Mandiner
Világkörkép a Mandineren a koronavírusról, szubjektív, egyéni nézőpontokon keresztül: milyen a helyzet az adott országban? Van tészta és WC-papír a boltokban? Pánikba estek az emberek? Mit vársz a kormánytól és a közeljövőtől? Ezeket kérdeztük 20 ország lakosaitól, erasmusos diákokat és nemzetközi ismerősöket kérdezve a koronavírus-helyzetről.
Marija, Strumica, Macedónia: „Beutazási tilalom van az országban, a repteret lezárták. Az egyetemek, iskolák, vendéglátóhelyek zárva vannak. A határokat lezárták egy-két határátkelő kivételével. Pánik van, az emberek önzőek, és nem megfelelő módon viselkednek. Mindent megvesznek, amit csak találnak, mintha fél évig el sem akarnák hagyni a házukat. Mindenesetre az országunk nincs nagy veszélyben. Hozzáértő emberekkel és jó orvosi csapatokkal rendelkezünk, akik tudják, hogyan kell kezelni a helyzetet.”
Júlia, Marosvásárhely, Románia: „Én amúgy azt hittem hogy megállt az élet ezekben Erdélyben, mert terjedtek képek a közösségi médiában az üres utcákról, parkokról, eddig forgalmas útszakaszokról, amelyeken most egy árva lélek sincs.. Hát én nem ezt láttam. Vásárol mindenki.
Lassan pékséget nyithatnak az emberek, annyi lisztet vesznek.
Rengetegen jönnek haza Olaszországból, illetve Spanyolországból, ettől mondjuk tartanak az emberek. Amúgy a falunkban a környezet nagyon is nyugodt, olyan mintha pandémiáról szó sem lenne, sokszor el is feledkezem erről. Sokan vannak, akik nagyon is tudatosak, elég ember tényleg betartja a rászabott feladatot, rendszeresen fertőtlenít, és igenis aggódik. A munkáltatók is igyekeztek könnyíteni a nehézségeken, ahol lehet otthonról dolgoznak az emberek, vagy szabadságra küldik őket.”
Sébastian, Brüsszel, Belgium: „A helyzet itt, Belgiumban, hasonló lesz, mint Olaszországban.
A belga egyáltalán nem készül fel.
Sokan nem haboznak maszk és kesztyű nélkül menni a szupermarketekbe és munkába. Nem veszik komolyan az egészet. Mondok egy példát:
a kormány úgy döntött, hogy péntek éjfélkor bezár minden bárt és éttermet. Ennek eredményeként mindenki bárokban ünnepelt pénteken. És mi történt szombaton? Házibulikat tartanak az emberek.
Túl későn cselekszünk. A határokat rég le kellett volna zárni! A fertőzöttek száma nyilvánvalóan növekedett a nemzeti ünnepek után. Senkit nem tesztelnek a repülőtéren, vagy a fedélzeten. Milyen szégyen ez? Luxemburg szintén későn hoz döntést. Ott dolgozom, tudom.”
Anni, Rakvere, Észtország: „Az iskolák két hétre bezártak, csakúgy mint a sportcsarnokok, tornatermek, mozik, színházak, könyvtárak, zenei és művészeti iskolák. Mindenkinek, aki teheti, két hétig otthon kell maradnia. A nagy összejöveteleket és eseményeket elhalasztották, és ezek szintén tiltottak. Az üzleteket azonban a szokásos nyitvatartással üzemelnek.
A kormány nagy munkát végez, értesíti az embereket, tanácsokat ad, hogyan kell cselekedni.
Giada, Milánó, Olaszország: „A helyzet az elején jó volt. Mindenki azt gondolta, hogy olyan, mint egy normál influenza. De aztán az emberek elkezdtek meghalni.
Mindenki pánikba esett, arcmaszkot és kesztyűt viselt, és téves információkat terjesztett, mint az ilyen esetekben lenni szokott. Most kizárólag élelmiszerüzletbe, gyógyszertárba mehetünk.
