OrientPress
Az atya és gyermekei
Az egyszerű életről, a mindennapos, csendes názáreti létről szeretnék beszélni. Ha a megváltást EU-s projektből finanszírozták volna, milyen komplikált lett volna! Mikor elterjedt a mennyországban a hír, hogy Jézus Krisztus, a második isteni személy a földre jön, gondolom, az angyalok elkezdtek nyüzsögni, hogy vajon hogyan lesz, mint lesz.
Döbbenetes, hogy Isten kisbabaként egy istállóban születik meg. Gyakorlatilag semmilyen forrásfelhasználás nélkül, zöldmezős beruházás, önköltség nélkül. Megszületett az Isten közénk. Szeretem csodálni ezt az isteni egyszerűséget.
Tudjuk, hogy menekülniük kellett Egyiptomba. Nincs a megtestesülés évekre előre pontosan megírt forgatókönyve évekre a Szűzanyának és Szent Józsefnek átadva. Isten csak úgy spontán odaszól, hogy menekülni kell Egyiptomba: nincs hiszti, nincs kiakadás. A Szent Család útra kel, mert ez az, amit éppen tenni kell.
A szülőföld iránti szeretetet is meg lehet tanulni a Szent Családtól, mert Egyiptomban a Szűzanya gondolkozhatott volna úgy is, hogy Alexandriában vannak a legjobb iskolák, a Megváltónak mégiscsak jó lenne, ha jó képzést kapna. Józsefnek amúgy is sikerült már egy kis egzisztenciát teremtenie, egyre több a megrendelés, ezért nem lenne jó visszamenni a poros sárfészekbe, Názáretbe. Jól ellesznek a nagyvárosban – olvasható a Magyar Kuríron.
Milyen szép, hogy a Szent Család hazamegy! Mi fogadhatta őket otthon? A szent hagyomány szerint talán 5–6 évig voltak Egyiptomban menekültként. Gondolom, hogy a vesszőből, sárból épített kis kunyhójukat elmosta az eső, valószínűleg csak azt a domboldalt találták meg, ahol a kis kunyhójuk, házuk állt. Két kezük munkájával újraépítik a családi fészküket, és elkezdődik az élet.
Szeretem magam elé képzelni, kiszínezni ennek a názáreti életnek egy-egy mozzanatát, egy-egy jelenetét. Szeretem elképzelni, hogy a Világmindenség Ura odaáll az édesanyja elé, és azt mondja: „Anyu, kiengedsz a fiúkkal egyet focizni?” Amikor először elgondolkoztam ezen, egészen mellbevert, hogy a Világmindenség Ura eljött azért, hogy „ipiapacs, ki vagy ütve!” játékot játsszon, hogy kergetőzzön az emberek fiaival. És így van. Mielőtt Jézus egyetlen csodát tett volna, egyetlen nagy beszédet tartott volna, játszott az emberek fiaival. Olyan jó elképzelni, hogy szalad a kis Jézus elöl, utána a többi gyerek: „Meg vagy fogva, kis Jézus, bújjunk el, most te vagy a hunyó!” Ez mind olyan szép!
Szeretem magam elé képzelni, hogy a Szűzanya a mindennapi munkáját befejezve kihajol a kisablakon, és szól Jézusnak, hogy menjen és szóljon az atyjának, hogy jöjjön vacsorázni. Jézus odafut, és segít az apukájának elrakodni a szerszámokat. Leülnek a názáreti kis házban. Milyen egyszerű lehetett!
Úgy vélik, hogy a keresztesek megtalálták a Szent Család házát, melynek maradványait elhozták Olaszországba, Lorettóba. Úgy tartják, hogy a názáreti Szent Család háza egy kis barlang és előtte egy szobácska volt. Nem tudjuk pontosan, de úgy gondolom, hogy biztos van benne valamennyi igazság, hisz szél fúvatlan nem indul, és egyházilag dokumentált tény, így valószínű, hogy a názáreti házból vannak ott elemek.
