Hivatali visszaélés gyanújával folytat nyomozást a Nemzeti Nyomozó Iroda a BKV Zrt. buszbérlési tenderével kapcsolatban. A nyertes cég Tüttő Kata főpolgármester-helyettes volt élettársához, a vörös báróként is emlegetett oligarchához, Leisztinger Tamáshoz köthető.
Összefoglaló a fordulatos botrányról.
A baloldali politikai mezőben lerágott csontnak igyekeznek beállítani, holott javában zajlik, és izgalmas végkifejlettel kecsegtet a BKV buszbérlési históriája. Rejtélyek még lappangnak, de a kibukott anomáliák mind égbekiáltók. Röviden vázoljuk a lényeget. A tavaly április 28-án kiírt közbeszerzési pályázaton olyan cég nyert, amelyet sebtiben, a pályázati ajánlattételi határidő előtt egy héttel jegyeztettek be a cégbíróságon. A CR-Facilities Vagyongazdálkodó Zrt.-nek (CR-F) nincs apparátusa. De busza sincs – nemhogy a kiírásnak megfelelő dízelüzemű, alacsony padlós és csuklós busza, hanem semmilyen. Tipikus ciprusi offshore cég a pályázati győztes, és a tulajdonosi szálak az egyik leggazdagabb magyarországi vállalkozóhoz, Leisztinger Tamáshoz vezetnek. De ha már Leisztinger, akkor vele kapcsolatban nemcsak azt kell említeni, hogy korunk – emblematikusan baloldali-liberális kötődésű – mágnása, hanem azt is, hogy az MSZP-s politikus Tüttő Kata élettársa volt, közös gyermekeik vannak. Márpedig éppen Tüttő Kata az a főpolgármester-helyettes, aki jelenleg a városüzemeltetésért felel.
A vesztes nagyot koppan, majd elhallgat
A tendert tehát a Leisztingerhez köthető cég nyerte meg, és nem a BKV régi buszbérbeadó partnere, az 1994-ben alapított Truck-Trailer & Parts Kft. (TTP), amely minden feltételnek tisztességesen eleget tett, és amelynek egyik szerződése épp most fog lejárni. A TTP ráadásul már 2019-ben beszerezte és honosította a pályázaton elindítandó járműveit.
Az esetből akár arra is lehetne gyanakodni, hogy a 2019-es önkormányzati választás, a főváros parlamenti ellenzéki kézbe csúszása új üzleti étvágyat gerjesztett a BKV körül. Úgy tűnhet, némelyek szemet vetettek a közlekedési vállalatóriás beszállítói pozíciójára is. De hova lett menet közben a társaság védekezőmechanizmusa? A BKV Autóbusz és Trolibusz Üzemeltetési Igazgatósága az ajánlattétel pillanatában, május 25-én még átvilágítást kezdeményezett a CR-F-fel szemben, mint amellyel „nem biztos, hogy érdemes szerződni”. A vizsgálatot elvégző cégbiztonsági csoport közepes szintű vállalati kockázatnak minősítette a CR-F beszállását a versenybe, mondván, a tulajdonosi háttere ismeretlen, részvényesei nem lelhetők fel, székhelyének címe 128 másik cégével közös, emellett a társaságnak nincsenek referenciái, működéséről nem áll rendelkezésre információ, nincs elég indulótőkéje, ahogy buszok parkoltatására alkalmas telephelye és még honlapja sincs. A vizsgálati anyagban – amelybe a Mandiner betekintett – az is szerepel, feltehető, hogy az offshore hátterű vállalkozást „erre a közbeszerzésre célzottan egy olyan üzleti társaság hozta létre, amely valamilyen okból a háttérben akar maradni”.
Fotó: MTI / Vajda János
A henger azonban ment tovább, hiánypótlások történtek, erőforrást biztosító cég tűnt föl alvállalkozóként, ráadásul a CR-Facilities a pályázatában sikeresen aláígért a riválisának. A buszok bérleti díjaként havi 1,19 millió forintot kért, szemben a TTP ajánlatával, amely 1,29 millióról szólt. Így aztán nyertesnek a CR-F-et hirdették ki.
