotta a fővárost [Ennek részleteiről lásd Ez sem tiszta című keretes írásunkat!]. 2008 májusában a Fővárosi Bíróság első fokon teljes mértékben igazat adott a WS-nek a fővárossal szemben, és kimondta, hogy nem csak az eljárás, de a pályázatok értékelése is jogsértő volt. Novemberben ezt az ítéletet a Fővárosi Bíróság másodfokon megerősítette, és végül a felülvizsgálat után idén januárban a Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyta. [A per korábbi részleteiről a Kreatív 2008. szeptemberi számában Félidőben váltás?, a Kreatív Online-on Újra pert nyert a Weber Shandwick címmel írtunk. A történtek összefoglalását lásd Ki kivel és ki ellen? című keretes anyagunkban!]
Az ügyet azonban számos körülmény – számolási hibák, furcsa bírálóbizottsági összetétel, ellentmondó szakértői vélemények, a közbeszerzési törvény és a peres eljárás rendjének bonyolultsága – lassította, és még mindig nem ért véget. A WS csak most indítja el a kártérítési pert, és a fővárosnak is korai szakaszban jár a Café Pr, a Café Reklám és a Well alkotta konzorcium ellen, a szerződés semmisségének megállapításáért indított pere. Bár Szűcs Ervin, a WS ügyvezetője korábban többször megerősítette, bármikor készek lennének átvenni a munkát, ügynökségváltásra már szinte nulla az esély. A projekt ugyanis várhatóan előbb véget ér, mint a per. „Az elsődleges cél az erkölcsi győzelem volt. Hozzájárulni a szakmában egyre inkább elharapózó tisztességtelen verseny megfékezéséhez. A második a kártérítés” – válaszolta Szűcs most, alig több mint egy évvel a projekt vége előtt arra a kérdésre, hogy tényleg hittek-e benne, hogy ha megnyerik a pert, azzal megnyerik az elvesztett munkát is – legalábbis annak fennmaradó részét.
Végtelen történet
A Fővárosi Bíróság másodfokú, jogerős döntése után a WS már elindíthatta volna az elmaradt munkára vonatkozó kártérítés, illetve a fennmaradó munka átvétele, azaz az ügynökségváltás megállapítására irányuló pert, mégsem tette meg. A főváros ugyanis felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. Arra a kérdésre, hogy miért várták meg a kártérítési perrel ennek az eredményét, Szűcs Ervin azt válaszolta, az újabb bírósági eljárás – a gyors peren kívüli megegyezéssel ellentétben – megint három-négy évig elhúzódhat, és a felülvizsgálati eljárás alatt amúgy sem lett volna szerencsés új pert indítani, hátha ellentétes ítéletek születnek. A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyó ítéletét azért volt jó megvárni, mert az így megerősítette a kártérítési igényüket.
A WS a másodfokú döntés után ezért inkább azt az utat választotta, hogy peren kívül tesz ajánlatot a fővárosnak, és kéri, bontsa fel a szerződését a Caféval. Az érve az volt, hogy az ítélet is kimondta, hogy a jogsértés miatt az ajánlatok értékelésének sorrendje megfordult, és a főváros is jobban jár, ha minél hamarabb átadja a munkát. Annál kevesebb lesz ugyanis az a kártérítési díj, amit a projektből addig elvégzett munka után kell kifizetnie. „Kárt lehetett volna enyhíteni azzal, ha nem kell a végén duplán fizetniük – közpénzekből. A főváros azonban érdemben nem válaszolt az ajánlatra” – mondta az ügynökség ügyvédje, Dallos Zsolt. A fővárosnál ugyanis egészen másként értelmezték a jogi lehetőségeket. Szerintük a WS kérelme „nem teljesíthető”.
