Megemlékezés és koszorúzás a Szent Imre téren pénteken 13 óra 30 perckor
Csepel.hu
Csepel lakói, a Weiss Manfréd Művek üzemeinek munkásai, alkalmazottai a község közigazgatási vezetőinek támogatásával 65 évvel ezelőtt, a II. világháború, a nyilas rémuralom idején, 1944 decemberének első napjaiban hősies elszántsággal, összefogással, a fegyverek árnyékában, életük kockáztatásával a Szent Imre téri tüntetésen megtagadták a visszavonuló náci és nyilas haderő kiürítési parancsát.
Nem hagyták el otthonaikat, hűségesek maradtak hazájukhoz, megvédték Csepelt, győztek: a kiürítési parancsot végül visszavonták.
Csepel Önkormányzata a jubileum alkalmábólból december 4-én, pénteken 13 óra 30 perckor koszorúzással egybekötött megemlékezést tart a Szent Imre téren, a Polgármesteri Hivatal falán elhelyezett emléktáblánál.
csepel.hu
Bezzeg most tombol a kiürítés, pedig nincs is itt a német hadsereg! Az államkasszáé!
Aztán az érkező vörös horda végigerőszakolta a “hős ellenállók” asszonyait… Szomorú történet…
Sajnos már előbb meg kellett volna mozdulna a civil erőknek, egyfajta társadalmi összefogás keretében. Lett volna rá ok ’44 márciusában, vagy nyarán. Szükség lett volna rá, akkor nem kizárólag ’56 miatt tisztelné Magyarországot a világ (jobban mondva annak térségünk történelmét ismerő közvéleménye).
Korabeli politikai elitünk, hadvezetésünk, és közigazgatásunk gyengét jelentett (tisztelet a kevés kivételnek)… főleg erkölcsből és tisztességből. Hazánk II. világháborús szerepvállalására (a lengyel menekültek 39-es befogadásán kívül), és a magyar hatóságok ’44 március 19. utáni belföldi viselkedésére sajnos nem nagyon lehetünk büszkék.
“a magyar hatóságok ‘19 március 21. utáni belföldi viselkedésére sajnos nem nagyon lehetünk büszkék. Korabeli politikai elitünk gyengét jelentett erkölcsből és tisztességből. Sajnos már előbb meg kellett volna mozdulna a civil erőknek, akkor nem kizárólag ‘20 miatt tisztelné Magyarországot a világ (jobban mondva annak térségünk történelmét ismerő közvéleménye).”
Nem látom a cáfolatot tegnapi 23:05-ösömre.
’20 miatt egyébként nem tisztel minket a világ közvéleménye, ’56 miatt azonban igen. Aki szerint ’19 és ’20 úgy aránylik egymáshoz, mint ’44 és ’56 az ismét bizonyítékát adja annak, hogy nem érti a történelmünket.
’19 és ’44 között vonhatunk párhuzamot abban, hogy nem volt konszolidált, megfelelő felhatalmazással rendelkező demokratikus erő az országon belül, aki megpróbált volna valamiféle társadalmi konszenzust kialakítani.
Ezt kell megérnem?!
Teljesen egyetértek Gordonnal. 🙂
Gordon a vörös ködtől nem lát, az ő írását kopiztam át más sorrendben
szinte betűről-betűre, mindössze néhány számot változtattam meg. Az meg a 19-es patkányköztársaságról alkotott véleményemet takarja. Miután a vörösök kigyilkolták magukat a zsebüket meg megtömték, szétszaladtak külföldre. Egyet-kettőt sikerült csak elkapni. A véreskezű Sámuel Tibort, aki Dunapatajon a főutcán az eperfákra akasztatta fel a parasztokat, az osztrák határon lőtték agyon. Kun Béla (az aranyhasú)meg az arisztokratáktól elrabolt ékszerekkel megtömött zacskóval távozott Bécsbe, ahol egy taxiban elhagyta a magyar kommunista párt teljes névsorát. Borsányi György, Kun Béla. Politikai életrajz. (Budapest: Kossuth, 1979). Ez a könyv még arról is tudósít, hogy Kun Béla a nagyváradi Munkás Önsegítő Egylet pénztárosaként sikkasztott, ezért inkább önként a frontra ment, hogy ne kelljen börtönbe mennie.
