Csepel.info

HVG, Mézesmadzag, Csepel.info

A hideg és a sötét elleni védekezés atavisztikus ösztönünk. Mikortól gondolták úgy eleink, hogy a test s lélek melegítésének egyik csodaszere a forralt bor, nem tudjuk, de igencsak ajánljuk.

A krampampuli igazi szilveszteri valamint hagyományos ünnepi diákitóka, bár egy kicsit bonyolultabb elkészíteni, mint a forralt bort. Viszont cserében nem csak látványos, hanem igazi különlegesség is, és nagyobb társaságban fogyasztásakor a krampampuli dal közös eléneklésével tehetjük emlékezetessé a pillanatot.

Olyan egyszerű és kézenfekvő: a forralt bor alkoholos téli ital, amelyet leggyakrabban forrón szolgálnak fel. Édes, fűszerekkel ízesített, legtöbbször vörösborból készülő lélekmelegítő. Számtalan változata létezik, a fűszerezések garmadájával találkozhatunk. A világ legtöbb pontján ismerik, még olyan helyeken is, ahol az időjárás nem feltétlenül kívánja meg, hogy a helyiek ilyesmivel tartsák magukban a lelket. Tipikusan olyan ital, amely komoly ízlésbeli nézeteltéréseket okoz.

Milyen a jó forralt bor? Mennyire erős? Mennyire édes? Milyen fűszerek kerülnek bele? A kérdésekre az igazi választ a saját tapasztalásunk adhatja meg. De érdemes megszívlelni néhány jó tanácsot. Volt idő, amikor a bor minősége közel sem volt olyan jó, mint napjainkban, a palackozás és egyéb körülmények sem voltak túl megbízhatóak, így a borok sokszor megromlottak, ám méz és fűszerek hozzáadásával ismét élvezhetővé lehetett őket tenni. A forralt bor hagyományos téli itallá vált, amelyet különösképpen karácsony környékén fogyasztunk szívesen.

Legnagyobb hagyománya az észak-európai országokban van. Német nyelvterületen Glühweinnak nevezik, amely kifejezést hazánkban valószínűleg többen ismerik, mint a magyar politikai élet prominenseinek neveit. Kevésbé ismert svéd testvére a glögg. A skandináv országok mindegyikében hasonló néven fut, és rendkívül népszerű. Moldvában izvar, és vörösborból, fekete borssal, mézzel készül. A franciák elegánsan vin chaud-nak, meleg bornak nevezik. Brazíliában a neve quentão, ami azt jelenti, hogy „nagy forró”. Többnyire mindenhol lehet előre elkészített forralt bort, illetve különféle hozzá való fűszerkivonatokat kapni.

Vörös vagy fehérborból készül, citrusfélékkel és fűszerekkel ízesítik, cukorral, mézzel édesítik. Gyakran adnak hozzá erősebb alkoholt, hogy hatékonyabb legyen, például brandy-t vagy vodkát. A forralt bor készítésének néhány egyszerű szabálya van, amelyek betartása mellett szabadjára engedhetjük fantáziánkat.

A fűszereket a borral együtt hevítjük fel, nem túl nagy lángon. Alternatív módszer, hogy a fűszereket vízben főzzük meg, esszenciát létrehozva , s ezt keverjük a melegített borral. A legfontosabb szabály, hogy nevével ellentétben a bort nem szabad felforralni, mert az alkohol forráspontja alacsonyabb, mint a vízé, így mire az ital felforr, búcsút inthetünk az alkoholtartalomnak. A határérték 78,4 fok, tehát 60-70 fokra kell felmelegíteni. A forralt bort tradicionálisan, főleg praktikusan, bögréből ajánlatos, fogyasztani.

A forralt bor készítéséhez jó borra van szükség, ha nem is sok ezer forintba kerülő prémiumborokra. De tévhit, hogy épp erre való az olcsó lőré. Akárhogyan fűszerezzük, kántálunk rá varázsigéket, nem lesz jobb alapanyag, s így a végeredmény sem fog sok örömet okozni. Ritkán, de készül fehérborból, sokkal jellemzőbb a vörösbor használata. Ezen belül is a testesebb, akár robosztus, karcos vörösborokat tartják a legalkalmasabbnak e célra. Kiválóan illenek hozzá a hagyományosan használt fűszerek. Testesebb fehérborhoz használhatunk kísérletképpen kicsit kalandosabb kombinációt is.