De nem ez a lényeg, hanem az, hogy lélekben mi is próbáljunk odaülni a Szent Család mellé az asztalkához. Egy durva faragott asztal, mely Szent József keze munkáját dicséri. Az asztalon néhány agyagtányér, párolog benne a lencsefőzelék, megfogják egymás kezét, hálát adnak a Mindenhatónak a mindennapiért. Nekiülnek szerényen elkölteni a vacsorát. Milyen egyszerű! Ott nincs se mobiltelefon, se tévé, se légkondicionáló. Én mégis úgy gondolom, hogy ezek az emberek végtelenül boldogok voltak ott. Jó volt nekik együtt lenni.
Azt is szeretem magam elé képzelni, hogy kiültek a kispadra a ház elé, fölöttük ragyogtak a csillagok. A kis Jézus odabújt Máriához, és József elkezd egy csodálatos szép ószövetségi zsoltárt, énekelnek. Jó lehetett nekik ott. Egyszerű és szép.
Szeretem elképzelni, hogy Jézus egy kicsit nőtt, és az apukájával együtt dolgozik, fűrészelnek. A fűrész egyik végét fogja az Isten, a másikat az ember. Talán bölcsőt készítenek vagy asztalt, vagy talán koporsót, nem tudom… Olyan jó látni azt, hogy Isten együtt dolgozik az emberrel! Egy család.
Ha belegondolunk, Jézus Krisztus a hagyomány szerint harminc évig ezt a názáreti csendes életet élte. Abban az időben 28-29 év volt az átlagéletkor. Nagyon fiatalon haltak meg az emberek. Tehát Jézus egy egész emberöltőt egyszerű emberként élt le. Nem csinált semmi rendkívülit. A Szentírás szerint az emberek azt mondják: „Nemde ez Mária és József fia, hát nem itt éltek közöttünk a rokonaikkal?” Tehát ha Jézus valami rendkívüli dolgot tett volna mint kisgyerek vagy fiatal, akkor egész biztosan mondták volna, hogy „Ez már gyerekkorában is annyi furcsaságot beszélt, nem is csoda, hogy most ide jutott.” De azt mondják, hogy Jézus olyan volt, mint mi, mint a többiek, élte a hétköznapi életet, és most hirtelen elkezd csodákat tenni. Csodálkoznak rajta. Harminc év názáreti csendes élet. Ez alatt a harminc év alatt a mi hétköznapi, egyszerű életünket Jézus Krisztus megszentelte.
Olyan érdekes, hogy a gonosz lélek felviszi Jézust egy templom tetejére és mondja: „Dobd le magad, az angyalok úgyis a tenyerükön hordoznak, te leszel a nagy sztár, mindenki hanyatt esik, hogy milyen ügyes vagy, hogy ilyen sereget senki nem tud csinálni!” Jézus azt mondja: „Távozz tőlem, sátán!” Tehát a feltűnő, a fényes, a csillogó dolgokat, a „tűzijátékokat” kerüli. Nem hiányzik neki, hogy ilyen extra dolgokkal szórakoztassa a közönséget. A hétköznapi emberek életét éli.
Jó elképzelni a huszonéves Jézust, ahogy a názáreti barátaival munka után leülnek és beszélgetnek: meghallgatja az emberek gondját-baját, figyel. Nem kapkodja el a választ, még nem érkezett el az ő órája. Milyen jó lenne, ha meglenne bennünk ez a végtelen türelem!
Názáreti csendes élet. Megvan-e a szívünkben a vágy ezek iránt a dolgok iránt? Az ember sokszor nézi a televíziót és egyébről se szól, mint gazdasági válságról, hogy milyen nagy a probléma, nincsen pénz, hogy így, hogy úgy, hogy amúgy. Erről eszembe jut egy vicc: A székely bácsi hazafelé menet a sötétben nekimegy a villanypóznának és elkezdi körbe tapogatni. Megy körbe az oszlop körül, és egyszer csak felsikolt: „Jaj, istenem, be vagyok falazva!” Kicsit ilyen ez a gazdasági válság: tényleg van egy akadály, de azon kívül még annyi irányba mehetünk, annyi szép dolog van körülöttünk, amit a Jóisten felkínál!
