Fogyasztok.hu
Ismét közel másfél millió szülő fog bosszúsan felszisszenni a közeljövőben, mikor szembesül gyermeke iskolakezdési költségeivel. Olyan kézzelfogható megtakarítási lehetőségeket szedtünk össze, melyek segítségével érzékelhetően csökkenthető a számla összege.
Gyermekenként ötven, vagy százezer forint is lehet a tét. Nem feltétlen kell nagycsaládosnak lenni ahhoz, hogy húsz, huszonöt százalékos megtakarítás már érdemi, mondjuk egy új digitális fényképezőgép árának megfelelő összeget eredményezzen.
Adóbumeráng
Viszonylag kevesen tudják, hogy az önsegélyező pénztárba befizetett, harminc százalékos adókedvezménnyel járó tagdíj egy része iskolakezdési támogatásként is felvehető. A feltételek vállalhatóak (gyermekenként húszezer forint/év, a ruházatról, taneszközről, iskolai felszerelésről szóló számlát az iskolakezdést megelőző, vagy azt követő hatvan napon belül a tag nevére kell kiállítani), a tiszta nyereség a pénztár költségeinek levonása után huszonnégy-huszonhat százalék. (Az egyes pénztárak elérhetőségeiről, díjairól a www.pszaf.hu oldalon lehet tájékozódni.) A számla összegét a pénztár egy az egyben visszautalja, igaz a haszon csak utólag realizálódik. A módszer akkor éri meg igazán, ha legalább évi ötvenezer forintos adókedvezményt célzunk meg, hisz az iskolakezdési támogatáson felül többek között gyermekápolási- vagy saját jogú táppénz kiegészítésként, gyógyszer- vagy gyógyászati segédeszköz (szemüveg, fogpótlás stb.) vásárlás jogcímén is visszaigényelhetjük a pénzt. Ráadásul előreláthatólag ezt a lehetőséget a jövő évi adótörvények sem érintik, mivel nem munkáltatói, hanem saját forrásból történik az egyenlegfeltöltés.
Cafeteria
Az idén még adó- és járulékmentesen adhat a munkáltató iskolakezdési támogatást (huszonegyezernégyszáz-ötven Ft/év/gyermek akár mindkét szülő részére!), illetve évi három alkalommal kis összegű ajándékot (mindösszesen huszonegyezernégyszáz-ötven forint/év/szülő) a dolgozójának. Különösen egy kis cégnél, ahol közvetlen kapcsolatban áll a beosztott a főnökkel (a saját tulajdonú vállalkozásról nem is beszélve) még most sem késő megbeszélni, hogy akár a nyári öt százalékos járulékcsökkentéssel felszabaduló bérkeret terhére járuljon hozzá a cég az iskolakezdés költségeihez. A legkézenfekvőbb megoldás, ha a támogatást a cég valamelyik nagy utalvány-kibocsátó csekkjében adja, de az is megoldható, hogy a vállalkozás a dolgozó által leadott, cég nevére szóló számlát számolja el ilyen formában. Sajnos ez a lehetőség már csak az idén él, mivel jövőre előreláthatóan oly mértékben meg fogják adóztatni az utalványokat, hogy a munkáltatók többségének a támogatás már nem fogja megérni (egy okkal több, hogy még az idén megpróbáljuk!)
Kölcsönös érdekek
Mivel sajnos az iskolában szervezett tankönyvvisszagyűjtés nincs, a környezetvédelem- és pénztárcaellenes pazarlást csak civil kurázsival ellensúlyozhatjuk. Ha a felsőbb évfolyamba járó gyerekek szülei közül (szomszéd, rokon, iskolatárs) van ismerősünk, érdemes felajánlani nekik, hogy a használható könyveket féláron megvásároljuk (persze várjuk meg, míg az aktuális tankönyvcsomag tartalmát megismerjük: cím, szerző, kiadás). A kezdeményezés legfőbb értéke nem is az így elérhető néhány ezer forintos megtakarítás, hanem, hogy okot ad a futó emberi kapcsolatok elmélyítésére, illetve fordított helyzetben arra, hogy a befolyó pénz gyermekünknek történő felajánlásával rávezessük a kiskamaszt a tan- és egyéb eszközök rongálásának oktalanságára. Noha ez utóbbi hasznosság a családon belüli öröklés esetén nem érvényesül, azért a „nagyok” könyveit érdemes a „kicsiknek” is megőriznünk, persze ha nem túl nagy a korkülönbség, mert három, négy évente a tankönyvkiadók jellemzően l’art pour l’art is megváltoztatnak apróságokat a könyvekben.
