Vélemény – SCHWEZOFF DÁVID
Soros György közéleti szerepvállalása kapcsán nem az a lényegi kérdés, hogy zsidó-e avagy sem. Itt ideológiák, eszmék háborújáról van szó: van miért és van miről vitatkozni.
Az elmúlt hetek magyar politikai csatározásokait és a közbeszédet áthatotta a Soros-féle kormányplakátok, illetve az azokkal kapcsolatosan kialakított, illetve kialakulásuktól féltett gondolatok ügye. Bizonyára nem kedvezett a „büdös zsidó” felirat sem egy plakáton, de az sem túlzottan kedvezett a sztereotípiák feloldásának, ha egy megosztó társadalmi jelenséget a világ egyik legsikeresebb zsidó üzletembere támogat. 
Soros György közéleti szerepvállalásának ügyében ugyanis – véleményem szerint – nem az a lényegi kérdés, hogy zsidó-e avagy sem. És ebből adódóan az sem merülhetne fel kérdésként, hogy az általa (és jóformán szinte egyedül általa) útjára indított, istápolt és támogatott társadalomformáló szemléletek bárminemű véleményezése – akár pozitív, akár negatív – antiszemitizmusnak avagy filoszemitizmusnak tekinthető-e.
A nyílt társadalom filozófiai modelljéről
A Soros György által alapított és támogatott Nyílt Társadalom (Open Society) alapítványok világszerte hatást kívánnak gyakorolni a társadalmakra. A Karl Popper által megfogalmazott filozófiai tételeken alapul tevékenységük. Egyik oldalról Popper tételei egyértelműen megmutatják a totalitárius államrend elleni küzdelem szükségességét, illetve a teljes tolerancia kockázatát, miszerint az intoleranciával szemben nem lehet toleránsnak lenni. És ez nyilván az a pont, amivel minden olyan ember egyetért, aki elítéli a negatív diszkriminációt.
Viszont a popperi filozófiának van egy másik eleme is, ami ennél lényegesebben megosztó.
Popper szerint ugyanis a historicizmus, a történelmi alapokon fejlődő (és jósolható) társadalom elmélete elvetendő. A történelemnek nincs jelentősége és hatása, „a jövő rajtunk áll, és mi nem függünk semmiféle történelmi szükséglettől” („The future depends on ourselves, and we do not depend on any historical necessity”). A nyílt társadalmak tehát függetlenítik magukat a történelmi gyökerektől, nem szemlélik azokat hagyományként, illetve a társadalom további fejlődésének alapjaként. A popperi filozófiát követők ezáltal a társadalom fejlődését nem a korábbi – történelmi és hagyományhű – lenyomathoz, hanem egyfajta aktuális és a jövőben is folyamatosan zajló társadalmi diskurzusként látják megvalósíthatónak.
Ebből a megvilágításból érthető a jelen magyar kormány, az orosz adminisztráció és az izraeli miniszterelnök szembenállása is Soros Györggyel. Hiszen mindhárom (és még oly’ sok) állam társadalomképe a történelmiségen és a hagyományokon alapszik (amik a zsidóság esetében kiemelten mérvadó szempontok).
Elmaradt megelőzés
A magyar kormánypolitika bizonyára megelőzhette volna az (ál)liberális oldal antiszemitizmussal riogató ellenpropagandáját azzal, hogy szélesebben feltárja a Soros György nevéhez és tevékenységéhez köthető társadalombefolyásoló szemléleteket és módszereket.
Ugyanakkor az antiszemitizmus aggodalmával kiáltókról is azt gondolom, hogy fontosabb lett volna helyretenniük a kérdést, tisztázva, hogy milyen politikai szellemiségek ütközéséről van itt szó; mintsem farkast kiáltani egy olyan társadalomban, ahol már a nagyobb kutyákat is farkasként irtják kormányzatilag, az antiszemitizmussal szemben hirdetett zéró tolerancia elve nyomán.
A különféle politikai szellemiségek versengésének ismertetése azért is fontosabb lett volna az antiszemitizmus kiáltásánál, mert számos arcvesztést – például Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök hozzáállását is megelőzte volna. Ideális esetben talán nem is kellett volna – a protokollt súlyosan megszegve – „beszólogatni” egyszerre két miniszterelnöknek is. De nyilván, az openszoszájetis-álliberális vonalnak ez kedvezett, és dörzsölhették sokan a tenyerüket, hogy milyen vagány srácok vannak mifelénk.