Ha ki akarunk menni, szükségünk van egy papírra, amelyre fel van írva, hol élünk és hová megyünk. A tévében csak a koronavírusról van szó. Nincs több élő program. Mindenki fél. A kormány a helyén van. Szerintem jó, hogy otthon kell maradni. Az emberek egyébként csak főznek, süteményeket készítenek. Pizzát, kenyeret.
A koronavírus miatt fognak elhízni az olaszok.”
Niki, Patrasz, Görögország: „Vannak olyan emberek, akik pánikolnak és kifosztják a boltokat. Vannak olyanok is, akik egyáltalán nem félnek, mint például az idősek egy része, akik minden vasárnap templomba járnak, és ugyanazzal a kanállal veszik magukhoz a szent áldozatot, abban a feltevésben, hogy a hitük miatt nem fertőződnek majd meg. Végül, amit az ifjúság oldaláról látok az az, hogy vagy bezárkóznak, mivel félnek, hogy megfertőzik valamelyik rokonukat; vagy pedig otthon összegyűlnek, társasoznak, míg mások sétálnak a tengerparton és a hegyekben.”
Eugenia, Montevideo, Uruguay: „A kormány létrehozott egy zöldszámot a koronavírus miatt, illetve ha valakinek tünetei vannak, az orvosok házhoz mennek. A kormány azt is javasolta, hogy a hatvanöt éven felüliek és a magas kockázatú betegek vonuljanak karanténba. Az iskolai és egyetemi oktatást tizenöt napra felfüggesztették.
Én magam fogászati klinikán dolgozom, ahol úgy döntöttek, hogy tizenöt napra bezárnak a fertőzés kockázata miatt, mivel a fogorvosok nagyon kitettek a betegekkel folytatott szoros munka miatt. Az elnök néhány kivételtől eltekintve elhatározta a határok teljes lezárását.
A szupermarketek előtt negyvenöt perces sorok állnak, az emberek félnek, hogy nem tudják majd elhagyni a házaikat. Az alkohol és az arcmaszk árak emelkednek.
Az üzletek már csak 11-től 19 óráig vannak nyitva, amely intézkedés számomra nem tűnik helyesnek, mivel az embereknek így rövidebb idő alatt kell bevásárolniuk, ami csak nagyobb torlódást eredményez, vagyis potenciálisan nagyobb fertőzésveszélyt. Egyébként sok helyen ki van írva, hogy higinéiai termékekből maximum hat darabot lehet venni fejenként. De azért olyat is láttam, hogy
valaki hét évre elegendő étolajat vásárolt.”
Ariadne, Athén, Görögország: „Vitathatatlanul két oldal van a kérdésben. Az emberek többsége óvatos, betartja az előírásokat. Nagyon sokan hordanak maszkot, kesztyűt. Vannak persze olyanok is, akik tipikus görögként viselkednek, mondván, a vírus csak az időseket sújtja, így mi nyugodtan mehetünk a tengerpartra.
Csak az élelmiszerboltok és a gyógyszertárak vannak nyitva, ezek előtt viszont gyakran sorok kígyóznak.
A fiatalok javarészt a közösségi médián keresztül támogatják egymást, reményt és pozitív gondolatokat küldenek egymásnak. Rengeteg videót töltenek fel arról, ahogy főznek, takarítanak, végzik a házimunkát, egyszóval olyan dolgokról, amelyekre máskor nincs idő, most pedig csak ilyesmivel foglalkoznak. Az iskolai és egyetemi órákat online tartják a tanárok, de még a táncórákat is! Próbáljuk motiválni magunkat, nehogy belesüppedjünk a semmittevésbe.”
Artemisz, Szófia, Bulgária: „A vírus nemrég érkezett meg Bulgáriába, egy hétre rá pedig már veszélyhelyzetet hirdettek. Az elején az emberek nem vették komolyan a vírus jelentette fenyegetést, ez az utóbbi napokban megváltozott – mindenki jobban figyel a másikra. Az összes bolt és étterem bezárt, csak az élelmiszerboltok és a gyógyszertárak vannak nyitva.
A boltokban nincs kenyér, tészta és WC-papír. A jövőt illetően pozitív vagyok, szerintem nem szabad pánikba esni.