Nevelési (tan)eszköz
Az iskolakezdési büdzsé tapasztalatok szerint legjobban az írószer boltban tud elcsúszni. Felnőtt fejjel nehezen lehet azonosulni azzal, hogy a kétszáz forintos hercegnős füzet miért jobb, mint a húsz forintos. Különösen, ha tucatnyi kell egy-egy fajtából. És ez még a kisebbik tétel, mert a film- és tanszergyártók fantáziája (és gyermekekre gyakorolt hatása) végtelen a tolltartók, táskák, mappák, dossziék öncélú felcicomázásában. Nyilván ez esetben a hatalmi szó csak vitához és veszekedéshez vezet. Ráadásul azzal a veszéllyel jár, hogy az olcsó megoldás a gyermekben frusztrációt, közösséggel szembeni kitaszítottság-érzetet eredményez.
Ebben az esetben csak a furmányos őszinteség segít. Beszéljük meg a gyerkőccel, hogy mennyi pénzt tudunk erre a célra költeni, és ajánljuk fel, hogy amennyiben ennél olcsóbban kihozza, akkor a megtakarítás (és persze a választás felelőssége is) az övé.
Meg fognak lepődni. Számtalan esetben kiderül ugyanis, hogy a megtakarítás terhére megvásárolható fagyi, CD vagy jövőbeni egyéb cél nagyobb vonzerővel bír, mint a Miki egeres füzet, persze csak akkor, ha a választás következményeit a gyerek a saját zsebén is érzi.
Ennek a módszernek ismét az lehet a legfőbb erénye, hogy felkészíti a kiskamaszt a fogyasztói társadalomban való eligazodás képességére. Hasonló hatást érhetünk el, ha előre megbeszéljük a gyerekkel, hogy a körzőkészlet, számológép, harmadik radír, vonalzó, hegyező stb. elvesztése esetén a pótlás a zsebpénze terhére történik. Sok kicsi sokra megy, és ha következetesek vagyunk, a harmadik eset után csökkenő tendencia fog mutatkozni. Viszont vigyázzunk! Vannak olyan termékek, amiben nem érdemes a legeslegolcsóbbat választanunk. A törött belű, kihegyezhetetlen színes ceruzák, a seszínű temperák, a ragasztásra alkalmatlan stiftek valójában többe kerülnek, mint a középkategóriás társaik, hisz több kell belőlük, ráadásul az óhajtott cél helyett csak a folyamatos bosszúság érhető el velük.
Kisbolt vagy nagybolt?
Tapasztalatunk szerint az augusztusi tanszerbeszerzési főszezonban nincs érdemi különbség a hipermarketek és az írószer boltok választéka között. A hipermarketek mellett talán a készlet nagysága szól, hisz míg egy kis boltban például a tíz iskolatáska esetenként csak egy-egy darabbal kerül belistázásra, addig a nagyáruházban még a vevőroham harmadik-negyedik hullámára is marad termék. A szupermarketek és a diszkontok időszaki írószer választéka ugyanakkor csak fenntartásokkal ajánlható, mert céltudatos termékbeszerzéshez megfelelő, de érdemi válogatás itt csak komoly kompromisszumok árán történhet.
Aki a tankönyvek továbbadására biztat, nem ismeri a valós helyzetet. A legtöbb tankönyvet minden évben, átrendezik, “átírják. Egyszer sikerült az idősebb gyerekemnek a kisebbre átörökíteni az énekkönyvét, nyertünk háromszáz forintot, viszont nem kaptuk meg a tankönyvtámogatást, mert nem rendeltünk teljes csomagot. Amúgy rengeteg a feleslegesen megvett tankönyv, munkafüzet, akinek van gyereke gondolom szintén ezt tapasztalja.
Olyan remek üzlet a tankönyvkiadás, annak aki csinálja. Persze az állam rossz gazda, de a legjobb szponzora néhány magánvállalkozásnak.
Amúgy meg vigyázni kell a holmikra, akkor nem kell minden évben újat venni, kevesebb lesz a lom.
Emlékszem apám egykori körzőjét vittem az iskolába. Ez teljesen természetes volt nálunk. Még ma is megvan valahol, csak elpakoltam…