Csepel.info

Pesti Srácok

Nemcsak a korábbi munkáját, hanem kis híján az egzisztenciáját is elveszítette a PestiSrácok.hu operatőre, László Petra, akit a múlt héten jogerősen felmentett a Kúria, amely kimondta, hogy nem rugdosott migránsokat 2015. szeptemberében Röszkén.

Kolléganőnk fejére dzsihadisták tűztek ki vérdíjat a nemzetközi szintre gründolt hisztéria legsötétebb időszakában, miközben a hangulatot keltők egy olyan embert – az állítólagos áldozatot – magasztaltak jóságos menekültként, aki a hírek szerint tevékenyen részt vett a kurdok elleni népirtásban Irakban. László Petra portálunknak beszélt arról is, hogy az N1 TV vezetésének esze ágában sem volt meghallgatni az ő verzióját, amit ma már megért, hisz a néppártosodás szemfényvesztésével kampányoló, ám valójában balra tolódó Jobbiknak inkább az volt az érdeke, hogy az őrjöngők elé vessék koncnak. László Petra reménykedik, hogy a bűncselekmény hiányában történt felmentő ítéletnek lesz olyan következménye is, hogy az eddig csak hazugságokat terjesztők kénytelenek lesznek egyszer közölni a tényszerű valóságot is az ügyben. 

Bizonyára sokszor lepergett már előtted az a bizonyos nap, és érthető, ha nem szívesen idézed fel magadban. Megtennéd mégis, hogy elmondod, mi történt veled 2015. szeptember 8-án Röszkén?

Az N1 TV-nél dolgoztam akkor operatőrként, az előző napon Kárpátalján forgattam tizenhat órát, és nagyon elfáradtam. Kisberk Szabolcs  akkori főszerkesztő ennek ellenére leküldött Röszkére, ahol a határ szerb oldalán akkora már több száz migráns verődött össze, és erőszakkal akartak Magyarország területére lépni. Amikor áttörtek, és épp nekik háttal állva forgattam, a rohanó emberek közül többen meglöktek. Senkit nem akartam megrúgni, azért emeltem fel a lábamat, mert magamat és a felszerelésemet is meg kellett védenem. Távol akartam magam tartani a rohanó tömegtől. Pillanatok alatt egy félelmetes helyzetben találtam magam, akkor tűnt fel a közelben a később hőssé avatott Oszama Abdul Mohsen, aki nem miattam esett el, hanem azért, mert kitépte magát az őt visszatartani akaró rendőr szorításából, és a lendülettől került a földre. A bírósági ítéletek szakértői vélemény alapján mondták ki, hogy nem értem hozzá.

Egy hasonló tömegjelenetben nem meglepő, hogy emberek egymásnak mennek, fellökik egymást. Mitől lett a te eseted mégis világhírű, még úgy is, hogy nem akartál bántani senkit?

Egy Stephan Richter nevű német riporter mobiltelefonnal rögzítette az esetet, amit kitett az közösségi oldalára és ezzel elindult a lavina. Richter egyébként szemtanúként tüntette fel magát, de a helyszínen készült fotókon is látszik, a kérdéses pillanatban épp másik irányba nézett, nem is láthatott engem. Miután a német újságíró nyilvánosságra hozta a verzióját, azonnal megkezdődtek a gyakran halálos fenyegetések, sok médiatermék a személyiségi jogaimat semmibe véve azonnal névvel és arccal közölte a felfújt, alaptalan történetet, és pillanatok alatt mindenféle gonosz rasszistának állítottak be. Visszagondolva – megértve, de meg nem engedve – akkoriban kezdődött a menekültválság és az emberek egy része ki volt éhezve egy gonosz magyarra és egy jóságos migráns áldozatra, úgyhogy az eset épp kapóra jött nekik.

Ma már tudjuk, hogy az ügyben miképp döntött az N1 TV vezetése. A történtek utáni percekben, órákban hogy érezted, számíthatsz rájuk?

