Népszabadság, Csepel.info
Azzal a szemlélettel szemben, amely a kisebbségben ellenséget, vagy legalábbis problémát lát, van egy másik látásmód is, amely értéknek és az ország gazdagodásának tartja őket – mondta a köztársasági elnök csütörtökön, a Hősök terén rendezett tisztavatáson elmondott beszédében.
Az államfő közölte: Szent István napja minden magyar ünnepe, a Kárpát-medencében és az egész világon. Szent István példája ma két vonatkozásban nagyon időszerű: az egyik a magyar állam és a magyar nemzet viszonya, a másik pedig az, hogyan tudta István király új útra téríteni, megújítani a magyarságot.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar állam és magyarság határai soha nem estek egybe, a magyar államnak kezdettől más nemzetek is részei voltak, és részei ma is, a magyarság egy része pedig – nem egyszer a nagyobbik hányada – a magyar állam határain kívül élt.
Az államhatár a magyar nemzetnek, ennek az összetartozó, nyelvében, kultúrájában, történelmi tudatában és azonosságérzetében egységes népnek az egységét soha nem törte meg, az állampolgárságtól és a lakhely szerinti országtól függetlenül beszélünk a kulturális értelemben vett magyar nemzetről – mondta, hozzátéve: ezt a magyar nemzetet megőrizni, gyarapítani, egységét erősíteni Szent István örökségéből adódó kötelességünk. Ennek az egységnek a szolgálata elnökségének egyik fő törekvése – mutatott rá.
Úgy fogalmazott: a magyar nemzetnek “olyan szerencséje volt, hogy István óta mindig létezett saját állama, amely a nemzet többi részéért is fel tudott lépni”, ez ma a köztársaság alkotmányban előírt kötelessége, amelyet a kornak megfelelően kell gyakorolnia.
“Bárcsak meghallanák és megszívlelnék István király intelmét a soknyelvű és sokszokású országról a szomszédos fiatal nemzetállamok” – mondta az államfő, hozzátéve: amíg ez nem történik meg, “igénybe kell vennünk a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi jog minden kisebbségvédő eszközét nemzettársaink és a saját érdekünkben”.
A köztársasági elnök szerint ezért kell Magyarországnak fellépnie az anyanyelv használatát korlátozó szlovák nyelvtörvény ellen, a magyar iskolákat ellehetetlenítő ukrán politika ellen, az erdélyi magyar tisztviselők elbocsátása ellen, s kell támogatnia a Vajdaság autonóm statútumának elfogadását. “A nemzetközi védelmi lehetőségeknek nemcsak passzív használói, hanem alakítói is lehetnénk, sőt helyzetünk miatt, annak kell lennünk” – közölte.
Szavai szerint gazdagítja Romániát a székelyföldi magyar világ, Szlovákiát az ottani magyar társadalom, és hasonlóképpen Magyarország is örülhet, hogy az országban megmaradt valami a háború előtti jellegzetes sváb vagy szlovák vidékekből. “Meg kell becsülnünk és minden eszközzel erősítenünk kell őket” – jelentette ki. Az államfő szerint Magyarországnak minden alapja megvan arra, hogy szorgalmazza: az Európai Unió tűzze napirendre az őshonos nemzeti kisebbségek kérdését, erre a közelgő soros uniós elnökséget is fel kell használni.
Felhívta a figyelmet arra: az Európai Uniónak “az államok, a politikai nemzetek mellett, a régiók és az etnikai-nyelvi-kulturális közösségek, vagyis a kulturális nemzetek uniójává is kell válnia”, ehhez azonban “mind itthon, mind a magyarok között, mind a szomszédos nemzetekben és államokban, mind Európában szemléletváltásra van szükség”, a valódi változáshoz pedig “nekünk is meg kell változnunk”. Azonban – mint mondta – “hiába beszélünk a változás szükségességéről, ha az emberek szívük mélyén nem akarnak változást”.
Az államfő a szemléletváltás szükségességével kapcsolatban két példát emelt ki. Közölte: “ha felmérjük a jelenleg nyolc ország területén őshonosként élő magyar nemzet helyzetét, nem folytatható a trianoni veszteség állandó önmagában vett felemlegetése”, ehelyett a tanulságokat levonva és a mai helyzetet ismerve a jövő felé kell fordulni.
De nem folytatható a nemzeti probléma negligálása sem, és nem ismétlődhet meg a testvérek megtagadása. Ahhoz, hogy megmaradjunk mindenhol, ahol Szent István óta élünk, és folytassuk örökségünket, arra volna szükség, hogy az összes magyar nemzetrész képviselői által elhatározott nemzetpolitika a magyarok tömegében élő hazaszeretettel találkozzon – hangoztatta.
