Udvardy Zoltán, Navracsics Tibor
Mindenki, aki azt hiszi, ahogy az országot hetedéve kormányzó gazdasági-politikai elit elszámoltatható a közállapotok afrikai szintű lezüllése miatt vagy a gazdaság háborús mélyrepüléséig züllesztéséért, a közszolgáltatások tudatos szétveréséért, az kivétel nélkül szélsőséges, elfogult és leegyszerűsít. Még azt sem érti, hogy ezek a szocialisták már nem azok. A szabad demokraták máris szabadelvűek, ahogy a népnyúzó kommünár-csomag atyja mindig is demokrata volt.
A ködös Albion erdein áthaladva Arthur, a britek királya legyőzhetetlennek tűnő, óriás harcosokkal találkozik. Sem ő, sem lovagjai nem mernék fölvenni a harcot az agresszív, maroknyi csoporttal, melynek tagjai elállják az erdőn átvezető utat. A megrettent uralkodótól azt követelik, hogy hozzanak nekik rekettyést. Rekettyést, rikácsolja a maroknyi csapat vezére, aki azt is kijelenti: ők azok a lovagok, akik azt mondják, NI.
NI, NI.
A Monty Python-csoport zseniális Arthur-parafrázisa, az 1975-ös rendezésű Gyalog galopp visszatérő jelenete, hogy nem szabad kimondani: NI. Ha valakire ezt rákiáltják, az minimum összeomlik, vagy könyörögni kezd. Mintha napjainkban, itthon forgatták volna a filmet: miközben családokat lakoltatnak ki senkiházi, izomagyú bűnözők segítségével gyanús pénzügyi vállalkozások, miközben kisebb országrészek maradnak vasúti közlekedés nélkül és 100-200 éves iskolákat zárnak be a magyar községek tömegeiben, hazánkban mi sem számít nagyobb bűnnek, mint bizonyos szavakat kimondani, leírni. Hogy is mondta Pityi Palkó a reggeli műsorban? – elemzik agyon szociológusok, politológusok a NI szócska politikailag korrekt használatát. Közben a mínuszos hírek között megtudjuk, hogy leállt Diósgyőrben az 1770 óta működő öntöde.
A kosztümösfilm-paródia szereplői mintha az elmúlt gyalázatos hét esztendő, s egyben az 1945 óta eltelt 64 év basáskodó uracsaira, groteszk apparátcsikjaira hajaznának. Hiszen, mikor a lovagok májkárosítóan röhögtető jelenetek során végre megszerzik a „rekettyést”, s azt eljuttatják az ősvadonba, az útonállók hatalmas vezére így szól: „…felmerült egy kis probléma! Hogy nem vagyunk már a lovagok, akik azt mondják, NI. Hanem azok, akik azt mondják: Ekijeki-Ekijeki-Propang! Jó kis szó, mi?”
NI, NI. Ekijei-ekijeki.
Nem, ők már nem azok a híres, nevezetes lovagok, a tolerancia, az adócsökkentés felkent bajnokai, a jóléti rendszerváltók. Már nem is a demokrácia apostolai egy primitív országban; maroknyi csoportjaik szánalmas gyűléseken el is mondják, hogy mi mindannyian rossz országlakók vagyunk, teljesen leszerepeltünk toleranciából meg demokráciából. Magyar Bálint – micsoda izgalom – belevág, igen, ezt meg is írták, belevág. És már benne is van. Szabadelvű Polgári Egyesület; így fogják hívni azokat, akik meghatározó szerepet játszottak az országot hét álló esztendeig kormányzó, miniszterelnököt buktató, Budapest polgárainak gránátokkal lövetését helyeslő törpe pártocska életében. És akkor ők többé, lám a szavak bűvös hatalma, nem azok a szabaddemokraták, akik tűzzel-vassal küzdöttek a közkórházak eladásáért, míg egy egész ország nem dörrent rájuk soha nem látott, 80 százalékos többségben. S ők, akiknek politikai és sokszor vér szerinti elődei eltöltöttek már egy forradalmat az ágy alatt, a nép dühétől rettegve, most azt mondják, hogy már nem is azok, akik. Megtanulták: jobb elhallgatni az ilyen orkánhangú fel-felzúdulások idején.