Így végül nem a társadalomfilozófiai különbségek, ideológiai eltérések vitájáról volt szó, hanem a „kirekesztés” és a „tolerancia” háborújává silányította ezt a jelentős kérdést mindkét oldal.
Forrás: Mandiner
Ezt a felesleges szófosást ! Idióták.
Kérek egy kávét.
” “Ma nyilvánosságra hozzuk az Orosz Federáció és miniszterelnökének Vlamimir Putyinnak a közleményét: Nemzetközi elfogató parancs kibocsátást kértük a Soros György magyar deviza spekuláns, pénzügyi terrorista ellen.
Az orosz titkosszolgálatok felfedezték, tetten érték, hogy dán derivatívák és más külföldi valuták által támadást kezdett az orosz valuta ellen a pénzpiacokon.
Meg kell említeni, hogy Soros ezeket a Derivatívákat (származékos ügyletek) luxemburgi bankok segítségével használta fel, mely szigorúan tiltva van az EU államai által aláírt Bázel II szerződésben.”
Majd a Nemzetbiztonsági Bizottság napirendjére veszi!
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
1989. február 1-jén a francia tőzsdehatóság (COB) vizsgálatot indított, mert gyanús tranzakciókat tapasztalt a Société Générale nevű francia pénzügyi óriáscég részvényeivel. A COB a jelentését elküldte az ügyészségnek, amely megindította a bűnügyi eljárást. 1990 és 1993 között tizenegy embert hallgattak ki, közöttük George Soros spekulánst. A 2009. február 25-én megjelent cikk pénzügyi részleteivel nem untatjuk olvasóinkat.
Az ezt követően ismerteti, hogy a svájci hatóságok hat éven át késleltették a válasz elküldését az ügyben tőlük érdeklődő francia bíróságnak. A tárgyalás így csak 2002. november 7-én tudott megkezdődni. Ekkor meghallgatták Sorost is. Több mint 30 millió részvény cserélt gazdát csak a párizsi pénzpiacon, mintegy 2,07 milliárd eurót mozgatva meg. Soros 2,4 millió eurót zsebelt be.
Ekkor csak Sorost ítélték el bennfentes kereskedelemért. Két évet kellett volna rácsok mögött eltöltenie, sőt 2,9 millió euró pénzbüntetésre is ítélték. A spekuláns fellebbezett, de a párizsi fellebbviteli bíróság 2005. március 24-én megerősítette az elsőfokú ítéletet.
Soros ekkor a semmítőszékhez fordult, amely 2006. június 14-én szintén helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, de ekkor a pénzbüntetés kifizetésének egy része alól mentesítették, mert a tranzakciók Londonban mentek végbe, és az így kívül esett a francia bíróság joghatáskörén. (A büntetést 940.507 euróra mérsékelték, tudjuk meg az alább olvasható Financial Times cikkből.)
Michael Vachon, a Soros Fund Management kommunikációs igazgatója akkor az ítéletet „abszurd igazságügyi hibának” bélyegezte és Soros amiatt kesergett, hogy az ítélet „ajándék amerikai ellenségeimnek”. Soros ezután az ügyét a strasbourgi Emberjogi Bíróság elé hurcolta. A cikk ismerteti, milyen francia és brit jogi hatalmasságok védték a nemzetközi bűnözőt.
Az írás itt véget ér, mert a strasbourgi bíróság az ítéletét csak 2011-ben hozta meg.
De hogy olvasóink előtt egy pillanatra se maradjon kétely az iránt, hogy ezt a gazembert nem mentették fel, idézzük a Soros- és establishment-barát brit Financial Times 2011. október 6-i számában megjelent cikket, amely közölte, Soros elvesztette keresetét az Emberjogi Bíróság előtt. A bírák a döntést 4-3 arányban hozták meg. Az ítélet leszögezte, Soros egyértelműen tudott arról, hogy szupergazdag francia befektetők egy csoportja meg akarta vásárolni a Société Générale-t.
Most már csak az a kérdés, hogy a magyar hatóságok mi a fenét csinálnak akkor, amikor nem tesznek bilincset e gazember csuklójára, amikor leszáll Budapesten. Csak nem azért, mert a francia hatóságok nem körözik? Kedves jobboldali sajtó, nem tennétek fel egy-két erre vonatkozó aranyos kérdést a francia igazságügyi minisztériumnak?
És ez az ember merte Magyarországot maffiaállamnak nevezni nemrégiben Brüsszelben.
Ki a tököm ez a kőnigwaldi, hogy majd ő mondja meg, hogy melyik ország adjon ki körözést Scwartz György ellen?
Egyébként ha kopizol, jelöld meg a forrást!