Hihetetlen, mennyire hasonlítanak rá a mai elvtársak, de Kun Béla sírva fakadna írígységében, hogy ezek mennyit szakítanak!
Még mindig nem látom 23:05-ösöm tényszerű cáfolatát, azaz hogy miért nem lett volna szükség társadalmi összefogásra. ’19-ről is és ’44-ről is leírtam a véleményemet (mind a két vélemény meglehetősen elítélő a korabeli politikai elittel, és hatóságokkal szemben). Nem különösebben érdekel, hogy milyen zászló alatt, milyen ideológiával túlfűtötten, milyen parancsra menetelnek a terrorbandák (hogy orosz, vagy német megszállás volt-e, vagy bármilyen más kényszerpálya). Ilyen terrorbandáknak nincs helye Magyarországon. ’56 épp a tisztasága miatt tudta maga mellé állítani a társadalom jelentős részét (gondolok itt az országos sztrájkokra).
Ezért 1956 a fundamentum. Nem a vörösterror, nem a fehérterror, nem a bukott (a Szent István csatahajót az első bevetésén elveszítő, majd a flottát puskalövés nélkül a délszlávoknak átadó) díjlovaló tengerész (kit még matróznak se nagyon vennék fel) rendszere, nem a ruszkik és a moszkoviták által terrorizált átmenetei korszak, nem a kopasz saját képei előtt pózoló félidióta Sztálin-rajongó rendszere, és nem a grizestésztazabáló rendszere (kinek a keze a vértől olyan vörös volt, mint a vájling amiből a fenti nemes eledelt hokedliről táplálkozni méltóztatott).
Ezek a rendszerek abban is hasonlítanak egymásra, hogy kivétel nélkül zsákutcába torkollottak. Bár nem csupán a korabelit elit hibái miatt, mert pl. ’45 és ’48 között egész egyszerűen a helyzet nem volt adott arra, hogy mondjuk egy NSZK-hoz hasonló politikai/közéleti fordulat következhessen be nálunk (ha megtörténik, akkor nem ott tartanánk, mint most).
Csak megemlitem, hogy az önkormányzat valami okból a falukon lévő
táblát megkoszoruzza, de a volt szülőotthon falán levő Kormos emlék-
táblát tavaly is az idén is elfelejtették, csak szóban emlékeztek meg
róla. Lehet, hogy azért, mert ő csak munkás volt? Vagy arra már nem
jutott pénz?
Gordon! Szerinted az mennyire lett volna tisztességes és ahogy te fogalmaztál erkölcsös, ha 1944. október 15.-én Horthynak sikerül kiugrania a háborúból és elárulnia azt a Németországot, akinek az összes területi revíziót köszönheti?
Horthy Miklós jószándékú magyar ember volt, ugyanakkor rendkívül naiv politikus, számtalanszor megvezették az általa támogatott miniszterelnökök és egyéb alacsonyabb rangú politikusok.
A korrupt, protekciós, nagyképű félfeudalista Horthy-rendszerről pedig mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy tökéletes volt. A kisember akkor sem élt jobban, mint ma… sőt. Hamis egy dolog a Horthy-nosztalgia…
Az már megint egy másik dolog, hogy az ország nehezen, de talpra állt egy háború utáni lelki, valamint gazdasági és hadügyi válságból.
Egyébként mielőtt megkapnám, hogy biztos, hogy kommunista, vagy nyilas vagyok, leszögezném, hogy sem a kommunista társadalomfelfogással, sem a nyilas társadalomfelfogással nem vagyok képes azonosulni… S nem azért, mert ne ismerném őket…