Csepel.hu
Addig nem lesz egységes Európa, amíg Nyugat-Európa a kommunizmus bűneit nem tekinti ugyanolyan embertelen gyalázatnak és szégyennek, mint a nácizmust – mondta Balogh Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a ferencvárosi pályaudvarnál, ahol felavatták a Málenkij Robot Emlékhelyet február 26-án. Egy marhavagont és stilizált embereket ábrázoló művet Párkányi Raab Péter szobrász készítette.
Az emlékművet a Kommunizmus Bűnei Alapítvány állíttatta. Az avató ünnepségre meghívták Strein Oszkár egykori kényszermunkást, Csepel díszpolgárát is. Budapesten körülbelül húszan élnek azok közül, akiket a második világháború után a Szovjetunióba hurcoltak málenkij robotra.
Balogh Zoltán miniszter emlékeztetett rá, hogy a magyarországi áldozatokról nincsen pontos adat, de szinte nem akad olyan család, amelyet ne érintett volna a tömeges elhurcolás. A szovjetunióbeli kényszermunka nemcsak a magyarokat érintette, hanem a környező országokban élőket is. A történészek a kommunizmus áldozatainak számát 100 millióra becsülik. Magyarországról becslések szerint csaknem egymillió embert hurcoltak el a Szovjetunióba, akik részben hadifoglyok voltak, de sokakat civilként kényszerítettek rabszolgamunkára. A ferencvárosi pályaudvar a tanúja annak, hogy előbb magyar zsidókat vagoníroztak be itt, akiket Auschwitzba vittek, majd a háború után sváb kitelepítetteket szállították el innen Németországba. Több tízezer magyar civilt is a ferencvárosi pályaudvarról indítottak útnak a szovjet lágerekbe. Mintegy egyharmaduk soha nem térhetett haza, mert a táborokban meghaltak. „Azért hirdettük meg a Gulag-Gupvi emlékévet, hogy emlékezzünk a rabszolgasorsra ítélt honfitársainkra. Az emlékhelynél található villamos megálló nevét Málenkij robotnak nevezzük majd el” – mondta a miniszter.
Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes azt mondta, hogy Budapestről mintegy 100 ezer embert hurcoltak el szovjet lágerekbe. Abban az időben az emberi méltóságnak nem volt helye, a magyar nemzet kollektív emlékezetéből kitörölték az elhurcolás tényét. „Ez az emlékhely központi kegyeleti és nemzetegyesítő hely, ahol a túlélők, hozzátartozók és minden honfitárs leróhatja a kegyeletét” – mondta a főpolgármester-helyettes.
Berghoffer Róbert a túlélők nevében szólt arról, hogy sok társával együtt Rákoscsabáról gyűjtötték be a szovjet hatóságok, majd az Urálban dolgoztatták egy bányában. „A szovjet lágerben bűn nélkül szenvedtünk, mert ítélet nélkül, civilként kényszerítettek rabmunkára. Sorra haltak meg körülöttünk az emberek, miközben éhesen, mínusz 20-30 fokos hidegben dolgoztunk éveken át” – mondta.
Strein Oszkár az egyetlen csepeli túlélő, aki szemtanúként élte át a megpróbáltatásokat Liszicsanszkban.
Cs. A.
Fotó: MTI
Csak rá kell nézni Martin Schulz pofájára és rájöhet mindenki, hogy miért nem probléma nekik a kommunizmus/szocializmus eszméje és pusztítása.
A kommunisták ma is virulnak, most baloldalnak nevezik magukat. A kényszermunkások ügyét vajon miért kellett idáig elhallgatni? Megmondom. A baloldal szerint a kényszermunka nem bűn.
A legdurvább dolgokról még most sem mernek beszélni.Csak olyanok tudnak róla akiknek a családjában vannak érintettek és ők elmondták.Apám szülőfalujából több mint 20 embert vittek málenkij robotra,egy sem tért haza.1956 utáni megtorlásokról is azok tudnak durvább dolgokról akik átélték.2 nagybátyámat rendszerellenes szervezkedésért távollétükben halálra itélték,ők leléptek az országból,egyet fel is akasztottak mert a határon elkapták.Az egész rokonságunk megbélyegzett a mai napig.De folytatni kell a harcot mert ez a rendszer sem különb az előző kettőnél,sőt a Kádár rendszernél még szarabb is.