Anna, Riga, Lettország: „A helyzet itt is ugyanaz, mint mindenhol. Utazás nuku, a reptér és a határok zárva. A szupermarketekben étel van, csak a tésztát, rizst és a konzerveket viszik. Amit az egyik boltban nem kapsz meg, azt a másikban úgyis megtalálod. Az embereken látszik a stressz, de senki sincs pánikban. Páran elmentek vásárolni egy kis tartalékot a nehezebb időkre. Sokan maradnak otthon, újra tervezik a hétköznapjaikat, de vannak olyanok is, akiket már kirúgtak.
A munkanélküliség sokakat fenyeget.
Nagyon sok rendezvényt mondtak le, a kijárási tilalomtól pedig mindenki tart – jelenleg az összes korlátozás április 24-ig érvényes.
A jövőt illetően pozitív vagyok, de még gőzöm sincs mihez kezdjek – vannak új ötleteim, az életnek haladnia kell.
Szerintem fél éven belül minden visszatér a régi kerékvágásba. A kormánytól nem várok semmit.”
Cédric, Grasse, Franciaország: „A médiából csak a vírus folyik. Cannes közelében lakom, ma reggel pedig kifejezetten kevés ember volt az utakon, azt kérték, mindenki maradjon otthon. Nem találkoztam olyannal, aki kétségbe esett volna, a boltokról pedig nem tudok semmit, nem én intézem a bevásárlást. A kormánytól nem várok sokat, jó lenne, ha abbahagynák a háborús kommunikációt… Remélem a tervezett 45 napos karantén esetén a kormány ügyelni fog arra, hogy a boltok ne árazzák túl az élelmiszert – sajnos ez az iparág nagy részére jellemző húzás lenne. A jövő tekintve pozitív vagyok, az áldozatok száma szerintem alacsony lesz. Nem olyan veszélyes ez a vírus, mint ahogyan azt állítják.
A következő időszak megmutatja nekünk, hogy lassabban is lehet élni. Ki tudja, talán a végén átértékeljük a fogyasztásra épült globalizmusunkat.
Iosif, Lisszabon, Portugália: „Görögként töltöm az Erasmus-félévemet Lisszabonban, a dilemmám pedig hatalmas: menni vagy maradni? Az egyetem már bezárt. Portugálul nem beszélek, ezért tájékozódni nagyon nehéz: nagyrészt fordítom a híreket vagy Erasmus WhatsApp chatekből informálódom.
Mindenki csak annyit tud, amit itt-ott hallott.
A boltok nagy része nyitva van, az emberek ugyanúgy flangálnak az utcán, mint eddig, én is kimentem párszor a barátokkal inni. Ma már sorban kellett állni a posta előtt, a helyi bolt hűtőjéből pedig én hoztam el az utolsó adag darálthúst – kenyér és krumpli már nem volt.
Az emberek jelenleg nyugodtak, bár tudtommal veszélyhelyzetet hirdetett a kormány és a következő két napban dől el, hogy vészhelyzet lesz-e Portugáliában szigorúbb intézkedésekkel – jelentsen ez bármit is. Ha lezárják a reptereket a dilemmán megoldódik, hiszen Lisszabonban kell maradnom akár júniusig. Személy szerint a szigorú intézkedéseket preferálom; ha otthon lennék Athénban, ki se mozdulnék a házból. A helyzet azonban napról napra változik, nem tudom mitévő legyek; lehet, hogy idővel tovább kell állnom. Majd az idő eldönti!”
Klára, Chomutov, Csehország: „Csak 300 esetünk és még senki sem halt meg a koronavírus miatt. Az emberek nagy része kétségbe esett, nemcsak élelmiszert vásárolnak, hanem orvosi felszerelést is, ezért az orvosok és ápolók készletei végesek – ez egyértelműen a kormányintézkedések hibája! A korlátozások szigorúak, csak az alapvető termékeket árusító boltok vannak nyitva. Gyakorlatilag vesztegzár alatt vagyunk.
Az ismerőseim egy része házi készítésű maszkokat kezdett gyártani az egészségügyi dolgozók számára.