Kisberk Szabolcs hallva a híreket és látva a nemzetközivé dagadt hisztériát, meg sem várta, hogy visszaérjek Budapestre, és elmondhassam, mi történt valójában Röszkén, álláspontomat nem ismertethettem, útközben, telefonon közölte, hogy kirúgott. Ma már nyilvánvaló, hogy Kisberk döntése összhangban volt az akkoriban a néppártosodást kommunikáló, valójában azonban balra tolódó Jobbik cukiságkampányával, ezért nem álltak ki mellettem, hanem az őrjöngők elé löktek koncnak.

Elindultál forgatni – ahogy már nagyon sokszor korábban –, és még haza sem értél, de már nem volt munkád.

Így történt, a vérszagra gyűlő őrjöngők azonban nem álltak meg itt, többet akartak. Szerintem ami velem történt, az a huszonegyedik század legjobban megszervezett boszorkányüldözése volt. Egymást érték a valótlan alapú, a történteket szándékosan meghamisító, kizárólag a támadást szolgáló cikkek az elgáncsolt jóságos, szír apáról és a gonosz, rasszista magyarról. Hamarosan megtalálták Németországban Oszama Abdul Mohsen-t, akiből hírhamisítók azonnal nemzeti hőst faragtak. Már meg is volt a migránsválság jó és rossz arca – Oszama és én. A férfi nem sokkal később Spanyolországban kapott edzői állást, jóllehet nem beszélte a spanyol nyelvet, így az akció nyilvánvalóan reklámfogásnak tekinthető, miközben világszerte jelentek meg rólam a gyalázó cikkek.

A Facebook törölte az engem támogató oldalak tartalmait, azokban a bejegyzésekben viszont, amelyek a megerőszakolásomra és meggyilkolásomra szólítottak fel, Zuckerbergék nem találtak semmi kivetnivalót.

Akkoriban nagyon sokan felszálltak erre a vonatra, és igyekezetek belém rúgni. Bár a médiában dolgoztam korábban is, nem akartam olyan híres lenni, hogy velem foglalkozzon például Paolo Ceolho. Valamiért Tarr Bélának is meg kellett szólalnia az ügyben, és odáig ment, hogy kitagadott a Magyar Filmművészek Szövetségéből, ezzel mondjuk nem veszítettem sokat, mert addig sem voltam a tagja. Egy Győrfi András nevű alak pedig létrehozott egy úgynevezett szégyenfalat, amelyre az engem gyalázó üzeneteket várta.

Úgy emlékezünk, hogy a hisztéria komolyabb fordulatot is vett.

Az egyik iszlamista terrorszervezet, a Fallaga Team nevű csoport húszezer dolláros vérdíjat ajánlott fel annak, aki megöl engem. A liberális sajtó persze ebben sem látott kivetnivalót, szerencsére nem rajtuk, hanem a hatóságokon múlott, hogy a már életveszélyes fenyegetések hatására a családom rendőri védelmet kapott. Volt olyan időszak, hogy gyermekeim rendőrautóval mentek iskolába és közben meghalt az anyósom.

Az őrület egyik csúcspontja volt, amikor a Blikk fotóval illusztrálva mutatta be, hogy hol laktunk, ezzel közvetlen életveszélybe hozták a családunkat.

Ekkor már huszonnégy órás rendőri védelmet kaptunk, és másnap elköltöztünk. Azt a lakást kénytelenek voltunk aztán eladni. Elköltöztünk, Magyarországon maradtunk, de a hisztéria legnehezebb időszakában komolyan gondolkodtunk azon a családommal, hogy külföldön, Oroszországban telepedünk le. Itt egyszerűen nem éreztük magunkat biztonságban akkor.

Gondolom, eközben te is utánanéztél, hogy ki az az Oszama Abdul Mohsen, akinek nem kívánt hírnevedet köszönheted.