Sólyom László szerint azonban nem elég, ha csak a magunk szemléletváltásával törődünk, mert nagy energiát kell fektetnünk abba is, hogy “a szomszéd népekhez forduljunk, méghozzá a saját nyelvükön, megbecsüléssel és beleérzéssel, hogy elérjük, ne fenyegetésként, hanem kölcsönös gazdagodásként és előnyként éljék meg azt, hogy a magyarok, magyarként országukban élnek, és fognak is élni”.
A köztársasági elnök közölte: itthon is, a cigányok és a többség viszonyában is akarni kell a változást, az integrációban pedig mindkét félnek tennivalói és kötelességei vannak. “A befogadáshoz éppen úgy meg kell változnia a többségben lévőknek, mint a beilleszkedéshez a cigányoknak” – emelte ki.
Azt mondta: az utóbbi évek eredménytelen integrációs politikája nem folytatható, de “a mostani drámai helyzetben, amikor Magyarország polgárainak egy csoportját, a cigányokat, gyilkosok tartják rettegésben, akik ártatlan embereket és gyermekeket ölnek, minden mást megelőz az együttérzés és a segítség kinyilvánítása”. Talán ez a közös megrázkódtatás segíti majd a cigányság és a társadalom többi része viszonyának új alapokra helyezését – fűzte hozzá.
Sólyom László hozzátette: ha az ünnepből, Szent István példájából “csak annyit viszünk magunkkal, hogy ha azt érezzük, másként kellene élni, akkor merjük is teljes szívvel vállalni a változást”, és “ha a krízis után nem ott folytatjuk, ahol előtte voltunk, nem hiába tisztelegtünk Szent István király emléke előtt”.
Az elnök úr kifejthetné egyszer, mitől gazdagodik az ország, ha a kisebbség száma az ismert módon nő??
Jó lenne ha egy országvezető közérthető ünnepi beszédet tartana.
Akkor kilógna a lóláb…
Egyetértek az elnök úr által elmondottakkal.
hollósi! A gazdagság nem csak pénzben mérhető. Persze ez lehet hogy neked új. Az elnöknek nem feladata, hogy értelmező kéziszótárt csatoljon a beszédeihez, szerintem jóhiszeműen feltételezi, hogy az emberek túlnyomó többsége elég művelt ahhoz, hogy felfogja mondandóját. Azt is ami a sorok között van. Egy szó, egy mondat, egy szöveg mindig csak teljes környzetét (mely többféle lehet) vizsgálva nyeri el teljes értelmét. Ez gondolkodásra készteti a hallgatót. Persze van aki nem hajlandó, vagy nem képes erre; és emiatt nyilaló fájdalmat érez a halántékában, hisz nem tudja értelmezni az elhangzottakat. hollósi! Ugye fáj nagyon!? 🙂
Mindentudó! Vajon hány éve próbálnak ezek a kissebségek beilleszkedni a magyarság soraiba. Az eltelt sok ezer év alatt vajon miért nem sikerült beilleszkedniük, miért nem sikerült befogadni őket. Mint az írásból is, kiderült már nagy Királyunk is ezer évvel ezelőtt említést tesz a sok nemzetségi ország előnyiről. Gondolom akkor már abban az időben is voltak problémák, -hiszen az írásból kikövetkeztethető, – másképp e problémakört fel sem említették volna.
Nekem szólt a megtisztelő “Mindentudó” megszólítás? Ha igen jelezd, és természetesen meggpróbálok minden kérdésedre válaszolni.
“A befogadáshoz éppen úgy meg kell változnia a többségben lévőknek, mint a beilleszkedéshez a cigányoknak” – emelte ki.
Igérem megváltozok, nem fogom hazavinni a fizetésem, átutalom az OCÖ-nak, és megyek kukázni !
Jaj ne haragodjon senki, hogy kiemeltem a szövegkörnyezetből ezt a pár sort, és sajnos igy értelmetlen az egész, de már nagyon unalmas, hogy az el…..szott dolgokból nekem akarnak lelkiismereti gondokat okozni. Talán a nyilaló fájdalmat az tudja okozni, hogy tizennégyéves korom óta dolgozom, és bizony vannak olyan generáciok akik azt sem tudják mi a munka, igaz a nyerőautómatához odacipelni egy széket, az már valami…
T. Gordon! Egyetlen alkalommal sem reagáltam hozzászólásaidra.
Te valószínűleg nívósnak érzed rendszeres balónézásaidat. Én viszont úgy gondolom, egy szinten állsz a zorbánozó szoci hozzászólókkal, soraid nem érdemelnek reagálást.
Most viszont tovább léptél. Egy elnagyolt beszédtől elájulva, szeretnéd adni a tutit.
Erre puff neki!
