Csepel.info

Francia nyomozók érkeznek Budapestre – még ők sem zárták le az ügyet

Népszabadság

Még nem zárta le a BRFK a Budapesten egy éve eltűnt Ophélie Bretnacher ügyben a Legfőbb Ügyészség utasítására emberrablás gyanújával indított nyomozást. A 22 éves francia diáklány holttestét két és fél hónappal az eltűnése után emelték ki Csepelen a Dunából.

Napokon belül francia nyomozók érkeznek Budapestre, hogy értékeljék a mindkét országban zajló nyomozás eredményeit. Továbbra sem utal semmi arra, hogy Ophélie emberrablók áldozatául esett volna.

Információink szerint a közeli napokban francia nyomozók érkeznek Budapestre az egy éve eltűnt Ophélie Bretnacher ügyében. A 2008. december 4.-re virradó éjszaka a Lánchíd Pesti hídfőjénél nyomtalanul eltűnt lány holttestét két és fél hónappal később emelték ki a Dunából a csepeli kikötőnél.

Semmi nem utalt arra, hogy Ophélie bűncselekmény áldozatául esett volna. Édesapja, Francis Bretnacher feljelentése nyomán azonban Franciaországban, majd később, a Legfőbb Ügyészség utasítására emberrablás gyanújával Magyarországon is nyomozás kezdődött. A Budapestre érkező francia nyomozók épp e két eljárás adatait vetik össze majd a BRFK-n.

A BRFK közlése szerint az ügyészség által előírt összes nyomozati cselekményt elvégezték. Már csak néhány szakértői véleményre várnak, s persze az ügyészség esetleges újabb utasításaira. Ha továbbra sem találnak bűncselekményre utaló bizonyítékot, vélhetően mindkét országban lezárják a nyomozás.

Ophélie eltűnése itthon és hazájában is hatalmas hírverést kapott. Szakértők a szinte példátlan sajtókampánnyal magyarázzák, hogy bár semmiféle adat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy a lány bűncselekmény áldozatává vált volna, a Legfőbb Ügyészség úgy döntött, a rendőrségnek emberrablás gyanújával kell nyomozni. E majdhogynem abszurd döntés hátterében a francia sajtó és politikai közvélemény nyomása mellett az állhat, hogy a rendőrség számára csak egy ilyen, súlyos bűncselekmény gyanúja esetén nyílt lehetőség, hogy bármilyen, akár titkosszolgálati eszközöket is bevessen, tisztázandó, pontosan miként vesztette életét Ophélie.

Más kérdés, hogy a rendőrség az egy éve emberrablás gyanújával folyó eljárás lezárásához közeledve immár okkal tarthat attól, hogy a jövőben más eltűnt gyermekek szülei is azt fogják követelni, hogy ügyüket Ophéliéhez hasonlóan kezeljék. Ha így lesz, évente több ezer „emberrablás” miatt kell majd nyomozniuk.

A Corvinus Egyetem cserediákjának eltűnéséről először egy internetes felhívás és egy azzal egy időben az évfolyamtársai körébent terjedő kör e-mail tudósított. Eszerint december 3-én este tíztől Ophélie társaival a Dohány utcai Portside de Cuba nevű szórakozóhelyen bulizott. Előzőleg egy helyen ivott már egy sört és egy felest, majd még hatot mindegyikből a Portside-ban. Csoporttársai rendőrségi vallomásai szerint szomorúnak tűnt aznap este, azonban senki nem tudta miért, nem is nagyon kérdezték róla. Néhányan az elfogyasztott sok itallal magyarázták.

Kora hajnalban egyszer csak minden előzmény nélkül elköszönt, és elindult haza. Társai is eleget ittak már addigra, így a rendőrségi kihallgatáson senki nem tudta pontosan felidézni, mondott-e valamit Ophélie, amikor elköszönt, ami a későbbi eseményeket megmagyarázta volna.

