Csepel.info

Magyar Nemzet

A titkosítás alól feloldott iratok szerint a felmentett vádlottak súlyos károkat okoztak azzal, hogy az orosz hírszerzés állományába tartozó személyek poligráfos vizsgálat alá vethették az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal egyes munkatársait.

Hivatalosan is fény derült a kémbotrány néven ismert büntetőügy eddig titkosított részleteire, miután a Legfőbb Ügyészség tegnap nyilvánosságra hozta a vádirati tényállás kivonatát és a történtek kapcsán folyamatban volt bírósági ítéletek egyes elemeit. Eszerint a Gyurcsány-kormány titkosszolgálati vezetői, Szilvásy György volt titokminiszter, Galambos Lajos és Laborc Sándor, az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egymást váltó főigazgatói, valamint az ügyben felbukkant orosz hátterű biztonsági cég, a Zömök Kft. tulajdonosa, Püski László közreműködött abban, hogy az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálatának (FSZB) megbízottjai információszerző tevékenységet végezzenek hazánkban.

A közzétett vádirati tényállás szerint Szilvásy a Parlamentben megbeszélést tartott az NBH-t akkoriban vezető Galambos Lajossal, valamint az FSZB helyettes vezetőjével, aki kormányzati körökben jól ismert személy volt, és korábban többször járt hazánkban.

Az egyeztetésen egyebek mellett szóba került, hogy a polgári elhárítás állományától információk szivárognak ki illetéktelen személyekhez, s ekkor az FSZB helyettes vezetője felajánlotta, hogy az általa irányított szervezet szakemberei poligráfos vizsgálattal segíteni tudnak a kiszivárogtató felkutatásában. Szilvásy – annak tudatában, hogy a vizsgálat hírszerző tevékenységet jelent, és így az oroszok a hazánk ellen felhasználható információ birtokába jutnak – együttműködésre utasította Galambost.

A főigazgató ennek alapján abban állapodott meg az orosz fél által kijelölt ezredessel, hogy két szakember érkezik hazánkba a vizsgálatok elvégzésére. Galambos ezután arra utasította az NBH pszichológusát, hogy állítson össze kérdéssorokat poligráfos átvilágításhoz, és működjön együtt azok elvégzésében az általa konspirációs céllal bolgár pszichológusként megjelölt személyekkel. A főigazgató ezzel együtt kijelölte a vizsgálatban részt vevő, az NBH hivatásos állományába tartozó, részben már vezető beosztásban levő, részben pedig ilyen beosztásra szánt, tiszti rendfokozatú tizenhat személyt.

Titokban érkeztek az oroszok

Ezután hazánkba érkezett a két ­FSZB-s – akiknek szállítása és kísérése Püski László feladata volt –, Galambos pedig arra adott utasítást, hogy a kijelölt irodában rejtett hang- és képfelvevő berendezést helyezzenek el, amelyek segítségével figyelemmel lehet kísérni a vizsgálat menetét. A főigazgató az állomány előtt titokban akarta tartani az oroszok közreműködését, valamint a vizsgálat tényét is. Az oroszok úgy juthattak be az NBH épületébe, hogy Galambos utasítására mindezt semmilyen módon nem dokumentálták.

A vizsgálatok úgy zajlottak, hogy az adott személy átvilágítása alatt az egyik FSZB-s az irodában a poligráfot kezelte, kollégája pedig egy másik helyiségben kísérte végig a vizsgálatokat, s a jelen lévő tolmácsok fordításában az elhangzottakra reagálva kérdéseket, utasításokat adott.

A két orosz fokozatosan tágította az előzetesen egyeztetett szempont- és kérdésrendszert, amelyek a ­pszichológiai profil felállításához szükséges kérdések felé tolódtak el, így sor került a kötődési faktorok, félelmek, a megbízhatóság, a kompromittálás, a labilitási faktorok, a külföldi kapcsolatok, a reagálási módok és a presszionáló tényezők feltárására.

Az NBH szakpszichológusa többször jelezte Galambosnak, hogy a vizsgálat menete eltér az előzetesen leegyeztetettől, azonban a főigazgató úgy rendelkezett, hogy az átvilágításokat az oroszok irányításával folytassák tovább.

