Csepel.info
Meghibásodott az ajtó, a szerelvény vezetője nem vette észre, majd a panaszt se úgy fogadták, ahogy illett volna. A csepeli HÉV szerelvényei között előfordul olyan, amit 50 éve helyeztek forgalomba, de nagyjából a többinek is múzeumban volna a helye. Ha teljesül a kormány ígérete, 2026-ra lesznek Csepelen új és akadálymentesített szerelvények. Az alábbiakban az anyuka beszámolóját olvashatják.
Azt most nem is kezdem el ragozni, hogy sokan, akik erre nem szorulnak rá, simán itt szállnak fel és gond nélkül le is ülnek az itt lévő helyekre, holott megtehetnék ugyanezt bármelyik másik kocsi végében…) Nos, megérkeztünk a Szent Imre térre, de itt az “akadálymentes” ajtónak csak az egyik fele nyílt ki. 4-5 ember (innen is köszönöm mindenki segítségét!) nekiállt kívülről-belülről húzni-vonni az ajtót, de a HÉV vezetője ránk csukta az ajtókat és tovább is gördültünk. Ugyanez megismétlődött a Karácsony Sándor utcánál is, pedig ott még többen siettek a segítségünkre. Ezután megérkeztünk a végállomásra, ahol ismét többen nekifeszültek a fél ajtónak, majd 3-an tartották és még egy ember pedig segített az éppen átférő babakocsit leemelni a szerelvényről. A jármű vezetője sehol, pedig a tükörből láthatná (!), hogy annál az ajtónál 3 megállónál is látványos kis társulat gyűjt össze! Oké, hogy belül nem látja, hogy mi történik… de csak megnézném már, ha ő lennék, hogy ott meg mi folyik!?
Ezek után elmentem a forgalmi irodába, ami szintén nem akadálymentes. Mielőtt “beinvitáltak” volna a -1-2 fokos hidegből, végig sem hallgatva odaszaladtak a hibás ajtóhoz, valahogy trükkösen kiakasztva, visszarakták a helyére. Ezután mivel még mindig ott álltunk a babával, csak meghallgatták, hogy már megtörtént a baj és nem most nem tudok felszállni… na erre bemehettem, de a 3 úriemberből egy sem segített felvinni a lépcsőn a babakocsit, tartani, majd becsukni az ajtót… Odavágta az egyik úr a panaszkönyvet elém, majd velem kiabálva veszekedni kezdett, hogy értsem meg, hogy a sofőr nem gondolatolvasó, hát honnan tudná, hogy mi ott mit csináltunk!? Szó szót követett, a lényeg, hogy én voltam az idióta anyuka, aki csak panaszkodni tud, nyilván ők semmiről sem tehetnek, ezért senki sem felelős. Majd panaszkodtak, hogy most be kell jelenteniük a hibát és most ezzel megint több dolguk lett.
Megköszöntem, elindultam kifelé, már kinyitottam az ajtót, amikor egyikük rászólt a másikra, hogy igazán segíthetne nekem, majd felpattant ő, de már nem nagyon volt mit segíteni, kijutottam egyedül is. Ezután még megkérdezte, hogy segítsen-e a lépcsőn, de mivel lefelé könnyen le tudom tolni, visszautasítottam. Itt már tény, hogy az előző kiabálás fényében nem voltam túl kedves és megjegyeztem, hogy felfelé kellett volna a segítsége. És persze a hazaútra a vonaljegyemet senki nem fizette volna ki, hiába kérdeztem őket, hogy most én hogyan is fogok hazajutni?
Csepel.info