Milyen szép és csodálatos a családi élet! Milyen jó élni itt, Magyarországon a názáreti csendes életet! A Szűzanya és Szent József által kitaposott út mindannyiunk előtt nyitva áll. Hiszem, hogy azt, ami az embert igazán emberré teszi, a gazdasági válság igazán nem érinti. Az, hogy leüljél a feleségeddel és elbeszélgessél, elsétáljál valamerre, azt a gazdasági válság nem érinti. Ahhoz nem kell EU-s finanszírozás… Az, hogy a szomszédból a barátaidat áthívd, és egy pohár sör mellett egyet römizzetek, kártyázzatok, egy jót beszélgessetek, ahhoz sem kell nagy befektetés. Ahogy ahhoz sem, hogy a gyermekedet kézen fogd és elmenj vele virágot szedni és madárfüttyöt hallgatni az erdőbe.
Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek – hiába árvák – ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák, nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket. Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt. Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, a plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint egy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt. Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy „Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!” Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: „Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon, anyukámékkal?” Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom…
Pár gondolat még a gyereknevelésről: milyen szép, hogy amikor a kis Jézus elveszik, nem esik Mária Józsefnek, „Milyen férfi vagy te, a teremtés nagy koronája, így lehet rád bízni a gyermeket!”. És ugyanígy József sem kezdi el, hogy „Mit tudom én, mit kokettáltál a Szentlélekkel vagy kivel, halvány gőzöm sincs, honnan az a gyerek, fújd fel, én elmentem!” Milyen jó, hogy ők nem így civakodnak! Megfogják egymás kezét, baj van, gond van, meg kell oldani. Összetartanak. Együtt indulnak el megkeresni a kis Jézust.
Képzeljük csak el, hogy eltelt egy nap, és nincs meg a kis Jézus. Összebújnak egy fa alatt (akkor nem voltak motelek), imádkoznak. Másnap folytatják a keresést, és harmadnap sem adják fel, nem mondják azt: „Isten adta, Isten elvette, legyen áldott az Úr neve!” Nincs bennük fatalizmus, hogy ha az Úr akarja, akkor megkerül, ha nem, akkor nem. Keresik a maguk kis egyszerű eszközeivel, hisz nem volt hangosbemondó, rendőrség. Keresik az Istent a földön.
Milyen szép, amikor megtalálják! A végtelen alázat, amivel köszöntik: „Nézd, atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk?” A család békéje újból helyreáll. Azt írja a Szentírás, hogy hazamentek, és Jézus növekedett bölcsességben és kedvességben, a szülei és mindannyiunk örömére. Én azt gondolom, hogy még a názáreti csendes életbe is belefér néhány ilyen jeruzsálemi kiruccanás, aggodalom, nehézség, válság… Milyen szép, hogy nem egymásnak esnek ezek az emberek, hanem együtt oldják meg a feladatokat, gondjaikat és bajaikat! Nagy-nagy szeretettel és örömmel állítom mindannyiunk számára példaképül ezt a názáreti csöndes életet.
A kétezer év alatt nem került szebb eszme, szebb kihívás élő ember elé, mint a család. Ezt az életformát maga Jézus Krisztus szentelte meg. Adja az Isten, hogy ezen az úton járva a Kárpát-medencei magyar családok önmagukra találjanak! Ne olyan helyen keressék a boldogságot, ahol nincs, a kút mellett ne haljanak szomjan! Merjenek meríteni ebből az ajándékból! Merjétek szeretni egymást, merjétek megfogni a férjetek/feleségetek kezét, merjétek átölelni a gyermekeiteket, merjetek játszani, merjetek kirándulni, beszélgetni! Merjetek örvendeni annak, hogy ajándék vagy te is, és ajándék a melletted lévő családtagod is! Adja az Isten, hogy megújuljanak a Kárpát-medencében a magyar családok közösségei! Ámen.
“A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad.”
Ehhez képest Böjte Csaba árvaházában ajándékokat gyűjtenek az árváknak, vagyis pontosan az fog történni, hogy talicskában odavisznek a gyerekeknek egy csomó kütyüt. Képmutatás?
csepeli!
Vedd be a gyógyszered!
