Csepel.info

„Kapát-kaszát eldobtam és még aznap hazamentem a legközelebbi busszal”

– idézi fel a Mandinernek Molnárné Dőri Gyöngyi azokat a pillanatokat, amikor háziorvosának asszisztense felhívta, és azt kérdezte, kéri-e a Pfizer-vakcinát, amit másnap megkaphatna a keszthelyi oltóponton.

„Felőlem aztán zöld-foki-szigeteki, chipes vagy GPS-es oltás is lehet, és az is mindegy, hogy hová kell érte mennem, csak hadd kapjam meg,

másnap ott vagyok, mondtam” – emlékszik vissza a fővárosban biológia-kémia tanárként dolgozó olvasónk. Nem tévedésből hívták a keszthelyi oltópontra, hanem azért, mert ott van a háziorvosa, akiben bízik, és akitől nem hajlandó megválni akkor sem, ha 230 kilométerre rendel a jelenlegi lakóhelyétől.

Keszthelyi tapasztalatok

A háziorvosa kinyomtatta neki a beleegyező nyilatkozatot, az asszisztens pedig segített a kitöltésben, és a lelkére kötötte, hogy semmiképpen ne érkezzen hamarabb az oltópontra, mert sajnos sokan – attól félve, hogy lemaradnak a vakcináról – a megbeszélt időpont előtt órákkal érkeznek a helyszínre, ebből pedig sorbanállások lesznek.

Olvasónk pontosan érkezett a keszthelyi oltópontra, ahol kedvesen fogadta két egyenruhás katona. Lázmérés, kézfertőtlenítés, majd útbaigazítás következett. A regisztrációs résznél mindössze hárman álltak előtte, maszkban, egymástól megfelelő távolságra. Öt perc várakozást követően itt egy doktornő megmérte a lázát, kikérdezte, hogy volt-e lázas a napokban, van-e bármilyen panasza, majd átadta egy fiatal nőnek, aki elkísérte abba a terembe, ahol végül megkapta az oltást. Ráírták a kis kártyára, hogy mikor kell jönnie a második oltásra, majd egy négy ággyal felszerelt terembe kísérték, ahol fél órát várakozott körülbelül tizenötöd-magával.

„Kellő távolságra voltunk egymástól, négy ágy volt a teremben, kettő még lélegeztetőgéppel is fel volt szerelve, el is csodálkoztam rajta” – mondja, majd hozzáteszi,

senki nem panaszkodott semmire a várakozási idő alatt.

Végül az oltásról szóló igazolással és némi jótanáccsal – ha az oltás helyén oltási reakció lépne fel, azt jegelje – ellátva távozott.

„Jól szervezetten, precízen, pontosan ment minden, minden pillanatban teljes felügyelet alatt voltam, onnantól kezdve, hogy beléptem az oltópontra” – hangsúlyozza. Mint megjegyzi, örült volna, ha mint pedagógus, hamarabb megkapja az oltást, de – mint fogalmaz – „megértettem, hogy mi ugyanazokkal a gyerekekkel találkozunk nap mint nap, ezért nem vettek minket előre az oltási sorban”. Most viszont – bár még egy hete van a következő oltásig – megkönnyebbült, bízik a háziorvosában, aki azt mondta, hogy az első hét után már az első oltás is ad 60 százalékos védettséget. Annyi mellékhatást tapasztalt csupán, hogy másnap nem tudta 90 fokban felemelni a karját, de ez a reakció 24 órán belül elmúlt. Mint mondja, nagyon örül, hogy be van oltva, azt hozzáteszi ugyanakkor, hogy

a kínai Sinopharm oltásnak „talán jobban” örült volna,

jelenleg ugyanis hat hónapos védettséget ígérnek a Pfizer-vakcina esetében, ami pedig pont szeptemberre telik le nála, amikor ismét menne vissza tanítani. Az ő iskolájukban viszonylag jól megúszták a járványt egyébként, mint Molnárné Dőri Gyöngyi mondja, a 40 fős pedagógusgárdából mindössze három igazolt fertőzött volt, és a gyerekek között sem volt tömeges fertőzés.

Némi dilemma után

„Váratlanul ért, amikor felhívott a háziorvosom asszisztense, hogy másnap, ha akarom, fél egykor be tudnak oltani a kínai Sinopharm vakcinával” – mondja lapunknak Erzsébet, aki először nem is mondott igent, fél óra gondolkodási időt kért. Körbetelefonálta a családot, és mivel mindenki arra biztatta, ne gondolkozzon, visszahívta az asszisztenst, hogy döntött, kérné az oltást. Csakhogy a felajánlott időpontra addigra már nem volt üres hely, így következő nap reggelre hívták.

Tíz perccel a megbeszélt időpont előtt érkezett, rajta kívül egy-két ember volt a rendelő környékén, a megbeszélt időben szólították. Nála is kézfertőtlenítés, majd lázmérés, aztán a beleegyező nyilatkozat kitöltése következett. A rendelőben két-három páciens tartózkodott, volt, aki épp kapta az oltást, volt, akit vizsgáltak, s volt, aki szintén nyilatkozatot töltött ki. A doktornő megnézte az adatlapot, vérnyomást mért, majd beadta az oltást Erzsébetnek. A húsz perc várakozás alatt sem olvasónk, sem a többi várakozó nem tapasztalt semmi különleges reakciót, így távozhatott is az oltásról szóló igazolással. Egyébként a bő háromnegyedóra alatt, amíg körülbelül hat embert oltottak be, tömeg egyáltalán nem volt. Mint mondja,

nagyon megkönnyebbült

azután, hogy eldöntötte, kéri az oltást, így úgy érkezett a rendelőbe, mintha csak vérnyomást méretett volna. Azt is megjegyzi, hogy az asszisztens ügyesen szervezte az oltást, amikor legutóbb hónapokkal ezelőtt Erzsébet járt a háziorvosnál gyógyszert íratni, az asszisztens megkérdezte, hogy ha lehet, fog-e majd oltást kérni.

Erzsébet akkor azt válaszolta, igen, majd hívja, ha lesz rá lehetőség. Meglepte, hogy azt követően, hogy beoltották, olyan barátnője is kérte az immunizálást, aki a behívót azonnal a kukába dobta, mondván, őt ne regisztrálják sehova. Egy másik ismerőse pedig, aki korábban azt hangoztatta, csak nyugatival oltatna, ugyancsak kérte a Sinopharmot.

Akár holnap is

Harmadik olvasónk telefonon érdeklődött a háziorvosánál, hogy mikor kerül sorra. Azt a választ kapta, hogy akár holnap is, ha elfogadja a Sinopharmot. Elfogadta, másnap láz-, vérnyomás-, és véroxigénszint-mérést és adatlapkitöltést követően meg is kapta a vakcinát. Ő tapasztalt némi oltási reakciót – mint mondja –, picit csípte, amikor beadták, de ezt leszámítva még csak karfájdalma sem volt.

Forrás: Mandiner