Az elnök úr elment, majd visszafpordult. Szerintem, több kárt okozott az országnak, mint ha otthon ücsörgött volna. Sikerült az ország gyengeségét szimbolizálni. Persze, te biztosan tudod, hogy ezzel mit szimbolizált.
Igen, véletlenül tudom. Nem ment át, mert a szlovák kormány megtiltotta neki. Átmehetett volna, de sokkal jobb volt, hogy a híd közepén megállt, elmondta a mondandóját, majd visszament egy étterembe. Ezzel azt szimbolizálta, hogy tiszteletben tartja a szabályokat és határozatokat, de határozottan elítéli az Európa újramegosztására tett szlovák nacionalista kísérleteket.
A Schengeni övezetben magánemberként mindenki oda megy ahova akar, Sólyom is mehetett volna magánemberként, de a Magyar Köztársaság elnöke ez esetben a 12,3 milliós Kárpát-medencei magyar nemzetet (és az azon kívül élő százezreket) képviseli. A szlovák kormány oktondi lépést tett, hiszen nem Sólyom László magánembert tiltotta ki, hanem a Magyar Köztárasaság elnökét. Azzal hogy a sajtó jelenlétében visszafordult sokkal keményebb üzenetet küldött az elnök úr, mintha átment volna a tiltás ellenére. Így nagyobbat durran az ügy, remek taktikai lépés volt. Holnai hírek: “A Schengeni tag Szlovákia kitiltotta a Schengeni tag Magyarország elnökét a területéről.” Ilyen se volt még tán soha mióta az EU létezik. Figyelemfelkeltés szempontjából is remek tehát a lépés.
folyt.köv.
A sluszpoén az lenne ha (mivel a kitiltása péntek éjfélig szól) megvárná a 24 órát az étteremben, majd a sajtó nyilvánossága előtt gyalog átmenne szombat 0 óra 1 perckor, majd szintén gyalog érné el a szobrot. 19 órakor még az étteremben volt, nem tudom hogy mi a “terv”, de remélem valakinek eszébe jut a stáb tagjai közül hogy ez egy nagyon frappáns, elegáns válasz lenne. A sajtó is “zabálná”. 🙂
1990 óta – bár Mádl-t is tisztelem – még nem volt Sólyomhoz hasonló talpraesett elnökünk. Becsüljük meg.
holnai=holnapi
“Nagyot durran az ügy” – írja Gordon. Nekem van egy megérzésem: Nyugaton ez a hír a kutyát sem érdekli.
Ha már elment odág, akkor lett volna kemény, ha át is megy. Ennek a cirkusznak semmi értelme. Ráadásul a szlovákok bosszúja nem az ország vezetőin csattan, hanem az egyszerű túrista bőrén. Kösz.
Érdekelni fogja a külügyeket, hogy mit művelnek a Magyar Köztársaság elnökével. A közvélemény egy más dolog, hisz ott is a bigbrádör és dzseri szpringer sóhoz hasonlók hódítanak. Kifejezetten jó taktikai lépés volt, és egyértelmű az az üzenet is, hogy “nem tudnak engem jogsértésbe belehajszolni”. Kifejezetten megsüvegelendő ez az érettség, bár nagy önuralomra és fegyelmezettségre van rá szükség, bár látható, hogy sokak egyáltalán nem képesek ezt elsajátítani.
“Ennek a cirkusznak semmi értelme.”. Ez nagyon szocis, Kovács Laci bácsis volt tőled, kár érte. Hogy ne lenne értelme!? Minden ilyen “cirkusz” felhívja a figyelmet egy sokrétű problémára és szlovák politikai elit által képviselt politika tarthatatlanságára, ráadásul a “még visszajövök” pozitív üzenet a határon túl élő magyarok számára is (ha a Kárpát-medencét nézzük ez 2,3 millió fő, vagyis kb. Szlovénia lakosságával megegyező méretű közösség), hogy az adminisztratív, diszkriminatív szabályok ellenére is számíthatnak elnök úr és a Magyar Köztársaság támogatására.
folyt.köv
Ráadásul buta logikai bukfenc van az érveléseidben, hozzászólásaidban. Elmagyarázom:
Azt írod az egyik helyen:
“Erre puff neki! Az elnök úr elment, majd visszafpordult. Szerintem, több kárt okozott az országnak, mint ha otthon ücsörgött volna. Sikerült az ország gyengeségét szimbolizálni.”
Tehát azt propagáltad, hogy menjen át.
Később meg azt írod:
“Ha már elment odág, akkor lett volna kemény, ha át is megy. Ennek a cirkusznak semmi értelme. Ráadásul a szlovákok bosszúja nem az ország vezetőin csattan, hanem az egyszerű túrista bőrén. Kösz.”