Alapvető összetevők tehát a bor, cukor vagy méz, citrusfélék, valamint a fűszerek. Emellett hígítható vízzel, erősíthető más italokkal, jellemzően brandyvel. A gyümölcsök közül legfontosabb a narancshéj. Emellett sok recept használ citromhéjat, és az említett két gyümölcs levét. A hagyományos receptekben azonban nincs gyümölcslé, így a narancslével ízesített forralt bor már inkább puncsnak nevezendő. Bizonyos receptek felvert tojásokat vagy tojássárgákat kevernek a kész italba, amitől testes, likőrszerű lesz. A skandináv verzióhoz gyakran adnak mandulát és mazsolát is.

Az alapvető, gyakorlatilag minden receptben felhasznált fűszerek a fahéjrúd és a szegfűszeg. Jöhet még a vaníliarúd, a kardamom, az ánizs, a gyömbér, a szerecsendió, sőt, akár a babérlevél is.

A tradicionális kísérő sütemények közé tartozik a mézeskalács. Például az Æbleskiver, egy dán sütemény, leginkább kis gömb alakú palacsintaként lehetne leírni. Vagy a svéd lussebullar, másként lussekatt, kelt tésztából készített, sáfránnyal és mazsolával ízesített sütemény. Más skandínáv országokban tesznek bele fahéjat vagy szerecsendiót is. A mézes süteményeket előszeretettel mártogatják a forralt borba.

Tippek, receptek

A fűszerezési arányokat ízlés szerint változtathatjuk.

Klasszikus

1 üveg (750 ml) testes, száraz vörösbor, 6 ek cukor, 1 rúd fahéj, 6 szem szegfűszeg, 1 narancs héja.

Vörösborból, szerecsendióval, babérlevéllel és borssal

1 üveg (750 ml) testes, száraz vörösbor, 2 dl brandy, 2 dl víz, 10 ek barnacukor, 2 rúd fahéj, 8 szem szegfűszeg, 1 tk őrölt szerecsendió, 1 babérlevél, 3 szem bors, 1 narancs héja, 1 narancs leve.

Vörös- vagy fehérborból, vaníliával, kardamommal, mazsolával és mandulával (Glögg)

1 üveg (750 ml) testes, száraz vörös- vagy fehérbor, 7 ek méz, 1 rúd fahéj, 4 szem szegfűszeg, 1 vaníliarúd, 4 kardamom tok, 1 narancs héja, 1/2 bögre mazsola, 1/2 bögre héjatlan mandula.

Fehérborból, gyömbérrel és citrommal

1 üveg (750 ml) testes, száraz fehérbor, 7 ek méz, 1 rúd fahéj, 5 szem szegfűszeg, 1 ek reszelt gyömbér, 1 citrom héja, 1 ek citromlé.

Elkészítés: a citrusfélék héját lehámozzuk, ügyelve arra, hogy a keserű fehér rész ne kerüljön a héjhoz. A hozzávalókat egy lábosba téve melegítjük, közepes lángon 60-70 fokig melegítjük, majd leszűrve, bögrékbe töltve fogyasztjuk.

(Rövidítések – tk: teáskanál, ek: evőkanál)

Forrás: HVG

A krampampuli

A selmeci diákhagyományok elengedhetetlen kelléke a krampampuli, melynek készítését szigorúan őrzött titkok övezik. A legjobb krampampuli-készítőket a miskolci, soproni, dunaújvárosi egyetemisták és főiskolások nagy becsben tartják. A krampampuli ugyanakkor szilveszteri ital is egyben, így a “polgári világban” is nagy hagyománya van. Elkészítésének fénypontja, amikor a bólés-teás forralt borba belecsöpög a karamellizálódó rumos cukor. Az égő rum azonban megfelelő elővigyázatosságot és józanságot követel a készítőktől!

