Csepel.info

Borbély Lénárd köszöntőjében utalt rá, hogy Csepel méltán büszke sportbeli múltjára. Jó érzés visszaemlékezni a dicsőséges időkre, és bízik benne, hogy újra lesz magas színvonalú labdarúgás a kerületben. Sajnálatos, hogy a Béke téri sporttelep jelenleg egy olyan cég tulajdonában van, amely a sport fejlesztése helyett ingatlanokat építene ott, de ehhez az önkormányzat nem járul hozzá. Szeretnék átvenni a sporttelepet, de nem jutottak egyezségre a tulajdonossal. A polgármester elmondta, hogy érdemes a fociba fektetni, mert a gyerekeké a jövő. Ezt szolgálja a Csepeli Utánpótlás Sportegyesület tevékenysége is.

Borbély Lénárd elismerő oklevelet nyújtott át Kóczián Antalnak, és köszöntötte Kóczián Antalné Évát, valamint Kleibán Antalné Olgát.

Sipos Jenő röviden arról szólt, hogy édesapja nagy Fradi drukker, és mindig mondogatta: a Csepel együttese az, amelytől nagyon tart, hiszen ott játszik Kóczián és Kleibán. A szóvivő reméli, hogy Csepel újra mérvadó csapat lesz.

Rendkívül izgalmasan alakult az 1958-59-es bajnokság, hiszen az élmezőnyben fej-fej mellett küzdöttek a csapatok a végső sikerért. A Csepel az előző idényben csak a tízedik helyen végzett, az ellenfelek nem számoltak vele komolyan. Végül mégis a Csepel lett a bajnok, jobb gólkülönbséggel előzte meg a híres MTK-t és Honvédet. Az MTK-ban olyan kiválóságok fociztak, mint Sipos, Lantos, Sándor Károly, a Honvédben pedig Bozsik, Budai II és Tichy Lajos. A Csepel edzője Jávor Pál volt, aki három csapatot is bajnoki címre vezetett. A csepelieknél játszott Bakó, Bulla, Pál II, Kleibán, Kóczián, Tóth I, Ughy, Takács, Németh, Sátori, Gondos, Tóth II, Kisuczky, Povázsai, Kóczián II, Mednyánszky. Ezzel a Csepel negyedszerre lett bajnok 1942, ’43 és ’48 után. Azóta sem sikerült megismételni ezt az eredményt.

Kóczián Antal ezt mondta: „Szívesen emlékszem vissza a dicsőséges korszakra. A Csepelnek súlya volt azokban az években, az ellenfelek megtanulták, hogy komolyan vegyenek minket. A csapatban remek játékosok szerepeltek, mindenki a közös érdeket nézte. Sokat számított a szorgalom, kitartás, a vezetés pedig támogatott minket. Jávor Pál olyan edző volt, aki személyiségével hatni tudott ránk. A bajnokságban a Ferencváros ellen játszottuk az utolsó mérkőzésünket, amely döntetlen lett, ezzel elsők lettünk. Összesen 116 bajnoki mérkőzésen szerepeltem, és hat gólt lőttem. Véletlenül lettem hátvéd, mert az egyik védőnk megsérült, s szóltak, hogy én helyettesítsem. Jól fejeltem, tehát megfeleltem a posztra. Folyton azon voltam, hogy én legyek a legjobb. Az újságok dicsértek. A testvéreim is fociztak, megesett, hogy egy korábbi együttesben a fél csapat Kócziánból állt. Visszavonulásom után edző lettem. A mai fiataloknak azt tanácsolnám, hogy fontos a szorgalom és a játék szeretete. Tisztelni és támogatni kell egymást a közös siker elérése érdekében. Kell egy jó edző is, aki érti a játékosok lelkét. Otthon általában a tévét nézem, főleg a sportot, amely életem végéig elkísér.”

Cs. A.

csepel.hu