Igen, időközben persze ha lassan is, de elkezdtek változni a szerepek, a hisztériakeltők által jóságosnak beállított Mohsenről kiderült, hogy a Facebook-profilján az Al-Nuszra Front terrorszervezet zászlójával pózolt és kurd források szerint részt vett a Quamishlo városában elkövetett, kurdok elleni mészárlásában, népirtásban. Később a spanyol futballklub is kirúgta, mert hiába kapott házat és hiába járatták nyelvtanfolyamra, nem dolgozott semmit, emellett talán a terroristagyanús múltja is kényelmetlenné vált az őt sztárolóknak.

A nemzetközi propaganda persze az utolsó pillanatig megpróbálta őt sztárolni, mentegetni, olvastam olyan cikket is, amely arról szólt, hogy jó-jó, lehet, hogy népirtásban vett részt, de ez arrafelé mindennapos dolognak számít.

Hogy éltétek meg a büntetőperek időszakát? Bíztatok a magyar igazságszolgáltatásban, hogy egy ilyen, nemzetközileg is kényes ügyben az illetékesek bölcs, korrekt döntést hoznak?

A korábbiakhoz hasonlóan nehéz időszak volt, nekem és a családomnak egyaránt, újra és újra fel kellett elevenítenem a történteket, védekeznem kellett, amiben hatalmas segítségemre voltak védőim, Sipos Ferenc és Gaudi-Nagy Tamás. Szegeden első, majd másodfokon is bűnösnek találtak, de a bíróságok a legenyhébb szankciót, a próbára bocsátást alkalmazták velem szemben.

A liberális sajtó, és a migránsokat segítő jogvédő szervezetek hörögtek, ők legkevesebb hat éves börtönbüntetésben reménykedtek, miközben egy – a hírek szerint – tömeggyilkost magasztaltak Mohsen személyében.

Az egyik ilyen szervezet elment addig, hogy felajánlotta a bíróságnak: vonják be az eljárásba az ő szakértőjüket, majd ő bebizonyítja, hogy bűnös vagyok. A családommal együtt úgy éreztük, hogy már másodfokon meg kellett volna születnie a felmentő ítéletnek, úgy látszik azonban, hogy az ügyben még mindig nagy volt akkor a nemzetközi nyomás. Erőt adott az, hogy a szakértői jelentések alapján a bíróság megállapította: nem értem hozzá az állítólag elgáncsolt migránshoz. Az ügy tanulsága ugyanakkor az is, hogy hiába az ellenem alkalmazott legenyhébb szankciók, majd a napokban a Kúria jogerős, felmentő ítélete, a sajtó egy része ma is úgy ír rólam, hogy László Petra, a gonosz, rasszista magyar operatőrnő, aki a gyermekével békésen sétálgató migránsba rúgott Röszkén.

Hogy értékelitek a Kúria felmentő ítéletét?

Nyilván sokan úgy gondolják, hogy megkönnyebbültünk, de ez csak részben igaz. Tény, hogy jogi értelemben győztesnek érezhetem magam, mert bűncselekmény hiányában mentett fel a Kúria. A bíróság ugyanakkor kimondta azt is, hogy amit tettem, az erkölcsileg kifogásolható, ami azt jelenti, hogy azért nem rehabilitáltak teljes mértékben. A lényeges újdonság a Kúria döntésében az, hogy megállapította: amit tettem, azt nem lehet önmagában vizsgálni, hanem csak ok-okozati láncolat részeként. A migránsok azzal, hogy kitörtek a gyűjtőpontból és nekimentek a rendőröknek, szándékosan bűncselekményt hajtottak végre, emiatt – a jogerős ítélet szerint – én nem egy forgatási helyszínen tartózkodtam akkor, hanem egy bűncselekmény helyszínén. A magyar és a külföldi liberális sajtó most érezhetően tajtékzik, mert el kell engedniük a történetem jelentette koncot, ami láthatóan nehezen megy nekik. A megaláztatásaim, és a családomat ért támadások miatt több pert is indítottunk már, és ezután újabbakat tervezünk, célunk, hogy a hazugságokat terjesztők írják le egyszer a tényszerű valóságot is az ügyben.

Fotó: PS

This entry was posted on 2018. november 6. kedd at 17:17 and is filed under Krimi, Média. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.