A közigazgatási per műfajából fakadóan mind a Fővárosi Bíróság másodfokú, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete csupán a jogsértés megállapítására vonatkozott, és nem tartalmazott semmi olyan rendelkezést, amely a jogsértő állapot megszüntetésére kötelezte volna a fővárost. Mint Dallos Zsolt elmondta, az akkor hatályos jogszabályok szerint ugyanis a közigazgatási per, ami eddig zajlott, csupán jogalap kérdésében dönthetett a polgári jogi – például kártérítési – igényekkel foglalkozó, új peres eljárás megindításához.
A főváros közös megegyezéssel felbonthatta volna a szerződését a Café konzorciummal, erre azonban nem került sor. A szerződés semmissége kérdésében a főváros és a Café Pr között ugyanis a városháza sajtóirodájának tájékoztatása szerint „véleményeltérés volt”. A főváros ezért a másodfokú döntést követően pert indított az általa megbízott Café Pr, valamint konzorciális partnerei ellen, hogy a bíróság állapítsa meg a szerződés semmisségét.
Enélkül a főváros szerint nem bonthatnak, és nem köthetnek új szerződést. Ráadásul a főváros továbbra is fenntartja ügyvédjének, Molnár Juditnak korábbi nyilatkozatait, miszerint a szerződés érvénytelenségének megállapítása nem eredményezi közvetlenül a pernyertes ügynökség megbízását. „A szerződés semmisségét megállapító jogerős bírósági ítélet esetén van mód új közbeszerzési eljárás kiírására az esetlegesen fennmaradó időre eső munkák elvégzése tárgyában, majd a legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel szerződéskötésre” – olvasható a sajtóiroda Kreatívnak küldött levelében. Ami azt jelenti, hogy ha valamilyen csoda folytán mégis 2011 szeptembere előtt kellene a Cafénak megválnia a munkától, akkor sem egyenesen a WS kezébe adná át a feladatokat.
Balaton Anita, a Café Pr ügyvezetője egyáltalán nem kívánt az ügyről beszélni. Az ügyvezető tartja magát korábbi álláspontjához, miszerint a Café csak egy szenvedő harmadik fél a történetben. Az ügynökség továbbra is végzi a megbízással kapcsolatos feladatokat, hiszen a szerződés kötelező érvényű, amíg fel nem bontják.
Pénzosztás
A Café eddigi hozzáállása az ügyhöz, úgy tűnik, részben mindenképpen helytálló, a projektet ugyanis minden jel szerint végig tudják vinni. A kérdés inkább már csak az, hogy mindez kinek mennyibe fog a végén kerülni. A Dallos Zsolt által említett dupla fizetés azt jelenti, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint a fővárosnak ki kell fizetnie a Cafénak az elvégzett munkát, a WS-nek pedig az elmaradt hasznot. Ez, a költségek levonása után, a WS számításai szerint napi 197 eurót jelent, a cég ennyit kért volna tavaly is, és ennyit kér majd a mostani kártérítési perben is – csak más időtartamra. Ez a projekt teljes időszakára vonatkozóan, mai árfolyamon számolva összesen mintegy százmillió forintot jelent.
„A kártérítés az eddigi ítéletek alapján mindenképp megillett minket. A perben már csak az összegről lesz vita” – szögezte le Dallos Zsolt. Az ügyvéd szerint ez függ attól is, hogy a Café milyen költségeket vont le a WS által kiszámoltakhoz képest, és hogy mit fogad el a főváros, illetve a bíróság. Véleménye szerint elképzelhető az is, hogy ha a Café az elszámolásaiban jóval magasabb költségeket ad be, mint a WS, akkor a főváros a Cafétól követeli majd a különbséget – a jogsértő eljárásra, és esetleg a semmisnek ítélt szerződésre hivatkozva – ennek lehetőségét azonban a főváros kérdésünkre kizárta.
