Csepel.info

Pestszentlőrinc.info

A házelnöki tisztségéről lemondó Szili Katalin utódjául az Országgyűlés titkos szavazáson Katona Bélát választotta meg 2009. szeptember 14-én. Lapunk XVIII. kerületi testvéroldala összeállítást készített olvasóik számára, hogy jobban megismerhessék az új házelnököt, akinek feladata az Országgyűlés tekintélyének megóvása, a demokrácia értékeinek védelme.

Az alábbiakban ezt az összeállítást közöljük.

Katona Béla 1944-ben született Budapesten. Általános és középiskoláit a fővárosban végezte, a József Attila Gimnáziumban érettségizett 1962-ben, vegyipari gépész, gazdasági mérnök, illetve szakközgazdász végzettséggel valamint doktori címmel rendelkezik, 10 esztendőn át kosárlabdázott az NB1-ben. Eső munkahelye a Budapesti Kőolajipari Gépgyár volt, ahol előbb szerelésvezető mérnök, majd üzemvezető, később főosztályvezető illetve műszaki igazgatóhelyettes lett.
1972-ben lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP). Erre a tettre vagy az sarkallta, hogy a szocialista diktatúra elkötelezett híve volt, vagy az, hogy már ekkoriban a demokrácia feltétlen támogatójának számított, és már ekkor azon kívánt munkálkodni, hogy a pártállami diktatúrát belülről bomlasztva mielőbb létrejöhessen a rendszerváltás. Esetleges bomlasztó szándékát azonban nagyon sikeresen titkolta, hiszen pártbéli karrierje szépen ívelt felfelé.
1984. december 17-én lett az akkor még Pestlőrincnek hívott XVIII. kerület pártbizottságának első titkára. Az 1988. májusi pártértekezleten betört az MSZMP első vonalába, beválasztották a kommunista állampárt központi bizottságába is. Ezen az értekezleten így fogalmazott Kádár János: „Javaslom, hogy a pártértekezlet (…) utasítson el minden olyan törekvést, amely a burzsoá demokrácia, az anarchia irányába mutat, vagy a mai magyar szocialista valósággal nem számoló utópikus elgondolásokat tartalmaz.”
Katona Béla minden bizonnyal az ellenforradalmat diadalmasan legyőző Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány egykori fejének kívánalmai szerint cselekedett, és dacosan utasította el a burzsoá demokráciát, az anarchiát és minden utópiát, amely nem számolt a „magyar szocialista valósággal”. Máskülönben aligha lett volna méltó arra, hogy 1988. decemberében az MSZMP Budapesti Bizottságának város- és gazdaságpolitikai titkára legyen.
1989. január 20-án az MSZMP és a Magyar Demokrata Fórum között tárgyalás kezdődött a hatalom esetleges megosztásáról. Ezen az értekezleten Bíró Zoltán, korábbi MSZMP-tag, az MDF alapító elnöke kijelentette, hogy „az MSZMP durván kétarcú, egyik fele nem akar lemondani a hatalomról, a másik a demokratizálást sürgeti.” Erre a kijelentésre az állampártot képviselő Katona Béla a Népszabadság tudósítója szerint így felelt: „az MSZMP-nek nem két, hanem változó arca van Az MSZMP nem akar lemondani a hatalomról, de erőszakkal megtartani sem akarja”.
Legkésőbb tehát ekkor világosan láthatóvá vált a későbbi házelnök elkötelezettsége a polgári demokrácia és a köztársaság eszménye iránt: bár kijelentette, hogy az MSZMP örök időkön át működtetni kívánja az egypárti diktatúrát, ennek érdekében azonban az elvtársak nem fognak lövetni. Ez egy igazi demokratához méltó hozzáállás.
Budapesten egészen a rendszerváltásig élt az a bizarr hagyomány, hogy Lenin születésnapját megünnepelték az ’56-os forradalom és szabadságharc során kidöntött Sztálin-szobor helyére állított Lenin-szobor tövében. 1989. április 22-én úttörők és munkásőrök társaságában Katona Béla volt az, aki a Budapesti Pártbizottság párttitkáraként felköszöntötte az impozáns szobrot.
Ebből kissé nehézkesen lehetne levonni azt a következtetést, hogy Katona Béla belátta az államszocializmus fenntarthatatlanságát, és elkötelezett demokrataként szakítani kívánt a marxizmus-leninizmus áporodott dogmatizmusával is. Mindazonáltal ő volt az utolsó szocialista politikus, aki a bolsevikok bölcs vezérének emléke előtt a Felvonulási téren tiszteleghetett, mert az MSZMP vezetői is belátták a Lenin-kultusz ápolásának időszerűtlenségét, így az említett szobrot 1989. május 31-én lángvágóval leválasztották a talapzatáról, és többet fel sem állították – csak a szoborparkban.
Katona Béla a rendszerváltás után sem szakított a politika világával, s az MSZMP romjai alól kinövő MSZP alapítójaként az utódpártban folytatta pályafutását. 1990-től megszakítás nélkül szocialista országgyűlési képviselő; ’90-ben az MSZP fővárosi listájáról, ’94-ben, ’98-ban és 2002-ben a XVIII. kerület egy részét is magába foglaló 26. számú országgyűlési egyéni választókerületből, 2006-ban pedig az MSZP országos listájáról nyert parlamenti mandátumot. A Horn Gyula-vezette kormányban kevesebb, mint egy évig tárca nélküli miniszteri tisztséget töltött be. 1996 és 2001 között a Vasas SC társadalmi elnöke volt.
1998-ban szocialista színekben főpolgármester-jelölt lett, azonban az MSZP és az SZDSZ közötti megbonthatatlan barátság jegyében még a választások előtt visszalépett Demszky Gábor javára. Az MSZP országgyűlési frakciójában amolyan szürke eminenciásként dolgozott az elmúlt tizenkilenc esztendőben.
Az új házelnök szenvedélyes dohányos, akinek egyedüliként engedélye van arra, hogy az MSZP különböző pártülései közben rágyújthasson. „Alig eszik, folyton dolgozik, de a nikotin jó karban tartja” – így jellemzik szocialista képviselőtársai Katona Bélát az Index értesülései szerint.
Ő tehát az a személy, akinek házelnökként az Országgyűlés tekintélyének megóvása, a demokrácia értékeinek védelme lesz a feladata. Azonban a fentiek alapján felmerülhet bennünk a kérdés, hogy valóban Katona Béla volt-e a legméltóbb erre a feladatra – és nem csak azért, mert diplomáciai eseményeken nem illik rágyújtani.

Forrás: Pestszentlőrinc.info

This entry was posted on 2009. szeptember 28. hétfő at 11:17 and is filed under Pártok, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.