A jövőben szerintem az EU hatékonyan fogja felvenni a versenyt a vírussal szemben, de a cseh kormányra több szempontból is dühös vagyok. Azt megértem, hogy szigorú és gyors intézkedéseket hoztak, de tették ezt a megfelelő egészségügyi háttér és tartalékok nélkül. A karantént szintén nem tudják kikényszeríteni a lakosság körében.”
Nevi, Varsó, Lengyelország: „A helyzet nem túl jó Lengyelországban, az esetek száma napról napra nő.
Az emberek teljesen pánikba estek, se WC-papír, se szappan a boltokban. Online bevásárlást se tudsz csinálni, mert még ott is a pánikvásárlás megy.
Teljes őrület az egész, mindenki attól fél, hogy karanténba rakják a vírus miatt. Az önzőség nem ismer határokat. A kormánytól azt várom, hogy fertőtlenítsen mindent, ami napi használatban van: buszokat, utcákat, mindent, amit lehetséges. A határokat lezárták a külföldiek számára, de szerintem ez hiba volt, hiszen több tízezer lengyel akar hirtelen hazajönni külföldről, őket sem szabadna beengedni.
A jövőt illetően pozitív vagyok, azt viszont kétlem, hogy az ember jobbá válik.
Eközben a hazámban, Törökországban nem történik semmi. Szerintem elhallgatják az eseteket, de ez nem csak Törökországra igaz… A barátaim még klubokba, éttermekbe járnak, a boltok és a határ nyitva. Elég ijesztő!”
Krasimir, San José, Kalifornia, USA: „Az emberek nyugodtak, senki sem aggódik a vírus miatt. Pár lakost láttunk maszkban sétálni, de nagyrészt senki sem változtatott semmin. Sok bár és szórakozóhely bezárt, tehát a kormány igyekszik egy kis kontrollt teremteni. A boltokban van minden, ami kell, a rizs és tészta sem fogyott el. Szerintem a kapcsolattartás korlátozásán kívül nem tehetünk mást. A repülőjáratokat le lehetne állítani, de nem sok értelmét látom. A halálozási ráta alacsony, én személy szerint nem aggódom.”
Maroia, Párizs, Franciaország: „A párizsiak rendetlenek, képtelenek a szabályok betartására. Januárban még nem aggódtunk, mert a kormány azt mondta, olyan, mint egy nagy influenza. Mindössze arra kérték az olaszországi és kínai embereket, hogy maradjanak otthon tizenöt napig. Néhány I’oise-i (egy északi régió) lakos azonban megfertőződött, a hatóságok pedig nem találták meg a nulladik beteget. Azóta a franciák aggódni kezdtek. A gyógyszertárakat ezután megrohamozták az emberek. A hidroalkoholos gélek árait elkezdték megemelni, amíg a kormány nem maximálta az árat 3 euróban. A járvány nem állt meg Franciaországban, ezért Emmanuel Macron úgy döntött, hogy egy csomó intézményt, például iskolákat és egyetemeket »további értesítésig« bezár. Az éttermeket, bárokat és egyéb, nem alapvető fontosságú üzleteket szintén. Ettől a pillanattól kezdve mindannyian megértettük, hogy a helyzet valóban súlyos. Sokan mérgesek, mert úgy gondolják, hogy a kormány felelőtlenül viselkedett a járvánnyal kapcsolatban. A lakosság szintén felelőtlen, ezen a hétvégén a sárgamellényesek az utazások korlátozására vonatkozó utasítások ellenére is tüntettek. A francia média nem beszélt róla, de szinte háború volt ott, ahol én élek (Párizs központjában lakom). Emiatt Emmanuel Macron beszédet mondott, hatszor elmondta: »Háborúban állunk« a koronavírussal, és szinte teljes elszigetelést rendelt el. Minden kiránduláshoz igazolás kell, amely feltünteti, miért megyünk ki.
A szabályok be nem tartása esetén 38-155 euró büntetést kapunk.
A kormány megpróbált nyugtatni minket azzal, hogy biztosítja, hogy egyetlen vállalkozást sem hagy csődbe menni. Nagyon szkeptikusak vagyunk, és aggódunk a jövő miatt.”
Forrás: Mandiner