Mivel a közbeszerzési eljárás alperese a KDB volt, a pervesztés annak kasszáját sem hagyta érintetlenül. Már az elsőfokú döntés úgy rendelkezett, hogy a KDB-nek kell kifizetnie a pernyertes WS perköltségét – beleértve az ügynökség által megelőlegezett eseti szakértői díjat is, ami az ítélet szerint nem kevesebb, mint 2,7 millió forint. Az ügy árának oroszlánrészét azonban kétségkívül a főváros fogja megfizetni – amelyhez képest az eddigi egymillió forintos büntetés és aprópénz lesz. Amellett, hogy mindezeket az összegeket közpénzből fizetik majd ki, az sem mellékes, hogy mire a sok eljárás végeztével erre sor kerül, valószínűleg már új arcok ülnek a városvezetésben.
Ez sem tiszta
Bár már a KDB határozata elismerte, hogy a közbeszerzési eljárás jogsértő volt, és ezt később az összes bírósági ítélet helybenhagyta, valamint ez volt az egyetlen kérdés, amelyben az összes szakértő egyetértett, közbeszerzési döntésekben gyakran résztvevő forrásaink szerint még ez sem teljesen tiszta. A határozat szerint az eljárás ugyanis azért volt jogsértő, mert a kilencfős bíráló bizottságban a három szavazati joggal rendelkező tag mindegyike műszaki végzettségű volt. Nem rendelkeztek tehát a közbeszerzés tárgya szerinti, azaz kommunikációs és pr-szakértelemmel, csak a beruházás egészére, így a kommunikáció tárgyára vonatkozó tudással. A bizottságban ülő három pr-szakértő szakmailag értékelte és véleményezte ugyan az anyagokat, de csupán javaslattal élhettek a szavazó tagok felé. A szavazók – Molnár Judit, a főváros ügyvédjének bíróságon elhangzott szavai szerint – „saját szubjektumukon átszűrték” a szakemberek javaslatait, így alakítottak a – ráadásul egymástól különböző – értékelésüket.
Ezt az álláspontot támasztja alá többek között Hagyó Miklós akkori városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes 2007 júliusban kifejtett álláspontja, amelyet a KEHi által indított vizsgálatra reagált. “A Kbt. álláspontunk szerint nem azt írja kötelezettségként elő, hogy maguknak a szavazó tagoknak kell a beszerzéssel kapcsolatos minden szakterületre vonatkozó szakértelemmel rendelkezniük, így vettek részt nem szavazó, de a bíráló bizottság tagjaként pl. pr-szakértők is a bírálatban, és biztosították a megfelelő szakértelmet.” – írta akkor Hagyó.
Az eljárásra vonatkozó ítélet, azaz a közbeszerzési törvény vonatkozó paragrafusának ilyen szigorú értelmezése egyes szakemberek szerint az egész hazai gyakorlatot megkérdőjelezi. Bár a nagyberuházásoknál kötelező a pr-tender, forrásaink azt állítják, az uniós támogatásból megvalósuló projekteknél – mint amilyen a csepeli szennyvíztisztító is – a jelenlegi gyakorlat a projekt tárgyában szerzett tapasztalatot helyezi előnybe a pr-es helyett, hiszen a pr-tevékenység célját a pályázat és az uniós támogatásokra vonatkozó szabályok egyértelműen rögzítik. Ez az ítélet tehát egy rigorózusabb értelmezésbe kényszerít minden ajánlatkérőt, és azt jelenti, hogy a jövőben minden tendernél a jelenleginél sokkal szűkebben kell behatárolni a közbeszerzés tárgya szerinti szakértelem fogalmát. Sarkosan megfogalmazva tehát, ha csigaalakú autópályát kell építeni, akkor nem lehet szakértő egy olyan mérnök, aki eddig csak egyenes autópályákat tervezett.
Ki kivel és ki ellen?