Ám a vesztes cég augusztus 24-én iratbetekintést kért riválisa szakmai ajánlatába, majd ennek nyomán előzetes vitarendezési kérelmet nyújtott be. Arra is hivatkozott, hogy a CR-Facilities az ajánlatához az ő buszait fotózta le, még a rendszámot sem kitakarva, pedig versenyben álltak egymással, és a TTP nem kapott – nem is fogadott volna el – ajánlatot a nyertes pályázótól. A Truck-Trailer azt állítja: nem tekinthető rendes szakmai ajánlatnak a győztesé: két olyan alvázszám is feltűnik a dokumentumaiban, amely a gyártó, az MAN európai adatbázisában nem szerepel. Autóbusz-tárolásra alkalmas telephelye nincs a Leisztinger nevével fémjelezhető cégnek, lényegében eszközök nélkül pályázott.
A BKV elutasította a vitarendezési kérelmet, erre a vesztes újabb iratbetekintést kért, aminek nyomán a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult panasszal. Majd hirtelen, tudomásunk szerint szeptember 29-én, elállt az általa kezdeményezett eljárástól… Ilyen előzmények után üttetett nyélbe a buszbérleti szerződés a BKV és a CR-F között október 30-án.
November 18-át írtunk, amikor a – jobboldalisággal igazán nem vádolható – Mfor portál egy rövid híradásával kirobbantotta a buszmutyibalhét Ciprusi offshore-hátterű cégtől bérel buszokat a BKV címmel. Ezt az írást azonnal visszhangozta a régi indexesek által alapított Telex. A két cikkben nem is az a hangsúlyos, hogy a 343 millió forint összértékű bérleti szerződés nyertese a pályázatkiírás után alakult meg, akkor is főleg vagyongazdálkodási profillal és csak 17 millió forint jegyzett tőkével. Már ezek az első híradások is arra futnak ki, hogy a CR-F-et alapító három társaság egyikének ciprusi offshore tulajdonosi hátterében olyan magyar tisztségviselők neve bukkan fel – Sasinszki Ágnes, Temesvári Gábor –, akik Leisztinger Tamás cégbirodalmának meghatározó figurái.
Fotó: MTI / Kovács Tamás
Egy pillanatra megállítva a történetet, találgassunk, kiknek lehetett az érdeke „kivinni” az ügyet. Például a vesztes pályázónak, amelynek ügyvezető-tulajdonosa jóval a botrány kirobbanása után, december 11-én nyilatkozott a Hír TV Informátor című műsorának. Drámát mutat a mélyben, hogy a Mandiner már nem tudta szóra bírni Kósa Józsefet, így azt sem tudhattuk meg, miért lépett vissza hirtelen a felülvizsgálati kérelmétől. A közösségi célú buszok bérbeadása hazánkban nyilván egy szűk szakmát jelent, következésképp sérülékeny a szereplők helyzete, jövője.
Jócskán érdeke lehetett az ügy nyilvánosság elé juttatása a Demokratikus Koalíciónak is, mondja egy bennfentes forrásunk; szerinte egyenesen a szocialista Tüttő Kata lehetett DK-célpont. Mint fogalmaz, „a főváros ellenzéki megszállása óta óriási háború dúl a DK-s delegáltak és az MSZP-s vezetés között a BKV igazgatósági ülésein, a DK-s küldöttek minden megbeszélést folyamatosan széttrollkodnak”. S a kormánypárt várospolitikusai? Ők is okkal repülhettek rá a botrányra, de feltehetőleg nem a Fidesz kezdeményezhette, hiszen az ellenoldali sajtó tálalta ezt a szaftos fővárosi ügyet.
Feszegetett családi szál
Két nappal a botrány kirobbantása után, azaz november 20-án Tüttő Kata egy kicsit közbevetődött a számára különösen kellemetlen folyamatoknak. Felkérte a BKV Zrt. felügyelőbizottságát, vizsgálja ki, hogy szabályszerű volt-e a buszbérleti közbeszerzési eljárás. Az MSZP-s politikus a Facebook-oldalán többek között ezt fűzte hozzá a felügyelete alá tartozó óriáscég buszbérléséhez: „A feszegetett családi szál. Ez egy nyílt verseny volt, bárki jelentkezhetett, és ha szerettem volna, se írattathatom bele egyetlen versenykiírásba, hogy bárki jelentkezhet, kivéve XYZ.”