Nincs semmi képmutatás. Az írás nem erről szól, hanem arról hogy szükség esetén a puritán élet is tartalmazhat örömöket. Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy mostantól fogva nem szabad megajándékozni gyermekeidet.
Egyébként az ottani gyerekek nem talicskaszámra kapják az ajándékokat. Van úgy hogy bekerül egy gyerek és talán egész életében ajándékot sem kapott karácsonyra. Szerencse hogy vannak adományozók így az ünnepek tájékán, és egész évben, akik segítségével működhetnek az árvaházak (én is nekik adom az adóm 1%-át). Böjte atya maga mondta korábban, hogy a gyerekek kb. napi egy 1-2 euroból élnek.
Ami nem azt jelenti, hogy holnap te is 1-2 euroból kell éljél, csupán azt, hogy nem kell több száz négyzetméteres lakásban élni ahhoz, hogy az ember pl. gyereket vállaljon. Pont erről beszélt Elizának Gordon, mikor az említett fórumozó nem akarta elfogadni, hogy albérletbe is lehet gyereket szülni. Lehet. Mint ahogy használt ruhában is lehet iskolában menni (én is abban jártam). Sőt matek órára is apám régi körzőjét vittem. Néztek is a többiek, hogy mi az. Régi vacaknak tűnt (gyerekként picit szégyeltem is miatta magam), de még ma is működik, és összességében örülök, hogy így történt.
Ma már szerencsére nem kell használt ruhában járnom, körzőt is sokat tudnék venni, de az embernek sosem szabad elfelejtenie, hogy honnan jött. Ezért van az, hogy sokszor egy csomó minden nem veszek meg magamnak, ami a boltban megtetszik. Mert gyerekkoromban megtanultam, hogy nincs rá szükségem.
Gordon!
Én is elkezdtem írni egy hosszabb hozzászólást ennek a degeneráltnak, de rájöttem, hogy felesleges. Gonosz marad ez, bármit tesz az ember…
Vegye be a gyógyszerét, az átmenetileg talán enyhíti a nyomást az agyában…
Gordon egy felfuvalkodott, önelégült seggfej, aki egyes szám harmadik személyben beszél magáról.
Különben meg Böjte Csaba hosszadalmas, kenetteljes, érdektelen szövegét olvasgassa az, aki hívő, és ilyenekre gerjed.
csepeli!
Az, hogy neked ez érdektelen, téged minősít.
Neked a Magyar Narancs való, de olvasgass inkább 52-es Szabad Népet, mert az áll a lelkivilágodhoz a legközelebb a hozzászólásaid alapján!
Ez az “érdektelen”-ezés nagyapó tegnapi hozzászólása óta egyfajta menekülőpálya lett Gordon ellenfeleinél? 🙂
csepeli!
Azt írod: “Böjte Csaba árvaházába csak………”
A Te árvaházadban mit kapnak tőled a rászorulók?
“…….olvasgassa az, aki hívő és ilyenekre gerjed.”
Én úgy tudom, hogy valami véletlenül, vagy tervszerüen jön létre.
A véletlen, az véletlen. A tervszerű, az tervezőt feltételez. Hogy Böjte Csaba és több milliárdnyian a tervezőt Istenben látják, csak azok a “véletlenek” nem tudják elfogadni mint Te, Ti vagytok. De ez meg is látszik rajtatok véletleneken.
Huba!
Én nem írtam olyat, hogy “Böjte Csaba árvaházába csak”. Arra sem vagy képes, hogy idézz?
Hitvitát pedig nem nyitok! Ha te hívő vagy, akkor ájuljál el Böjte Csaba kenetteljes dumájától, ez a magánügyed. Számomra érdektelen.
Nem azért hogy Váteszéket és a mélykeresztény jobbikbalosokat provokáljam, de kénytelen vagyok kiemelni az alábbi részletet, mert a múltkor épp az Ószövetségről beszélgettünk (legalábbis én, ők csak mocskolódtak):
“Azt is szeretem magam elé képzelni, hogy kiültek a kispadra a ház elé, fölöttük ragyogtak a csillagok. A kis Jézus odabújt Máriához, és József elkezd egy csodálatos szép ószövetségi zsoltárt, énekelnek. Jó lehetett nekik ott. Egyszerű és szép.”
