ORIGO
Foto: www.ridikul.hu
A mai napon, június 21-én kezdődik a csillagászati nyár az északi féltekén. A Nap éves járása során ezen a napon emelkedik a legmagasabbra az égen, ekkor leghosszabb a nappal és a legrövidebb az éjszaka.
Ma kezdődik a csillagászati nyár, mégsem ez az év legmelegebb napja. A nyári melegedés oka a felszíni hőmérsékletet befolyásoló legfőbb tényezővel, a Nappal, pontosabban a róla bolygónkra jutó sugárzás mennyiségével és eloszlásával függ össze. Az évszakok változása pedig a Föld forgástengelyének helyzete révén áll elő. Bolygónk tengelye 23,5 fokos szöget zár be a Nap körüli keringés által leírt pályasík merőlegeséhez képest, ennek megfelelően hol az északi, hol a déli félteke dől jobban csillagunk felé, és kap erősebb besugárzást.
Júniusban és a környező hónapokban az északi féltekére jut több napfény. Ekkor innen nézve magasabbra emelkedik a Nap az égen, tehát a felszín adott területegységére intenzívebb sugárzása jut. Amikor a legmagasabban jár, az a nyári napforduló, mivel ekkor változik meg csillagunk látszó, éves időskálájú mozgása az égen. Az elmúlt hetekben egyre magasabbra emelkedett minden nap, majd ezt követően egyre alacsonyabbra süllyed a delelési magassága, tehát mostanában tud legintenzívebb sugárzást juttatni az északi féltekére.
Ekkor csillagunk hosszabb időt is tölt a látóhatár felett, mint alatta, és június 21-én leghosszabb a nappal, illetve legrövidebb az éjszaka az egész évben. Egész pontosan a Nap ma 4.46-kor kelt és 20.44-kor nyugszik, a nappal teljes hossza pedig 15 óra 57 perc 41 másodperc. Csillagunk 19.16-kor jut arra az égi pozícióra, ahonnan a legmeredekebben süthet az északi féltekére – de ekkor hazánkban már este van, így tőlünk nézve már alacsonyan mutatkozik. Az északi sarkkörről és annál magasabb északi szélességről figyelve ezen a napon csillagunk éjfélkor sem bukik a horizont alá, hanem folyamatosan körbejár, anélkül, hogy besötétedne. A magasabbról érkező napsütés és a hosszabb nappal miatt megemelkedik a hőmérséklet, és beköszönt a csillagászati nyár.
A Föld helyzetének változása az év során a Nap körül. Bolygónk közel körpályán járja körbe csillagunkat, a Naptól mért távolsága ezért csak enyhén változik – itt ez a kis változás van erősen kihangsúlyozva. Látható, hogy nem azért van nyár az északi féltekén, mert ekkor a Naphoz közel járunk (ábra bal oldala), hanem mert akkor az északi félteke kap több napfényt. A perihélium a Naphoz legközelebbi, az afélium pedig a legtávolabbi pontot jelöli – a napfordulók időpontja, tehát a csillagászati nyár és tél kezdete (piros vonal) ezektől független.
Az egyes években naptárunk jellege miatt ettől egynapos eltérés is lehetséges, de június 21. az éves napjárás által egyértelműen kijelölt időpont, amely csillagászati szempontból biztosan megadható. Pontosan ekkor kap legtöbb besugárzás bolygónk északi féltekéje, ám mégsem ekkor van a legmelegebb. Ennek oka, hogy bolygónk anyaga, főleg felszíni vizei lassan melegszenek. Hiába most kapnak legerősebb besugárzást, maximális hőmérsékletüket másfél-két hónappal később érik csak el. Ezért szokott július vége és augusztus a legmelegebb lenni.
Bár most van nyár, mégis messzebb vagyunk a Naptól, mint télen, és ezért közel 7 százalékkal gyengébb is a besugárzás, mint fél évvel később. A naptávolság változása azonban sokkal kisebb mértékben befolyásolja a felszínre jutó sugárzás mennyiségét, mint a tengelyferdeség.