A szocialisták sem lesznek szocialisták többé; arról olvashatunk, hogy nekik maguknak elegük van már a kleptokráciából; egyikük, a szocialista sajtó emberi hangja, ott tart, hogy a „fasisztákra” szavaz (létezik hazánkban jelenleg olyan párt, amely Mussolini korporatív államának eszméje alapján szerveződne?!), a másik meg azt mondja, hogy inkább a pártból távozzanak a korrumpáló elemek.
Nem lehet véletlen, hogy a baloldali rögeszméktől máig fertőzött értelmiség nemcsak hogy Keleten, de az egykori „szabad országokban” sincs tisztában egy bájos történelmi ténnyel. Nevezetesen: mi az oka annak, hogy Oroszországban az 1917-es októberi bolsevik puccs (szó sem volt forradalomról) után megalakult kormány neve Ideiglenes Kormány volt? Hogy is hívták az előző kormányt? Ideiglenes Kormány. A régi kabinet eltávolítását deklaráló nyilatkozatból Lenin saját kezűleg húzta ki azt a mondatot, hogy „Éljen a szocializmus!”. Nehogy feltűnést keltsenek. Hadd higgye mindenki, hogy semmi nem változott. Ők ugyanis még nem voltak azok, akik. Sunyin, fokozatosan, az országban eluralkodott káoszt kihasználva kaparintották meg a világtörténelemben példátlan túlhatalmat, miközben folyamatosan álcázták magukat. Még nem voltak azok, akik azt mondják, ekijeki. De jaj volt annak, ki nem értette lehetetlen bikkfanyelvüket, És egyáltalán, jaj volt mindenkinek szegény Oroszhonban.
NI, NI.
A hajó időnként süllyed alattuk; a baloldali elit alatt valahogy, merő véletlenségből, minden ország kompja, hajója, tutaja léket kap előbb-utóbb. Ilyenkor aztán megindul a nagy átvedlés. Voltak már kommunisták, demokraták, liberálisok; állítólag most fasiszták szeretnének lenni; lelkük rajta. (Ha van, mert vulgármaterialista ideológusaik szerint olyan, hogy lélek, nincs is; hát, nekik talán…)
Csak, könyörgöm, a kijáratnál fogja már meg a karjukat valaki. És csendben, diszkréten, a hátsó helyiségben nézzék át a zsebeiket.
Forrás: Mno, Udvardy Zoltán
Ha…
Ha az alábbi cikket nem Bächer Iván írta volna, akkor most más lenne a helyzet. Ha Lovas István, Szerető Szabolcs, Csermely Péter, Bayer Zsolt vagy Pindroch Tamás lenne szerzőként feltüntetve, akkor már dagadna a botrány. A Magyar Újságírók Szövetsége biztosan vizsgálatot indított volna a cikk szerzője ellen. A miniszterelnök feszült arccal intene mindannyiunkat higgadtságra, egyben el is határolódna a cikk szerzőjétől, s minden pártot és felelős politikust felszólítana arra, hogy hozzá hasonlóan tagadjon meg minden közösséget a szerzővel.
A Magyar Szocialista Párt elnöke pogromot vizionálna és valószínűleg a nemzetközi fórumokhoz fordulna a példátlanul gyűlöletkeltő írás miatt, frakcióvezetőjük pedig nekem írna levelet, hogy közös nyilatkozatban ítéljük el a cikk tartalmát. Ugyanakkor megindulna a “Miért hallgat Orbán Viktor?” című játék. Pár nap múlva pedig a nemzetközi sajtó emlékezne meg a gyűlöletkeltő és a fasizmussal nyíltan szimpatizáló írással, hozzátéve, hogy ez is bizonyítja: Magyarországon a mérsékelt jobboldal összenőtt a neonáci eszmékkel.
Továbbá, ami a legszebb: valószínűleg Bächer Iván lenne az, aki egy lendületes cikkben az egész baloldal összefogását szorgalmazná a fasizmussal szemben, és egyben az akció élére is állna. Csakhogy.
Csakhogy ezt a cikket maga Bächer Iván írta. Így aztán nagy a csönd. A szégyen pedig kizárólag az övék.
Forrás: Jobbklikk, Navracsics Tibor
Elég lenne a királyt kinyírnia a nyúlnak, akkor az egész sereg szétszaladna. De legaláb nem hátulról pofázik a “nagyúr”…