Bizony jó lehetett kis ideig egymás közt békességben élni. Lehet hogy épp a Tórából énekeltek valamit.
csepeli: több tiszteletet,mert nagyon parlagi vagy! Majd ha Te is annyit letettét az asztalra, mint Böjte Atya, akkor hozzászólhatsz a témához, addig tanulj, olvass,és elmélkedj-ne csak fröcsögj-mert ismereteid igen hiányosak!
Tisztelet ezeknél?
Tóth Mária!
Egyrészt nem tudhatod, mit tettem le az asztalra. Másrészt ismereteim nem hiányosak.
Na, most aztán igazi bolsevik módjára vágtál vissza!
Én elismerem Böjte atya munkásságát. Szerintem a jó szándék vezérli, és amit mond, komolyan is gondolja. Mondjuk ha ezt a prédikációt élőszóban kellene végighallgatnom, azt hiszem, lefáradnék…
Ha csepeli munkásőr is volt, én ki tudom találni, hogy mit tett le az asztalra.
Egyébként meg vagyok döbbenve, hogy még a jótékonyság is irritálja a csepeli MSZP-fanklubot. Bocs. Nem vagyok megdöbbenve.
Böjte alapítványa nagy publicitást kapott az elmúlt években, és ezért nagyon népszerű. A dévai árva gyerekek bőségesen kapnak adományokat, tavaly pl. 377 millió forint adományt kaptak. Azt hiszem, Magyarországon sokkal inkább vannak rászorulók.
Böjte atya nem sejthette, hogy az MSZP olyanokat ereszt Magyarországra, mint Gyurcsány, Bajnai, Hagyó, Cusi, Deme, Gulyás. Könnyen lehet, hogy Erdélyben már jobb az árvák sorsa!
Te roppant primitív zed, a párttaggyűlésen meg feldobódsz?
Ha kevesebbet írnál, kevésbé hasonlítanál a deméhez.
Igaz, te nőnemű vagy, ami a sok butaság alól nem felmentés. Elismerve ezzel a hölgyek gyorsabb, kombinatívabb gondolkodását, de ez rád egyáltalán nem jellemző.
Rászorulók mindenütt vannak, ez nem kibúvó. Dél-Erdély egyes területein sokkal nagyobb a nyomor, mint azt mi el tudnánk képzelni. A mi nyóckerünk semmi ahhoz képest, bár én nem döbbenek le rajta mikor az említett kerületben járok, mert magam is eltöltöttem gyerekkoromban egy kis időt olyan gangos házban, ahol a rötyi bizony a folyosó végén volt.
Aki igazán nemzetben gondolkodik (12,3 millió a Kárpát-medencében + egyéb százezrek a világ minden pontján, így akár Izraelben, vagy Argentínában is) az elismeri a Böjte atya által végzett munkát. Aki csak szavazatban gondolkodik és a Tel-Aviv-i gépek utasszámát figyeli árgus, mégis hályog fedte szemein a magyarországi választásokat megelőzően, az korlátolt ember.
folyt.köv
Aki a magyarországi cigányságot mondvacsinált okoknál fogva le akarja választani a hazai társadalmunkról, az nem értheti, hogy egységben az erő, és minél kevesebben leszünk, minél többfelé osztjuk a társadalmunkat (előítéleteinktől fűtve), végülis annál gyengébbek leszünk. Az 15 millió magyarrról se beszélhet hitelesen, mert egyes számítások szerint pl. a szlovákiai magyarság egyharmada bizony magyar nyelvű cigány (vagy ahogy a jobbikbalosok nevezik itthon őket: “cigó).
Vagy ha Ózdon él a magyar cigány, akkor nem “igaz” magyar, ha meg Szlovákiában akkor igen? Érdekes logika lenne. Csak azért hogy több szlovákiai magyarról tudjunk beszélni? Ez a logika kb. arra hasonlít, amikor Horthy úr és csapata átvette a Felvidék déli, többségében magyarok lakta területeit, majd a helyi közigazgatásba nem a helyi magyarokat, hanem kb. 10-15 ezer magyarországi sameszét “nyomta be”. Milyen érdekes, amikor az állást kellett osztani, akkor már nem volt annyira a barátjuk és megmentőjük…
Aztán persze jöttek az anyaországiak és elmagyarázták pl. Székelyföldön, hogy ki az igaz székely (“magyar székely” – by W.A.), és ki a nemigaz székely (a “román székely” – by W.A.), ahogy azt egyébként Wass Albert a Tizenhárom almafában oly találóan leírja.