Na akkor itt most álljunk meg egy pillanatra. Azt akarod ugyanis mondani, hogy át kellett volna mennie, de mivel nem ment át az a magyar turistán fog csattani. Ja és egyébként is otthon kellett volna csücsülnie. De az miért nem csattan a magyar turistán ha átmegy?
Egyébként a fenti hozzászólásaidnak teljesen ellentmond, hogy a történéseket értelemtlen “cirkusznak” nevezed, és egy ponton az otthon maradását szorgalmazod. De ha cirkusz, akkor miért lett volna jó ha átmegy. Vagy az nem cirkusz? Miért? És ha otthon ücsöröh az cirkusz vagy nem cirkusz, és kin “csapódik le”?
Adnék egy tanácsot a jövőre nézve: mielőtt Gordonnal szeretnél vitatkozni, előbb tisztázd magadban a mondandód lényegi részét és logikai felépítését. Így össze-vissza beszélsz, és hibát hibára halmozol.
Sajnállak, Gordon, de őszintén. L a s s a n írom, hogy megértsed:
elmész leánykérőbe, de a küszöbön visszafordulsz. Ez a lehető legnagyobb hülyeség. Vagy gondold meg otthon, és el se indulj, vagy pedig lépd át a küszöböt.
Talán megérted. Reménykedem.
Ez nem leánykérő, hiszen a leány keze már rég meg van kérve, sőt feleség is volt (nem is akármilyen, ha csak Klapkára és társai vitézségére gondolok), míg arra nem kényszerítették, hogy – ugyan csak papíron – elváljon. A leánykérésen túlvagyunk, ez most egy összetett sakkjátszma, ahol nem mindig az a legjobb lépés, mely elsőre látszik. Jó húzás volt tekerni egyet a történeten, várom a következő felvonást. 🙂
Sajnálom, hogy a fenti logikai bukfencedből meg se próbáltad kivágni magad. A hallgatás beleegyezés.
Sólyom és tanácsadói kivételes taktikai érzékről tettek ma tanubizonyságot. Ritka ez, ha a magyar történelmet szemléljük.
Gordon:
2009. augusztus 21. 20:36-kor
Hátha olvassák a Csepel.info-ot…
Hátha. 🙂 Én ezt tenném, csak hogy “tekerjek” még egyet a történeten.
Gordon! Az élet vagy igazol téged, vagy nem. Egyéként nem olvasgatok ” Kovács Laci bácsi”-tól.
És attól a társulattól várom a jobb sorsot, akik 2006-ban (szerintem ) triviális hibákat halmozva elveszítették a választásokat. Aztán utólag meg az is kiderült, hogy nem is akartak nyerni.
Hátborzongató a hasonlat.
Elindulnak, de nem akartak nyerni. Vö.Odautazik, de nem akar átmenni.
Már megint nem értelek. “Elindultak, de nem akartak nyerni.” !? Mikor derült ki? Én nem hallottam erről…
A hasonlataid nem jók. Az én Klapkás mondatom viszont igen. Én is remélem, hogy az élet engem igazol. Általában így szokott lenni… de ez mindegy.
Szlovákiában nem Fico a legnagyobb probléma, nem is Slota, nem is a -Matica. A kérdés sokkal összetettebb. Érdekes társadalmi, politikai és egyéb folyamatok zajlanak abban az országban. Fiatal állam még, törtető, türelmetlen.
folyt.köv
Pár alkalommal volt szerencsém járni abban az országban és mindig úgy éreztem, hogy frusztráltak a szlovákok. Mintha valami miatt folyamatosan idegesek lennének. Eddigi hét utam alkalmával minden esetben volt valami feszültség, valami beszólás, valami alpári és normális logikával megmagyarázhatatlan felháborító eset. Hol a rendőr üvöltözött velem, hol csak a hátunk mögött szóltak be (rendőrök és járókelők többször), hol csak simán nem szolgáltak ki, hol pedig a vonaton, pályaudvaron provokáltak minket. Az esetek között az a közös, hogy minden egyes alaklommal a váratlan eseményet megelőzően magyarul beszéltem az utitársammal, tehát egyértelmű volt, hogy milyen nemzetiségüek vagyunk. A különbség csupán az, hogy nekem eszembe nem jutna beszólni bárkinek Budapesten, mert nem magyarul beszél.
Idegesek a szlovákok, nagyon idegesek…
Valószinü a két nép közti állandó feszülltség amiben nap mint nap élnek megbéjegzi a közérzetüket. Amikor a szlovák magyar szót hall nemtudja, hogy az most ott élő magyar,vagy turista, csak az piszkálja, hogy magyar beszéd. Valószinü az ott élő magyar származásu szlovák nem is beszél magyarul, hogy kerülje a konfliktust…