Nézze-hallgassa a Krampampuli című filmet Eperjes Károllyal!

Nem kell mereven ragaszkodni a receptekhez, melyekből éppen ezért elég sok is létezik. A forralt borba közvetlenül is bele tehetjük a teafüvet (amely szintén lehet akár gyümölcstea is), használhatunk hozzá befőttet, aszalt gyümölcsöket, déli gyümölcsöt is.

A krampampuli felszolgálásakor a diákok a krampampuli dalt éneklik, amely a szilveszteri baráti társaságot is megörvendeztetheti. Egy korsónyi krampampuli elfogyasztása után önmagában is garantáltan dalos kedvünk lesz. De vigyázat: ha jól készítjük, és nem fő ki belőle az alkohol, ez nem csak finom és jó, de erős ital is lesz!

Hozzávalók (10 főre):

1-2 marék vegyes vagdalt déli gyümölcs (füge, mazsola, datolya, cukrozott narancshéj)
1/2 marék aszalt szilva, apróra vágva
1/2 marék dió (finomabb, ha picit megpörköljük, és belső héját is ledörzsöljük, amennyire lehet)
25 dkg kockacukor vagy süvegcukor
5 dl erős rum (pl. Stroh rum, vagy alkohollal feljavított egyéb rum – a 40%-os szesz kevésbé ég, ezért nem elég jó, és az is előfordul, hogy erős gyümölcspálinkát vagy konyakot használnak hozzá)
2l forralt bor (eredetileg fehérbor, de vörössel is finom – a szokásosnál kevésbé édesítsük)
1l forró tea (de a teafüvet közvetlenül a forralt borba is tehetjük, ekkor az ital erősebb lesz)
2 citrom leve
2 narancs leve

A gyümölcsöt, diót egy méretes tűzálló tál aljába szórjuk. A tál tetejére helyezünk egy rostélyt vagy fémszűrőt (haladóbbak krampampuli készletet is használhatnak), és megpakoljuk a kockacukorral / ráállítjuk a süvegcukrot. Rummal meglocsoljuk, majd meggyújtjuk. Leoltjuk a szobában a villanyt, a cukrot időnként szükség szerint locsolgatjuk, és áhitattal figyeljük, ahogy a cukor ég, és lecsöpög a tálra a gyümölcsre (a tovább égés elkerülésére már tehetünk hozzá a forralt borból). Amikor lecsöpögött, hozzáöntjük a forralt bort, teát, gyümölcslevet, elkeverjük (ezen a ponton, ha gondoljuk, fel lehet már kapcsolni a villanyt) . Merőkanállal poharakba, bögrékbe adagoljuk pár szem gyümölcs kíséretében, melegen fogyasztjuk.

Forrás: Mézesmadzag

Krampampuli, mi így nevezzük
Az itókát, mely jól bevált.
Mi kíváló szernek ismerjük,
Ha bármi bú, vagy bánat bánt.
Mint altató, mint reggeli,
Jó egy pohár krampampuli,
Krampam-pim-pampuli,
Krampampuli.

Sajnálni kell a sok bolondot,
Ki nem szeret bort, s nem iszik !
Szamár marad, bár bölcset mondott,
És mások angyalnak hiszik.
Sok állat a vizet nyeli,
És azt hiszi, krampampuli,
Krampam-pim-pampuli,
Krampampuli.

S ha egykor házasságra lépek
Egy jó erkölcsű lánykával,
Nagy menyegzőt én nem remélek,
Én megelégszem mátkámmal.
Vele iszom, míg leterít
Az utolsó krampampilit,
Krampam-pim-pampulit,
Krampampulit.

Krampampulit fogok én inni,
Ha minden más már sírba száll.
És a halál el készül vinni,
A testem-lelkem már elvál.
De leiszom, míg leterít
Az utolsó krampampulit,
Krampam-pim-pampulit,
Krampampulit.

This entry was posted on 2009. december 30. szerda at 09:43 and is filed under Ünnepek, Kultúra. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.