Hogy Böjte atya miért látogat a Hunyad megyei cigánytelepekre, és miért próbál segíteni azokon akik megkeresik a problémáikkal? Felesleges elmagyaráznom a jobbikbalosoknak, és a szocialistáknak. Ők csupán szavazatban gondolkodnak. Előbbiek díszkeresztényt, (bocs: keresztyént, mi az hogy, nagyonis!( játszanak, míg utóbbiak díszdemokratát. A hozzám hasonló embernek másodlagos kérdés, hogy ki kire szavazna ha állampolgárságot kapna és szavazhatna; vagy ki mennyibe kerülne az adót fizetők számára, ha állampolgárságot kapna, és szüksége lenne a segítségre.
Az állampolgárság kiterjesztése (tehát: több százezer ember a magyar államhoz való kapcsolása) pont az emberi erőforrások összegyűjtéséről szólna, egy olyan korban amikor csökken és elöregszik a Magyar Köztársaság népessége. Magyarán összegyűjtenénk a világ minden részéről azokat az embereket akik végülis magyarnak vallják magukat, és lenne szándékuk arra a jövőben, hogy hazánkat gyarapítsák mindennapi tevékenységükkel. Erőforráskoncentráció.
Zed!
“Mondjuk ha ezt a prédikációt élőszóban kellene végighallgatnom, azt hiszem, lefáradnék…”
Nem kell prédikációkat hallgatnod, még esetleg gondolkodni kellene annak értelmén. Nézz inkább tévét, a Maunika shaút neked találták ki. Meg hallgass Gyurcsány-beszédeket!
Csepeli, te egy akkora bunkó vagy, hogy bicskával nyitod ki a CD tokot. Még abba is belekötsz, amibe nem kéne. Nem csodálkozom, gondolom ezt tanította Ron Werber vagy Gyurcsány. Vagy csak ennyire antiszociális vagy? Igazán nem érdekel, a te érdekedben remélem, hogy csak bal lábbal keltél fel.
bicskával eszi még a vattacukrot is! 🙂
Enyje,enyje.A vallásos érzelmektől majd elcsöpögtök, de minden sziv-
fájdalom nélkül mocskoljátok csepelit. Elvégre a szeretet ünnepe jön.
Szerintem mindenkinek szive-joga miben hisz. Ha én egy vallásos em-
bert tisztelek, – de persze csak akkor, ha úgy is él és nem farizeus –
akkor joggal elvárja a másik ember, hogy ha nem is vallásos, de nem
árt senkinek, nem bánt senkit, csak a véleményét mondja el, ne döngöl-
je senki a földbe.
ennek semmi köze a valláshoz, böjte testvér segít a rászoruló, árva gyerekeken, ez becsülendő dolog és nem leszólni kell.
“a szlovákiai magyarság egyharmada bizony magyar nyelvű cigány”
Gordon, te nagyon hülye vagy.
Akkor menj majd el Királyhelmecre és Tőketerebesre, és nézd meg magad, hogy az ottani cigányság milyen nyelven beszél.
Mint ahogy annak idején a partiumi Nagyvárad lakosságának 2/3-át kitevő magyar közösség kb. fele magyar zsidó volt, úgy most Kelet-Szlovákia még megmaradt magyar nyelvű közösségének jelentős része általatok ún. “cigó”-nak titulált emberek közösségéből áll. Ha ők nem lennének, és nem vallanák magukat amgyarnak, akkor már régen nem beszélhetnénk 600-650 ezer magyarról, legfeljebb csak kb. 450 ezerről.
folyt.köv
Mostanra “sikerült” Nagyváradon is elérnünk (többek között a helyi magyar zsidóság kiírtásával), hogy immáron kisebbségben vagyunk. Kb.23%-on állnuk, hamarosan becsúszunk a lélektani 20% alá, és ha így haladunk, akkor csak idő kérdése a teljes demográfiai bukás… utána visszaszorulunk a falvakba, majd kezdődhet a szórványosodás, aztán már csak mutatóba maradnak magyarok a vidéken.