Karácsony Gergely főpolgármester ugyanekkor kötötte ki a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló gazdasági társaságoknak: ettől fogva a közbeszerzéseiket úgy írják ki, hogy offshore hátterű cégek ne adhassanak be ajánlatot.
Fotó: fotó: MTI / Máthé Zoltán
November 27-e is mozgalmas napként marad meg a botrány krónikájában. Ekkor jelentette be a tendergyőztes a BKV-nak, hogy nem tudja idejében leszállítani a bérbuszokat. A beígért járművek később sem jelentek meg, hogy a járványhelyzetben enyhítsék az utaszsúfoltságot. A Leisztinger-féle társaság ugyanis december eleje tájékán egyoldalúan szerződést bontott, és a mondásbeli katonatiszt módjára fizetett – meghiúsulási kötbért. „Ez alighanem egy előre megbeszélt közös menekülő-útvonal volt a BKV és a nyertes számára. Ezután már senki sincs jogviszonyban senkivel, talán megelőzik az ügy alaposabb felgöngyölítését” – veti föl egy szakértő forrásunk. Csakhogy Tényi István volt Fidesz-tag, aki magánszemélyként gyakorta tesz feljelentéseket nagy horderejű közéleti kérdésekben, még ugyancsak november 27-én beadvánnyal fordult a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz az ügyben a Hír TV-s műsor buszmutyis epizódjára hivatkozva. A rendőrség ezt feljelentésként értelmezi.
A kabarénak is beillő történet második részében jött ki a BKV Zrt. december 2-ai, emlékezetes közleményével, miszerint mindent rendben találtak a közbeszerzés körül. Idézzük: „Az eljárás dokumentumainak átvizsgálása alapján megállapítást nyert, az eljárás előkészítése, illetve a közbeszerzési eljárás lefolytatása a hatályos közbeszerzési törvény és a végrehajtási rendeletek előírásainak, valamint a BKV beszerzési szabályzatának megfelelően, az átláthatóság biztosításával történt. A BKV a közbeszerzési törvény alapján köteles volt a legkedvezőbb ajánlatot adó gazdasági társasággal szerződni.” Lám, az utóbbi mondattal és a „köteles” szóval a főváros visszamutogat a törvényre, holott Karácsony ugyanezen a napon árulta el Facebook-falán, hogy lett volna más megoldás a mutyi megelőzésére: „Arra utasítottam a fővárosi cégeket, hogy offshore cégeket a közbeszerzésekből zárjanak ki, a konkrét ügyben pedig úgy helyes, hogy a BKV nem szerződik ilyen vállalkozással.”
Döbbenetes különben, hogy a december 2-ai Facebook-közlemény elején is ott díszeleg az a hazugság vagy tévedés, miszerint „A BKV nem köt buszbérleti szerződést a zavaros hátterű céggel, a BKV felszólítása nyomán a cég még kötbért is fizet a fővárosi vállalatnak”. Hiszen amint feljebb megírtuk, a fővárosi vállalat október 30-án simán megkötötte a hírhedt szerződést a kamucéggel – ezért érvényesíthetett kötbért. Ezt ha máshonnan nem, hát legalább Fürjes Balázs Twitter-oldaláról ismerhetné Karácsony Gergely.
A Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős miniszterelnökségi államtitkár ugyanis bemutatta a szerződési dokumentum fényképmásolatát közösségi oldalán. Más kérdés, hogy a kontraktust körülbelül egy hónap múlva felmondta a teljesíteni nem tudó tendergyőztes fél.
Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt
A Karácsony-közlemény második fele lírai felhangú kiállás a városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes mellett. Ez azért szólt nagyot, mert a 2019-es önkormányzati választás hajrájában a fővárosi ellenzéki választási blokkot vezető Karácsony Gergely egy kiszivárgott beszélgetésen még így beszélt az V. kerületben a polgármesteri székért induló Tüttő Katáról: „Tüttőt nagyon benéztem, nem tudtam, hogy a Leisztingernek vannak ezek az V. kerületi ügyei. […] Az, hogy a Leisztinger élettársa vagy volt felesége, önmagában nem egy erős ajánlólevél.” A „benézett” hölgyről most ezt írja: „Az én csapatomnak csak megvesztegethetetlen, makulátlan emberek lehetnek a tagjai. Nem tisztem megítélni, hogy Tüttő Kata főpolgármester-helyettes asszony milyen kapcsolatban áll gyermekei apjával. De azt tudom, hogy sem ebben az ügyben, sem más ügyben soha nem képviselt és nem fog képviselni más érdeket, csakis a városét, a budapestiekét. Ő az egyik legegyenesebb, legtisztességesebb, Budapest ügyeiért legelkötelezettebb ember, akit ismerek. Tűzbe teszem érte a kezem!”
Igen későn lépett a BKV
A Párbeszéd nevű mikropártot társelnöklő főpolgármester nem válaszol a fővárosi Fidesz-frakció vezetőjének, pedig Láng Zsolt kétszer is, előbb november 19-én, majd december 9-én nyílt levelet intézett hozzá. Utóbbi írása ezt is tartalmazza: „Ön Facebook-bejegyzésében azt állította, hogy a közbeszerzés során minden a jogszabályoknak megfelelően történt. Ki döntött úgy, hogy a BKV vállalatbiztonsági csoportjának májusi jelentésében foglalt kockázat ellenére az offshore hátterű CR-Facilities Zrt.-t hozzák ki a BKV közbeszerzésének nyertesének? Ki viseli ezért a felelősséget? Ki döntött úgy, hogy a kiírás alatt létrehozott CR-Facilities Zrt. megfelelhet a közbeszerzési kiírás azon kritériumának, amely szerint csak olyan cég indulhat az eljáráson, amelynek az elmúlt három üzleti évben az általános forgalmi adó nélkül számított teljes árbevétele elérte a 160 millió forintot? Mikor kezdi meg, Főpolgármester Úr, a botrányos eljárás érdemi kivizsgálását?”
Láng Zsolt a Mandinernek felidézi: december közepén már azt sürgette, a városvezető állítson fel kilenctagú jelentéstevő vizsgálóbizottságot, de ez süket fülekre talált. „A főpolgármester nem hívott össze ilyen vizsgálóbizottságot, márpedig ezt csak ő tehette volna meg, hiszen a járványhelyzet miatt egy személyben gyakorolja a Fővárosi Közgyűlés jogait, illetve hozhat meg döntéseket. Annál nagyobb felelősség vetül rá a botrány ügyében” – fogalmaz a fideszes politikus.
Megkeresésünkre Wintermantel Zsolt, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) igazgatóságának delegáltja azt mondja: „Karácsony Gergely sajátos demokráciafelfogását tükrözi, hogy miután úgymond visszavették és felszabadították Budapestet, egyrészt mindenhova beültették saját embereiket, másrészt korántsem mindenhol biztosítják ellenzékük jelenlétét. Az, hogy a BKV igazgatóságában nem lehet ellenzéki ember, aki rálásson az érdemi döntéshozatalra, éppen a demokratikus kontrollt akadályozza, pont ilyen esetekben is, amikor valakik úgymond a radar alatt szeretnének repülni… A BKV-nak érdemi ellenzéki kontroll mellett hosszú távú stratégiára volna szüksége, adott esetben elektromos buszok beszerzésére nagy tételben, olcsóbban.”
Egy december közepi BKV-igazgatósági ülésen elhangzott, a fővárosi cég a nyomozóhatósághoz fordult egy felmerülő közokirat-hamisítás miatt a buszbérlési ügy kapcsán. Megtudtuk, a nyomozás már javában folyik. Az Országos Rendőr-főkapitányság szűkszavú tájékoztatása: „Az ügyben a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda folytat nyomozást hivatali visszaélés gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen. A nyomozás érdekeire tekintettel a rendőrség az eljárásról bővebb tájékoztatást nem ad.”