Laborc Sándor nem tett feljelentést

Galambos, Szilvásy és Püski tevékenysége folytán az FSZB-sek adatokat szereztek a vizsgált személyek esetleges támadhatóságáról, beszervezhetőségéről, ezáltal az NBH támadhatóságának veszélye megnőtt, s mindez hazánk nemzetközi érdekeit is veszélyeztette. Miután Galambost leváltották, az NBH élére Laborc Sándor került, aki azután, hogy tudomást szerzett a történtekről, arra utasította a hivatal pszichológusát, hogy készítsen jelentést az átvilágításról, és belső vizsgálatot rendelt el.

Az eljárás igazolta a pszichológus által leírtakat, Laborc azonban nem tett feljelentést, hanem jelezte Szilvásynak, hogy potenciális kockázati helyzet alakult ki az átvilágított személyeknél, ezért hatékony védelmi intézkedések szükségesek. Laborc leírta, hogy Galambos különösen érzékeny és védett információk­kal segítette a vizsgálat lebonyolítását, és ezek alapján az a szakmai álláspontja, hogy a véletlenség vagy tudatlanság kizárt, ugyanakkor a célzat nem ismert.

Laborc – miután egy társszolgálattól azt a jelzést kapta, hogy az oroszok egy beszervezett forrásból hazánkra vonatkozó információk birtokába jutottak, s ez a forrás egy magas beosztású, a nemzetbiztonság területén tevékenykedő személy – a vizsgálati jelentésben Galambossal kapcsolatban közölte: a volt főigazgató tevékenysége súlyos károkat okozott a magyar–amerikai viszonyban, kapcsolata az oroszokkal tényszerű, az információ kiszivárogtatása pedig bizonyított.

A vádirat tényállásindítványában az ügyészség arra a megállapításra jutott: Laborc azért nem tett feljelentést, hogy Galambos mentesüljön a büntetőjogi felelősségre vonás alól – áll a Legfőbb Ügyészség által közzétett dokumentumban.

Mindannyian megúszták a felelősségre vonást

Az ügy szereplői ellen a Budapesti Katonai Ügyészség kémkedés és bűnpártolás bűntette miatt 2011 decemberében emelt vádat. A büntetőpert elsőként a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa tárgyalta, s a 2013-ban kihirdetett ítéletében két év tíz hónap börtönbüntetéssel sújtotta Galambost, valamint azonos mértékű büntetést szabott ki a felbujtóként elmarasztalt Szilvásyra is.

A tanács bűnösnek találta Laborcot is, akit hivatalos személy által elkövetett bűnpártolásért egyéves börtönbüntetésre ítélték, ám annak végrehajtását két évre felfüggesztették, Püskit pedig felmentették a vádak alól. A vádhatóság fellebbezése nyomán a Fővárosi Ítélőtábla 2015-ben súlyos eljárási hibákra hivatkozva hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést, és új eljárás lefolytatásáról rendelkezett.

A megismételt perben eljáró Kaposvári Törvényszék mind a négy vádlottat felmentette, és megállapította: a parlamenti találkozó ténye nem volt bizonyítható, a pszichológus és tolmácsok ügyeltek arra, hogy érzékeny információ ne kerüljön az oroszok birtokába, illetve nem merült fel adat arra, hogy az átvilágított személyeket megkísérelték beszervezni, illetve a vizsgálat következtében hazánk vagy az NBH nemzeti, nemzetközi érdekei veszélybe kerültek.

Az ügyészség fellebbezést jelentett be a döntés ellen, így az ügy ismét az ítélőtáblára került. A táblabíróság 2017 szeptemberében helybenhagyta a „második” elsőfokú ítéletet, azaz a vádlottak szabadon és büntetlenül távozhattak, miután a Kúria 2018 májusában helybenhagyta a vádlottak felmentéséről rendelkező döntést.

Forrás: Magyar Nemzet

This entry was posted on 2019. április 4. csütörtök at 16:41 and is filed under Krimi, Nemzetpolitika, Pártok. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.