De gondolom, hogy a jobbikbal ennek örülni fog, ha rajtuk múlna ugyanis, akkor Magyarországon is csak néhány tízezer magyar lenne. Náluk a “magyarnak lenni ” legfontosabb előfeltétele, hogy épp jobbikbal szavazó legyen az ember – az ő logikájuk erről szól. Az egyém teljesen más alapokon nyugszik, ezért nem tudtok vele mit kezdeni.
A 20-as 30-as években a csehszlovákiai magyar pártok egyébként azért értek el Észak-Felvidéken kedvező választási eredményeket, mert a helyi zsidó közösség nagyrészt őket támagatta a szavazások alakalmával, és nem a Szlovák Nemzeti Pártot, vagy a cseh politikai csoportosulásokat.
Érdekes dolgok ezek. Oktondi világképetek egy darabja ismét összedőlt.
Áááááááááámen! 🙂
Nagy a pofátok, de lefogadom, hogy közületek senki nem adományozott pénzt a dévai árváknak! Akkor mire föl pampogtok? Hm? toto? Huba? Csak a szátok jár!
Én és ismerőseim több alkalommal jártunk Böjte egyik dél-erdélyi gyermekotthonában. Saját költségen vittük ki az adományokat. Minden ilyen látogatás alkalmával egy-két napot ott maradtunk , hogy “lefoglaljuk” a gyerekeket. (Hogy ne csak az adományt kapják, hanem a “foglalkozást”, szeretet is.)
Mindig röhejre fakaszt, amikor ateista komcsik próbálnak oktatni polgárokat.
Baniko21! Melyik naptárban látta a szeretet ünnepét? Mikor van az?
Emlékezzenek „nagy tudású” vezérükre, akit időnként Gyurcsányinak neveznek, ő beszélt a zsidóknak a Megváltóról, majd elárulta, hogy szokott bérmálkozni. Javaslom, következő taggyűlésükön csepelivel, zeddel együtt fejtsék meg eme fennkölt szavak értelmét.
Zed! Tudja mit jelent az ámen? Ha tudná, röhögne saját magán, hogy mire mondott áment.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
csepeli, teljesen mindegy, hogy ajándékoztam-e neki vagy sem, nem azért verted ki a biztosítékot nálam, mert te esetleg nem adakoztál. Hogy őszinte legyek nem is érdekel, de nem kell belerúgni abba, aki tesz ezekért a szerencsétlen sorsú gyerekekért.
toto: mindjárt gondoltam, hogy te nem tettél értük semmit.
Nagyapó, te aztán nagy hívő lehetsz, gratulálok! Lerí rólad a nagy keresztyénség.
csepeli te hülye vagy, kár veled foglalkozni!
Csepeli nem hülye, csak egy igaz troll….
Nagyapó! Szerinted ez az ámen rossz ómen? 🙂
Nagyapó!
Igaz, hogy nem vagyok vallásos, de nekem nem is kell tartanom az
Istentől, mert nem ártok senkinek. Ezért nem kell engem elitélni.
Egy ateista is ismerheti a különféle vallásokat. Gondolom ez az alap-
vető műveltséghez hozzátartozik. Tisztában vagyok vele, hogy a
karácsony milyen keresztényi ünnep, tehát most is azt mondom,
hogy a család, szeretet (ujszülött érkezése!), embertársaink szeretete
ilyenkor fokozottabban kellene, hogy működjön.
Hát ahogy ezt a fórumot elnézem igazán nem érvényesül a felebaráti
szeretet. Azért mert más másban hisz, nem hiszem, hogy bárkinek
joga lenne megitélni, elitélni. Csak megjegyzem: nem kell messzire
menni, itt Csepelen is vannak gyerekek sanyarú sorsban. A világban
élő valamennyi rossz sorsú gyerekét sajnálom, de erről mi felnőtt
emberek tehetünk. A nagy vagyon felhalmozása helyett lehetné-
nek az emberek egy kicsit “keresztényebbek”! Adakozóbbak!