A BKV-hoz fordulva arra voltunk kíváncsiak, hogy ha a vállalat mindent alaposan megvizsgált és rendben talált a közbeszerzési eljárásban, akkor miért kellett mégis feljelentést tennie később, miután már a szerződést is felbontották. Íme a minimalizált válasz a társaság sajtószobájából: „A szerződés felmondása után a BKV felé jelzés érkezett a nyertes ajánlattevő ajánlatában szereplő egyes nyilatkozatok hitelessége kapcsán. A BKV ennek nyomán bejelentést tett a rendőrségen, a hatóság hatásköre megállapítani, megalapozott-e az állítás.”
Ismételjük meg: a tenderkiírás után konkrét és súlyos anomáliákat jelzett a vállalatbiztonsági csoport, az eredményhirdetés után pedig a vesztes pályázó. Miért nem lehetett belátásra jutni és intézkedni már akkor? Felhívtuk telefonon Tüttő Katát is a talányokkal kapcsolatban. Az illetékes – a győztes cég tulajdonosával jó ismeretségben lévő – főpolgármester-helyettes azonban elhárította a Mandiner újságírójának érdeklődését: „Bocsánat, hogy bizalmatlan vagyok, de az egész rendszer, amihez ön tartozik, hazugságokat gyárt szakmányban.”
Pedig hazugozás helyett jó lett volna megtudni Tüttő Katától: ha már a nyomozás is javában tart, és egyre nagyobb a vihar, akkor családilag érintett, illetve BKV-ügyekben is illetékes főpolgármester-helyettesként nem gondolja-e, hogy a volt élettársa cégét tűzzel-vassal távol kellett volna tartania a buszbérleti pályázástól?
***
„Szia, Kata vagyok! Van egy tendered?”
Kacsoh Dániel írása
Tüttő Kata 1997-ben lépett be az MSZP-be, s hamarosan a párt új generációjának egyik fontos alakja lett olyan politikusokkal karöltve, mint Hagyó Miklós vagy Zuschlag János. Életének alighanem egyik legkellemetlenebb napja volt, amikor utóbbi büntetőperében kénytelen volt tanúként felszólalni mint a Fiatal Baloldal – Ifjú Szocialisták (Fibisz) egykori országos alelnöke. A korabeli beszámolók szerint hiába töltött be fontos pozíciót a pályázati pénzek elsikkasztása kapcsán hírbe hozott szervezetben, a három nyelvvizsgával rendelkező, többdiplomás politikus a bíróság előtt nem tudott felidézni semmilyen konkrétumot az elnökségi ülésekről.
Azt is csak a sajtóból tudta meg, milyen civil szervezetek érintettek a vádiratban, például a Holnap Városáért Egyesület, amelynek számlájáról 2002-ben 150 ezer forintot utaltak át a személyes bankszámlájára. Tüttő az ügyészségi kihallgatásakor és a bíróság előtt sem emlékezett arra, hogy az átutalás milyen célt szolgált. „Csak valamilyen fibiszes programra érkezhetett a pénz” – magyarázta.
Mindez 2009 júniusában történt, abban az évben, amikor a Blikk beszámolója szerint megszületett közös gyermekük az akkor 64 milliárd forintnyi vagyonával a Népszabadság gazdagokat rangsoroló toplistájának negyedik helyén álló, az MSZP-re jelentős befolyást gyakorló Leisztinger Tamással. Sajtóbeszámolók szerint e kapcsolat révén – melyet egyébként nem vertek nagydobra – teljesedhetett ki Tüttő pártbeli karrierje, azonban megakasztotta az őszödi beszéd kiszivárgása, valamint legközelebbi harcostársainak korrupciós botrányai. Ráadásul élettársa üzleti ügyei körül is megjelentek a nyomozók. A politikus 2002-ben még bekerült a Fővárosi Közgyűlésbe, ott pedig a pénzügyi és közbeszerzési bizottság elnöke lett, továbbá számos önkormányzati cég felügyelőbizottságába is beszuszakolta magát. Sőt, majdnem az MSZP országos elnökségének is a tagja lett, ám – alighanem a botrányok hatására – kénytelen volt elállni a jelöltségtől. 2010-ben további négy évre visszaülhetett a Fővárosi Közgyűlésbe, csak 2014-et követően kellett megelégednie a képviselőséggel a XII. kerületi önkormányzatban. Úgy egyébként, hogy polgármesterjelölt is volt, ám csupán a voksok 8,79 százalékát szerezte meg.