Bár a valóságban a pereskedés a WS és a Fővárosi Önkormányzat között zajlik, jogi szempontból sokkal bonyolultabb a dolog. Miután a KDB a jogi procedúra első szakaszában csak annyiban ismerte el a WS állításait, hogy jogsértő volt a közbeszerzési eljárás, a pályázatok értékelését, azaz az ajánlatkérői döntést viszont jogszerűnek ítélte, engedélyezte a fővárosnak a szerződéskötést a Caféval. A WS ekkor felülvizsgálati kérelemmel fordult a Fővárosi Bírósághoz, ahol közigazgatási pert indított a KDB, mint alperes ellen. A perbe a főváros – a városháza sajtóirodájának tájékoztatása szerint a „bizottság működésére vonatkozó megállapítások miatt” – szintén felperesként szállt be (keresetét azonban a bíróság már elsőfokon elutasította), valamint beavatkozóként részt vett az alperes oldalán is – annak „pernyertességének előmozdítása érdekében”. A másodfokú döntés után, amely helybenhagyta azt az elsőfokú ítéletet, hogy a főváros a szakmai anyagot is jogsértően értékelte, és ez a jogsértés az ajánlatok sorrendjét megváltoztatta – ami a per kulcskérdése volt mindvégig – alperesi beavatkozóként a főváros nyújtotta be a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bírósághoz. A főváros által tavaly márciusban elindított perben pedig a Café konzorcium jelent meg új alperesként.
A szerepek kuszasága miatt a perben felkért három pr-szakértő véleményének megítélése sem volt mindenki számára egyértelmű. Egyes érintettek a rivális ügynökségek által felkért szakértőkről beszéltek, és mindegyik szakértő esetében akad olyan, aki elfogultnak nevezi. Pedig hivatalosan a KDB, a főváros és a bíróság hozott egy-egy szakembert: a KDB Suha György igazságügyi szakértőt, a főváros Sarlós Gábort, a Pepper 21 pr-ügynökség ügyvezetőjét, a bíróság pedig Szeles Pétert, a Magyar Public Relations Szövetség elnökét.
A három szakértői vélemény gyökeresen eltért egymástól. Suha György nyolcoldalas szakvéleményét még a KDB sem fogadta el, hiszen Suha még azt az eljárást is jogszerűnek tartotta, amelyet a KDB jogsértőnek ítélt, Sarlós Gáborét pedig azért sem tartotta döntőnek a bíróság, mert az egyik peres fél kérte fel, így személye. Nem tekinthető függetlennek. Szeles harminc oldalas anyaga szerint egyértelműen a WS felelt meg jobban a pályázati kiírás feltételeinek. „Nem az a kérdés, hogy melyik pályázó anyaga volt szakmailag jobb, hanem hogy melyik felelt meg pontosabban a törvény betűjének. A bírálóbizottság éppen ezért ott követett el óriási hibát, amikor kompetenciája határát túllépve, ez előbbi alapján, szubjektív szempontok szerint hozta meg a döntést” – szögezte le Szeles.
Egyes, az ügyet ismerő forrásaink úgy vélik, a szennyvíztisztító pr-tendere nem volt független a politikai érdekektől és kapcsolatoktól sem. Deák Ferenc, a Fővárosi Közgyűlés közbeszerzési bizottságának fideszes elnöke még 2005 októberében azt nyilatkozta az Indexnek, hogy szerinte a tender mögött politikai célok, esetleg kampányfinanszírozás húzódhat meg. Deák az Index szerint kifogásolta, hogy Suha György személyében az „általa MSZP-közelinek nevezett cég, a Café Pr győzelmét egy olyan specialista erősítette meg, aki Horn Gyula sajtótitkára volt” és akinek szakértői díját az „SZDSZ-MSZP irányítású városháza fizetheti meg”. Bár Suha a vádakat cáfolta, a kétmillióról hatszázezer forintra lealkudott összeget, úgy tűnik, a végén mégis csak a főváros fizette ki neki – mint az eljárás vesztese.
Forrás: Kreativ.hu