Más alkalmakkor Ophélie elgyalogolt a Nyugati-térig, onnan az éjszakai járattal át, Budára, majd onnan tovább, az albérletéig. Aznap azonban „toronyiránt” indult. Senki nem tudja, miért nem a megszokott útvonalán indult haza. Abban azonban a nyomozók biztosak, hogy sem autóval, sem gyalogosan nem követte senki. Tucatnyi térfigyelő kamera felvételei alapján a rendőrség rekonstruálta az útját a Dohány utcából a Deák-téren és a Bajcsy-Zsilinszky úton, a környező kis utcákon keresztül végig a Roosevelt-térig, ahol – az utolsó felvételek tanúsága szerint – a térnek a Magyar Tudományos Akadémia felőli oldalán lévő zebrán átkelt, és a Lánchíd felé tartott. És ekkor, mintha a föld nyelte volna el.

A Roosevelt-térre telepített térfigyelő kamera felvételeiből nem lehetett megállapítani, hogy felment-e a hídra. (A kamera több irányt is figyel, az egyes megfigyelt területek között tíz másodpercenként vált képet.) A hidat és a hídfő környékét tíz másodpercig “figyeli”, majd vált, és csak körülbelül egy perc múlva mutatja újra. A nyomozók kipróbálták: ennyi idő bőségesen elég, hogy valaki felmenjen a hídra, és a vízbe vesse magát, vagy eltűnjön a híd boltozta mögött.

Nem zárható ki azonban az sem, hogy a lány a hídfőnél lévő lépcsőn lement az alsó rakpartra, ahol nincsenek térfigyelő kamerák. De akkor hogyan került a táskája, benne minden értékével, irataival és telefonjával a híd pesti hídfőjének déli oldalán lévő korlát mellé, ahol két olasz járókelő 24 perccel az után találta meg azt meg, hogy a térfigyelő kamerák utoljára látták Ophélie-t.

Csak feltételezések léteznek arról, mi történhetett. A nyomozók kipróbálták: fel lehet úgy menni Pest irányából a hídra, hogy egyetlen kamera se lássa az embert. Azonban a Budai oldalon már biztosan „látta volna” legalább egy kamera, ha ott lesétált volna a hídról. Ophélie tehát vagy még a Pesti hídfő közelében a Dunába vetette magát, azaz öngyilkos lett, vagy rosszul lett, és túl mélyen hajolt át a híd korlátja felett, és balesetet szenvedett.

Azonban, ha azt a lehetőséget fogadjuk el, hogy még a Pesti hídfőnél lerohant az alsó rakpartra, ahol nincsenek kamerák, tehát bármi megtörténhetett, akár el is rabolhatták, még akkor is megválaszolatlan marad néhány kérdés. Ha elrabolták, vagy az alsó rakpartról, avagy onnan esett (vagy lökték bele) a vízbe, ki és miért vitte vissza a hídra a táskáját? És miért nem jelentkeztek a holttest megtalálásáig váltságdíjért, vagy bármilyen más követeléssel Ophélie elrablói?

A Bécsben élő, ott egy neves olajcégnél dolgozó Francis Bretnacher, Ophélie édesapja nem hisz lánya öngyilkosságában. Bár mind a magyar, mind a franciaországi boncolás szerint Ophélie vízbe fulladt, az apa – mint azt még a lánya eltűnését követő napokban nyilatkozta a France 2 tévécsatornának – a végsőkig harcol, hogy kiderüljön az igazság: miért kellett meghalnia Ophélienek. Az ügyet ismerő magyar nyomozók szerint azonban, a ma rendelkezésre álló bizonyítékok alapján semmi remény arra, hogy annál pontosabban rekonstruálják az esetet, ahogy az elmúlt egy évben már többször megtették. Ophélie máig tisztázatlan körülmények között a Dunába fulladt.

nol.hu

This entry was posted on 2009. november 28. szombat at 23:37 and is filed under Csepel, Krimi. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.