CsepelFC, Mr.Gabee, Csepel.info
A Csepel FC legifjabbjai a nyári labdarúgó tornák sorozatának második állomásán Egerben vettek részt június 16. és 19 -e között a XXIV. Aventics Kupa Nemzetközi Labdarúgó Tornán, ahonnan ismét szép eredményekkel és igazán maradandó emlékekkel tértek haza.
Klubunk sportolóit a szakmai stáb mellett ismét sok szülő és hozzátartozó elkísérte, akik lelkes és sportszerű szurkolásukkal ezúttal is kivívták a házigazdák és az ellenfelek elismerését. A csapatot szakvezetőként felügyelő Kincses Ádám, Horváth Csaba és Takács Dávid ismét remek tapasztalatokról számoltak be honlapunknak.
Kincses Ádám: – Három korosztállyal vettünk részt a tornán, a 2005, 2008 és 2009-es korosztállyal, akik 35 sportolót és ennél is több hozzátartozót tettek ki. Felemelő volt látni, hogy az éppen játszó csapatainkat a szabadidejüket töltő futballistáink és családtagjaik űzték- hajtották, kiváló atmoszférát teremtve a mérkőzéseken! A 2005- ösök csoportjukban a harmadik helyen végeztek, az első találkozót megnyerték, majd két vereség következett, így a negyeddöntőbe ugyan nem jutottunk be, ám mivel srácaink első alkalommal játszottak 3/4 hosszúságú pályán, ez maximálisan elfogadható eredmény. Azt gondolom, hogy a tavalyihoz képest sokat léptek előre tanítványaink, gólokban, cselekben, eredményekben is szemmel látható volt a fejlődés, s örömteli, hogy egyre inkább tudatosul a srácokban: nincs két egyforma mérkőzés, bárkit meg lehet verni, ugyanúgy bárkitől ki is kaphatunk, de mindent megtettek annak érdekében, hogy a lehető legkedvezőbb végkimenetellel hagyjuk el a játékteret.
Takács Dávid: – Csapatom a 2008 -as korosztályú kiegészült a Gloriett játékosaival, akikkel nagyszerűen tudtunk együtt játszani, s akikkel így kiváló sportkapcsolatot, valódi “sportbarátságokat” sikerült kialakítanunk. Egyikük például éjszakára elkért tőlünk egy Csepel mezt, hogy abban aludjon, ami bárminél többet elmond a két csapat rögtönzött “fúziójáról”… Csoportmeccseink során négy találkozót játszottunk: első meccsünket 21:0-ra nyertük, majd 12:0, aztán egy 3:0, s végül egy 16:0 -s sikert produkáltunk, ami a természetes nagy öröm mellett felvetett egy kis aggodalmat is tekintve, hogy ellenfeleink nem igazán mutattak különösebb ellenállást ezeken a meccseken. Az egyenes kieséses szakaszban aztán be is igazolódott a sejtésem, ugyanis ott már jóval erősebb csapatok kerültek utunkba… Elsőként a Veresegyház ellen volt tapasztalható a korábbiaktól eltérő, jóval nagyobb ellenállás, ahol sokkal komolyabb játékerővel találtuk szembe magunkat, így az első bekapott gólunk után bizony némi pityergést is orvosolnunk kellett, de ezt leszámítva ott is volt sanszunk a győzelemre, ám ezúttal nem befelé, hanem kifelé pattantak a labdáink… Beigazolódott a sokszor ismételt tézis: “Bizony, ilyen is a futball!” A tavalyi évből kiindulva már magam is vártam, hogy milyen hangulatban lesz részünk a tornán és nem kellett csalódnom! Nagyszerű és igazán építő jellegű beszélgetésekre tettünk szert a szülőkkel, akiknek ezen felül azt is szeretném megköszönni, hogy szabadidejükben, dacolva a meleggel kijöttek a pályára csemetéikkel és példamutató módon buzdították az éppen mérkőző Csepel FC -s labdarúgókat. Ezt nevezném igazi csapat és klubösszetartásnak! Jó volt ránézni erre a “Csepeli Légióra”! Ádámmal (Kincses) együtt szeretném megköszönni, hogy a nemrégiben betöltött születésnapunkról sem feledkeztek meg kicsik és nagyok sem, ami csodaszép torták, szívet melengető szavak kíséretében, igazán felemelő gesztusként jutottak el hozzánk.
Horváth Csaba: – Nekem ez volt az első “házon kívüli” tornám a Csepel FC – korosztályos csapatával és mondhatom mindörökre emlékezetes marad! Elsősorban a srácok teljesítménye miatt, ahol már tisztán látszódnak a befektetett munka gyümölcsei, a fejlődés “tetten érhető”, a csapat-összetartásra való hajlam pedig példás, ami elengedhetetlen a srácok további sportolói mivoltát illetően. Nagyon fontosnak tartom, hogy valódi csapatként működött a társaság, a hangulatról pedig csakis pozitívan tudok nyilatkozni, ugyanis első pillanattól az utolsóig mindenki egy emberként szorított minden egyes Csepel FC színekben játszó együttes sikeréért, amit jó volt személyesen is megélni!