Ernő még mindig a Sláger Rádió primitív műsoraiért potyogtat könnyeket Jobbikosként… Hehehe… Buta…
HALLGASSÁTOK INKÁBB A CSÁNGÓ RÁDIÓT!
http://radiociucani.youstream.fm/
Gordon, ritkán szoktunk egyetérteni, de most maximálisan egyetértek első hozzászólásoddal. Engedd meg – engedjétek meg, hogy megosszam Veled, megosszam Veletek – egyesületi tagtársam múlt hétvégi összefoglalóját, amit a petrozsányi árvaházba tett látogatásukról készített :
Sziasztok Drága Barátaim!
Én is a KÖSZÖNET szavával kezdem, amely szól az Ötletgazda, a Szervezők, az Adományozók és a Résztvevők felé. Édesanyaként indultam el erre az útra, lélekben készültem rá. Az úton a lelkemet igazán díszbe öltöztette a sok szép Erdélyi hegy látványa, amelynek felhővel burkolt csúcsa már sejtette számomra, hogy ez a túra egy igazán bensőséges, titkokkal teli, lelket melengető és szívet dobogtató lesz.
Tudjátok, amikor megérkeztünk, és végig nézhettük (igazából csak hallgathattuk, mert hátulról nem sokat láttunk belőle) a gyerekek műsorÁt, már ez is a meghitt pillanatok érkezését készítette elő. A “Nagy Csoda” akkor érkezett el számomra, amikor a mikulás csomagokat osztogattuk. Magam is lehajoltam a dobozba, felvettek néhányat és odaléptem a várakozással teli gyereksereghez. Megdöbbentő volt számomra a sok szép, és őszinte gyermek tekintet. Másodpercekbe telt, mire az első csomagot át tudtam adni, csak néztünk egymás szemébe és szavak nélkül is felépült közöttünk a szeretet hídja. Ahogy néztek a szemembe várakozással teljesen, és várták az ajándékot türelemmel, amikor a kis kezüket kinyújtották és átvették, a mosoly, amely az arcunkra ült, olyan sokat mondó volt, némán, hang nélkül is mindent elmondott. A torkom elszorult és hálás voltam Istennek, hogy ott lehettem, és legalább egy röpke pillanatra elfeledhettem egy pár gyermekkel a gondját, baját, és az öröm, szeretet légkörébe léphettem Vele együtt.
Most értettem meg igazán az amit a Bibliába már olyan sokszor olvastam a Jakab apostol 1. rész 27. versében:
“Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”
Azoknak a gyerekeknek a nyomorúsága az, hogy nem igazi családban élnek, nem édesanya és édesapa öleli meg őket esténként lefekvés előtt. Bizony sokat jelentett a számukra, hogy most a hozzájuk látogató néniket, bácsikat ölelhették meg és érezhették egy pillanatra a szülői szeretetet.
Ott Petrozsényban én lélekben beléphettem Isten templomába, érzettem azt a szentséget, amit csak Istentől áradó szeretet tud megteremteni.
KÖSZÖNET MINDENKINEK EZÉRT.
ISTEN ÁLDÁSA ÉRTE NEKTEK ÉS FŐLEG A GYERMEKEKNEK.
Egy másik zordon motoros tagtársam pedig így emlékszik:
“… a tegnapi elköszönésünk során amikor a legfiatalabb családtól köszöntünk el nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne sírjam el magam, mikor az a kislány, akinek az életkorát sem tudják pontosan (nincsen semmilyen papírja, keresztlevele )odafutott hozzám, a nyakamba fúrta az arcát és úgy ölelt, hogy ne menjünk haza! Neki sem a játék kellet, hanem a szeretet!”
A gyerkeknek azért gyűjt Csaba testvér, mert testi szükségleteiket is ki kell elégíteni, élelem, ruházat, lakóhely, tisztálkodószer nélkül nem működne egy intézmény sem. Az érzelmi részhez meg mindenki úgy járul hozzá, ahogy a szíve diktálja. Isten áldásával.