Később ugyancsak hiába próbálkozott a szocialista párt budapesti elnökségének megszerzésével: szoros versenyben, de Kunhalmi Ágnes megverte. Ezzel lényegében kiesett a budapesti politika elitjéből, és az MSZP-n belül is vitákba keveredett.
A Kontra idézte fel, hogy Kiss Péter szocialista politikus halálának ötödik évfordulóján emlékező posztjában ezt írta: „Ma lenne 60 éves. Én az ő csapatában játszottam. Ha akkor többsége van, ma egy egész más országban élnénk. Nyugodj békében.” Ezzel lényegében jelenlegi szövetségesének, a 2004-es MSZP-elnökválasztáson Kiss Pétert megverő Gyurcsány Ferencnek szúrt oda. Nem is kicsit.
„Szakítást olyan stílusosan még sosem jelentettek be, mint Leisztinger Tamásét a tulajdonában lévő Népszavában” – írta 2019 júliusában, az önkormányzati választás kampányában a 444. Tüttő akkor már nem a XII., hanem az V. kerületi polgármesteri székre pályázott, s nem tett jót neki, hogy a Magyar Narancs megírta Leisztinger belvárosi ingatlanügyét. A milliárdos által megvett Népszava erre interjút közölt az MSZP-s aspiránssal, melynek végére egy rövid közleményt illesztettek ezzel a szöveggel: „A politikust az utóbbi időben többször igazságtalanul támadták azzal, hogy Leisztinger Tamás üzletember élettársa. A valóság az, hogy már évek óta nem élnek együtt, külön utakon járnak. (Leisztinger Tamás lapunk tulajdonosa.)” Hát így. Az Indexnek később, a kampányhajrában még nyilatkozott az ügyben. Úgy fogalmazott: „Leisztinger Tamás a gyerekeim apja. A legokosabb férfi, akit ismerek. Az apukám mellett. De nekünk soha nem voltak közös üzleti döntéseink, nincsenek közös cégeink. Nincs közös vagyonunk, nem is volt. Soha nem voltunk házasok. Mindketten magunk hozzuk a döntéseinket: én a politikai döntéseimet, ő az üzleti, gazdasági döntéseit.” Még a baloldali médiában is kínosnak tartották, hogy az MSZP-s politikus a kampányban Dobó Kata ikonikus Pepsi-reklámját áthangszerelve egy neten terjesztett videóban azt kérdezte tőlünk: „Szia, Kata vagyok! Van egy szavazatod?” A sikerhez ez sem volt elég, a kerületvezetés ezúttal sem jött össze az ekkor már Karácsony Gergely körül sürgő-forgó politikusnak, de a választást követően megkaparintotta a főpolgármester-helyettesi pozíciót.
Főnöke pedig, miután elvette a később a helyettesi posztról is távozó Dorosz Dávidtól, rábízta a Lánchíd-felújítás kezelését. A cikkünkben részletesen bemutatott BKV-s busztender mellett ezen a téren sem mutathat fel egyelőre sikereket. Kiderült: ugyanaz az A-Híd Zrt. újíthatja fel a Lánchidat, amely a Tarlós-érában kiírt, ám Karácsonyék által megsemmisített közbeszerzésen nyert, csakhogy ezt ötmilliárd forinttal drágábban, megfelezett késedelmi kötbérrel és sokszorosára emelt előleggel teheti.
Amúgy a főpolgármester-helyettes legfrissebb vagyonnyilatkozata szerint egy XII. és egy I. kerületi lakásban 50, míg egy szintén I. kerületi lakásban 25 százalékos tulajdonrészt birtokol. Ezenfelül tizenkét termőföld áll a tulajdonában többek között Nagykanizsán, Surdon, Beleznán és Gyékényesen. Bankszámláján továbbra is 35 millió forint van, 54 milliója áll állampapírban, de közben van 85 millió forintos tartozása is.
Forrás: Mandiner
